#titkos || #kutatási || #akció || #katt
Fogalmam sincs miért cselekedtem úgy, mintha bárki is figyelne engem, de nagyon fun volt ninja módjára lopakodni. Ha jól számoltam, senki nem látott meg a könyvtár felé vezető úton, viszont arra már nem gondoltam, hogy bent is lehetnek diákok. Délután négy óra volt, a tanításnak épp vége, így lézengtek is páran már itt. Szuper, csak ezzel nem számoltam a tervben, ebből megbuktam.
Azért igyekeztem csendesen beosonni, még biccentettem is egyet a könyvtáros felé. Érdekes volt, hogy itt nem a megszokott idős hölgy köszönt vissza, hanem egy nálam alig idősebb szőke leányzó. Vagyis úgy nézett ki, mintha ő lenne itt a megmondó ember, nem tűnt egy eltévedt diáknak.
A fal mellett folytattam az utamat, a mellkasom előtt szorongattam a jegyzetfüzetemet. Természetesen ha más kinyitja, akkor az LLG jegyzeteimet látja, nem azt, amiről a kutatásom szólt. Amint lekaptam egy könyvet, ami nekem szimpatikus volt, a mágikus állatok részéhez mentem, onnan is levettem egyet. Természetesen az volt felül, csak néha-néha pillantottam le az engem igazán érdeklő részre. Olvasgattam, keresgéltem, de semmi olyat nem találtam, ami fontos.
Nagyon sóhajtottam, felkönyököltem és a tenyerembe temettem az arcomat. Ahogy körülnéztem, épp elkaptam valaki más tekintetét, mire görcsösen összehúztam a cuccaimat, egy nagyot dobbant a szívem. Talán lebuktam?
- Mikola prof elég nehéz házit adott fel most - mutattam magam elé, közben próbáltam nem idegesen kacarászni. Talán nem fog gyanút.
Azért igyekeztem csendesen beosonni, még biccentettem is egyet a könyvtáros felé. Érdekes volt, hogy itt nem a megszokott idős hölgy köszönt vissza, hanem egy nálam alig idősebb szőke leányzó. Vagyis úgy nézett ki, mintha ő lenne itt a megmondó ember, nem tűnt egy eltévedt diáknak.
A fal mellett folytattam az utamat, a mellkasom előtt szorongattam a jegyzetfüzetemet. Természetesen ha más kinyitja, akkor az LLG jegyzeteimet látja, nem azt, amiről a kutatásom szólt. Amint lekaptam egy könyvet, ami nekem szimpatikus volt, a mágikus állatok részéhez mentem, onnan is levettem egyet. Természetesen az volt felül, csak néha-néha pillantottam le az engem igazán érdeklő részre. Olvasgattam, keresgéltem, de semmi olyat nem találtam, ami fontos.
Nagyon sóhajtottam, felkönyököltem és a tenyerembe temettem az arcomat. Ahogy körülnéztem, épp elkaptam valaki más tekintetét, mire görcsösen összehúztam a cuccaimat, egy nagyot dobbant a szívem. Talán lebuktam?
- Mikola prof elég nehéz házit adott fel most - mutattam magam elé, közben próbáltam nem idegesen kacarászni. Talán nem fog gyanút.