Végre a kedvenc helyemen lehettem, mármint a sok könyv között, ezért jöttem el idáig, mert tudtam, hogy itt végre otthon érezhetem magamat. Egyébként sem tudtam volna mit kezdeni magammal, ha nem találok gyorsan valami érdekes olvasnivalót, ami leköt egy ideig, a könyveknek pedig sosem tudtam ellenállni. Nem csalatkoztam a könyvtárban, mert itt aztán igazán sok izgalmas olvasnivaló volt. Beléptem a helyiségbe és kiválasztottam egy tudományos művet, a Rejtőzködő szimmetriák nyomában című könyvet. Nagyon érdekes olvasmánynak tartottam és sokkal többre értékeltem, mint az általános vagy hétköznapi műveket. Tudtam, hogy a legtöbben az utóbbiakat választanák, de engem azok egyáltalán nem érdekeltek, úgyhogy inkább elvonultam a könyvemmel kizárva ezeket a negatív gondolatok az egyik sarokba.
~ Valóban nagyon érdekes mű, ez pont nekem való. Ki fogok majd kölcsönözni ehhez hasonló műveket, itt szerintem úgysem kapkodnak utánuk. Jó lett volna, ha a testvéreim másképp gondolkodnának, de hát ez van, az élet nem kívánságműsor. Ez is abban erősít meg, hogy jobb, ha nem engedek közel magamhoz senkit sem, az élet majd eldönti úgyis, hogy mi lesz velem a továbbiakban. Azért jó lenne, ha Lilla itt lenne, akkor legalább lenne itt valaki ismerős...de ez tuti nem fog megtörténni, mert nyilvánvaló, hogy táncolni ment megint arra a fantasztikus órájára. Mostanában csak a tánc érdekli amúgy is. ~
Zsörtölődtem kicsit magamban, majd inkább úgy döntöttem, hogy nem szentelek tovább elpocsékolt időt ezekre a haszontalan gondolatokra, inkább elkezdem olvasni az érdekes művet, amit nemrég leemeltem az egyik könyvespolcról, így legalább szélesedik a látóköröm és új dolgokat tanulhatok, amit persze semmi más nem kárpótolhat.

Nem bántam meg, hogy ezt a könyvet választottam, mert rengeteg hasznos információt találtam benne és érdekesnek is tartottam. Élveztem, hogy végre senki sem nyüzsög körülöttem, magamban lehetek és azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek, azaz olvashatok. Már előre tudtam, hogyha ide fogok járni iskolába, akkor a könyvtár lesz a kedvenc helyem. Épp elmélyedtem az izgalmas műben, amikor egy lány viharzott el mellettem, rám köszönt, majd a polcokon lévő könyveket vizslatta.
- Helló! - köszöntem vissza, hiszen az illem úgy tartja, majd még közelebb vettem magamhoz a könyvet, hogy véletlenül se zargasson tovább senki. Néha-néha azért elkalandoztam, belegondoltam, hogy vajon melyik házba fogok itt kerülni. Lillától már kaptam egy kis felvilágosítást a házakat illetően, de egyelőre még rejtély volt, hogy melyik lesz az, amelyikbe valamennyire beleillek, bár volt egy, amelyet esélyesnek tartottam a különleges atmoszférája és az olvasás szeretete miatt.  
~ Vajon Lilla mit csinálhat most? Áh, hülyeség ezen agyalni, tuti, hogy a táncóráján van. Jó lenne, ha a bátyáimmal lehetnék kicsit, de biztos nem hiányzom nekik, nem úgy mint a nővérem, őt biztos nagyon hiányolják. Nem valami fair az élet. Legalább anyáékban nem csalatkoztam még idáig annyira, bár sanszos, hogy náluk is az utolsó helyen állok a fontossági sorrendben, ami elég szomorú. ~
Miután eltűnődtem a családi hátteremen, visszazökkentem a valóságba és úgy döntöttem, hogy nem pazarlom tovább az időmet ilyen negatív gondolatokra, inkább belevetem magam az olvasásba, az legalább pozitív élményekkel tölt fel.

Miközben olvastam, észrevételeztem, hogy a lány, aki nemrég a könyvespolcnál volt talált magának egy izgalmas könyvet és odaült az egyik, tőle nem messze lévő asztalhoz. Úgy látszott, hogy megtalálta, amit keresett, mert hatalmas lelkesedéssel lapozgatta a könyvet, ez azért jó pont volt nálam, mert legalább valaki hasonló lelkesedéssel forgatta a könyveket, mint én. Legalábbis most úgy tűnt, azt nem tudhattam, hogy máskor is szívesen forgatja-e a különböző köteteket, de az már nem is az én gondom volt. Mindig is fontosnak tartottam az olvasást és a művelődést, úgy gondoltam, hogy az életben ez visz előre és legalább érdekelt is az egész, mert sok témát izgalmasnak tartottam, ami a korosztályomból sok diákot hidegen hagyott.
Miközben elmerengtem kicsit a megfigyelésem után azon kaptam magam, hogy kaptam a közelemben ülő lánytól egy kérdést.
- Rejtőzködő szimmetriák nyomában. - válaszoltam neki röviden, se nem túl halkan, se nem túl harsányan, hogy azért halljon is valamit, de mégse zavarjam meg a többi olvasót.
- Te? - kérdeztem vissza, mert ha könyvekről volt szó, akkor lehetett velem beszélgetni, mert azok mindig felkeltették az érdeklődésemet, kivéve, ha olyanok voltak, amikre egyáltalán nem voltam kíváncsi. Nagyon tetszett a könyvtár, ahogy szétnéztem, minden szépen, rendben a helyén volt, tisztaság uralkodott a helyiségben, és összességében, esztétikus, kulturált volt az egész. Reméltem, hogy sokszor ellátogatok majd még ide az itt létem folyamán, de tudtam, hogy egyelőre még várnom kell erre, mert még előkészítős vagyok, de legalább megismerhettem ezt  remek helyet.

Nagy dicséretnek vettem, hogy a lány beismerte, hogy én bizony tutira izgalmasabb könyvet olvasok. Még sosem mondta senki sem, hogy izgalmasabb lenne egy olyan könyv, amiből tanulni is lehet, nem csak szórakoztat, kivéve a barátnőimet. A lány a bájitaltan könyvet vette kézbe, ami a kezdő diákoknak szólt.
- Igen, valóban nagyon érdekes, amit olvasok. Azért a tiéd sem lehet unalmasabb, a bájitalok igenis nagyon hasznosak. Fontos szerintem megtanulni, hogy hogyan kell őket helyesen alkalmazni és mi lesz a hatásuk. - válaszoltam neki kedvesen, hiszen úgy látszik egy olyan emberre akadtam, aki díjazza a könyvek által közvetített tudást.
- Evelin vagyok, örvendek! - viszonoztam a bemutatkozását, hiszen az udvariasságra anyukámék nagyon megtanítottak.
Tudtam, hogy Lillának nem fog tetszeni, hogy a harmadik nevemet használom, de egyrészt nekem ez tetszett, másrészt ez is az elnevezésemet képezte, szóval miért is ne használhattam volna? Ismertem olyan embereket, akik a harmadik nevüket használták, szóval immár én is közéjük tartoztam.
- Honnan jöttél? - érdeklődtem Paulinától, mert kíváncsi voltam rá, és végül is miért is ne elegyedhettem volna beszédbe vele?
Reméltem, hogy a szüleim nem aggódják halálra magukat, amiért itt vagyok, a nővérem majd úgyis beszámol róla, hogy milyen volt a velem való találkozás, bár abban sajnos nem lesz sok köszönet. Már előre láttam, amit egy teljes panaszlevelet ír anyuéknak rólam, de majd én megcáfolom az állításait, mert igenis meg fogom védeni magamat vele szemben!

A lánytól megtudtam, hogy Debrecenből érkezett ide, ott még sosem jártam, de hallottam, hogy szép szokott lenni a virágfesztivál, úgyhogy arra egyszer szívesen elnéznék. Más miatt nem éreztem késztetést rá, hogy elutazzak oda, de igazából szóba sem került ez az eshetőség, szóval részemről lezártam a dolgot.
- Budanekeresd. - feleltem röviden Paulinának, hiszen ezzel szerintem mindent elmondtam neki. Azt nem említettem meg külön, hogy egy gyönyörű, tágas lakásban élünk a családommal, mert egyrészt nem kérdezte, másrészt nem tartottam túl fontosnak.
- Hogy állsz a bájitalokkal? Van kedvenced? - érdeklődtem tőle, ha már egyszer ilyen könyvet olvasott. Én már önszorgalomból elolvastam néhány bájitalkészítéssel kapcsolatos könyvet, mert mindig is érdekelt a téma, és legalább kevesebbet kell majd tanulnom bájitaltan órán, ez pedig csak előny számomra. Igazából néhány tárgyból már eleve felkészült voltam, mivel a szabadidőmet általában olyan művek társaságában töltöttem, amikről úgy gondoltam, hogy később is a hasznomra lesznek. A tudományos és ismeretterjesztő könyveken kívül még a fantasy volt az, ami közel állt hozzám és lekötött, persze abból a műfajból sem minden mű, erősen szelektáltam, hogy melyek azok az irományok, amik nem egy kaptafára mennek.
- Milyen könyveket szoktál még olvasni? - kérdeztem a lánytól, hátha felfedezek még bennünk valami közös vonást, bár lehet, hogy ő más műfajt kedvel, ami megint csak távol állt tőlem.

- A bizalom elixírje valóban jól hangzik, nekem pont az tetszik a bájitaltanban, hogy sok hasznos italt lehet elkészíteni, persze figyelni kell arra, hogy ne rontsa el az ember a műveletet, mert akkor igencsak rosszul fog járni. - válaszoltam a lánynak, én személy szerint már nagyon vártam azt, hogy minél több ismeretet szerezhessek mindegyik tárggyal kapcsolatban, mert minél több mindent tudok, annál szélesebb lesz a látóköröm. A könyveket is éppen ezért bújtam mindig, mert sokat tanulhattam belőlük. Azokat a műveket szerettem, amelyekből némi tudás is ragadt rám, a "töltelék" irományokat nem igazán csíptem.
- Persze, vannak. A varázsvilágnak is megvan a maga történelme. Én is szeretem a történelmi jellegű műveket, bár mostanság inkább tudományos könyveket olvasok, de végül is változó, mikor mihez van kedvem. - feleltem, bár én nem csupán a varázsvilággal kapcsolatban műveltem magam, hanem a mugli történelembe is belekukkantottam. Őszintén szólva azt is nagyon érdekesnek találtam, bár azért még sok mindent nem tudtam arról a világról.
- Na, és melyik a kedvenc korszakod? - érdeklődtem Paulinától, hiszen nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy melyik éra tetszik neki a legjobban. Nekem mindegyik tetszett, az összesnek megvolt a maga varázsa, nehéz lett volna kiválasztanom közülük azt, ami igazán lenyűgözött volna, mert egyszerűen mindegyik érdekes volt, és megvolt a maga előnye és hátránya. Anyukám is sokat olvasott a családban, persze nem annyit, mint én, de azért ő is szeretett művelődni, bár ez az egész családra igaz volt.

- Ó, az újkor! Az se rossz! - vágtam rá gyorsan, hiszen az összes történelmi korszak érdekelt, még akkor is, ha volt köztük 1-2 érdekesebb is, valahogy mindegyik lenyűgözött a maga módján.
- Na és mit dolgoznak a szüleid? - kérdeztem váratlanul, miközben a könyvemet tanulmányoztam, mert miért is ne tehettem volna fel neki ezt a kérdést? Ha akar válaszol, ha nem, akkor pedig nem... ez már rajta múlott, bár ezt egyáltalán nem tartottam indiszkrét kérdésnek. Váratlannak már annál inkább... Most érdeklődőbb kedvemben voltam a kelleténél, mert általában nem szokott érdekelni, hogy más mit gondol, vagy hogy honnan jött és a többi. Időnként azonban én is beszédesebb kedvemben voltam vagy vágytam egy kis társaságra, bár olyan is sokszor előfordult velem, hogy inkább egymagam lettem volna, de a beszélgetőpartnerem olyan érdekesnek bizonyult, hogy végül felkeltette az érdeklődésemet és hosszabb kommunikációba elegyedtem vele. Mindig is büszke voltam a családomra, a származásomra pedig még inkább, de ugyanez elmondható volt a nővéremről és a bátyáimról is, minket ugyanis ebben a szellemben neveltek és mégiscsak jó volt, hogy mindent megkaptunk, amire csak szükségünk volt, és ez nem csupán az anyagiakra vonatkozott, hanem pusztán a szeretetre is. Sok olyan embert ismertem a környezetemben, akivel nem igazán foglalkoztak a szülei, hanem inkább megkapott mindent, amit csak szeretett volna, de ennek ellenére sosem volt boldog, hiszen az érzéseket nem pótolhatja semmi... Sajnáltam is őket emiatt. Nekem ezt sosem kellett átélnem, úgyhogy ezen a téren szerencsés voltam, hogy ilyen remek családban nőhettem fel, de azért jól esett volna, ha olykor több figyelmet fordítanak rám, mint a nővéremre, de hát ez így alakult, lehet, hogy én vagyok telhetetlen, nem kizárt.

- Ó, ez remekül hangzik! Egyébként is színház az egész világ, nemde? - válaszoltam neki derülten, miközben rá pillantottam, majd úgy döntöttem, hogy folytatom tovább az olvasást és ha feltesz egy új kérdést, akkor szívesen válaszolok neki én is. Nagyon szimaptikus volt a lány, mert nem kérdezett feleslegesen és hasonló dolgok érdekelték, mint ami az érdeklődési körömbe tartozott, ezek szerint mégiscsak voltak itt olyan diákok, akik hasonló értékeket képviseltek, mint én. Szerettem volna, ha sok hasonló emberrel futok még össze itt az épületen belül, mint amilyen én vagyok, de egyelőre annak is örültem, hogy néhányan diákkal már egész jól el tudtam beszélgetni, és szerencsére sokan szerettek tudomományos jellegű műveket olvasgatni. A könyvtárban most csend uralkodott, általában a jelen lévő diák belefeledkeztek a műveikbe, sokan leckét írni jártak ide, úgyhogy ez a hely nem az a tipikus találkozási pont volt, amikor a résztvevők csevegni kívántak egymással. Kicsit bosszantott, hogy Lilla nem jött ki elém, de nem volt mit tenni, kivártam nála soromat, mivel tudtam, hogy más sokkal fontosabb volt neki, mint én. Már megszoktam tőle ezt a fajta viselkedést, de azért örültem volna, ha jobban aggódik értem, hogy minden rendben van-e velem, bár úgy voltam vele, hogy előbb-utóbb majd érdeklődni fog felőlem. Nagyon hiányoztak a bátyáim is, velük mindig jól elvoltam, csak sajnáltam, hogy az utóbbi időben a nővéremre figyeltek oda legjobban és engem elhanyagoltak, de tudtam, hogy ideje túllépni a történteken és új életet kell kezdenem itt, talán idővel otthon is változni fog a helyzet. Talán jobban fogok majd hiányozni a családomnak, ha nem vagyok mindig szem előtt és akkor újra minden a régi lesz.