Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az eddigi sápadt arcba ismét visszaáramlik a vér. A keze, melyeken támaszkodik, enyhén megremeg. Tisztán kellene gondolkodnia, átlátni a jelenlegi, nyomorult helyzetét, akkor talán tehetne még valamit. A lány szavai azonban ennek az esélyét is elveszik tőle. Az agyát végérvényesen elönti a düh, ahogy ennek a nyomai az arcára is kiülnek.
Ha férfi lettél volna, vele mész.
Nem gondolkodik azon, amit cselekszik. Bal kezével fürgén ragadja meg a lány ruháját annak a vállánál, ránt rajta egyet, elég erősen ahhoz, hogy Ninát kibillentse az egyensúlyából. Jobb keze azonban, mielőtt még lecsaphatna az arcára megáll a levegőben.
Megütné. Megtépné. Ordítana vele, hogy aztán kipenderítse az irodából.
... mert te is sokat bukhatsz ezen a játszmán.
Úgy engedi el a vállát, mintha a lány megégette volna. Pár lépést elhátrál.
   -  Takarodj el innen - a hangja elfúló, agresszív intéssel mutat az ajtóra - Kotródj el a szemem elől!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Szerencsére nincs szükség rá, hogy az irodájáig kelljen cibálnia a srácokat. Zaklatottan megy mögöttük, felkészülve rá, hogy ha bármelyik megtorpanna vagy visszakozni próbálna a pálcája hegyét a bordáik közé döfve terelje tovább, mint egy közönséges birkát. Nincs tanári végzettsége, a kölykökkel szembeni viselkedésről, bár próbálták felvilágosítani, de nem sokat tud. A helyzetben ösztönösen helyezkedik az auror szerepébe, el is feledkezve róla, hogy most kiskorúakat kísérget, nem pedig ámokfutó szociopatákat.
Ámbár...
Hagyja, hogy a rellonosok leüljenek, ő azonban nem teszi ezt. Az ablakhoz sétálva félrehúzza a függönyt. A füst gomolyogni látszik, azonban egyre világosabb, szinte már fehér. A szája néma szavakat formál, ami bármi lehet - majd szembefordul a srácokkal. Számonkérésben és büntetésben sosem volt igazán jó, a vallatóba is ritkán engedik be, tudván, hogy alkalomadtán hajlamos átlépni a határt. Mégis igyekszik megállni, hogy a két pincevirág kobakjainak módszeres összeütögetésével bírja őket jobb belátásra.
   -  Érezted, hogy élsz... hát ez nagyon cuki - az asztalra támaszkodik velük szemben, először Noelre, majd Ciánkára néz - Legalább az egyikőtöknek lehetett volna egy icipici esze legalább mutatóba'. Villámok, meg minden... na ezért baromság, hogy ilyeneket tanítanak nektek.
Utóbbit már mintha csak magának tenné hozzá. Az egész iskola, az egész nyavalyás, molyrágta rendszer egy büdös nagy, apokaliptikus katasztrófa. Több száz gyereket összezárni ennyi tanárral, utána pedig tűzgyújtásra és villámcsapásra tanítani őket; mekkora barom volt az, aki kitalálta!
   -  Tudjátok, kit szednek elő, ha valaki megsérül? Engem. Ha nem is érdekel, hogy mi van veletek, mert [egy megfelelő állat megfelelő testrésze, ízlés szerint]- nyira sem érdekel, akkor is nekem kell magyarázkodnom a minisztériumban, hogy mi ez az egész! Nem, is értem, majdnem felnőtt mágusok, oszt kinn szórakozgatnak, mint két idióta óvodás...
Fáradtan megdörzsöli az orrnyergét. Valahol biztos benne, hogy őt nem erre szerződtették. Végül ellöki magát az asztaltól.
   -  Megmondom, mi lesz. Ti ketten szépen fogjátok magatok és olyan messzire...
KOPP-KOPP
Félbehagyja a mondatot a felénél, a válla fölött hátranéz az ablakra, ahonnan a kaparászás hallatszik. A kőpárkányon egy egészen nagydarab, sötétbarna macskabagoly gubbaszt, csőrével újra és újra megkocogtatva az üveget.
Dwayne először Noelre néz, majd a tekintete a lányra siklik... majd vissza Ombozira. Számtalanszor érkezett már minisztériumi bagoly az irodájába, azonban azt sokkal könnyebb lenne összeszámolni, hányszor kapott ténylegesen jó híreket benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A tekintete még egy ideig elidőzik a srácon, majd megfordul és az ablakhoz lép. A saját baglya dühösen csattogtatja a csőrét a minisztérium madarának érkezésére, ahogy az elegánsan belibben a szobába.
A bagoly egy hosszú szárnycsapása meglibbenti a Dwayne asztalán elszórt papírokat, mielőtt leereszkedne rájuk, egyenesen Noellel szemben. Vádlón borzlja fel a tollait, majd kinyújtja a lábát a fiú felé, hogy oldozza le róla a levelet.
A levelet, aminek amorf formája mintha valami mást is rejtene, mint egy hétköznapi figyelmeztetés. Ennek tartalmáról azonban legfeljebb Noel győződhet meg.
Dwayne fél kézzel fogja meg az ablak kilincsét, hogy annak hátat fordítva visszazárja, mikor az üveghez apró tárgy ütközik, majd meggyűrődve lehullik a parkettára. Lepillant rá, őszintén csodálkozva emeli meg a szemöldökét, miután lehajolt érte és felemelte a láthatóan kapkodva hajtogatott papírrepülőt. Annak egyik szárnyán még alig száradt meg az aurorparancsnokság pecsétjének fekete tintája.
   -  Ciánka... menj vissza a házadba. Vagy ahová akarsz. Majd később számolunk.
Fel sem pillantva hajtogatja szét a papírt, miközben Noel is szinte biztosan ugyanezzel van elfoglalva a szoba túloldalán. A szemem felületesen siklik végig a főnöke szinte olvashatatlan írásán. Távolról hallja, hogy az ajtó bezárul a rellonos lányka fölött, legközelebb akkor emeli föl a tekintetét.
Az arcán már nyoma sincs az előbbi indulatnak, ám, hogy mi vette át a helyét, nehéz lenne meghatározni.
Fél kézzel kihúzza az asztala fiókját, leteszi a letartóztatási parancsot. A vékony láncú, rúnázott ezüstbilincs fenyegetően megcsörren, ahogy a kezébe veszi és megkerüli az asztalt.
   -  Ombozi Noel, a Magyar Mágusállam nevében letartóztatlak mágikus képesség veszélyt okozó, felelőtlen használatának vádjával.
A felkarjánál fogva kényszeríti felállásra a rellonost, majd nem törődve az esetleges ellenállással, fordítja mögé a karjait, a bilincs halk kattanással zárul a csuklóján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Fogalma sem volt róla, hogy az európai gyerekek is ennyire komolyan veszik a Halloweent. Az elmúlt két ünnepen, sosem tartózkodott a kastélyban, így erről fogalma sem lehetett - tehát nem minimálisan rökönyödött meg, mikor reggel a nagyterembe igyekezve először meglátta az épülő díszítést.
Kölyök volt, amikor utoljára beöltözött az ünnepre, tíz éves kor fölött feléjük ez nem volt akkora divat, így értelemszerűen meglepték a halottnak öltözött tizenévesek. Ő fele, sőt, negyede annyira sem veszi komolyan ezt az egészet, ha már munkaköri kötelességből muszáj megjelennie.
Látott már halottat eleget. Igazit. Egyáltalán nem érez kísértést rá, hogy a szabadnapjain is rájuk gondoljon.
Azt a pizsamaszerű jelmezt, amit a leggyobb gonddal választott a jeles alkalomra, a kopogást hallva a barna kanapéra dobja. Számára nem jelent programot a beöltözés majd, egyszerűen felveszi a mostani póló és farmer elegáns kombinációjának tetejére, ha elérkezik az idő. Ahogy az ajtóhoz sétál, még ránéz a karórájára.
Milyen pontos kicsi lány.
   -  Na gyere - int neki könnyedén, kinyitva az ajtót előtte. Meg kell tenni, amit muszáj, aztán mindenki mehet a dolgára szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Be bizony. Ki nem hagynám.
Motyogja az orra alatt, miközben még egyszer kipillant a folyosóra, majd becsukja az ajtót a lány mögött. Épp időben ahhoz, hogy a kastélyban repkedő, megbűvölt papírdenevérek közül (aminek néhány kivégzett példánya a parkettáján hever már) egy se röppenjen be az irodába.
Összedörzsöli a tenyereit, átlépi a már említett denevérek egyikét, hogy visszagyalogoljon az asztalához. Jack, a törpebagoly egészen szürreális, félrebillent testhelyzetben szunyókál a tisztításra szoruló, fény ülőrúdon, apró kobakján egy méretes papírcsákó billeg, ami majdhogynem nagyobb, mint az egész madár.
   -  Passz - válaszol Dwayne a lánynak, megkerülve az asztalt, hogy kihúzza annak fiókját.
   -  Órákig, vagy napokig. Ameddig kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Az étlen- szomjan elzárásra sajnos a diri bától nem kaptam engedélyt.
Mormogja, ahogy visszazárja a fiókot és kissé lehajolva kihúzza az alatta lévőt, ellentétes kezével az asztalra támaszkodik. Ebből nyilvánvalóan egy árva szó sem igaz, sosem tervezte, hogy gyerekeket kényszerítsen a pincébe büntetés gyanánt. Tény, hogy nincs tanári végzettsége, mégis tudja, hogy az a cselekedet nagyon, nagyon helytelen lenne. Különben pedig... a rellonosok eleve ott alszanak mindig, hát hol lenne ebben a büntetés?
   -  Persze, hogy nem - forgatja meg a szemét könnyedén, arrébb tolja a fiók kacatjait, láthatóan keresve valamit - Ahhoz még nekem sincs szívem. A tinédzser lányoknak ez az egyetlen nap, amikor büntetlenül öltözhetnek úgy, mint eeeegy...
Megpillantja a vékony, bőr madzagfélét, egy rántással húzza ki a javítani váró dolgozatok alól, melyek kupaca összedől, kaotikus halmot alkotva. Egy lökéssel zárja vissza a fiókot.
A kezében vékony, sötétbarna szíjféle tárgy függ, két végén vékony aranyszínű csattal, mint egy dísztelen, egyszerű karkötő. Ha azonban igazán közelről megnézi az ember, a felületé apró fekete vésetek húzódnak. A fény felé tartva szemléli meg, majd veszi át a másik kezébe.
   -  Kapsz egy kis ajándékot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Könnyedén elneveti magát. Elsétál az asztala mellett, hogy megálljon a lánnyal szemben, megtartva az egészséges távolságot. Arra már rájött, hogy a legtöbb rellonos afféle északi nagyúrként viselkedik, különben még a kisujját is eltartja a teáscsészétől, hát nem árt kiterjeszteni az intim zónájukat, ha nem akar hisztériát hallgatni.
A tenyerét felfelé fordítva nyújtja ki a lány felé, a másikban a karkötőt az oldala mellett lógatja, mint holmi kacatot.
   -  Rendben van, sz*rul fogalmaztam. Ez a büntetésed.
A hangja könnyed, szinte már-már baráti. Türelmesen várja, hogy Cyanne beadja a derekát, bármennyi időbe is telik mndez.
   -  Nem fog bántani, vagy megátkozni, ha attól tartasz - magyarázza tovább, a lány vonásait fürkészve - Legalább is nem úgy, hogy kárt tegyen benned. De az éjszakai járkálásnak ára van, kicsi lány. Ha ezt felveszed, márpedig muszáj lesz, akkor meglátod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Végül a lány sem lát más megoldást, mint hogy engedelmeskedjen a néma kérésnek. Kezdi megérteni, hogy néha a türelem is lehet épp annyira célravezető, mintha erőszakkal kényszerítette volna együttműködésre. Minden nap tanul valami egészen újat.
Akkor veszi le a tekintetét a lány szemeiről, amikor az végül bizonytalanul kinyújtja a kezét. Szinte csodálja, hogy nem égeti a bőrét az ellenálló passzivitás, ami minden mozdulatáról süt, mintha azt is utálná, hogy egyáltalán itt kell lennie. Nagyon helyes, a büntetésnek végtére is ez a lényege.
   -  Amíg ez rajtad van, bőven lesz alkalmad éjszaka sétálgatni. Ez nem fogja hagyni, hogy elaludj - magyarázza monoton hangon - Akkor fogom levenni, ha bocsánatot kérsz. Tudod, miért.
Óvatosan illeszti a vékony csuklóra a bőrt, ügyetlenül, mintha ő is tartana tőle, hogy a lányhoz érjen. Talán így is van. Egy pár pillanatig még csodálja a művet.
   -  Akkor jó szórakozást estére - fejezi be a beszélgetést könnyedén, az ajtó felé intve. Viszlát, Kismadár, még úgyis visszajössz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Ha hívják, akkor menni kell - az ő apró, mágikus csipogója  pedig nem sokkal dél után szólalt meg, jelezve, a minisztériumban szükség van rá. Hopp- hálózaton keresztül hagyta el a kastélyt, hogy az osztagához csatlakozva (Lénát pedig értelemszerűen hátrahagyva) Szegedre utazzon, ahol a halaszthatatlan begyűjtés várta. Talán hat óra elmúlt, mire végeztek, ő pedig egy fáradt, meggyötört sóhajjal végül visszaöltözhetett aurorból civilbe. Sűrű napjai vannak, sűrűk és fárasztók...
Hát egyáltalán nem csoda, hogy a nap folyamán egyetlen egyszer sem gondol a szobájában édesdeden alvó rellonos lányra.
Halkan oldalaz be az ajtón, vigyázva, nehogy felébressze a falon szunyókáló, házsártos portrékat. Mostanában gyakran gyűlik meg a baja velük, ha teheti, igyekszik észrevétlenül elosonni az irodájáig, megelőzve a balhékat és hisztériát. A kezét leejti a kilincsről, álmosan pislogva megfordul...
És épp csak kevés híja van, hogy nem kap szívinfarktust.
Egész testében összerezzen, a táska lecsúszik a válláról, valahol a könyökénél állapodik meg egy hirtelen rántással.
   -  Holy... Cyanne, a frászt hozod rám, aszittem már tökre nem vagy itt - arrébb oldalaz az ajtóból, a táskáját ledobja maga mellé - Különben mit csinálsz mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A táskát végül tovább engedi, hogy ledobja maga mellé a földre. Az súlyos puffanással dől el a padlón, a tartalma jól hallhatóan összedől. Ám ebből ő láthatóan egyáltalán semmit sem vesz észre, a megrökönyödése minden szabadon álló idegsejtjét lefoglalja most. Lassan sétál beljebb a fürdőbe, úgy, mintha most először járna itt.
A mocskos bakancsa pedig maszatos lábnyomokat hagy utána.
Az arcára egyszerre minden kiül. A szája kissé elnyílik, még csak meg sem próbálja leplezni az abszurd helyzeten felül érzett csodálkozását. A szeme az összegöngyölt törölközőkre, a tisztára pucolt tükörre, a kádra siklik, majd vissza a lányra. Ha az ember lánya kicsit jobban figyel, szinte hallhatja az agyában eluralkodó csöndet, ahogy a fogaskerekek hiába kattognak, mégsem képesek összerakni a képet.
   -  De te most...
A zsebébe nyomja a kezeit, zavarodottan lép egyet hátrébb, hogy kiessen a tükör látőteréből, így ne kelljen szembenéznie saját, szánalmasan festő alakjával.
   -  Te most kipucoltad a vécémet...? - összébb húzza a szemét cseppet - Hol a csapda?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Még őszintén felháborodni is elfelejt a lány bicskanyitogató hangnemén, helyette legszívesebben röhögne. Látott már abszurdumot ez a szoba, ám a mostani jelenet bizonyára bármelyikkel versenyezhet szürrealitásban. A lány haja meglibben, ahogy elsétál mellette, ő utána fordulva követi a tekintetével, késve fogva fel a szavait.
   -  Mi? Nem.
Fürödni. Itt. Nála. Egy lánynak. Na nem, az teljesen maximálisan kizárt. Ha Cyanne hosszabban tanulmányozná az arcát, a vonásaiban bizony felismerné az értetlenség feltörekvő pánikját. Oda nem illő gondolatok teljes sora fogalmazódik meg az agyában, kezdve azzal, hogy eleve nem kellett volna idehoznia, ha mégis, akkor nyomban ki kellett volna dobnia innen, amint a lány képes megállni a saját lábán. Eleve szabályzatba ütköző, hogy egy alapszakos lányka ebben az irodában legyen a takarodót követően, hát még az hogy hiányozna, hogy le is zuhanyozzon nála. Hiába vannak ugyanis lehallgatást gátló bűbájok az irodán, abban biztos, hogy egy ilyen sztorit a portrék mindenképp kiszagolnának.
Követi a lányt az irodába, a fürdőszoba ajtaját egy egy rántással csukja be maga mögött.
   -  Ha jobban vagy, akkor mehetsz is. Tökre visszatalálsz meg minden és fürödj, ahol akarsz. Különben meg nem vagy mocskos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A léptei lassulnak, ő pedig végül megáll. A kezei visszacsúsznak a zsebébe, hogy megállítsa az ideges babrálását. A tekintete a lány tarkóján marad, aki idő közben a táskájában kezd el matatni, olyan egyszerűséggel, mintha legalább is otthon lenne.
Az orra alatt motyog valamit az anyanyelvén, kiszáradt szájjal kapja el a tekintetét a haját igazgató lányról. Nem ismeri behatóan a házirendet, így csak valahol sejti, hogy mindez egyáltalán nem helyénvaló. Talán, ha egy véletlenül erre járó kollégája erre járna és belépne most, ha nem is azonnal börtönbe, de szinte biztos, hogy az igazgatói szobába kellene mennie pusztán azért, mert Cyanne takarodó után itt van. Ebben pedig még nincs is benne, hogy konkrétan azt tervezi, meztelenre vetkőzik és megfürdik nála...
   - Hmmmmph...
Az ajtót bámulja, végül csak bólint egy nagyon aprót, még mindig nagyon bizonytalanul. Így múlik el a világ dicsősége, Dwayne Warrent bizony ennyivel sarokba tudja szorítani egy lány.
   -  De azért kapkodd magad, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Benn találsz.
Motyogja egészen rekedten és elhalón. A tekintete hosszúnak tűnő, zavarodott másodpercekig még az ajtófélfán marad, majd megrázza magát. Törülközőt. Kényelmetlenül hasonló beszélgetés különben már hangzott el ebben az irodában, azonban egészen más kontextusban, egy másik nőtől, egy bizonyos régen elmúlt kapcsolatban. Na pont ez az, amire nem kellene gondolnia most, de nem ám.
Dwayne, szedd már össze magad, te nyomorult, ez csak egy lány. Szóval ne vágj olyan képet, mint aki összesz*rta magát.
Megfordul, a saját kínos zavarától szenvedve ballag el az asztaláig, hogy leüljön mellé. Összesöpör néhány papírt a kopottas asztallapon, a tollakat a helyükre tűzögeti, a fiókban matat, mint akinek épp fontos tanári dolga akad... ám nem tehet róla, néha azért föl- fölsandít a szedelőzködő lánykára, mindössze kósza pillanatokra. Jack, a törpebagoly méltatlankodva megrázza a tollait, ahogy a lány hátraveti a haját, ő pedig a kelleténél nagyobb lendülettel zárja be a fiókot.
Mondom szedd össze magad te istenverése!
   -  Nem. Nem alszol itt. Na arról aztán szó sem lehet. Nem és nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az ajtó halkan becsukódik a lány mögött, elrekesztve a fürdőszobából kiszűrődő, éles fény útját. Dwayne erőtlenül ejti az arcát a tenyerébe az asztalon.
Cyanne olyan mérvű pofátlanságot produkál, hogy már nem is képes dühös lenni rá, sőt, valahol egészen lenyűgözi a dolog. Ha nem lenne a tanára és nem számlálna dupla annyi életévet, szinte biztos, hogy meghívná valamire, ám ezt értelemszerűen nem lehet. Az ujjai közt elhalón mormog valamit, fél füllel hallja, ahogy a zuhanyzóban csobogni kezd a víz, leghamarabb pedig akkor ereszti vissza a kezeit az asztalra. Határozottan nem emlékszik, hogy a munkaköri leírása kitér arra, hogy az éjszaka közepén lányokat istápoljon, akik - tudja, hisz nem hülye -, pofátlanul gúnyt űznek belőle. Csinálják akármilyen jól is.
Öreg vagyok már ehhez.
Hossz idő követően nyílik a fürdőszoba ajtaja. A gőz a plafon felé tolul, a női tusfürdők esőerdőszaga pedig szinte azonnal körbejárja a szobát. A tolla végét rágcsálva pillant fel rá, majd kapja el a szemét szinte azonnal.
Szép, na ez meg ráadásul pucér.
   -  Hát vedd vissza ami rajtad volt - hadarja ingerülten - És aztán húzás innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A cigaretta kissé megbillen a szájában, szemébe hulló haja alatt összeráncolja a homlokát, koncentrál az apró, sötét foltra. Szürke zoknis lábával szinte nesztelenül lép egyet előre, a válla izmai megfeszülnek a koncentrációban, akár a természetfilmekben, amikor a ragadozó becserkészi egyelőre gyanútlan áldozatát. Megmozgatja az ujjait, a cigaretta felparázslik, ő feszülten tartja vissza a lélegzetét. Még egy hangtalan lépést tesz előre, a távolságot felmérve pedig elszánja magát a csapásra...
A cipő elemi erővel csapódik a barnára festett falra, majd egy puffanással esik a padlóra. Dwayne kifújja a füstöt, óvatosan lép közelebb, oldalazva, mintha attól félne, az áldozata föltámadva galád mód rátámad. Az ember fia sosem lehet elég magabiztos... elvégre tudjuk, hogy a féltenyérnyi pókok, amik előszeretettel hozzák rá a frászt, különösen alattomosak.
   -  És maradj is ott.
Halkan dünnyögi a falon maradt maszatos foltnak, ami korábbi ellenfele utolsó másodperceinek helyét jelöli. A cipőjét a sarokba rúgja, a teljesítményével elégedetten húzza ki magát, mikor az irodája ajtaja kinyílik a háta mögött. A válla fölött néz vissza az érkezőre.
   -  Nem nagyon.
A szálat az ujjai közé fogja, elhátrál a faltól, majd fordul az érkező felé. A vadászat okán megnyomott adrenalinszintjét még élvezi egy keveset, így nem is jut eszébe felháborodni rajta, hogy Nina konkrétan hívás nélkül sétált be ide. Milyen faragatlan, elvégre akármit csinálhatott volna épp...
   -  Na mi ez a savanyú pofa?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Hetekkel ezelőtt még megvolt benne az elemi erővel munkálkodó reflex, ami azonnal kidobta volna a lányt a szobából, ha az kopogás nélkül, vagy úgy egyáltalán besétál hozzá. A háta közepére se, ahogy mondani szokás, Nina pedig a visszatérő kotnyeleskedésével és pofátlankodásával egy igen előkelő helyet szerzett meg Dwayne "shit list"- jén. Igen, a látványa még hetekkel ezelőtt felnyomta volna a pulzusát.
Most mindössze végignézi, ahogy becsukja maga mögött az ajtót, majd elsétál a külön büntetésben lévő kölyköknek fenntartott, meglehetősen kényelmetlen székig. Változnak az idők, mondhatnánk, pláne, ha ők maguk és a helyzetük is közben.
   -  Na kabbe.
Csak elhúzza a száját, megkerüli az asztalát, hogy ledobja magát az őt megillető helyre Ninával szemben. Ha teheti nem gondol a korábbi estére, ám akaratlanul is visszakúszik az agyába a lány párnán szétterülő hajszálainak gondolata. Aznap éjjel a vámpír otthonába tért haza, Adam pedig szokásához híven nem firtatta, mi történt vagy épp mi nem történt vele kicsivel korábban, pedig ő lett volna az egyetlen, akit talán beavatott volna ebbe. És a dolgok ingoványos hátterébe is, ha nagyon szépen kéri.
Nem válaszol azonnal, hosszan fürkészi Nina finom vonásait, az ujjaival az asztalon heverő pergamen szélét piszkálgatja.
   -  Rendben - egy aprót ránt a vállán, a tekintetét végig fürkészőn tartva a lányon  - De valami baj van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Abbahagyja a pergamen piszkálgatását, továbbra is az asztalra könyökölve néz vele szembe. A magánügyben érkezők általában a kanapén fejtik ki nekik az aktuális hasfájásukat, az asztal fölött csak azoknak dirigál, akiket hivatalból kénytelen elviselni. Ninával szemben mégis egyszerre megnyugtató az egy bútornyi távolság, még ha annyira csekély is az, ő sem tudná megfogalmazni, miért.
Nina beszélni kezd, ő lesüti a szemét. Mi számít bajnak - ő is mesélhetne, de minek, hiszen a lány pontosan tisztában van vele, mi folyik nyavalyás, jelentéktelen kis életében. A saját nyomora pedig hetek óta lefoglalja, annyira, hogy már meg sem fordul abban a zavaros fejében, hogy esetleg rajta kívül mással is történhetnek rossz, egyenesen katasztrofális dolgok. Nina modell- félvéla- pénzeszsák életét csuklóból cukormázas meseországnak képzeli, ahogy minden hasonló kaliberű nőét. A szavaira tehát legszívesebben... legyintene. De nem teszi.
   -  Legutóbb azt mondtad, nincs senkid.
Ezzel a kijelentéssel pillant föl rá ismét, igen, pontosan rátapintott a lényegre, mint általában. Na igaz, Nina konkrétan nem jelentett ki ilyesmit... sőt, már arra sem emlékszik, mikor jött szóba köztük, ám az érzés határozottan megvan, ahogy elcsodálkozott a tényen.
A férfiak közt léteznek szabályok. Törvények. Ajánlások. Egyike ezeknek, ha egy próféta kőtáblára vésné, valahogy így szólna: "csinos lányokat szinglin hagyni emberiségellenes vétek". Amikor annyi idős volt, mint Nina - oh, az se ma volt már! - már biztos legalább négyen verekedtek volna érte. Hová nem fajul ez a mai társadalom...
   -  De azért - folytatja kisvártatva - üdv a klubban. Akarod, hogy elbeszélgessek a sráccal? Ha bántott vagy valami, tudok hatni rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

A szeme nem rebben, legfeljebb a pupillája mozgásából lehetne következtetni a gondolataira. Ám mielőtt magában komolyabban belemerülhetne a témába, Nina még időben dobja fel a lábait az asztalra, ezzel együtt elterelve a gondolatait arról, amiről jobb is.
   -  Na héhé, párnát ne hozzak?
Valamennyire rájátszott felháborodással húzódik hátrébb, elvégre ő is mindig ilyen kényelembe helyezi magát, ha teheti. A szeme futólag végigsiklik a lányon, majd visszatér a fiókokra, melyek közül a legfölsőt húzza ki. A válogatott szemét, elkobzott fiolák és papírok tetején egy barna doboz hever, azt fogja meg, majd dobja a lány elé az asztalon. Ha kinyitja, mert miért ne tenné, rusztikusan ronda, ellenben egész kellemes illatú süteményeket talál, azt a fajtát, amit Amerikában sütnek a nagymamák - vagy épp Dwayne Warren édesanyja.
   -  Aláírom. Ha meg akarsz verni valakit, azt megteszed és nem fogod vissza magad.
Akár... akár elismerők is lehetnek a szavai a maguk hanyag könnyedségével. Persze akkor, amikor Nina karmai végigsértették az alkarját nem érezte ilyen jól magát, szívesen visszaütött volna, ha megteheti. A könyökét visszatámassza az asztalra, a kezeit kinyújtva összekulcsolja az ujjait.
   -  Egyedül mindig könnyebb - rántja meg ismét a vállát - Nincs sírás, nincs hiszti meg hogy is hívják... PMS. Ha akarnék akkor pucéran is mászkálhatnék otthon, senki se szólna rám. Tök jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Anyám küldte. Nincs megmérgezve - teszi hozzá a dobozra pillantva, majd előre hajolva ő is kivesz egy darabot. A süteményt elgondolkodva forgatja meg az ujjai között - Habár, amennyire utál most, lehet...
Dwayne Warren édesanyja, nos... kemény kezű asszony, ezt tudják a környéken, tudja bárki, aki valaha találkozott vele. Hiába született muglinak, kbibli férje lévén Voldemort rémuralmának ideje az ő életére is kihatott - melynek során megtanulta, hogy védje meg magát és gyermekeit. A hideg wisconsini tél pedig csak szívósabbá és keményebbé tette, elpusztíthatatlanná, akár egy sziklás- hegységi grizzly medve. Ám amennyire kemény, olyan fontos neki a becsület és az, hogy a fiaiból tisztességes embert faragjon, így nem csoda, hogy érzékenyen érintette Dwayne újabb ballépése, amiről az készségesen beszámolt otthon. Igaz, már nem mer kezet emelni a nála nagyobb és erősebb fiára, az mégsem olyan abszurd, hogy az ételébe kever valami... kellemetlent.
Egy élete, egy halála, gondolja ő is, ahogy végül vállalja a kockázatot, ő is beleharap a csokis kekszbe.
   -  Az én ágyam nem kényelmesebb - válaszol félvállról, anélkül, hogy egyáltalán végiggondolná, mit is mond, illetve, hogy mit is jelenthet ez az ő szájából hallva. Elkapja a tekintetét a lányról, a morzsákat lesöpri az asztalról maga mellé a parkettára.
   -  És miért hagyott el a srác? Vagy te dobtad ki őt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Csak rágja a falatot, nézi a lányt, a tekintetéből kiveszik a megszokott kutató, zárt távolság. Az anyával kapcsolatos megjegyzésére egyáltalán nem reagál, újabb süteményért nyúl, épp addig veszi le kékesszürke szemét a lányról.
Mindenkinek megvan a maga súlyos keresztje, amit cipelni kénytelen, egy bizonyos múltbéli esemény vagy személy, aki beárnyékolja az életét. Neki is megvan, Ninának is biztosan, tudja, hogy a szavai mögött fájó tartalom húzódhat... amihez semmi köze. Eredendő diszkréciója megköveteli, hogy meghallgasson mindent és mindenkit, azonban ne kérdezzen, ha nem muszáj, ezt a tulajdonságot a legtöbbet tévesen az érdeklődés teljes hiányának és ridegségnek fogják fel. Pedig, ha jobban átlátnák a helyzetet tudnák, hogy mindössze utál fájó sebeket feltépni és olyat látni vagy hallani, amit nem akar.
   -  Nálatok legalább nem volt sírás és verekedés.
Maga elé dünnyögi a szavakat, a süteményt forgatva a kezében. Akaratlanul felrémlik előtte Léna dühtől és sírásól vöröslő arca, kénytelen megrázni magát.
   -  Hát mi... hm. Nem tudom - teljesen őszintén pillant föl ismét rá - Csak két hónapig voltam vele. Nyaralni volt az Államokban. Én megszerettem, ő megszeretett. El akartam venni - könnyedén beszél, ami még magát is meglepi. A téma ennyi év távlatából egyre inkább fájóbb és kínosabb lesz, az utóbbi információról pedig még csak keveseknek beszélt - Aztán terhes lett. És - elbocsátóan int a kezével - nem tudom. Ő hazajött én meg leköltöztem Alabamába dolgozni. Ennyi volt. Semmi se volt. Vége lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Szótlanul hallgatja, nem szakítja meg vagy vág közbe. Csak figyeli a szájának mozgását, a szeme rebbenését, az ujja matatását, ahogy zavarban magyaráz. Nem ismeri ki az a David és nem is akar ennél többet tudni róla, mint amennyit a lány készségesen elárul, ám akárhogy nézzük, egy sajátos dologban bizony megegyezik azzal a címeres ökörrel: úgy tűnik, mindkettejükön töltötte már ki Nina a dühét. Bár arról már nem szól a mese, hogy David visszaütött-e ekkor.
   -  Ismerem ezt a fajta öngyilkos viszonyt. Mármint nekem nem volt ilyenem - teszi hozzá gyorsan -, de láttam ilyet. Kemény.
Kemény. Sosem mondta, hogy jó párkapcsolati tanácsadásban, így némi hezitálás után ez minden, amit hozzátesz a dologhoz. A maga életének gubancait sem tudja megoldani, nem még érdemben nyilatkozni egy olyan ügyben, aminek még kívülről sem a szemlélője. Mindezek ellenére megérti, sőt, már- már átérzi a lány helyzetét.
Ám nem sajnálja.
A morzsákat ismét lerázza az ujjairól, épp addig áll meg a mozdulatban, amíg Nina kérdez. Halkan fújja ki a levegőt, megnedvesíti az alsó ajkát, a pillanatok telnek, ő pedig úgy tűnik, nem fog válaszolni. Végül azonban ráveszi magát.
   -  Hónapokig csak kerülgettem a folyosón, mire elhívtam valahová. Elég nagy hülyeség, de hát... fel se tűnt, hogy ott van. Aztán lettek dolgok. De olyan kis nebántsvirág. Tudod, vele finomkodni kellett. Ő mindig meg akart változtatni. Mármint sokszor - a körmeit piszkálgatja, bizonytalanul jönnek a szavak, ám őszintén - De én szerettem, csak nem volt könnyű. De asszem így jobb mindenkinek, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Csak hallgatja a szavait, e keze elindul, hogy újabb sütemény után nyúljon, végül mégis visszaejti maga elé az asztalra. Étvágytalanul nyel egyet, a szeme a lányon marad, hallgatja, ahogy a kapcsolatáról beszél, kívülről úgy tűnik, teljesen érdektelenül. Ezek az információk, legyenek bármilyen aprók, befészkelik magát az agyába, ahogy minden egyes rezdülés vagy parányi, akaratlan fintor. Utóbbiak sokkal többet elárulnak, mint az emberi beszéd, ő pedig, ahogy kiismeri a lányt, úgy olvas belőlük egyre könnyebben.
Hiszen kiismeri - tanulja, mert meg akarja tanulni. A beszélgetés így pedig egész más színezetet kap.
   -  Nyerő páros...
Halkan ismétli meg a szavakat, megforgatja a szemét, türelmetlenül és halovány ingerültséggel. Hirtelen felhullámzó haragja a lánynak esne, követelné, hogy akkor magyarázza meg, ha ennyire nyerő páros voltak, miért kellett még egy rúgást belevinnie a különben is labilis viszonyba? Ninának ugyanis komoly szerepe volt abban, hogy Dwayne nem kereste a bűnbocsánatot azonnal, ahogy beütött krach, hetekig még csak Lénával sem beszélt. Belefásult egy olyan kapcsolatba, amiben hárman léteznek: Léna, Nina és ő. Vagy az egyik, vagy a másik, de egy plusz fehérnépre nincs szüksége, aki megmondja neki, miért paraszt épp.
Ám az ingerültsége ahogy jött, úgy válik köddé. Először hátradől a székén, töprengve rágcsálja a száját pár pillanatig, majd feláll.
   -  Van kedved csinálni valamit? Akármit - akármit, csak ne beszéljünk erről, légy szíves, mert olyasmi történik, amit nem akarok - Lőttél már éles fegyverrel? Megtanítalak, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Némán hálás azért, amiért Nina veszi a lapot és nem feszegeti tovább egyikük exének témáját se. Az egyik túlságosan kényelmetlen, a másik pedig közel sem érdekli annyira, hogy az alap információknál többet megtudjon a szakítás körülményeiről.
Megropogtatja az ujjait, mielőtt hátat fordít a lánynak, int neki aprót, hogy nyugodtan keljen föl és sétáljon közelebb, már ha hajlandó rá, hogy levegye a cipőit az asztaláról.
   -  Nagyon helyes. Faterom mondta mindig, hogy egy lány tudja megvédeni magát. Pálcával hadonászni egy hülye is tud, de az élethez ennél több kell.
Mondjuk néhány élesített fegyver. Amerikai származásúként az otthonában ez egyáltalán nem nagy dolog, mindenki tart a kocsija ülése alatt legalább egy lefűrészelt csövű puskát biztonság vagy medvetámadás esetére, amit az ott lakók használni se félnek. Kilenc évesen már ő is tudott lőni, ahogy a környékbeli gyerekek is, ez pedig úgy volt rendjén. Ha belegondol még mindig veszélytelenebb a dolog, mint amit ebben a kastélyban megengednek a diákoknak.
Az asztala mögötti ablak mellé lép, ahol a fal tövében jókora fa láda hever. A tárgy meglehetősen hétköznapi és kedvelt a hozzá hasonló foglalkozást végzők körében, vagy azok közt, akik nem szeretnék, ha a személyes tárgyaik illetéktelen kezekbe kerüljenek. A lábával billenti föl a láda fedelét, maga előtt összefont karokkal néz bele.
   -  Mióta zavar téged, ha valamiből baj lesz? - pillant rá egyszerűen - Én vagyok a törvény. Ennél nagyobb biztonságban nem lehetsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  És mégis felnőttél. Én a helyedben büszke lennék erre.
Egész csöndesen teszi hozzá a két mondatnyi megjegyzést, mely mögött több és súlyosabb tartalom húzódik, ezzel azonban már nem untatja a lányt. Nem kenyere a prédikáció és a lélekbalzsamozás, Nina pedig valószínűleg nélküle is tisztában van az erősségeivel. Pozitív megerősítés nélkül felnőni bizonyára nem könnyű, neki mégis sikerült és végül is csak mérsékelten lett borzalmas ember. Dicséretes. Rosszabbat is látott már.
   -  Ne aggódj. Egy része hatástalanítva van. Csak emlék.
Könnyedén legyint egy aprót, fél térdre ereszkedik a láda mellett, kissé darabos mozdulatokkal. A halomban heverő tárgyak közül némelyikről tényleg könnyű megállapítani, hogy nem mai darab és elsütésre alkalmatlan, bár inkább a stílusuk, mint a fizikai állapotuk alapján. Dwayne arra különösen ügyel, hogy hőn szeretett gyűjteményét ne egye meg a rozsda és a kosz.
   -  A legtöbbhöz pedig engedélyem is van.
A hangja kissé elhalkul, magában pedig még hozzáteszi: egy másik országban. De, mint már említette, ő a törvény, legalább is, ha nagyon úgy akarja, fölötte áll.
Egy viszonylag nehéznek tűnő, fényes fém pisztolyt emel le a kupac tetejéről, a tárat a tenyerébe ejti belőle.
   -  De azért jobb, ha kimegyünk a birtokon kívülre. Tudod, szabályok, meg ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

   -  Chh...
Kétkedő arccal lapoz egyet az térdének támasztott könyvben, majd még egyet, amíg képet nem talál. Cseppet feljebb húzódik az ablakpárkányon, a háta a hideg falnak nyomódik, ami a bőr kabáton keresztül inkább megnyugtató, mint zavaró most. Az rosszul szigetelő ablak résein át érzi a hűvös levegő beáramlását, ha oldalra pillantana, hosszasan mélázhatna a szabadban bolyongó, vizsgáikkal épp végzett diákokon. De most küldetése van. Komoly feladata.
Mina utasítására el kell olvasnia egy könyvet. Igaz, egy vékony, képekkel telerajzold, színes, apró könyvet, sőt, inkább egy vastagabb füzetecskét, ő mégis olyan lendülettel vágott bele, mintha csatába indulna. A jobbja mellett egy pár knútos, bogolyfalvi kávé gőzölög, ahhoz nyúl, ha végletesen unni kezdi a könyv tőle oly' távol álló témáját: csecsemőgondozás.
De ha a lánya parancsot ad neki, azt még egy aurornak is követnie kell.
Hallja a közeledő lépteket, a válla fölött elpillant a folyosón, épp egy pillanatra, amíg ráfókuszál a közeledő könyvhalomra és az azt terelgető nőre. A kávéja után nyúlva fordul vissza, belekortyol, miközben egy újabbat lapoz, a nő pedig, mit ad Isten, pont ekkor rivall a portrékra. Dwayne riadtan rezzen össze.
   -  Nem fogom leönteni, esküszöm - szabadkozik azonnal, gyorsan le is teszi a kávét a párkányra. Tilda a könyvtáros, Tilda a nő, akitől egész egyszerűen fél a legutóbbi találkozásuk óta. Ő aztán nem fogja magára haragítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

   -  Sh*t... bocs, nagyon odaverted, mi?
A kávét szorosan a tenyerében tartva fordul meg, hogy a lábát lelógassa a magas párkányról, így szembekerülve a nővel, aki sajátos, ugráló indiántáncát lejti a folyosón, a freskók legnagyobb gyönyörűségére. Becsukja a könyvet és ledobja maga mellé, ám annyi felesleges lovagiasságot már nem talál magában, hogy lekászálódjon az ablakból és a hercegnő védelmére keljen. Elvégre csak a kócos hajú kobakját ismertette meg a vaskos könyvekkel, ő pedig addig nem mozdul, amíg nem törik csont vagy folyik vér ezekre az évszázados padlólapokra.
Beleiszik a kávéjába, csak hümmög párat, válaszul Tilda szavaira. Nem emlékszik, mikor beszéltek utoljára, a testőrös incidens és az azt követő, hosszadalmas minisztériumi vizsgálat okán jobban kerüli a könyvtáros nőt, mint a tüzet. Jobb a békesség, ahogy mondani szokás. Annak is legalább... egy, másfél éve?
   -  Gratulálok. Különben. A kékekhez.
Derűsen teszi hozzá a formalitást, a papírpoharat leteszi a könyv mellé, a fejét a falnak dönti.
   -  Csak nehogy szétszedjenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

   -  Az úristenedet... hülye kis dög.
Egyszer erősen megrázza a jobb kezét, a szájába veszi annak mutatóujját, hogy enyhítsen a csípés okozta éles, csontig vájó fájdalmon. A másik kezének tenyere rendületlen erővel szorítja az alig teniszlabda méretű, felborzolt tollú madarat az asztal lapjához, a lény visítozik és kapálózik, a szoba túlvégében üldögélő, jókora holló valószínűsíthetően legnagyobb gyönyörűségére.
Újdonsült kollégájával az igazgatóság praktikus okokból tette közös irodába, az összeköltözés azonban napvilágra hozott néhány nem várt, ám idegesítő akadályt. A két iskolai alkalmazott, emberi lény lévén többé- kevésbé képes uralkodni magán, így morózus megjegyzésekbe folytatva az ellenérzéseiket; postahordó madaraikról azonban ez már nem mondható el. Háborús állapotok - ez uralkodik az irodában, ha Jack, az agresszív törpebagoly kiszabadul a kalitkájából, ahogy azt most is tette. Jobb esetben csak fejjel nekirepül a hollónak, majd lepattanjon róla, ezt ismételgeti, amíg a fáradtságtól elalélva a földre pottyan. Rosszabb esetben a nagy testvér egyetlen csőrcsapással elintézi a kis mitugrászt, akinek a tolla és vére hull Sandor asztalára, ezt pedig kinek kell eltakarítania?
Naná, hogy neki.
Kiveszi az ujját a szájából, a krémes tégelybe nyomja, a baljával stabilan tartja a madarat, hogy a fejének vérző sebét bekenhesse vele. Jack hisztérikus sikoltásokat hallat, a szárnyai vadul csapkodnak, néhány pihetolla kavarogva száll a levegőbe... ez az a jelenet, amire a lány jobb híján megérkezik.
Dwayne épp, hogy felpillant rá, köszönésfélét mormog, néhány másodpercig még az asztalra nyomva tartja a madarat, mielőtt szabadon engedné. Jack a tollait borzolva ugrál arrébb, egyet majd még egyet, majd, mielőtt szárnyra kapna, a kopott lakkú asztalra pottyant.
   -  Na? Mit szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Az asztalán ül, a lába a székén, hosszú percek óta nem mozdul, elbambulva bámulja azt a ragyogó napfényben fürdő semmit, ami az ablakon túl terül el, majd hullámzó hegyekbe veszik. Nem igazán tűnődik semmin, hagyja, hogy a gondolatai szabadon kószáljanak akár az alantas témák közt, amik egy hozzá hasonló, középkorú férfiember életét alkotják. Az ujjaival maga mellett dobol az asztalon, néha mormog vagy hümmög magában, hallgatj a csendet, bámulja a semmit, ami jó, nagyon, nagyon jó.
Vajon mi lehet a lánnyal?
Egyre többször jut eszébe a szőkeség, amire korábban egyáltalán nem volt példa. Heti néhány különóra, egy bejegyzés a telefonjában, ennyi volt Cyanne mindössze addig, amíg szinte levakarhatatlanul az élete része volt, napi szinten és egész furcsán. Aztán... eltűnt. Megtanulta a patrónusidézést, így megkapott mindent, amit akart, majd úgy sétált ki az életéből, mintha ott se lett volna.
Nem kellett volna űrt hagynia. Egy egészen kicsit sem. Aztán...
Összerezzen a kopogásra, oldalvást lepillant az asztalon fekvő tükörre, amin a kinn áldogáló arca tűnik vissza.
A srác.
   -  Gyere be.
Rekedten emeli fel a hangját, majd lecsúszik az asztalról, míg pedig a fiú bejön, amolyan jó tanár módjára leül a székébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Különben utálja ezt az irodát. Az asztalt, a székeket, mindent, ami azt mutatja a beérkezőnek: most márpedig hatalmas bajban van. Az esetek többségében ez persze igaz, a diákok sorra jönnek hozzá, nem épp önszántukból, hogy ő aztán kötelességének eleget téve atyai feljosásban részesítse őket, tudván, hogy a dolognak a világon semmilyen haszna sincs. Ám a defenzornak nem kizárólag az a feladata, hogy a diákok meneküljenek előle; sokkal inkább, hogy hozzá rohanjanak, ha bántják őket, vagy egyszerűen félnek. Mennyi, de mennyi életet megmentett volna a történelemben, a jelvénnyel szembeni bizalom és mennyit tett tönkre a félelem... Noel igazi iskolapéldája ennek.
   -  Tudom. Csak beszélni akartam veled. Nincs gáz.
Udvariasan most kellene inenie a srácnak, hogy foglaljon helyet, ő azonban nem mozdul, az asztalra könyökölve keresi Noel tekintetét, amit csak pillanatokra talál. A testtartása, a mozdulatai, a beesett arc, a papírszerű bőre... Dwayne különben nem kifejezetten jó emberismer, ám ezek a beteges külső jelek még számára is árulkodók. Akár foglalkozhatna is velük. De nem fog.
   -  Csak figyelmeztetni szerettelek volna, egy- két dologra, amit lehet, hogy elfelejtettél.
Nem veszi le a szemét róla, a tekintete inkább fürkésző, mint fenyegető.
   -  A mennydörgés nagyon messzire elhallatszik. A lángok pedig látszanak a sötétben. A kastélyban pedig senki sem süket és nem is vak.