38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Első emelet - Julianne M. Ainsley összes RPG hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Le
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 6. 10:57 Ugrás a poszthoz

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Az, hogy az elmúlt időszakban nincs büntethető státuszban, jelentősen megkönnyíti a dolgát. Mikor utoljára e falak között élte mindennapjait, sajnálatos módon hozzá kellett szoknia, hogy éjszaka csak óvatosan, körültekintéssel közlekedhet, illetve a legkisebb neszre is figyeljen fel. Így nem csoda, hogy későn végezvén a gazdaságin, elnyűtten és fáradtan is kiélezettek érzékei. Hallani vél lépéseket, talán azt is, milyen irányból jönnek, de reakcióideje jelentősen megcsappan kimerültségéből adódóan.
Így hát, mikor az ifjú Péter úgy dönt, hogy pozíciót vált és a következő sarkon szinte szó szerint ugrik ki Jules elé, a nő felsikkant és hátraugrik. Jobbját azonnal szívére teszi, mert bármennyire is legyen felkészült, ilyen orv támadást még nem igen követtek el ellene. Döbbenten emeli tekintetét a bongyor haj tulajdonosára, akinek vállán egyből kiszúrja a prefektusi jelvényt. Ó, hogy az a...
- Úgy tudtam, hogy a prefektusok feladata a kiszökdöső diákok lefülelése, nem pedig megölése - szívverése még mindig szapora, ahogy légzése is némileg egyenetlen. Nem ijedős típus egyébként, a lelkiismerete is tiszta, mint a patyolat, csak éppenséggel, ha random gyerekek ugrálnak váratlan helyekről, az még őt is megijeszti. Az a csoda, hogy nem egyből küldte az átkot pálcájával, pedig, ha nem farzsebében lenne, valószínűleg Petya a járőrözésének hátralévő idejét sóbálványként töltené a Bibircsókos banya társaságában. Jó ég!
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2019. december 19. 10:13 Ugrás a poszthoz

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Egy kisebb fajta lábon kihordott hátsó fali infarktus után kezét szívére teszi, hogy megpróbálja lassítani annak irdatlan tempójú verdesését. Nem nyugtatja meg a tény, hogy nem valami szörnyeteg rémisztette így meg, hanem csak egy kedves kisfiú - aki e pillanatban sok mindennek tűnik, csak épp kedvesnek nem -, de a bocsánatkérésre azért biccent egy némát.
Már épp azt hinné, hogy valami varázslatos dolog következik majd, várja a nagy titkot, mire... Mire előhúz egy walkie talkie-t? Jules-ból önkéntelenül is kibuggyan a nevetés, ezt pedig csak fokozza Petya fogatlan mosolya. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy együtt szórakoznak jól, vagy inkább csak ő olyan gonosz, hogy ezt a szitut, ebben a formában viccesnek találja. - Hát te aztán nem vagy semmi. Gondolom rettegnek tőled az éjszakai suhancok - egy mosoly továbbra is arcán pihen, ahogy figyeli az eridonost. Mik vannak! Ilyen fiatalon már prefektus, ráadásul nem is akármilyen! Aki egyszer összefut vele éjjel, az biztos, hogy többé nem fut sehová. Szívverése némiképp rendeződni látszik, ahogy légzése is visszaáll normálisra.
- Sohasem jöttem volna rá - mulatságosnak tartja, hogy Petya mindezt kijelenti ezek után, mintha csak nem lenne egyértelmű. Mégis, minden rosszindulatú gondolata ellenére édesnek találja a bongyor fejet a kitörő lelkesedéssel keverve. Érdekes elegy, de semmiképp sem rossz. - Próbálom elkerülni a legádázabb felügyelőket - bujkáló mosollyal arcán figyeli a fiú reakcióját, majd, hogy ne szegje meg az illedelmesség és udvariasság szabályait, végül kezet nyújt. - Morticia vagyok, az új gazdasági igazgató. Örvendek a szerencsének, Péter - nagyon hivatalosan mutatkozik be, s igyekszik közben nem elnevetni magát. Ezek után az sem lepné meg, ha a srác tisztelegni kezdene és jelentést adna. Ha ez bekövetkeznék, nos, ott elveszítenénk Jules-t.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. január 12. 14:00 Ugrás a poszthoz

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

Próbál komoly arckifejezéssel figyelni az eridonosra, de nehezére esik visszatartani kitörni készülő nevetését. Mi több, szinte már lehetetlennek tűnik a küldetés. Ahogy Petya közelebb hajol, Jules is így tesz, elvégre nem árt, ha ismerjük az ellenfelünk taktikáját, így legközelebb könnyebben kicselezhetjük. Ez eddig tökéletes terv is lett volna, a következő pillanatban azonban érkezik is a becézés: Angyalom. Itt már nem bírja tovább és tényleg egy kuncogás kíséretében összeborzolja a göndör, barna fürtöket.
- Én már csak tudom Kisördög. De ember legyen a talpán, aki még így is szembeszáll veled - arcán ragadó mosolya és meg-megcsillanó zöld íriszei az egyébként komoly vonásait teljesen ellágyítják. Szigorú, gyakran flegmának tűnő mimikája most kedvessé változik, ahogy ezt a foghíjas, ámde rendkívül lelkes, cserfes szájú prefektus palántát hallgatja. Ha lenne öccse, ha lehetett volna, ilyennek képzelné el. Már most tudja, hogy Csepreghy-t a szárnyai alá veszi. - Bizony, olybá tűnik - óvatosan, alig láthatóan préseli össze ajkait, amikor pedig elérkezik az idő, kezét nyújtja és bemutatkozik.
Ez az a pont, ahol Petya rajzfilm szerűen reagál, hiszen leesik neki, hogy nagyjából kettő perce kit nevezett az angyalának. Bár ezt a becenevet Jules már úgyis megtartja, azért mulattatja a tény, hogy ekkora sokkot okozott ezzel az egésszel. A lábon kihordott infarktusa után elvárható, hogy ő is meglepetést okozzon.
- Semmi baj, te csak a munkádat végezted - próbál nagyon rigorózusnak mutatkozni, pusztán a hatásfokozás kedvéért. S lám, mennyire jól teszi, hiszen ezután Petya csak még mélyebbre merül saját zavarában, ekkor viszont a szőke nem bírja tovább és ismételten felnevet. Bár az eridonos hátrébb lépett, hogy növelje a távolságot, a nő ezt most ismét lecsökkenti. - Örülök, hogy szépnek tartasz, ez igazán kedves tőled - leguggol, hogy megfogja a srác mindkét kezét, íriszei a másik kékjeit keresik, miközben arcáról nem múlik a mosoly. Láthatóan nem neheztel, még csak különösebben feldúltnak sem mondható, ami némi megnyugvásra adhat okot. - Nyugodtan tegeződjünk, Kisördög. De egy dolgot ígérj meg. Nem okozol minden császkálónak szívrohamot - nehéz komolyan venni, miközben hangjából érződik, mennyi jó kedélyű e pillanatban. Még fél szemöldökét is felvonja, amolyan "oké katona?" stílusban. Ügyes lesz, csak izgul és még nem tudja, hogy is működik ez, ám a lelkesedését letörni semmiképp sem szabad. Ezért is nem teszi.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. február 18. 14:54 Ugrás a poszthoz

Mr. Csepreghy
most lebuktál | ki ez a kommandós?! | love my style

A kijavításra megemelkednek szemöldökei, visszafojtott nevetését csupán szája szélén megjelenő gödröcskéi árulják el. Igazán nem szeretné zavarba hozni a másikat, de nehéz megállnia, hogy nyíltan mulasson az eridonos viselkedésén. Ezt a jeget a következő kérdés töri meg, mikor is a helyzet abszurditása végképp napvilágot lát.
- De, nagyon is - jó kedélyűen kuncogni kezd és szíve szerint adna egy puszit a kisfiú homlokára vagy arcára, de talán túl korai, így ehelyett csak szórakozottan mosolyog esetlenségén. Kár is kellemetlenül éreznie magát, Jules közel sem látszik emberevőnek, hiszen nem is az. Ha mondjuk ugyanezt a monológot Felagundnak nyomta volna le, volnának kétségei a sikerét illetően, de itt még közel sem tartunk. Legfeljebb házsártosságában hasonlít a bájitaltan tanárra, ez pedig épp elegendő.
Elégedetten biccent egyet, bizonyára rengeteg életet ment meg azzal, hogy megállítja Petya partizánakcióit. Már épp gondolná, hogy akkor ez ennyi volt, mikor önmagát meg nem hazudtolva, a srác folytatja, Jules pedig ismét felnevet. - Igen, de szerintem ez a lábon kihordott infarktusomból egyértelmű volt - hamiskásan somolyog, mikor végre rátérnek a lényegre: Petya érdemeire. Elismerő pillantásokkal illeti az elhangzottak után, bár magában sokkal inkább gondolja, hogy mennyire édes. Ha lehetne kisöccse, biztosan ilyet szeretne, de már nem lesz, szóval be kell érnie Petyával, belőle is épp csak egy találkozásnyival.
- Te aztán nem vagy semmi. A folyosók rettegett őrzője - akárha egy cégért mutatna, a levegőben húzza végig kezét. Képzeletben már megjelentek a betűk egymás mellett, szép sorban, s kiadják az ajkai által formát szavakat. Ez az illúzió csupán csak egy pillanatig tart, mielőtt visszafordulna az eridonoshoz, óvatosan saját órájára sandítva közben. - Na jól van Kisördög. Csak így tovább, kapcsold le a rosszalkodókat. Még látjuk egymást - rákacsint és mielőtt meggondolhatná magát, egy apró puszit nyom a göndör fürtökbe, hogy kikerülve a fiút eltűnjön a folyosó sötétjében. Ennyi izgalom mára bőven elég volt.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. március 29. 18:49 Ugrás a poszthoz

Bandi
very sleepy morning | love my style

Úristen, annyira rohadtul fáradt, hogy az nem igaz. Reggel annyi ereje sem volt, hogy a tanév kezdetének üdvözlésére puccba vágja magát, elvégre az évnyitón már túl vannak, minek tegye a szépet? Ásítva egyet nyúl a kávéjáért és belekortyol, majd megigazítja a fején lévő napszemüveget. Azok a markáns gucci táskák kiemelik ugyan íriszeit, de nem feltétlenül szeretné megmutatni bárkinek őket. Mi több, jobb az ilyesmit elrejteni.
De miért is ilyen fáradt, tennétek fel a kérdést... Jó, ne mondjon senki semmit, de Counter Strike: Global Offensive bajnokság volt, amire nevezett a haverjaival, hajnal négyig nyomták, aztán elkövette azt a hatalmas hibát, hogy elaludt. Nagyjából három órára. Úgy kelt fel, mint akit összevertek, szekrényéből is csak lazán halászta össze a cuccokat. Szőke tincseit megfésülte, de az elektromosságtól mégis kissé pufinak és kócosnak tűnnek, így időről-időre odanyúl, hogy lelapítsa. Az is lehet, hogy már rég tökéletesen állnak, de ugye a mozgáskoordinációja és az észlelése ma nem az igazi. Révetegen bámulja az előtte heverő tányért, amin rántotta és egyéb, kiadós reggelinek való tetszeleg, de ahelyett, hogy rendesen enne, inkább csak beletúr.
Ebbe az idillbe csöppen bele András, aki túlontúl éber és túlontúl energikus. Jules már attól totálisan elfárad, hogy az aurájába kerül. - Jó reggelt - hangja kissé rekedtes, így megköszörüli torkát, fejét pedig a következő mondatra lassan, megfontoltan fordítja a férfi felé. Úgy nézek én ki, mint aki felkészült? Ne válaszolj. Mielőtt valami nem ideillőt mondhatna, visszanyeli az első gondolatát és halványan elmosolyodik.
- Erre nem lehet felkészülni. De látom Ön kimondottan friss - mielőtt félreértésekbe bocsátkoznánk, ez közel sem fricska. Tényleg menő, hogy képes így pörögni egy szokásos hétfő reggelen, de ami még ennél is fontosabb, valószínűleg azért van ez így, mert normális ember módjára... Nem is tudom, alszik?! Ó igen Jules, neked sem ártana.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. március 29. 22:16 Ugrás a poszthoz

Bandi
very sleepy morning | love my style

Friss gyümölcslé, meg még mit nem... Kávéjára sandít, végül napszemüvegét feltolja a fejére. Nem sokkal ijesztőbb látvány, mint másnaposan és akkor is dicsérték már meg, hogy jól néz ki. Irónia nélkül. A csészéért nyúl és ajkaihoz emeli, amikor Bandi ismét megszólal. A mozdulat megáll a levegőben, Jules pedig nagyot sóhajt, persze csak önmagában. Nem szeretne illetlennek tűnni, így nemes egyszerűséggel tovább folytatja az utat gyomra és a csésze között.
- Hallgatom - ennél bőbeszédűbb akkor sem lenne, ha kényszerítenék, viszont miután egy újabb korty legurul torkán, figyelmét a férfira fordítja. Evőeszközeit a tányérján hagyja, már letett arról, hogy nyugodtan elfogyassza a reggelijét. Komolyan, miért várják tőle, hogy hétfőn, hajnali fél nyolckor értelmes gondolatokat préseljen ki az agyából? Bah.
A kérdésre felvonja fél szemöldökét és érdeklődve dől hátra. Hát ez egy remek téma. Anton kicsit szabadosan kezeli a pénzügyeiket, szabad kezet ad Jules-nak, de azért néha napján rá-ránéz. Nem szereti, ha indokolatlanul sokat költenek és, bár idén emelkedett a tárgyakra fordítható keret, azért nincsenek túlzottan eleresztve továbbra sem. Ezzel kapcsolatban persze a szőkének vannak észrevételei, de nem az ő dolga, hogy jobb belátásra bírja az igazgatót. Ahogy András végez, kicsit emészti a hallottakat, de épp csak pár másodpercig, hogy aztán megvonhassa vállát.
- Ez nem az én hatásköröm. A keretet Anton szabja meg, ahogyan annak felhasználásáról is ő dönt, legalábbis megszabja annak határait - ez persze csak részben igaz. Túl korán van és túl hétfő ahhoz, hogy éhgyomorra, egy félig megivott kávé felett kezdjen el számolgatni. Jöjjön vissza a férfi mondjuk tíz óra körül, az egy egészen karakteres időpont.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. április 16. 15:04 Ugrás a poszthoz

Bandi
very sleepy morning | love my style

Nem tetszik neki, hogy András megismétli a gondolatait, ettől olyan érzése van, mintha valami helytelent mondott volna. Vagy inkább, mintha kiskapu szagot érezne, ennél büdösebb pedig nem is lehetne. Ami azt illeti, eddig kedvelte a férfit és nem örülne, ha simliskedéssel rontaná ezt el. Az meg ugye tudott, hogy a nő igen kemény kézzel kezeli nem csak a pénzügyeket, de az embereket is. Ennek köszönhető, hogy jelenleg egy fitying adósságuk nincs és nem úszik mindenük. Úgyhogy lehet jobban járna a kedves tanerő, ha előállna azzal a bizonyossal.
- Ha rajtam múlik, akkor egy írásbeli beadvánnyal kezdünk, amely részletesen tartalmazza, hogy a tanerő mi okból kívánja bővíttetni a keretét - kávéjához nyúl és belekortyol, majd a férfi felé fordítja fejét. Egyértelműen látszik rajta, hogy ez még csak az eleje a sztorinak. Haha, ugye senki sem gondolta, hogy egy cuki beadandó árán majd szépséges summát kap pluszban? - Miután magam is utánajárok ezen költségeknek és mérlegelem Antonnal, hogy mennyiben megvalósítható, utána következne egy személyes elbeszélgetés a kérelmezővel - azon túl, hogy rendkívül profi eljárásmenetet ír le, valahol hajmeresztően soklépcsős és bonyolult is. Hogy mi ezzel a célja? Biztos benne, hogy ilyen esetben valóban csak az a tanár tartana ki, aki igazán akarja azt a bővítést és aki hisz az ügyében. Amennyiben András is ezek közé az emberek közé tartozik, nem látja majd akadályát, hogy alávesse magát ennek a nem kis tortúrának.
- Ha minden jól sikerül, akkor megadom a bővítést, de folyamatosan menedzselni kívánom a kiadásokat és év végén egy beszámoló megírása is szükséges, mely tartalmazza a projekt sikerességének értékelését - kora reggel van és még ennek ellenére is ilyen alapos, profi választ ad. Mi van veled Jules, minden oké? Ahogy lezárja a gondolatmenetet, tovább fürkészi Bandi arcát, hátha leolvas majd valamit, vagy végre kibukik, miért is olyan fontos ez éppen most, hajnali nyolckor.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. április 20. 11:31 Ugrás a poszthoz

Bandi
very sleepy morning | love my style

A kérdésre finom ívbe emelkedik meg szemöldöke. Nocsak. Bár nem szokása egyből a rosszat feltételezni, azért most inkább nem írnám le, mi fordult meg a fejében. Már csak azért sem, mert a következő kiegészítéssel helyre is billenti az egyensúlyát, minek hatására Jules is megenyhül kissé.
- Az a helyzet, hogy ez nagyban függ a tanodába behozni kívánt dologtól. Nem kell komplett szakdolgozatot benyújtani róla, de bő egy oldal szerintem elvárható. Ebből látható, hogy valaki tisztában van-e azzal, amire a pénzt szánja, illetve komolyan gondolja-e. Fél oldalra legfeljebb egy hangos nevetést tudok kiosztani - ó igen, ez bizony a reggeli önmaga. Némiképp szarkasztikus, de még éppen nem bántó. Fogalmazhatott volna egészen másként is, amiután volna oka sírni igen sok tanárnak, de nem tette. Hiába, kávé ide vagy oda, egyszerűen tökéletes - amit mi sem bizonyít jobban, minthogy remekül kijön Várffy-val is. Igen, azzal a Várffy-val, akinek mindenkihez van legalább egy cseppet sem kedves szava. Jules ezidáig szinte kivétel nélkül csak a bókokat zsebelhette be, ami annak is köszönhető, hogy odafigyel a munkájára és annak minőségére.
Biccent egyet megerősítésképp, hogy igen, kell szóban is. Szeretné, ha meggyőznék arról, hogy érdemes példának okáért egy nagyobb felújítás helyett arra fordítani ezt a keretet, hogy egy ősrégi holmi csillogjon valakinek az asztalán. Főleg most, hogy a Levita torony ismét válságba került, meg kell fogniuk minden sarlót és knútot.
- Semmi akadálya, viszont elárulod, hogy miért érdekel ez ennyire? Mit szeretnél megmutatni a diákoknak? - érdeklődve figyeli Andrást, miközben ismételten kávéjáért nyúl. Ha így haladnak, ez a kis reggeli beszélgetés teljesen fel fogja ébreszteni, ami nem is árt. Hajnalban beindítják az agyát, vagy inkább berúgják, hogy aztán kitartson a nap végéig, amikor is minden bizonnyal már este nyolckor a pihe-puha ágyikójában fog durmolni. Most is a kényelmes matracra gondol és ismét erőt vesz rajta a fáradtság. Koncentráció Jules, koncentráció.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. május 19. 09:03 Ugrás a poszthoz

Bandi
very sleepy morning | love my style

Kénytelen elmosolyodni ezen a kijelentésen, mert hát mi tagadás, maga is ezt kívánja. Egyébiránt nem tart attól, hogy a férfi ne volna képes olyan anyagot beadni, akár ötszáz oldalban is, amitől leesik az álla, sőt, megkockáztatja két mondatban is tudna minőségit rittyenteni. A mennyiségi korlátozás csupán elrettentés, hogy a komolytalanabbak meg se próbálják pazarolni Jules idejét, ami egyébként roppant drága a maga nemében.
- Ha arról van szó, nincs kifogásom az átcsoportosítás ellen, viszont bármennyire is legyen fájdalmas kimondanom, sajnos van jóval égetőbb szükséglet is a tanodában, illetve remélem, hogy nem sértelek meg, de valószínűleg nem a mitológiák és vallások lesz a diákok legfontosabb tárgya a későbbiekre nézve - könyörtelen teremtés, annyi szent, azonban szavai mögött nem bújik meg sem rossz szándék, sem lekicsinylés. András is beláthatja, hogy a bájitaltan, a bűbájtan, de akár a gyógynövénytan vagy a káros szerek ismerete jóval fontosabb és előbbre való, mint néhány kultúra megismerése. Persze nem állítható, hogy nem szükséges a megfelelő világnézet és a tájékozottság kialakulásához ezek ismerete, de sokan csak azért ülik végig ezt az alapképzést, hogy elmondhassák, megvan. Inkább azt tartaná fontosnak, hogy azokat a diákokat, akik behatóbban kívánják tanulmányozni e témakört, azoknak lehetőséget biztosítson tanulmányi kirándulásokra, múzeumlátogatásokra, esetlegesen külföldi útra.
- Nem tartom magam vallásosnak és nem igazán hiszek ezekben a földöntúli dolgokban. Azt hiszem jóval radikálisabbak a nézeteim, mint azt a te jó lelked elbírná, így nem mélyednék bele - elmosolyodva kortyol bele kávéjába, mert tényleg így gondolja. Nem utálja a hívőket, nem ítéli el őket, azonban a vallásokat, mint olyanokat, sokkal inkább tartja eszköznek, semmint az átszellemülés egy mélyebb formájának. A legtöbb szenvedést és háborút a kapzsiságon túlmenően ezek a nézetbeli, hitbeli ellentétek okozták, így ha teheti, kerül bármilyen gyülekezetet vagy egyházat. Hangozzék bármily egoistán, ő Julianne Morticia Ainsley-ben hisz: jószerével az egyetlen emberben, akiben nem kell majd csalódnia. - Ettől függetlenül értem, hogy mit szeretnél mondani és jó dolognak tartom, fontos, hogy a diákok szabad akaratukból ismerhessék meg ezeket és dönthessenek valamelyik mellett, ha úgy hozza az élet - amíg senkire sincs semmi ráerőltetve, felőle aztán istenszobrokkal is telepakolhatja az egész tanodát, feltéve, hogy azt VZR vagy Anton engedélyezi. Egy a lényeg: a szabad választás joga.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. július 16. 14:31 Ugrás a poszthoz

Bandi
very sleepy morning | love my style

Az elején még cinkosan elmosolyodik, ez a görbe viszont rögvest arcára fagy, mikor meghallja a "termékenységi szobor" kifejezést. Kicsit arrébb hajolva Andrástól felé fordítja fejét és hitetlenül mered rá, majd kibuggyan belőle a nevetés.
- Kinek sikerült ilyen remek ajánlatot tenned? - szórakozottan emeli fel kávéját, hogy belekortyoljon, hisz ez már jóval érdekesebb így a hajnali órákban, mint néhány szám a könyvelésben. Komolyan, miért van az, hogy őt mindig csak akkor keresik, mikor a piszkos anyagiakkal kapcsolatban kell cselekedni? Hát hihetetlen, de tényleg! Ezek az érdekkapcsolatok...
- Nem fogok veled vallásról beszélgetni - ellentmondást nem tűrően szögezi le gyorsan ezt a tényt, mert bár András nagy tudású, s bizton állítja magáról, hogy ő maga szintén nem tartozik a vallásosak körébe, előbb hinné el, hogy létezik lila tehén, mint ezt a badarságot a férfiról. - Túlzottan magabiztos vagy. Én nem az a nád vagyok, amelyik hajlik, hanem az, amelyik törik - mosolya töretlen, s mondandója végén rá is kacsint. Sohasem gondolta úgy, hogy választania kéne magának hitet. Meg, bár ez abszolút butaság, de valahogy nem is érzi magáénak, hogy egy pénzügyes olyan földtől elrugaszkodott dolgokban higgyen, mint az istenek. Persze a muglik a mágiáról sem tudnak, aztán mégis igazi, ugyebár.
- Na de András - megint csak nevetnie kell, azonban mikor abbahagyja, akkor ujjai bizalmasan a férfi kézfejére csúsznak és közelebb hajol, mintha egy szigorúan titkos dolgot kívánna megsúgni. - Ez azt jelentené, hogy protekciós vagy, de itt ilyesmi nem fordulhat elő. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy várom a pályázati anyagodat a kiírás után - némi irónia azért akad szavai mögött. Mindenhol van diszkrimináció: ha csak egy kevés is, de van, ami abból adódik, hogy az emberek ösztönösen szimpatizálnak vagy éreznek ellenszenvet egymás iránt. Jules-nak Bandi kellemes csalódás, de ez még nem jelent semmit.
Julianne M. Ainsley
INAKTÍV



RPG hsz: 115
Összes hsz: 127
Írta: 2020. július 28. 08:53 Ugrás a poszthoz

Bandi
very sleepy morning | love my style

Elismerően biccent egyet, elvégre András majdnem tökéletesen mérte fel a helyzetet, csupán csak olyan nüansznyival tévedett, amely még belefér a keretbe. - Nadia már szülő, de Emily-nél még beválhat - kötve hiszi, elvégre épp csak ismét kibékültek és turbékolnak a párjával, nem valószínű, hogy egy gyerekkel vagy termékenységi szoborral kívánja sokkolni Nico-t. Mert persze, ez a szó magában rejt oly sok mindent, de egy fiatal éveiben lévő, párkapcsolatban élő, szerelmes nőnek adni... Maradjunk annyiban, hogy nem sok mindenre gondolna az ember lánya, mint egy kedves gyermekáldásra, lévén se földjük, se másuk.
- Nem gondolom. Ha én török, akkor pár méterrel a föld alá kerülök - megvonja vállát, jelezvén, hogy drasztikus kijelentések ide vagy oda, ez pontosan így van. Nem adná fel elveit és ő lenne az utolsó, aki egy vallás oltárán áldozva a hit szentségében tetszelegne. Világ életében kerülte ezeket a dolgokat és lassan kiöregszik abból, hogy mindenáron megegye, amit feltálalnak neki.
A kijelentésre elmosolyodik és ismételten belekortyol kávéjába, ami sajnálatos módon elfogyni látszik. Micsoda pech! Az előtte lévő ételhez pedig még csak hozzá sem nyúlt, nemhogy megette volna. Pazarolni utál, éppen ezért táskájából egy dobozt vesz elő, amibe szépen akkurátusan belesöpri, hogy később, ha esetleg megéhezne, akkor a konyhában elfogyaszthassa. Ez tulajdonképpen jelzése is annak, hogy a beszélgetés részéről befejezettnek nyilvánított, hisz idejük lejárt, dolguk viszont rengeteg van, ám nem tartja ezt másképp a férfi sem. Jules huncut mosollyal arcán kel fel székéből, hogy pont úgy lépjen el az asztaltól, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.
- Ami késik, nem múlik - akár egy szerető édesapának, egy gyors puszit nyom az arcára, majd megfogva táskáját int, hogy induljanak. Valószínűleg sokáig tudnák még folytatni ezt az incselkedést, de mire fel? Ők ketten más utakon járnak.
Első emelet - Julianne M. Ainsley összes RPG hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Fel