Vip-pí-pí, váp-pá-pá, Halloween éjjele van! Ez az, éljen! Végre! Trick or death, trick or death, give me someone nice and sweat. Imádom azt a számot. Kát, hogy rég hallgattam meg. Hát, majd újra megfogom.  Sminket már napok óta keresek és most meg van! Készen, jól. A ruha ritka egyszerű, de attól függetlenül fontos. Így a jó. Bár, a köpeny alatt nem látszik. Fekete köpönyeg, újra gondolt kaszásként. Sokat gondolkodtam, hogy vigyem-e a kaszámat, végül döntöttem. Feltettem. Maximum, ha valaki megkérdezi, hogy miért piros az éles része, rávágom, hogy nem ketchupos. És, természetesen az elmaradhatatlan  Apám, Halloween van, emberek! Reggel óta tisztára be vagyok zsongva. A gondolataim sem annyira összefüggőek. De akkor is! Itt a Halloween éjjele! Ahhoz képest, hogy eredetileg mit akartam, most meg a bálba készülök, tök fura. Először festeni akartam. Majd holnap. Víí, de akkor is! Ez nagyon jó lesz! Már várom. Dúdolva várom Annát. Ő mibe öltözik be? Szerintem egy démon lesz. Vicces is lenne. A kaszás és a démon. Tá dámm, emlegetett szamár itt is van. Anna. Abaddonként. Első dolgom megölelni és körbeugrálni.
- Az biztos. Vigyázni fogok rád, te is vigyázol rám. Oksi-moksi? - Kérdezem  meg tőle és már megyünk is. Az italok feléhúz, én személy szerint megiszok egy valamit. Szürke innivaló, ízlik. A vállamon lévő démont, amiről  halvány lila gőzöm sincs, hogy hogyan került oda, megsimogatom. Cuki. Meg amúgy is. Nem fél egy olyantól, aki szó szerint kaszásnak öltözik be ilyenkor. Meg aztán, mi nem cuki? Vigyorogva nézek Annára. Olyan jó a jelmeze!

Bim-bam, ti-ki-ti-ki, kackac-lá-ré, vím-vam, itt van a rémségek éjszakája. Az ital fincsi, remélem, minden más is. Tényleg, a démonka hogy került ide? Na mindegy, nem lesz ezzel semmi baj. Hallgatom Annácskát és bólogatok.
- Simán. Röhögve, finom. Gyomorrontásom biztos, hogy nem lesz tőle, a többi mellékhatás meg lényegtelen.  Higgy nekem, nincs még egy olyan ember a földön, akinek a gyomra annyi mindenféle dolgot befogad, mint nekem - mondom neki, és ránevetek. A kaszával és köpennyel egy Halált adok ki. A ruhám nem is látszik, de nem baj. Legalább nem látni semmit belőlem. A hajamat meg kiengedtem és jelenleg világos barnának tűnik. Legalábbis szerintem. Na mindegy.
Hallom a démont, már nem is olyan cuki. Hallgatom és egyre jobban elbizonytalanodom. Majd megrázom a fejemet. Tüszőfűi vagyok, és nem hibás. Nem érdekel más véleménye. És, itt jobb. Vagy, mégsem? Egyszerűbb lett volna otthon maradni. És, ha mégis, szólnak egy tanárnak? Esetleg valaki másnak, vagy őrültet kiáltanak? Egyre jobban elbizonytalanodok. Tüszőfűi vagy, az Isten szerelmére! Térítem magamat észhez, majd ránézek Annára.
- Perszephone ott rekedt, két gránátalma magtól - mondom neki hidegen, tényközlő szövegként. Majd rámosolygok. A démon nem ronthatja el a szórakozásomat. Remélem. Amíg nem találja meg az egyik gyenge pontomat. Lelki terrorban keveset ér.
- Az biztos. Nagyon jó lett, kár hogy az évnyitóra nem jöttem. Nem is tudom, hogy mit csináltam akkor. Ez az első iskola nagyságú rendezvény, amire eljövök - mondom neki, majd beletúrok a hajamba. És ha furának tart? Gyerekesnek, vagy másnak? Őrültnek? Vagy szörnyszülöttnek csak a jelmez miatt? Nem, azt nem tenné meg. Mert azt csak ők teszi, mindig. Ők.

Kelemen Farkas

És igen! Végre valahára újra itt, az iskolában! Nagyon örülök ennek, mert szeretek itt lenni. Persze, ez nem azt jelenti, hogy csakis csak örülni tudok. Itt van Kara Zoltán is. És a kviddics is egy kicsit ijesztő lesz. Nem annyira ismerem az új játékvezetőt, de hallani már hallottam róla. Állítólag egy igazi profi.
Vidáman ugrálok a folyosón, mikor meglátok egy tök ismeretlen felnőttet. Lelassítok, így csak sétálok. Valljuk be nyugodtan, Luffy és Minni nincsen itt, így nem tudják az illetőt megijeszteni. Kár, de szerintem így is elkerülhetetlen a pletyka, ha meglát a Bibircsókos banya. Á, hogy mennyire utálom a pletykákat. És hogy miért is elkerülhetetlen? Mert mezítláb vagyok, festékes a hajam, a pólóm és festékszagot árasztok. Bár lehet, hogy mára már hozzászoktak. Lassacskán odaérek az úrhoz. Természetesen mint mindig, most is mosolygok. Hiába, van, ami soha sem változik. Mint mondjuk a mosolygás, ami mindig lesz, ha rajtam múlik. Ha valakinek nem tetszik, meg lehet mondani nekem.
- Jó napot kívánok! Tüszőfűi Lilith vagyok, magát hogy hívják? És maga tanár, vagy milyen posztot tölt be a suliban? - Kérdezem meg egy vigyorral a képemen. Az én arckifejezéseim sohasem műk, egytől-egyig valós érzelmet fejeznek ki. Vagy hozzászokik az ember, hogy nálam nem léteznek bizonyos dolgok, vagy elszökik. Ez egy amolyan megszoksz vagy megszöksz nálam. Mert én vagyok én. Eszembe jut egy dolog, de előtte inkább megkérdezem - megölelhetem magát?

Kelemen Farkas
Néhány órával a tanévnyitó előtt

Hátralép az úr, körül is néz, de nem tudom, hogy mi célból. Elszontyolodok egy pillanatra, lenézek, majd újra mosolyogva ránézek. Még mindig van időm átöltözni, főleg, hogy itt van a hátamon a hátizsákom, ami nem festékes. Megforgatom szemeimet, igen értem a testbeszédedet, bárki is vagy.
- Kedves uram, mielőtt kérdezne, maga is felelne a másik két kérdéseimre? Ki maga és miért van itt? - Kérdezem meg, miközben keresztbe teszem a karjaimat. A következő kérdésére csak sóhajtok egyet. Nem, nem vagyok tisztában. Persze, hogy tudom!
- Miért, maga azt hiszi, hogy így szándékozok megjelenni? Mert akkor téved. Tudja, a táskámban van váltásruha, uram. És higgye el, hamar meg fog szokni, sőt, lehet, hogy vissza fogja sírni azt az időt, amikor máshol volt - teszem hozzá egy mosoly kíséretében. Hiába, nem hagyhattam ki. Egyszer már szörnyülködött és ledöbbent miattam. Megvan, hogy mit fogok csinálni ebben a tanévben. Őrülten elvigyorodok, majd rendezem a vonásaimat. De azért a gonoszan felcsillanó szemem sok mindent elárulhatott neki így is szerintem. Mert ez az év szuper lesz. Összedörzsölöm a tenyereimet miközben rámosolygok.
- Tudja, uram. Sokszor vagyok festékes, amiatt mert a kutyám előszeretettel dönti el a festékes állványt - legyen erre is felkészülve, ha már itt van az úr, véleményem szerint. Remélhetőleg nem lesz semmilyen nagyobb változás az iskolarendszerében. Nem akarom, hogy az legyen, nagyon nem. Persze, ezt nem én döntöm el, de akkor is.

Kelemen Farkas Felügyelő Úr
Néhány órával a tanévnyitó előtt

Amint megszabadulok tőle, kiszedem a hajamból a festéket, mert kezd már zavaró lenni. Hiába, nem mindig lehet az ember haja festékes. Megmondja a nevét. Kelemen Farkas. De miért minisztériumi alkalmazott? Minek ide olyan? Oké, vannak páran, de azok nem ennyire karót nyeltek mint eme példány. Rávigyorgok, miközben válaszol. Sajnos, ennél csak rosszabb lesz. Egyszer meg fogom ölelni és kész, a mostani célom ez! Lehet, hogy nem fog sikerülni, de legalább elérhető számomra.
Zubbony, mármint kényszerzubbony? Kinek, nekem? Inkább neki, ha most komolyan gondolja.
- Nekem nincsen rá szükségem és nem is hagytam otthon. Viszont maga, Kelemen Farkas úr a humorát elhagyta - nem tudom megállni, hogy ne ezt mondjam. Ha most elővenném a gitáromat és elkezdenék rajta dobolni, akkor bánná a kérdését. De nem teszem meg. Biztos neki is sok dolga van, nem csak nekem. Hallgatom azért őt.
- Bocsánat, de a teát nem szeretem, a kötés pedig velem életveszély - egyszer kötöttem, akkor is a kórházba kellett menni. Annyira béna vagyok, hogy elvágtam a saját kezemet. Ingerültnek tűnik, ez már jó jel. A következőre csak a szememet forgatom.
- Épp ezt terveztem uram. Viszontlátásra az évnyitón, Kelemen Farkas úr! - Intek is egyet, majd megfordulok és megkeresem a legközelebbi mosdót, ahol rendbe szedhetem magam.

Köszöntem a játékot!