Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az egyenruha és a talár nem ad túl sok lehetőséget a kreativitásra, de azért nagylányosan magassarkú a cipője, a haját meg némileg kislányosan széles, piros szalag fogja hátra. Éppen abban a korban van, amikor még ez is, az is belefér, és leginkább kísérleti jelleggel próbálja ki, hogyan is érzi jól magát. Az például kifejezetten tetszik neki, ahogyan cipellője sarka kopog a kövön, némelyik elhagyatottabb folyosón visszhangot is ver, de legalább azt sem mondhatja senki, hogy ő lesből támadna a szabályszegőkre. Dehogyis. Ugyan a szabályok léte jó dolog - kevésbé szorong, ha van mihez igazodni -, de a kiskapukat ki ne szeretné, és noha a választás saját kedvére való, tulajdonképpen nem bánja, hogy így bármelyik útjukba kerülő szabályszegőnek időben adja tudtára, hogy jár valaki a folyosón. Ma éppen Kristóffal róhatja a folyosót. Nem tudja eldönteni, hogy egyébként véletlenül osztották-e mellé vagy szándékosan. Még nem igazán tudja hová tenni a fiút. Őt aranyvérű létére azt tanulta az apjától, hogy ez egy teljesen elavult elképzelés, számítani pedig az számít, hogy valaki jó vagy rossz ember-e, ami nem azon múlik, hogy arany- vagy sárvérű-e. Sőt, ezeket a kifejezéseket is inkább kerülni igyekeznek. Kristófon viszont érzékel valami sajátos tartózkodást, mintha - de lehet, hogy téved, ezt csupán eddigi megfigyeléseire és megérzéseire alapozza - többre tartaná az aranyvérűeket másoknál. Ezért ő is némi tartózkodással kezeli egyelőre a fiút, igyekezve rájönni, hogy vajon mennyire is van igaza e tekintetben.
- Szia - köszön magyarul, amint befordult a sarkon. Olyan szívesen használná a számára kedves svédet, de sajnos még senkit sem talált a tanév kezdete óta, aki beszélné. Magával a járőrözéssel már egészen megbarátkozott mostanra, nem izgul rajta különösebben, hiszen jó néhány hete prefektus már. Lassan belerázódik. - Csókolom - köszön aztán a portrénak is egy röpke mosoly kíséretében pillantva fel rá, aztán visszafordul Kristóf felé. - Melyik irányba? Vagy váljunk szét? Úgy lehet, hogy gyorsabb lenne - kérdezi előbb jobbra, majd balra mutatva a folyosó közepén állva, másik kezével a nyakában lógó medálját szorongatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- E...első? - kérdez vissza kissé elakadva már itt. Hirtelen azt sem tudja, kezdjen-e mégiscsak szorongani - mintha ez igazán döntés kérdése lenne -, vagy felháborodjon, hogy mit mondtak ennek a fiúnak, esetleg mit értett félre. Való igaz, hogy a kastélynak ebben a szárnyában még nem járőrözött, bár kétségtelenül járt már erre is, mióta az iskolában tanul. Leginkább azt érzi hihetetlenül összezavarónak, hogy ebből a mondatból az jön át neki, mintha még csak tegnap kapta volna meg a jelvényt, aztán meg mellé egy dadust is. Mintha kellene. A gyomra azért még összeszorul, és ismét felbukkannak a sróforrúak, akik úgy trappolnak odabent, hogy roppant kellemetlen érzéseket generálnak közben. Pedig ő aztán igazán szereti a svéd sróforrú sárkányokat. Ujjai megtalálják a nyakában lógó miniatűr sárkányt, és rá is kulcsolódnak, de egyelőre ez sem elég, hogy megnyugtassa. Csak pislog arra is hitetlenkedés és értetlenkedés keverékével, hogy inkább hangtalan cipőt kellett volna választania. Mit képzel vajon Kristóf magáról, hogy még erről is kioktatja? Icipicit talán még meg is szeppenne, ha nem ismerné már betéve a teljes házirendet mellékesen.
- Erre sehol nincs szabály - jelenti ki nem a leghatározottabban - már nem sok választja el attól, hogy rágni kezdje a körmét zavarral vegyes idegességében -, de hát nem hagyhatja, hogy a bibírcsókos banya öt perc múlva majd azt pletykálja a szomszédos keretben lakónak, hogy milyen mulya prefektus ő, nem is értik, mire lett kinevezve. Márpedig ő akkor is azt fog felvenni, amit szeretne, és senki ne mondhassa, hogy nem ad kiskapukra lehetőséget, ha már ő is meglehetősen szereti őket. Már így is azt írta az Edictum, hogy csak bűbájosnak tűnik, de már több büntetőt osztott ki, mint mások egy év alatt. Lehet, hogy inkább Kristófról kellett volna ezt írni. Közben egy zavart mosolyt villant a portrékra, és ez lehet, hogy a lassan képbe kerülő, híres tinikori dac első megnyilvánulása lehet, most már csak azért is biztosra megy, hogy minden egyes lépésnél kopogjon a cipője sarka. Nem is szól a másikhoz. Ő nem tett semmi rosszat, nem kell mindig mindenről kioktatni. Az anyja műveli ezt állandóan, ha egyáltalán hozzászól, ez pedig most roppant érzékenyen érinti, akárcsak az a hülye edictumos pletyka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Kissé elvörösödve, hümmögve veszi tudomásul, hogy kicsit félreértelmezte a másik kijelentését és ráfeszült. Szerencsére ezek a folyosók nincsenek a legjobban kivilágítva, remélhetőleg zavara nem tűnik fel a másiknak különösebben. Egyébként sem múlik el azonnal a gyomrát szorító érzés, trappol tovább odabent a sárkánycsorda, még ha egy fokkal csendesebben is, mint az imént. Azért még hangosak. Főként, hogy kicsit el is szégyelli magát, hogy ennyire komolyan vette azt az egyszerűen csak szerencsétlenül megfogalmazott mondatot. Lehet, hogy még mindig nem lenne elég jó a magyar tudása? Hiába magyar az anyja, azért alapvetően mégiscsak svédül beszél a legszebben. Talán tényleg hordania kellene azt a fordítógyűrűt, amit az iskola adott, bármennyire is úgy véli alapvetően, hogy elboldogul a magyar és angol tudásával, és ha mégsem, hát tanul közben pár új szót. Legközelebb azért legalább a nyakláncára fűzi vagy valami, hogy mégiscsak elérhető közelségben legyen az a gyűrű, ha jól jönne. Igyekszik azért gyorsan összeszedni magát és legalább leplezni hirtelen zavarát éppen úgy, mint a nem annyira meglepő szorongását. Utóbbival mégiscsak együtt él jó pár éve. Az is segít ebben, hogy az öltözködési tanácsot nem kifejezetten veszi jó néven Kristóftól. Nem is lehet nem észrevenni válaszán a dacot.
- Mhm - dünnyögi kimérten a magyarázatra. Mellékes. Akkor is hordani fogja a magassarkút - nem csak ezt, a többit is -, merthogy az egyenruha ennél több szabadságot egyébként sem enged meg sajnos. Kénytelen azzal élni, ami megadatott, mert nem foglalta még senki a szabályzatba, hogy nem szabad, még ha esetleg nem is ajánlott, mint amiként azt a prefektus társa kifejti. Sebaj. Úgyis úgy látja, hogy még hasznos is, akinek annyi magához való esze van, hogy elrejtőzzön a járőröző prefektusok elől, azt legalább segítőkészen értesíti, hogy itt az idő olajra lépni, ha nem óhajt az ember büntetést. Már így is azt állítja az Edictum, hogy ő szeret büntetni, pedig nem is igaz. Puszta rágalmazás az egész. Nem nagyon van kedve viszont ezt kifejezni, sőt, pillanatnyilag Kristóffal beszélgetni sem. Olyannak tűnik, mint aki képes az óra végén szólni, hogy elfelejtette a tanár számon kérni a házit. Megáll, amikor a másik hozzászól, karjait talárja alatt, mellkasa előtt összefonja és nem mozdul.
- És megbüntetted őket? Mehetnek takarítani a bagolytornyot? - kérdezi meg talán a kelleténél kicsivel több iróniával a kérdés mögött. Kicsit meglepődik ő is, kimondva ez szinte már undoknak is hathat - ismét hangosabb lesz a sróforrú odabent -, de akkor is úgy érzi, hogy Kristóf kiérdemelte. Talán a jelvény is teszi, elvégre ugyan csak elsős, de mégiscsak prefektus ő is. Végül is miért is kellene folyton rettegnie, hogy megbánt valakit, ha kimondja, amit gondol. Vagy baj lehet ebből?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Talán - válaszolja kissé bizonytalanul. Nem ő a legbeszédesebb ember a környéken, habár időnként megered a nyelve, ha olyan témáról van szó, ami számára is nagyon kedves. Például a hegedűjéről, amit kivételesen nem cipelt magával, Gotlandról, a zenéről, sárkányokról vagy éppen Agatha Christieről sokat tud mesélni, ahogy még néhány további témáról is, de alapvetően mindezzel együtt vagy éppen ennek ellenére nem ő szokott lenni az osztály bohóca. A humorérzékének éppen ezért eddig nem is jutott sok tér, de talán majd ezután. Egyszer csak kinövi már azt a fránya szorongást is a semmin reményei szerint.
- Ühümm - veszi tudomásul aztán a választ, amit már egyébként is tud, de úgy tűnik, hogy Kristóf vagy nem érti a szarkazmust, vagy sokkal jobban szeret magyarázni, és ha értette is az iménti nem annyira humorosnak, mint gúnyosnak szánt kérdést, úgy döntött, figyelmen kívül hagyja, mert kihasználható a pillanat, hogy ő legyen az, aki idősebbként és tapasztaltabbként oktat. Nehezére esik nem pofát vágni a gondolatra, de ám legyen, hadd élje ki, hogy mentorként tündökölhet. Ismét útnak indul Kristóf mellett, továbbra is makacsul kopogva, aki ebből a figyelmeztető jelből nem ért, az pedig csak magára vethet, ha büntetést kap. Az Edictum említésére kapja csak fel a fejét, addig egészen jól elszórakoztatja, hogy az útjukba eső portrékat veszi leltárba, ám az iskolaújság nevének hallatán el is felejti szinte azonnal, hogy hol is tartott. Dacosan vonja meg aztán a vállát. Kellemetlenül érintette az a pletyka.
- Az csak alaptalan rágalmazás - szólal meg végül majdhogynem sértetten, pedig erről aligha Kristóf tehet, hogy ezt írták róla. Valaki csak kitalált valamit, mert unatkozott.
- Színtiszta hazugság. Nem is büntettem sokat, csak egy-két embert, amikor már tényleg nem volt más választásom, mert annyira tilosban jártak, amikor összefutottunk, de nem szeretek büntetni. Ha valaki tilosban jár, akkor meg lehetne annyi esze, hogy előre gondolkodik. Egy rakás titkos alagút van meg minden, nem hiszem, hogy ne lehetne eltűnni, ha az ember tudja, mit csinál - dünnyögi kelletlenül. Ugyan nincs különösebben lelkiismeretfurdalása, hogy büntetett már, mert tényleg olyanokat sikerült, akik tényleg fejjel szaladgáltak neki a falnak gyakorlatilag, de ettől még nem élvezi, mint ahogy azt állították róla. Ő nem a kőszívű, vasorrú gonosz boszorkány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Hegedülök meg olvasok - sorolja a legfőbb szabadidős elfoglaltságait, leszámítva azt, hogy időnként a kastélyt is felfedezi és nyomozgat lelkesen mindenféle furcsaság után, mielőtt még a fiú itt hosszas példabeszédbe kezdene arról, hogy milyen fontos, hogy pont a prefektusok példamutatóan viselkedjenek. Kinézi belőle, úgyhogy inkább a lehetőséget sem szeretné megadni.
- Te? - kérdez vissza aztán röpke szünetet követően, amikor eszébe jut, hogy ez úgy lenne illendő, hogy ne csak válaszoljon, de némi érdeklődést is mutasson. Az Edictumos cikket felhozni viszont talán nem a legjobb ötlet, ugyanis kicsit meg is sértődött azon a csúnya pletykán, amit az iskolaújságba valaki róla írt. Úgy festették le, mintha élvezné, hogy büntetéseket osztogasson bárkinek és bármikor. Fel is húzza magát kicsit, némileg sértetten reagál a felvetésre is már kezdettől fogva, és sajnos az ezen nem sokat segít, hogy a fiú azt mondja, nyugodjon meg. Ez csak olaj a tűzre ezen a ponton.
- Szeretném tudni, honnan vették az egészet, ki találta ki az egészet - morogja maga elé. Nem árulkodásként ugyan, de az apukájának is beszámolt a cikkről, ő pedig arra intette, ne vegyen komolyan semmit onnan, de mégis sérti a büszkeségét. Eddig nagyon is igyekezett elmenni az egész mellett, legfeljebb legyinteni, hogy áh, kit érdekel az Edictum, olyan az, mint a Goblin otthon, aminek sosem szabad hinni, csak egymásnak ugraszt embereket, ha valaki mégis megteszi. Kristóf leginkább rosszkor kérdezett rá.
- Néha muszáj, ha már valaki csak fejjel megy a falnak, de ettől még nem élvezem. Elég hülyének kell lenni ahhoz, hogy itt kopogok, és valaki ne tűnjön el az első titkos átjáróban - válaszolja morcosan, tulajdonképpen azt is elárulva ezzel, hogy nem csak azért választotta a magassarkút, mert jól mutat, na meg ennyi szabadságot még az egyenruhára vonatkozó szabályzat is enged.
- Márpedig legalább egy rellonosnak lehetne annyi esze. Az apukám szerint a ravaszság eléggé rellonos tulajdonság, a navinések meg józanul gondolkodnak, a levitások okosak, az eridon... nem tudom. Róluk azt hallottam, hogy hevesek és gyakran meggondolatlanok, de azért csak megvan mindenkinek a magához való esze, nem? A legtöbb szabályban általában van amúgy is legalább egy kiskapu - teszi fel a nagy kérdést. Ő szereti a kiskapukat, bár Kristóf meg pont olyannak tűnik, aki arra hajt, hogy minden ilyesmi megszűnjön, még képes és a cipő kérdését is felveti, hogy ne lehessen kopogós magassarkúban járőrözni menni. Mintha ezt nem lehetne egy bűbájjal megoldani, hogy ne legyen hangos, de ez csak mellékes apróság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Hát persze - állapítja meg félhangosan, inkább magának, mint a fiúnak válaszolva. Annyira érezte, hogy valami ilyen válaszra kell számítania. Kristófnak teljes mértékben olyan kisugárzása van, mint aki mindig követ minden szabályt, mindig hasznos dolgokat csinál, talán még azt is megkockáztatná, hogy karót nyelt. Biztos roppant büszkék rá a szülei is, olyan igazi kis tökéletes aranyvérű gyereknek tűnik. Nem igazán érti, mi történik, mi az a kesernyés íz a szájában, ahogy ezen kattog az agya, hogy bezzeg a fiú olyan jól tud mindent, még itt babusgatja is gyakorlatilag, mert ő a legfiatalabb prefektus a rellonban, mintha szüksége lenne egy dadára vagy valami. Meg miért irigyli a másiktól, hogy eddigi tapasztalatai alapján nemhogy nem szorong minden szaván és kér bocsánatot azért is, mert létezik, de megalkuvás nélkül osztja az észt is. Irigyli a magabiztosságát.
- Szerintem én nem vagyok polgárpukkasztó téma - motyogja a folytatásra is válaszul, cipője orrát bámulva még egy ideig, miközben ott fortyognak benne a kellemetlen érzések, amiket legyűrni próbál. Úgy érzi, nem jó egyik sem. Nem szabadna ott lenniük. Nem szabadna létezniük sem, de mégis vannak.
- Az a lényeg. Nem akarok én lenni a mumus - válaszolja kicsit hangosabban, ingerülten, mielőtt még egy kicsit hosszabb tirádába kezdene arról, hogy igazán meglehetne mindenkinek a magához való esze, aki tilosban mászkál. Nem olyan nehéz az. Vagy mégis?
- Te mindig ennyivel jobban tudsz mindent mindenkinél? Tudom, hogy nem fehér és fekete, és hogy mindenki annál bonyolultabb, ez csak egy leegyszerűsített... hagyjuk... csak menjünk végig ezen a hülye folyosón, és kész, jó? - kérdezi most már jóval ingerültebben, hogy közben még egy könnycsepp is lecsordul az arcán. Zaklatottan maszatolja el a kézfejével. Legszívesebben elásná magát, de kénytelen itt lenni, és nem segít a mély levegővétel se. Tudja, hogy nem is igazán Kristófra haragszik, csak ő van itt, de nem igazán tud mit kezdeni mindazzal, ami benne fortyog éppen. Talán meg kellene keresnie az iskolapszichológust vagy legalább Hubát, mielőtt a melodi okozna valami gondot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Te is hallottad? - kérdezi suttogva Sadie-től, megállva a könyvtár előtt. A magassarkúján már némító bűbáj van, hogy ne kopogjon. Mivel már elmúlt tizenhat, lemondott róla, hogy valaha is magasabb lesz a százhatvannégy centijénél, ezen segít az az öt centis sarok optikailag, ugyanakkor eleinte arra is jónak látta ezt a választást, hogy a folyosón messzire hallatszó kopogással elriasszon minden értelmesebb rosszban sántikáló diákot. Azóta sajnos vagy nem sajnos, rájött, hogy tulajdonképpen büntetni nem is olyan rossz dolog, főleg, ha alapos indokot szolgáltat erre valaki. Most éppen egy kissé megkésve őrjáratoznak, a karórája szerint ugyanis elmúlt két óra is, ezért is tűnik furcsának a zaj, amit a könyvtárból vél hallani. Ez határozottan nem ő volt, mivel a bűbájnak köszönhetően olyan hihetetlenül csendesen közlekedik, mint amennyire azt a cipőjét látva az égvilágon senki nem gondolná. Kezét félig felemelve a levegőbe azt próbálja jelezni prefektustársának, hogy álljon meg ő is, már amennyiben nem siet túlságosan letudni az őrjáratból maradt távot nagyon gyorsan. Pálcája fényénél közelebb lép az ajtóhoz, hogy fülét a fának nyomva füleljen. Vajon tényleg onnan jött a zaj?
- Szerinted is belógott valaki? Mintha levertek volna valamit... - próbálja megfogalmazni még mindig suttogva, hogy szerinte mit is hallott, azonban mégsem bízik benne, hogy tényleg hallotta is, ezért vár a megerősítésre. Lehet, hogy ilyen később mégiscsak inkább aludni kellene lassan, viszont tényleg nem lenne első eset az sem, hogy valaki belóg a könyvtárba éjnek évadján, talán majd éppen ők csíphetnek valakit most fülön. Hallott róla, hogy néha akadnak, akik a tiltott részleget szeretnék közelebbről megnézni ezen vagy azon okból adódóan, másoknak meg sima bátorságpróba az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Érzékeli, hogy Sadie ingerült, de egyelőre nem szándékszik erre reagálni. Leköti a figyelmét, hogy az ajtóhoz hajolva füleljen, hátha hall még valamit. Van egy erős megérzése, miszerint valaki tényleg belógott. Hátrapillant prefektustársára, kissé hitetlenkedve, majd megrázza a fejét.
- Nem is tudom. Az egy dolog, hogy mi a jelvény miatt nem kapumk azért büntetést, mert elmúlt kettő és itt vagyok, de... ha valaki meg amúgy... ugyan már, jogosan büntetni meg teljesen más - jelenti ki. Be nem vallaná, hogy néha már egyenesen szórakoztatónak találja igazából, inkább az a hivatalos verzió, hogy komolyan veszi a prefektusi kötelességeit és nem tekint el semmilyen szabályszegés fölött sem. Ha valaki fejjel megy a falnak, az úgyis csak magára vethet. Kicsit értetlenül is néz pont ezért Sadie-re. Vagy ezt csak a nagyon késői időpontnak kellene tulajdonítani? A biztonság kedvéért az órájára pillant, amin az éjszaka zöldesen fénylő számok azt mutatják, hogy mindjárt negyed három lesz.
- Jó, tényleg nagyon későre jár, de már csak ez a folyosó van hátra, tudjuk le, aztán legfeljebb visszajövök majd - veti fel kompromisszum gyanánt az ötletet, ami eszébe jut. Ugyan nem biztos, hogy ez élete legjobb ötlete, mivel bármennyire is igyekszik, nem egy legendásan jó pálcahasználó, azt be kell látnia. Ráadásul a számára sokkal természetesebb rúnamágiában is akadnak még komoly hiányosságok bőven, főként, hogy leginkább elméleletben ismeri egyelőre, de majd csak kitalál valamit, ha már ott lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az a lemondó sóhaj már ígéretesen hangzik, állapítja meg magának, és mint kiderül, nem is kell több, mint megemlíteni, hogy visszajön egyedül, ha arról van szó. Ami azt illeti, nagyon bátornak érzi ma magát egyébként is, most éppen csak úgy buzog benne a tettvágy, nagyon szívesen sózna bárki nyakába egy adag képkeret-takarítást például valamelyik zsúfolt folyosón, például a harsogó portréknál vagy a fecsegő dámák folyosóján. Előbb azonban mégiscsak ki kellene deríteni, hogy valóban egy vakmerő diák van-e odabent vagy netán egy eltévedt házikedvencnek sikerült zajt okozni, esetleg valami ritka és váratlan oknál fogva a könyvtáros túlórázik, noha a sötétségből kiindulva ez mégiscsak meglehetősen valószínűtlen. Sadie-nek végül nem kell további kiselőadást tartania, prefektustársa ugyanis a következő percben már őt megelőzve nyit be a könyvtárba, miután tudtára adja, hogy nem álmodik esetleges fejmosásokról. Sigridnek igazán alkalma sincs válaszolni érdemben.
- Üh-hümm - dünnyögi, hogy jelezze, tudomásul vette az iménti okfejtést, de mégsem óhajtja megzavarni az esetleges szabályszegőt vagy szabályszegőket a sötétben. Sajnálatos módon nem világít ma a Hold, pedig milyen kényelmes dolog is lenne, ha segítségükre lenne. Szerencsére nem fél amúgy sem, nem ijeszti meg néhány sötétebb árnyék, hiszen éjszaka amúgy is minden sötétebbnek és rémisztőbbnek tűnik. Megáll egy pillanatra, hogy füleljen és betájolja magát, mielőtt a megfelelő irányba intene.
- Arra - suttogja fejével is abba az irányba intve, amerre még mindig mocorgást hall. Hirtelen nem emlékszik, melyik részleg is van éppen arra, de magában drukkol, hogy tényleg diák legyen, mert ha kiderül, hogy egy kósza egér volt csak, szinte biztos benne, hogy Sadie nem lesz túl boldog ettől a kitérőtől. Megindul előre inkább, jobbjában a pálcáját szorongatva, bal öklét meg csak úgy izgalmában zárva szorosra, reménykedve benne, hogy valóban rosszban sántikálót fognak mindjárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Alig teszik be a lábukat a könyvtárba, prefektustársának máris sikerült belerúgni az asztal lábába. Lehet, hogy nem olyan jó ötlet sötétben mászkálni, és egyébként is, még ha a hold fénye meg is világítaná az olvasásra ideális, asztalokkal teleszúrt részét a könyvtárnak, a polcok között úgyis sötétben lennének. Ennek margóján bár eddig csak szorongatta a pálcáját, gyakorlatilag hasztalanul, most elsutyorog egy Lumos-t, amíg Sadie fojtottan szitkozódik, félúton az ő vállába kapaszkodva, hogy fel ne essen. Meglepetésként éri a dolog, ezért be is feszül a válla rendesen, egészen kicsit előre görnyedve, ez azonban még szerencsés is lehet tekintve, hogy így biztos támpontot tud nyújtani.
- Megvagy? - kérdezi, kicsit fordulva, hogy a picike fényforrás közéjük kerüljön, így a lány arcát is látja. Ezt azért nem vette számításba, tervben pedig még kevésbé volt, hogy bármelyikük lesérüljön közben. Valójában eszébe sem jutott, hogy ez is lehetséges, főleg, ha sötétben settenkednek maguk is a könyvtárban, mintha szintén rosszban sántikálnának. Nagyon reméli most már, hogy megéri a dolog és legalább valaki olyat csípnek nyakon, aki a ritkaságokat akarja rongálni vagy a tiltott részleg valamelyik példányát lenyúlni. Mély levegőt vesz, szigorúan orron át, majd lassan kifújja, bólintva az ötletre válaszul.
- Aha, jó ötlet. Kerítsük be, kapjuk el, aztán mehetünk is aludni - válaszol suttogva ő is, még bólintva további kettőt, kissé tétován egy harmadikat is.
- Menjünk - jelenti ki a következő pillanatban, majd útnak is indul a pálcával maga előtt kis félkörben világítva a lába elé, hogy el ne essen esetleg. Két polcsor mellett oson el, mire ismét zajt hall, ezúttal közelebbről. A pálcát inkább maga mellé tartja most, ahogy a polchoz lapulva indul tovább óvatosan a hang irányába, még a levegőt is halkabban véve. A lumost is eltünteti két méternyire a polc végétől, mielőtt azt a célpontra szegezve fordul be végül a sarkon. Ha ez most nem egy egér, mindjárt jöhet egy színpadias Áhá is akár.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagyon igyekszik taktikus döntéseket hozni, elvégre mégiscsak egy auror kicsi lánya, arról nem is beszélve, hogy még egyszer belőle is az lehet, ha nem a sárkánykutatás győz. Ugyan az írás is versenyben van, és Alti szerint érdekesebb sokkal a másik kettőnél, az apukája szerint egy rendes szakma mellett írni még bármikor tud a szabadidejében. Majd alszik erre még párat a VAV-ig, egyelőre nem olyan fontos téma szerencsére, ebben a pillanatban meg egyébként is kifejezetten mellékes. Úgy véli, hogy a magas polcok között a pálca kis fénye nem is olyan feltűnő, mint amennyire hasznos. Bezzeg, milyen jó lenne, ha úgy tudna tájékozódni ő is, mint az apukája, meg mint a denevérek, hangok révén, aztán majdhogynem homlokon is csapja magát, mert hiszen ő tud ilyet. Ugyan nem profi, messze sokat kell még gyakorolnia, de azért valamennyit mégiscsak gyakorolta már, mióta kiderült, hogy melodimágus. A hirtelen kialvó fény után még sűrűbbnek tűnik a sötétség, amely körülöleli, ezért inkább a szemét is behunyja, noha ettől semmi nem változik. A két polcsor között állva nyelvét a szájpadlásának nyomva, majd kattanásra emlékeztető hangot ad ki. Mintha csak Berci nógatná megint Hektort, hogy induljon már, ez azonban nem egy lónak szól, hanem saját magának, hogy érzékelje, hogyan verődik vissza a polcokról. Szemét kinyitva még mindig nem lát sokkal többet, mint az imént, a hirtelen változó fényviszonyokhoz ugyanis nem szokott még hozzá a szeme, de még ha bizonytalanul is, elindul előre. Kezét oldalra kitárva tapogatózik kicsit, elérve az egyik polcot is, ami kicsit mintha közelebb lenne, mint azt felmérni igyekezett az imént, de sebaj. Csak eljut a polcsor végéhez anélkül, hogy nekicsattanna bármelyik polcnak is, vagy éppen leverne valamit, és végül pálcáját harciasan előre szegezve már egész határozottan lép elő onnan, hogy csodálkozva vegye tudomásul, hogy két hatalmas szem néz vele szembe. Meg is ijed hirtelen, de azért igyekszik bátor maradni.
- Lumos maxima - mondja ki a varázsigét, hogy eloszlassa a sötétséget, attól csak kevésbé ijesztő az a valami, a fénytől azonban a szempár gazdája riadtan kel szárnyra. Ha nincs szerencséje, mindjárt még le is csap. A fenébe is, jobb lett volna, be se jönni, de ezt Sadie-nek már nem vallhatja be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A dolgok átgondolása egészen addig tart, amíg egyedül nem marad. A két polcsor között viszonylag hamar rádöbben, hogy ő bizony a sötétben is tud közlekedni a maga módján, ha kicsit odafigyel, azonban ezzel bár növeli az esélyét annak, hogy meglepetés szerűen üssön rajta bárki rosszban sántikálón, egyidejűleg arról is elfeledkezik, hogy ugyanúgy Sadie-t is meglepetésként fogja érni a dolog. Hiszen nem szólt róla, hogy egymagában mégiscsak azt a bizonyos klakk hangot igyekszik követni a polcok között a pálca fénye helyett. Amint sikerül eljutnia a polcsor túlsó végéig, már majdhogynem diadalittasan szabadítja a vakító fényáradatot a nyakon csípett... bagolyra, Sadie-vel egyetemben. A karját azzal a lendülettel emeli is az arca elé ösztönösen, amint rájön, hogy egy madárral van dolga, mielőtt még célponttá válna, miközben meg már minden igyekezete ellenére zuhan, elterülve a szőnyegen. Még szerencse, hogy nem kőpadló van alatta, mert biztos, hogy így is lesz majd pár színes folt az oldalán, de esélyesen kevesebb a szőnyegnek köszönhetően, mint amúgy lehetne. Megnyikkanni se merne, ha egyáltalán eszébe jutna, mert már az első pillanattól kezdve azon rágódik, hogy menten rázúdul a népharag is, gyakorlatilag jogosan. Odin fél szemére, ez igazán nem hiányzik. Hirtelen majdnem svédül is szólal meg, miközben azon igyekszik, hogy véletlen se látszódjon rajta, mennyire szorong hirtelen és milyen csalódott ezen a fogáson. Nem erre számított, amikor lelkesen vetette bele magát a könyvtári hajszába.
-  Sa... sajnálom. Jövök eggyel, jó? - ajánlja fel a szája szélét rágcsálva, miközben feltápászkodik és véletlen sem néz Sadie szemébe, csak a kezét nyújtja, ha esetleg igény lenne a segítségére. - Vagy nem tudom, kettővel. Mivel tudlak kiengesztelni? Láttad amúgy, merre repült? Vagy hagyjuk, szólok reggel a gondnoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Korábbi határozottsága nyomtalanul tűnik el, helyette kifejezetten aggódik, gyomrába pedig visszatérnek az olyan jól ismert sróforrúak összevissza trappolni. Szája szélét kitartóan rágcsálja, miközben segítene is Sadie-nek, de prefektustársa magától pattan fel. Legalább ez megnyugtató, hogy a ma esti kis kaland után nem kell még a gyengélkedőn is magyarázkodniuk, mi történt. A dolog tompítása érdekében azonnal fel is ajánlja, hogy jön neki eggyel, sőt, kettővel inkább ezért az egészért, és bár még eszébe jut a madár után érdeklődni, inkább nem ragaszkodik ahhoz, hogy meg is keressék. Majd reggel ráérnek a gondnokot riasztani, hogy egy bagoly betévedt ide, már amennyiben a könyvtáros esetleg nem előzi be őket.
- Ühümm - hagyja helyben ennyivel a megállapítást, hogy ne hajkurászzák a tollast. Nincs kifogása, sem ellenvetése, de még csak semmilyen kommentje sem ezen a ponton. Kissé aggódalmasan és ugyanakkor tétován bólint a kérdésre válaszul, hogy igen, kettővel, aztán kissé meglepődik a válaszon. Ennél azért rosszabbra számított. Nem ez az egyetlen pár cipője szerencsére, szóval ez még igazán könnyen kivitelezhető dolognak tűnik.
- Öh.... oh - könnyebbül meg hangosan két teljesen eltérő hangvételű szófoszlányt nyögve ki csupán, és aggodalma némileg enyhül is, az arca pedig kissé felderül. - Oké. Lehet, hogy kelleni fog rá bűbáj, ha nem egyforma a lábunk mérete, de az a legkevesebb, azt hiszem. A Rellonba még visszamehetek benne azért? Kicsit hidegnek tűnik a kőpadló a folyosón.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Határozottan nem az ő napja ez, ebben már biztos. Ha egyedül jött volna, legalább most nem lenne egy felettébb dühös prefektustársa, akit aztán megpróbálhat kiengesztelni, de hát ugye ez nem kívánságműsor, főleg nem ezen a ponton már. Egyedül feltehetőleg a baglyot is megkeresné, így azonban bölcsen elengedi azt már, majd reggel jelzi a gondnok felé, hogy a könyvtárban elszabadult egy tollas. Bizonyára akad itt egy-két egérke is jó eséllyel, de még ha nem is, reggelig már csak kibírja a madár, ő meg úgysem bírná elviselni, ha ennél jobban is haragudnának rá. Annál sokkalta többet ér neki mások róla alkotott véleménye. Nem is tiltakozik, amikor Sadie pillanatokon belül úgy dönt, hogy a cipői megteszik engesztelés gyanánt. Kissé ugyan meglepődik, de ám legyen, főleg ha ennyi az ára, hogy ne haragudjon rá örökkön örökké a lány.
- Köszi - motyogja, amikor Sadie közli, hogy ugyan nem vall rá, de azért legyen, még visszasétálhat benne a klubhelyiségig. Onnan már úgyis rövid az út a hálókörletig.
- Mehetünk - válaszolja még mindig kicsit lesújtottan, nyakát behúzva az iménti események hatására. Úgy érzi magát, mint akit a világ legnagyobb hülyeségén kaptak rajta, pedig csak jót akart meg egy kicsit szórakozni is, de sajnos nem úgy sült el a dolog. Ha egy rosszban sántikáló diákot fogtak volna, most diadalittas lenne, de ki számított egy bagolyra? Egyáltalán hogy kerül a könyvtárba egy bagoly, hiszen azoknak a bagolyházban van a helye. Tényleg nem érti, és ezen pörög az agya, miközben némán követi Sadie-t ki a könyvtárból.