Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Kényelmes tempóban ér be a könyvtárba, halkan köszön a bent tartózkodó, egykori levitás házvezetőnek, majd gyorsan el is tűnik az egyik sor mögött. Nincs konkrét célja igazából, mármint a keresett könyvvel kapcsolatban, bár lassan már el kellene kezdenie készülni a vizsgáira, ha nem akar megbukni. Mondjuk addig még van elég ideje, hogy kiélvezze elsős mestertanonci éve utolsó heteit, és ezt is teszi most. Céltalanul téblábol a könyvtárban, ujjait néhol végighúzza a régi könyvek gerincein, máshol teljesen meg is áll és kihúzva egy-egy kötetet beleolvas abba, hogy megnézze milyen. De igazán egyik sem nyeri el a tetszését annyira, hogy magával vigye az asztalhoz és kényelembe helyezkedve olvasni kezdjen. Így hát tovább sétálgat a polcok között, néha kikerüli a földön ülő, a könyvébe merült diákokat, de más egyebet nem tesz. Különösebben nem érzi szükségesnek, hogy az egyik sornál leragadva addig keressen magának olvasnivalót, míg bele nem rokkan, ez a könyvtár hatalmas, tele könyvvel és valamelyik polcon biztos lesz kedvére való. Már csak meg kell találnia azt a polcot, amelyik azt a bizonyos könyvet tartja. Tovább sétál a polcok mellett, néz fel és néz le, aztán hirtelen megtorpan: megtörténik a csoda. Az egyik felsőbb elhelyezkedő könyvek között talál egy érdekesen kinézőt, így most már csak le kell onnan szednie. Most még a magassága sem állhat közé és a kinézett kötet közé, ujjaival int és könnyedén csúsztatja először kijjebb, majd emeli meg a könyvet és lebegteti le magához. Azzal azonban viszont nem számol, hogy ezzel így a mellette lévő is előrecsúszik, majd zuhanni kezd; egyenesen a lány mellett álló fiú feje felé.
- Basszus! - felsikolt és fel is üvölt, amikor a vaskos kötet találkozik a rellonos fejével, kezeit a szája elé kapja, mert hát ez még mindig egy könyvtár és nem kellene itt üvöltözni, bármilyen sokkos dolog is történik. A saját könyvére nem is figyelve lép először távolabb a fiútól, majd mikor megbizonyosodik arról, hogy annyira rossz dolog végül is nem történt -dehogynem-, közelebb hajol hozzá, hogy megnézze a harci sebet. Bűnbánóan pislog a másikra, miközben a kezét is nyújtja annak érdekében, hogy kitapogassa, ha esetleg van púp újdonsült ismerőse fején.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Senki sem mondta neki, hogy könnyű lesz az élete így, itt a Bagolykő falai között. Hát tényleg nem könnyű. A tudat, hogy most okozhatott egyik diáktársának akár maradandó sérülést is, nem segít neki abban, hogy higgadtan kezelje a helyzetet, ezért reagál úgy, mint normál esetben reagálna a többi ember is. Kezdetnek felüvölt, majd gyorsan betapasztja a száját, mielőtt a könyvtáros kisasszony haragja üldözné ki innen, közben bocsánatkérő pillantásokat lövell a fiú felé, hogy azért már legyen szíves ne verje le itt a két könyvsor között, mert egyrészt szereti az életét, másrészt pedig nem szívesen borítaná rá az egyik állványt a rellonosra. Mert bár képes lenne rá, ez nem szerepelt a napirendjében.
- Bocsánat, nem volt szándékos - halkan rebegi a szavakat, mintha még mindig attól tartana, hogy Matilda hamarosan felbukkan és kitessékeli a könyvtárból úgy, hogy még csak könyvet sem talált magának! Hisz eleve ezért van most itt, nem pedig rongálás vagy bántalmazás céljából, hanem egy jó olvasmány kereséséből. Erre nem is telik el egy óra, már itt a szerencsétlen, aki áldozatul esett a pszichokinézisének. Szuper.
- Nem csak a hangszálaim - teljesen természetesen legyint, aztán ha Ward nem üti félre a kezét vagy húzódik hátra, mutatóujját óvatosan nekinyomja a halántéknak, hogy kitapogassa a puklit. Természetesen pozitív dolognak veszi, hogy Ward még eszméleténél van és tud is beszélni egész szépen, ha ez számít valamit. Márpedig biztosan számít valamit, Heléna azonban sosem tudott túl sok dolgot a gyógyításról; ahhoz ért, hogy hogyan vigye le a lázát, meg tudja hogyan kell újraéleszteni, de hogy mi a teendő, ha valakit leütöttél egy könyvvel... nos, arról viszont fogalma sincs, de valószínűleg nem is most fog varázslatosan megvilágosodni.
- Megmaradsz? - amennyiben igen, vagy ennek a rokonértelmű szavainak egyike a válasz, bólintva int a könyve felé, hogy ettől a mozdulattól az felemelkedjen a padlóról, mert az meg útközben valahogy kicsúszott a kezéből. A fekete borítójú könyv hátlappal lefelé fekszik a földön, kinyitva a 42. oldalnál. Neki teljesen természetes, hogy pszichokinézissel intézi el ezeket a könnyen elintézhető dolgokat, Ward meg tuti nem fog hasra esni ettől. Hozzászokik, aztán úgyis elmegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Úgy látszik a rellonost nem igazán hatja meg bűnbánó arca, vagy ha igen, akkor jól titkolja, esetleg még szóba jöhet azon lehetőség is, hogy leányzónk nem veszi észre a sokktól, amit a szegény fejére dobott könyv okozott neki. Hiába szeretett volna csak egy könyvet levenni a polcról, ahhoz úgy látszik járt még egy, meg egy szerencsétlen huszonéves, aki a lány hibája miatt valószínűleg kénytelen lesz meglátogatni a gyengélkedőt, amennyiben kettőt lát a könyvekből… vagy Helénából, aki egyelőre még nem képes felfogni, hogy a srác jól van. Akinek egyébként még a nevét sem tudja, úgy mellékesen.
- Igen, nekem ez a szabadidős programom. Könyveket dobálok rájuk, aztán megijedek, hogy mit tettem. Hogy találtad ki? – szemét forgatva válaszol, még gúnyosan fel is nevet egy kicsit. Tekintetével követi saját kezét, ahogy a fiú pukliját keresi, majd mikor nem találja, elégedetten fújtat. Az előbbi gúnyos hangnem rögtön el is tűnik, ahogy ujjai a bőrt érintik. Rövidesen abbahagyja az óvatos nyomkodást és visszahúzza kezét, szemeit nem veszi le egyelőre a másikról. Ki tudja, lehet szeretne elájulni itt hirtelen mellette, minden előzmény nélkül, csakhogy még nagyobb frászt hozzon a leányzóra. Bár talán nem olyan puhány ez a gyerek.
- Hát.. Ütök, ha kell, érted. Meg simán rád döntök egy könyvespolcot, az meg se kottyan nekem. De öhm, nem fogok! – még gyorsan korrigál, amíg tud. A végén még a rellonos észbe kap és végre menekülőre fogja, mert most már lassan azt kellene. Egy ilyen kis incidens után csoda, hogy még mindig itt áll mellette és éppen társalognak(!!), de ahogy mondta, egyre furább ez a suli. Heléna ugyan erre nem tud túlságosan helyeselni, mert az első öt évét nem igen töltötte a kastélyban, többnyire csak órákra járt be és vizsgázni, de hisz újdonsült ismerősének.
- Hmm.. mi? Mit csináltam? Ja, hát izé felvettem egy könyvet, miért? – érdeklődve pillant az előbb még a nagy hőst és macsót játszó fiúra. Igen, neki teljesen természetes, hogy pszichokinézist használ idegenek előtt is akár, pedig most nem ártana vigyázni, nehogy az egyik felügyelő elé ugorjon és lecsukja, mert csak. Mr. Macsó viszont nem tűnik felügyelőnek, csak nem köpi be.
- Biztos jól vagy? – megkérdezi azért még egyszer, hátha. Sosem lehet igazából tudni, mikor mond igazat és miikor beszél belőle az egója, ami nem hagyja, hogy gyengének látsszon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ward nevetése egy furcsa grimaszt csal arcára, amit hirtelen nem is tudnám mivel azonosítani. Úgy néz rá, mintha a szellemet látott volna és az ennek meg mi a baja arckifejezéseket keverte volna össze a saját arcán. Mindezt oly természetesen, mintha minden nap ilyen fejet vágna, pusztán szórakozásból, vagy unalomból.
- Ömm, Heléna vagyok. Nyújtanám a kezem is, de nem tudom, ez mennyire jó ötlet - Ward kérdésére készségesen bemutatkozik, az illem azonban most kicsit a háttérbe szorul nála, tekintve a rellonos mostani állapotát. Meglehet csak rontana a helyzeten egy kézfogással, pedig nem is szokott olyan ügyetlen lenni, ez az aprócska baleset a pszichokinézissel csupán egyszeri alkalom remélhetőleg, és többé nem kell senkinek megsérülnie miatta. Többször még Wardnak sem, ha minden jól megy.
A pszichokinézisre Ward nem éppen úgy reagál, mint ahogy az elsőre hitte volna. Nemhogy nem megy arrébb csendben még egy pillantást se vetve a kezében pihenő könyvre, csak megkérdezi, hogy ez mégis mi volt. Heléna pedig erre mit válaszolhatna? Ami neki teljesen természetes, az szegény srácra jóformán ráhozza a frászt, vagy legalábbis felkelti annyira az érdeklődését, hogy lecövekeljen mellette.
- És cserébe bármikor kupán vághatlak egy könyvvel, aztán senki nem bizonyítja be, hogy én tettem - nem igazán tudja, hogyan kellene most reagálnia. Ward lassan csak túlteszi magán azon tényen, hogy mindenféle erőfeszítés nélkül képes emelgetni tárgyakat és ahogy most mondta, még egy könyvespolcot is simán rádöntene. Jó, mondjuk ez így elsőre tényleg elég ijesztően hangozhat, de nem neki.
- Te, figyelj, szerintem el kéne mennünk a gyengélkedőre. Nem lenne jó, ha itt elájulnál nekem - árgus szemekkel vizslatja a rellonost, aki nem éppen a "persze, jól vagyok" kategóriába lenne sorolható ezekben a pillanatokban, és ha egy mód van rá, inkább előzzük meg a bajt. Valószínűleg mindenkinek jobb lesz úgy, ha Wardot megnézi a javasasszony és nem úgy kell majd felcipelni hozzá, mert teszem azt a végén még tényleg összecsuklik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ward túl furcsán viselkedik neki, pedig a gondolatait még nem is hallja szerencsétlen srácnak, ha azonban hallaná, egész biztosan rádöntené ezt a könyvespolcot itt mellettük, hogy még véletlenül se emlékezzen a rellonos erre a találkozóra és semmiképp se legyen köztük semmilyen kapcsolat. Mivel azonban a gondolatokat szerencsére nem hallja, csak feszengve áll és várja, hogy Ward mondjuk kigyógyuljon a hülyeségből vagy valami. De amúgy mélyen nem is akarja ám, csak ez a nagy komolyság mondatja vele.
Az illemszabályok egyszerűen a háttérbe szorulnak, Ward pedig elég gyorsan fennakad azon, amit csinál. Érdeklődve és egész kedvesen pislog a fiúra, hogy megtudakolja mi az oka ennek a nagy ijedtségnek, mert ez csak egy könyv. Mondjuk megfordulhat a fejében, hogy akkor ezt most Heléna szépen hozzá fogja vágni a fejéhez ismételten, de a leányzó fejében ilyesfajta gondolatok meg sem fordulnak, ezt azonban egyelőre nem osztja meg a rellonossal, mert hát ugye miért is tenné, elvégre most nem azon van, hogy megnyugtassa a másikat. Dehogy. Csak pislog rá nagy szemekkel, majd elneveti magát Ward beszédét követően.
- Hát, én most - a polcra mutat, aztán a könyvre - bosszultam meg - ajkai kedves mosolyra húzódnak. Rápillant a kezében tartott kötetre, majd mikor rájön, hogy igazából semmi kedve sincs most olvasgatni, mert jobban aggasztja eme szerencsétlen állapota, mint az eredeti célja, inkább egy mozdulattal elengedi a könyvet, amely ezt követően visszalebeg eredeti helyére. Tekintetével követi annak mozgását, majd mosolyogva visszapillant Wardra, aki engedelmesen helyesel, aztán elindul.
- Na jó, várj meg! - még utánakiabál, de rájön, hogy még mindig egy könyvtárban vannak és tényleg nem kéne már itt üvöltözni összevissza, szóval csendben a rellonos után rohan, hogy segíthessen eljutni neki a gyengélkedőre. Ha útközben összecsuklana, majd maximum fellebegteti odáig, azon ne múljon, hogy használnia kelljen az erejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az utóbbi pár hétben eléggé lecsökkent a társaival töltött délutánjai száma, holott még csak vizsgára sem kellett készülnie, amire ráfoghatta volna ezt a kihagyást. Az iskolát nem hagyta itt, továbbra is a kastélyban tartózkodott, de inkább az Eridonon belül bóklászott, mint azon kívül. Nem igazán ismeri még a helyet, az öt éve alatt talán kétszer mászott át a portrén, abból is egy a legelső napján volt, mikor csoportosan kellett felvonulniuk a prefektusaikat követve. Volt mit felfedeznie, volt kivel megismerkednie, és ha az összeset nem is, de jelentős számú eridonossal találkozott és beszélgetett már, ezt pedig nagy sikernek könyvelte el magában. Végre egy kis szocializálódás.
Az az igazság, hogy kezdett neki hiányozni kedvenc rellonosa. Nem, mintha olyan sokat ismerne közülük, Wardot azonban igen, és rá kellett jönnie, hogy szó nélkül tűnt el, nem szólt róla a férfinek - mondjuk lehet, hogy nem is igényelte, Helénát viszont bántotta a dolog. Hogy csökkentse bűntudatát, a jól bevált módszert választotta: egyik este levelet küldött Weavernek, ma pedig a találka helyszínen sétálgat, ujjait végighúzza a könyvespolcok szélein. Nem tudja, hogy Wardot érdekli-e, hogy mi van vele, eljön-e vagy levele a kukában végzi, mélyen belül azért reménykedik a boldog végkifejletben. A rellonossal nagyon jól megértik egymást, kár lenne ezt a kapcsolatot elhanyagolni.
Nagy levegőt vesz és befordul egy másik sorba, tekintetével a könyveket pásztázza, hátha talál magának valamit, egyelőre azonban egyik címe sem fogja meg annyira, hogy magához hívja valamelyiket. Csalódottan húzza el száját, kifúj egy hajtincset arcából és folytatja útját. Szőkésbarna haja még mindig csak a válláig ér, habár nőtt azóta, hogy Ward utoljára látta, még mindig eléggé rövid. A napszemüveg és a csinos öltözet ezúttal elmarad, most talár és lapos sarkú cipő idő van. Ez mondjuk legalább jól melegít. Heléna aztán hirtelen megtorpan, felpillant a könyvespolc egyik feljebb lévő polcára, és igen! Mint aki megvilágosodott, szemei felcsillannak, közelebb lép az állványhoz és nyújtózkodva próbálja ki, eléri-e a könyvet. Szabad kezével belekapaszkodik az egyik polcba, egészen a lábujjai hegyéig emelkedik, de próbálkozása még így is kudarcba fullad. Mivel ez így nem megy, kénytelen lesz egy intéssel magához hívnia a könyvet - a pszichokinézis egyik nagy előnye, hogy bármit magadhoz hívhatsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Igazából - bármennyire is próbálja ezt magába sulykolni - nem nagyon hiszi el, hogy Ward el fog jönni ma. Tudja, hogy ennek pontosan az ellenkezője fog történni, így kissé csalódottan keresgél a sorok között. Marad még egy kis ideig, hátha a rellonos csak stílusosan akar késni, bár egyelőre még időben van, bármelyik pillanatban érkezzen meg. Addig is leányzónk elfoglalja magát a könyvekkel, de sohasem tanulni érkezik a könyvtárba, pedig itt aztán nagy a csend, hanem valami könyvet keres magának, amit magával vihet a szobájába, hogy a szabadidejében majd olvashasson. Ez pedig annyit jelent, hogy kiveszi, fent lerakja az asztalára és a határidő lejárta előtt pár nappal visszahozza, kiolvasatlanul. Valahogy sosem tudja rábírni magát, hogy végig is olvassa őket.
- Ward, szia! - hirtelen fordul a hang irányába, ujjai még épp érintik az előbb megtalált könyv borítóját, amit most szorosan a melleihez szorít, nehogy egy óvatlan mozdulattal véletlenül leüsse a férfit. Nem lenne túl szerencsés, azt hiszem. - Hát... igen. De valami baj van? Olyan fura vagy.
Szaporán pislogva néz fel a legalább egy fejjel magasabb rellonosra, szinte már ijesztően nagy köztük a különbség, mégsem fél. Elvégre eridonos lenne, vagy mi. Ward viselkedése azonban nyugtalanítja, ezt a férfi is érzékelheti rajta, legyen szó a görcsösen szorított könyvről vagy az ide-oda cikázó tekintetről. Eltűnt az a magabiztos nő, aki egykor volt, most sokkal inkább egy frusztrált, kissé ijedt Heléna áll előtte.
- Azért haragszol rám, mert úgy eltűntem? - kérdez rá, holott nem biztos benne, Wardnak miért hiányzott volna annyira nagyon a jelenléte, hisz nem töltöttek együtt olyan sok időt, habár Heléna tagadhatatlanul élvezte a közös beszélgetéseiket. Ward talán az első olyan ember, akivel tökéletesen meg tudja érteni magát, mióta visszaköltözött a suliba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Eléggé fáj neki az a hangszín, ahogy Ward visszaköszön neki, rögtön elszégyelli magát az elmúlt pár hét kimaradás miatt. Csúnya dolog volt, tényleg írhatott volna a rellonosnak és mindenkinek, akinek egy kicsit is hiányzott, de mióta a szülei meghaltak, eléggé elszokott már attól, hogy bárkinek is helyzetjelentéseket küldözgessen, hogy tudják, még él és virul. Na meg nem hitte volna, hogy Ward igényli, mondjuk fordított esetben Heléna igényelte volna. Megkedvelte a rellonost, ez már csak abból is látszik, hogy bűnbánóan hajtja le fejét, mikor a férfi megint beszélni kezd.
Nincs mersze visszakérdezni. Ebben a pillanatban csak annak tud örülni, hogy Ward legalább vette a fáradtságot és annak ellenére is elfáradt ide, hozzá, hogy tudja, nem érdemelné meg. Lehetne kifogást keresni, tudna is, képes lenne felsorakoztatni ide ötöt minimum, de felesleges lenne. Látszik a férfin, hogy így is dühös rá, vagy csak unja magát, vagy nem is érdekli, hogy mi van a lánnyal, csak nem akart annyira bunkó lenni, hogy nem jön el. Heléna mindegyikre gondol, megpróbálja Ward arckifejezése és testtartása alapján kitalálni, hogy melyik eset áll most fent, egyelőre azonban nem jár sikerrel.
- Jó, figyelj - felsóhajt, felnéz a férfira. - Tudom, hogy eltűntem hosszú hetekre és egy árva szót sem szóltam senkinek, de... igazából nem mentem messzire. Az Eridonban voltam, szocializálódtam, meg ilyenek, és mióta már nincs kinek írnom, eléggé elszoktam tőle és nem gondoltam volna, hogy neked meg írnom kellene, de olyan jól elvoltunk. Veled tudtam beszélgetni, meg kedvellek is és szerintem te egy nagyon jó srác vagy, és lehet, hogy ma el sem akartál jönni, de itt vagy, és nem tudom, hogy ez mit jelent. Most akkor haragszol-e vagy sem, de remélem, hogy nem, mert nem szeretnék veled haragban lenni, és azt hiszem túl sokat beszélek.
Levegőért kell kapnia, az egyre hadaró beszéd közben nagyon gyorsan elfogyott az oxigénje. Zilálva keresi Ward tekintetét, a könyvét egyre csak karjai közt szorongatja. Körmeit belevájja a borítóba beszéd közben, és csak akkor enged a szorításon, mikor befejezte a nagy monológot. Most már kizárólag Wardon áll, hogy akarja-e még látni vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Jó, meglehet, egy egészen kicsikét, de tényleg csak egy nagyon picikét elkezd hadarni a magyarázkodása közben. Beszéd közben egész végig Wardot nézi, le sem bírja venni róla a szemét, ezúttal viszont nem amiatt, mert tetszik neki, vagy mert van valami a rellonos arcán. Kicsit fél a reakciójától, így képtelen máshova nézni, nehogy lemaradjon valami fontosról, amely átsuhanhat Ward arcán, miközben ő beszél. Csak mondja és mondja és mondja, be sem áll a szája, magyarázkodása ellenben egyre jobban halkul, ahogy fogy a levegője. Aztán végül csak befejezi, hisz oxigén nélkül nem igen tudja tovább mondani, így a száját befogva, halkan pihegve várja, hogy erre mit fog válaszolni a férfi - majd elneveti magát. Ajkai széles mosolyra húzódnak a szavak hallatán, meg is nyugszik egy kicsit. Örül, hogy Ward nem fújja fel ezt annyira, mégis bántja, hogy eltűnt.
- Nem értem - megrázza a fejét, majd oldalra dönti azt, vállával nekidől a könyvespolcnak. - Hogy érted, hogy eleged van az ilyen eltűnésekből?
Érdeklődve fürkészi a férfi arcát, még mindig árulkodó jeleket keresve arra, hogy esetleg mérges rá, vagy csak esetleg átsuhan majd egy érzelem az arcán, ami a mostani témájukhoz kapcsolódik. Vagy Ward egész egyszerűen csak megvonja a vállait és alpakka fejjel - amit kedves rellonosunk szeret alkalmazni - továbbáll. Férfiak. Sosem lehet őket igazán kiismerni.
- Jól, köszönöm. Most már nem tervezek eltűnni - sajnálkozva hajtja le a fejét, körmeivel könyve már így is eléggé megtépázott szélét piszkálja. - És te? Mi történt veled, amíg nem találkoztunk? Sikerült már becserkészned valami lányt?
Mosolyogva pillant vissza a férfira, visszautalva a jó régi beszélgetésükre még ott a padon, mikor a lányokat stírölték és viccelődtek egymással. Szép is volt az, meg jó régen, Heléna pedig ismét elkedvetlenedik kicsit, mikor ez eszébe jut. Ezt egy ideig még jó nehéz lesz elfelejtenie.