Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Még mindig hihetetlennek tartom, hogy eljött, hogy velem van, meg úgy ezt az egészet. A franc gondolta volna, hogy ez lesz egy ártalmatlan autogramból. Pedig esküdni mertem volna rá, hogy hülyének néz majd, vagy képen röhög, aztán lelép, vagy… el sem jön.
- Úgy tudtam – csüggedten rázom meg a fejem, de egy pillanat múlva már megint csak mosolygok.  Nagyon durva, mennyire jól kezeli ezt az egészet, kicsit meg is döbbenek ezen, de sejtem, nála ez mindennapos.
- Sose volt furcsa? Én tuti paranoiás lennék – osztom meg vele. Kiakadnék, ha minden egyes lépésem figyelné valaki, ha mindenről tudna mindenki. Ez a mostani annyira nem zavar. Arlen itt van mellettem, s bár pont ezért kaptam kitüntetett figyelmet, ez a tény segít abban, hogy ne azzal foglalkozzak, mennyien bámulnak meg minket. Nem akarom elszúrni az estét a hülyeségeimmel, így rá koncentrálok és nem foglalkozok semmivel.
- Annelie? Ő mindig – tudom le egy vállvonással, mert sokkal inkább az foglalkoztat, hogy azt mondta, csinos vagyok. Meg is mosolygom ezt, és irtó jól esik, hogy nem cukinak nevezett, vagy édesnek, amitől már a hátamon is feláll a szőr.
- Eszedbe ne jusson – nevetek fel, mégis kicsit erősebben kapaszkodok belé, mintha ezzel el tudnám érni, hogy maradjon. Azt viszont muszájnak érzem éreztetni vele, hogy nekem fontos az, hogy itt van, még ha szavakba nem is tudnám foglalni, főleg nem megmagyarázni a miértjét, mert én magam se tudom.
- Puncs… sütőtök lé, gondolom, van némi alkohol is – csillannak fel a szemeim, elvégre, már pont elég idős vagyok ahhoz, hogy kipróbáljam, milyen az. Igen, sokan nem értenek velem egyet most, sejtem, de akkor is.
- Gond lenne, ha az lenne? – sóhajtva veszem el tőle a poharat, némi csüggedtséggel, de aztán csak összeszedem magam. Koccintásra emelem a poharam, aztán miután az megtörténik, kortyolok is az italból.
- Ez nem is annyira rossz – hümmögök is kicsit mellé, szemeim pedig a táncparkettet fürkészik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Megszoktam már, hogy ilyenkor alig járkálnak erre, így én is nyugodt szívvel lapozok a könyvben, miközben a dolgom végzem. Nehéz volt az átállás, szeretem kialudni magam, így az éjszakai járőrözések felértek valami rituális kínzással, de aztán... aztán megszoktam.
Most meg már úgy ismerem a kastélyt, mint a tenyerem, még csak eltévedni sem tudok, ami azért tök jó dolog. És a csend, ezek a kihalt folyosók eszméletlen jól esnek nekem. Hála égnek, még nem volt komolyabb dolgom, senkit nem kellett megbüntetnem, és ennek kimondottan örülök is.
- Nyaff - nyikkanok, a hirtelen változás miatt. Valaki megfogja a csuklóm, én meg annyira ledermedek, hogy gondolkodás nélkül megyek utána, anélkül, hogy felfognám, mit is mondott. Te jó ég, és ha megöl? Megrázom a fejem, ilyen tévképzetek csak azóta gyötörnek, mióta a halálfalókról végeztem kutatómunkát és... kicsit mélyebbre ástam magam a dologban. Nem mondanám, hogy már hidegen hagy a téma, épp csak nem bírok több kegyetlenséget befogadni. Így rettenetesen félek, minden furcsa alaktól.
- Azt hiszem, elvesztettük - nézek körbe, de semmi jelét nem látom annak, hogy az illető még a környékünkön lenne. Cseles, azt meg kell hagyni.
Aztán tekintek csak arra, aki bevont engem az egészbe, de ez öreg hibának minősül. Kék szemeim egyből elkerekednek, és biztos vagyok benne, hogy pillanatok alatt leszek fehérebb a falnál is.
- Van jelvényem, nem loptam... kaptam - motyogom, hevesen mutogatva a kérdéses tárgyra, s igen... egyből magyarázkodni kezdek, miközben óvatosan hátrálok is. Ha csak belegondolok, hogy nemrég még a csuklóm szorította, a hideg láthatóan ráz ki, mert ugyanezzel az elánnal, a nyakammal is tehette volna ugyanezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem tudom igazából, hogy most szerencsésnek érezzem magam, vagy kezdjek egyből egy papot keresni, aki szépen feladja nekem az utolsó kenetet. Bár amíg Selwyn professzort a renitens foglalja le, azt hiszem nincs mitől félnem, csak együtt kell működnöm vele. Szegény, ha tudná, hogy az egyetlen prefektust fogta ki, akivel aztán az égadta világon semmit nem ér...
- Ne vegye úgy a szívére. Valaki "fürgeláb" bájitallal bizniszel ahogy hallottam, ha ez is annak az utóhatása, még Forest Gumpnak se lett volna semmi esélye - próbálom békíteni, egy halvány mosollyal az arcomon, hátha nem nyel le keresztben. Mondjuk az is lehet, hogy ez meg csak olaj a tűzre. Úristen, nem akarok én még meghalni, tök fiatal vagyok hozzá, talán adjam a némát? Akkor meg azon akad ki, plusz azt már most buktam. Hol van ilyenkor Zója, vagy... bárki?
- Igen... nem - ijedten vágom ki magam gyorsan. A kérdés annyira letaglózott, hogy legszívesebben a falba süppednék. Mármint.. oké, segítenem kellett volna neki, de arról nem volt, hogy még szóval is tart, és nyíl egyenesen, köntörfalazás nélkül nekem szegezi azt a kérdést, amire aztán végképp nem merek válaszolni. Esküszöm, ha nem félnék tőle annyira, most elismerően biccentenék, amiért ilyen jól beletrafált.
- Ez annál összetettebb - azért valami magyarázatfélével mégis előrukkolok, mielőtt még teljesen leírna, bár van olyan érzésem, hogy azt már elcsesztem.
- Semmi gond, és nem... nem hiszem... nem - körözök kicsit, így a végére már határozottan állíthatom, hogy a karom épségben van, erre még egy mosoly is az arcomra kúszik.
- Megjegyeztem az arcát, ha tényleg a bájitalról van szó, azt kiszedem belőle legközelebb... nem tűnt harmadikosnál idősebbnek, azokkal meg még talán el is bírok - már ha nem rellonos volt, ha rellonos volt, akkor azt csinál, amit akar, vagy szólok valakinek, hogy segítsen, mert én velük le nem állok... Oké, tudom, hogy nem egy pöpec, prefektushoz méltó hozzáállás ez, de ez a meló nem ér annyit, hogy engem is fellógassanak valamelyik toronyba... pedig simán meg tudnák tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

El tudtam képzelni, ennél sokkal jobb találkozást is, sőt, ha rajtam múlt volna, ez a találkozás meg sem történik. De Merlin útjai kifürkészhetetlenek, és ha már egyszer lehetőségem adódik rá, nem ártana legyőzni ezt a félelmem is, nem?
Egyelőre pozitív a csalódás, ami annyiban merül ki, hogy bár percek óta élvezzük egymás társaságát, még minden végtagom a helyén van. A professzor hozzáállása azonban mit sem változik, ugyanaz a merev, semmit mondó tekintet, a kifürkészhetetlen arc, ami engem az őrültbe kerget, de komolyan.
- Nem konkrétan Öntől félek. Vagyis... nem csak Öntől, hanem a magához hasonló emberektől, akiknek az arcáról semmit nem lehet leolvasni. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni velük, nem tudom, mire számítsak tőlük, és egy olyan megfelelési kényszerrel küzdő embernek, mint amilyen én vagyok, ez egy elég komoly érvágás - motyogom a kastély padlóját vizslatva, mintha nem láttam volna már elégszer. De talán így megérti, habár azt erősen kétlem, lévén én magam sem értem ezt az egészet, annyira meg nem ment el az eszem, hogy Zójával vitassam meg ezt, viszont már utánanéztem.
- Aszociális személyiségzavar.... valószínűleg ilyenem van, a tünetek szinte ugyanazok - vonok vállat, bár azt meg nem mondom, miért osztom meg ezt vele, talán, mert nem akarom, hogy amiatt utáljon, mert félek tőle.
- Kaisch Ráhel - utálok a teljes nevemen bemutatkozni, nem akarom, hogy egyből mindenki apámra asszociáljon, már pedig nincs több Kaisch itt Bogolyfalván, vagy csak én nem tudok arról, hogy lenne.
- És elsős... az előkészítőből jöttem fel - nem tudom, ezt miért kell hozzátenni, de a többiek is ezt csinálnák, mintha ettől aztán más bánásmódban részesítenék, pedig nem. Ugyanúgy keresztülnéznek rajta, ami lehet, csak számomra öröm. Én úgyse bírom sokáig, ha folyton figyelnek.
- K vagyok eddig mindenből, a testvérét meg most nyúzom azzal, hogy tanítson nekem olyan bűbájokat, amik túlmutatnak egy ajtó kinyitásán, és hasznomra is lehetnek. Úgyhogy a bátorság itt a ludas, vagy nem is tudom. Azt hittem, ha megbizonyosodok arról, hogy képes vagyok felsőbb éves varázslatokra, akkor egy másodéves rellonossal is elbírok itt a folyosón. Eddig még nem jött össze, ha büntetni kell, mindig viszek magammal egy felsőbb éves prefektust, őt legalább komolyan veszik, engem csak szemközt röhögnek a legtöbbször, de amíg nem egy toronyban lógva kötök ki, ez sem zavar - mosolyodok el halványan, akkor már felülve az ablakpárkányra, amit a nyanya nagy elégedetlenséggel konstatál, és nem fél hangot adni ennek. Nem mintha annyira zavarna. Most nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mata Hari & Teréz anya akcióban
Kolos ~ De marha jól nézek ki

Kellett ez nekem?
Gyanítom, erre sosem fogom megkapni a választ. Még egyszer végignézek magamon, és sóhajtva konstatálom, hogy valahogy a nagyi is így festhet. Oké, nagy akartam lenni, de nem ennyire. Azért remélem, a kellő hatás meglesz. Nem kevés segítségbe került ez. Ami vigasztal, hogy Kolos is most tervez akcióba lépni, vagyis őszintén ajánlom neki, hogy ne így próbáljon átverni.
Már a nagyterem felé vezető úton körberöhögnek páran, de én mit sem törődve vele, szorongatom kezeim közt azt a rózsafüzért, és teljesen átszellemülve tapasztom tekintetem a padlóra. Hát inkább, mint hogy a rajtam gúnyolódó fejeket kelljen bámulnom, akkor tuti kiborulnék megint, az meg senkinek nem hiányzik.
És igen, beérek a nagyterembe, és igen a várt hatás be is következik. Hirtelen lesz néma csend, én pedig hamar ki is szúrom Mata Harit, aki gondolom felettébb élvezi a látványom. Mivel sem magyarázkodni nincs kedvem, sem a vallatáshoz, tőlem rendhagyó módon azt teszem, ami először eszembe jut. Megfogok egy zsemlét, elemelem a navinés asztaltól, és egyenesen a Mata Harinak öltözött rellonoshoz vágom azt.
- Eretnek - próbálok olyan öreg, rekedtes hangon visítani, de mentségemre legyen mondva, én ezt sose gyakoroltam. A hatás mindenesetre meglesz, az egész terem konkrétan rajtunk röhög, de hát... ez volt a cél, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mata Hari & Teréz anya akcióban
Kolos ~ De marha jól nézek ki

Ha már egyszer elkezdtem, biztos, hogy nem fogok tudni leállni. Ezt annyira érzem, és igazából szét is röhögném a fejem, de most az a lényeg, hogy a szerepemnél maradjak, bármennyire is ciki az. Mondjuk, én azért jobban jártam, nagyon kíváncsi leszek arra, Kolos hogy fog egy ilyen nőt alakítani, de hát ő találta ki ezt az egészet, igya is csak meg a levét.
- Csak a hozzád hasonló, Istent nem félő, könnyűvérű fruskákat - húzom ki magam peckesen, mintha már csak azt is kikérném magamnak, hogy hozzám mert szólni, bár... ki is kérem. Már rég nem törődök azzal, kik és hogyan nézik végig a jelenetünket, egyedül Kolos szemeibe tekintek, a sajátjaimmal üzenve, hogy tőlem most aztán semmi jóra ne számítson.
- Mégis mit képzelsz te magadról, gyermek? Csak úgy megjelensz eme szent intézményben és feldúlod az itt élők békéjét? - úgy kérem őt számon, ahogy az anya szokta a gyerekét, mikor tényleg valami olyan durva dolgot csinált. A hangom pár oktávval még feljebb is szökik, gyanítom, ha mindezt áriázva kéne előadni, még az is menne.
- Isten ezt nem fogja megbocsátani neked, felesleges is vezekelned, a bűnlajstromod már így is az eget verdesi... vonulj hát vissza, te bűnös lélek - a végét már dühtől izzó hangon sziszegem, fölé magasodva - már, ha még ül -, és egyenesen a képébe. Egyetlen halvány félmosoly az, amivel tudatom vele, ez mégsem volt annyira elcseszett egy ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mata Hari & Teréz anya akcióban
Kolos ~ De marha jól nézek ki

- Mulatozást - sápítozok úgy, mint aki legalább egy káromkodásáradatot hallott volna. Az öreglány, akit alakítok, vélhetően így viselkedett volna, és azt hiszem, kellően alakítom az ügyeletes szentet. Azért nehéz nem felnevetnem Kolos csilingelő hangján. Vizsgának fogom fel inkább, azokat mindig véresen komolyan veszem.
- A szórakozás az ördögtől való, leány... ebben az intézményben meg főleg nincs helye ennek. Alázat, szorgalom, tisztesség... Mondd csak, mondanak ezek a szavak neked valamit? Erősen kétlem - vágom csípőre a kezem, a fejemet ingatva közben. Nem akarok túlzásokba esni, és azt sem szeretném, ha Kolos emiatt berágna rám, és rossz szerepeket adna már csak azért is, hogy bosszút álljon. Bár... nem hiszem, hogy ennyire lealacsonyodna.
- A mi kötözködő jelenlétünknek köszönhető, hogy nincs anarchia, és a diákok, tisztelik őket - mutatok a tanárok asztala felé, erősen kikérem magamnak hangnemben adva elő mindezt.
- Mit gondolsz, mekkora káosz lenne itt, ha mindenkinek hozzád hasonló felfogása lenne, ha? - kérem számon, bár tudom, sőt még Kolos is tudja, hogy ez a vita még élesben is tök felesleges lenne. De maradjunk a szerepnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Előbb hazajöttem. Valahogy elment a kedvem az egyetemtől, meg úgy a környékétől is, szóval visszajöttem inkább ide. Minával úgyis átbeszéltük a fontosabb dolgokat, még egy fejmosáshoz meg abszolút nem volt kedvem, és most még rosszul is érzem magam, amiért egy kicsit elfelejtettem, van barátom. Úgy hivatalosan, de nem is baj, ez többet úgyse fordul elő.
A nagyterem felé veszem az irányt, hátha tudok még valami nasit szerezni, és megnyugszok, mikor látok még bent embereket. Mivel most már nem kell házak szerint ülni, így leülök azzal a vörössel szembe, akitől hetekkel ezelőtt a falra tudtam volna mászni.
Aztán volt egy jól szituált éjszakánk, mikor ki tudtuk beszélni a dolgokat magunkból, és így rájöttem, hogy nem is olyan szörnyű ember, sőt... megkedveltem. Bizony.
- Képzeld.... menyasszonya van - mutatok macskakörmöket, hogy ezzel is idézzem, mert ő is csak így beszélt róla. Ja, nevet minek mondani, mindketten tisztában vagyunk vele, kiről van szó.
Csaklizok is magamnak egy szelet tortát, amit el is kezdek bemajszolni.
- Ma találkoztam vele - vágok egy grimaszt, mert most a düh nagyobb, mint az öröm, és igazából csak saját magamra vagyok dühös. De arra nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Jól hallottad - biztosítom róla, és sztoikus nyugalommal látok neki a vacsimnak, miután benyakaltam azt a tortát. Tudtam különben, hogy az eridonos ettől minden lesz, csak épp nyugodt nem, így valahol még kicsit rossz érzés is, de hát... neki is tudnia kell róla, nem?
Nem is törődök a megütközött tekintetekkel, amik igazából minket vizslatnak, egyszerűen annyira megszoktam már, hogy mások figyelnek rám, hogy már nem is érzem, vagy ha érzem is, nemes egyszerűséggel nem veszem fel. Ennyi.
- Azért ne szúrj le - nevetve hajolok el, mikor épp felém kalimpál a villájával, mert valahogy nem szeretném, ha belém állna.
- Tudja a franc, nem is érdekel úgy igazán, csak érted... előtte még flörtölt is velem, aztán mikor kinyögtem, hogy van valakim, csak aztán közölte ezt, és ehh - grimaszolok mellé, kortyolva a narancsléből.
- Egyébként fogalmam sincs, ki lehet - sejtem, a következő kérdés ez lenne, így csak megvonom a vállam. Nem is akarom úgy igazán tudni szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Épp egy újabb kilövési kísérletet nézek, és áldom a kastély fenntartóit, amiért fejet hajtottak a modern kor előtt, és hasít a net még itt is. El se tudnám képzelni a vacsorát anélkül, hogy videót néznék. És mielőtt bárki megszólna, hogy pff az idill, otthon ezt családostul csináljuk. Átküldve az aktuális videót a tabletra, ami pont úgy van elhelyezve, hogy mindenki látja. Sokkal jobb, mint hülye sablonkérdésekkel bombázni a másikat, főleg, hogy utána együtt elemezzük a látottakat, ezért is született meg a döntés, hogy Musk amúgy egy hatalmas arc.
A hivatalos vacsiidőnek vége, most már csak mi késeiek vagyunk, akik szét vagyunk szóródva ezen a hatalmas helyen. Igazából azt se tudom, milyen asztalnál ülök, de eddig még nem jött ide senki, akit zavarna a jelenlétem. A kaja viszont isteni, mint ahogy ezt már megszoktam.
- Banyek - termeszétesen azt is elfelejtem, hogy nem otthon vagyok, és tök csalódottá tesz, hogy a harmadik kísérlet is kudarcba fulladt. Szerencsére van ott pénz újabbakra, így bizakodva lépek át egy alpakkás videóra. Egyszerűen a rajongásom tárgyai, de bárhogy is próbáltam hatni apámra, nem kaptam... De plüssből.. abból van rengeteg, még a telefonom dísze is az, ami megvan bűvölve és váltogatja a színét. Kedvencem, mikor a mágia keveredik a mugli dolgokkal.
Iszok egy kortyot a narancsléből, kicsit ezzel fillapantva a kijelzőről. Látom, még az a kevés nép is fogyatkozik, de nagyobb figyelmet nem szentelek neki.
Az alpakkás videókból sose elég, de mivel már sokadjára röhögök úgy, hogy majdnem megfulladok a kajától, ezért valami más után keresgélek, de a youtube se elég nagy. Így határozom el magam, és hajolok le, halászom elő a könyvet, amit nehézségek árán szereztem be. Fellapozom, de gondosan ügyelek arra, hogy ne kerüljön rá máris a vacsorám nyoma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Még ha le is pisszentenek, vagy hasonló, az nekem fel sem tűnik. Bár ha fel is tűnne, csak egy laza vállvonással letudnám, mert azért még nincs tiltólistán a röhögés. Az meg, hogy ki mit gondol rólam, már nem érdekel. Azt azért észleltem, hogy kevesen vannak már itt, akik ismerhetnek, és én ezt egy cseppet sem bánom.
Igazából csak lapozgatok, arra már nincs kapacitásom, hogy ténylegesen belemerüljek a könyvbe, s gyanítom, ha lett volna nálam egy Igéző például, előbb halászom elő azt. Mondjuk még ha árulónak is tűnök ezek után, nekem a francia magazinok akkor is jobban bejönnek. Ott az írok tényleg a legapróbb részletre is odafigyelnek, és megválogatják, ki szerepelhet a híres dupla oldalon. Na mindegy.
- Azt hittem, hirtelen december van - pillantok fel, meglepődést mímelve, elvégre olyan csilingelés kíséri, mintha a Mikulás jönne.
- Mit rejt a zsákod? - pislogok érdeklődve, bár azt nem várom el, hogy meg is ossza velem. Viszont így legalább jó eséllyel megérti, mire szólt a megjegyzésem.
- Ha tudnád... még a felét se láttad - vigyorodok el az ismerős hangot hallva. Nem mondom, hogy nem lep meg az, hogy csak úgy leszólít, mikor egyáltalán nem tűnt egy közvetlen típusnak, sőt. Az ember meg azt várná ennek fényében, hogy maximum odaköszön, aztán megy egy üres helyre. Mindenesetre a csalódás kellemes.
- Az összesből, nem csak abból... egyszerűen a táskámban maradt a könyv, és egyelőre a szobám beköltözés alatt áll. Ha pár perccel előbb jössz, lehet vissza is fordulsz, annyira röhögtem - vallok színt, még mielőtt tévesen ítélne meg. Kényelmesen hátradőlök a széken, bokám keresztbe fonva a lábam, ahogy újabbakat kortyolok a narancsléből.
- Köszi, még nagyon szemezek azzal a sütőtök pitével - és ha ezt bárki hallaná, aki szemtanúja volt annak, hogy annyit ettem, amitől egy afrikai falu jól lakna, talán most rosszul is lenne. De na, minden káros szevedélyem magam mögött hagytam, az evést leszámítva.
- Szóval... kiteríted a kártyákat, vagy jöjjek rá magamtól? - dőlök előre, hogy érzékeltessem, ez bizony egy komoly kérdés. Még a könyökeimmel is megtámaszkodok az asztalon, úgy vizslatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem vártam társaságot. Tényleg. De nem bánom, ha már egyszer így alakult, kicsit legalább elterelődnek a gondolataim. Nem szeretem, ha egyedül vagyok velük hagyva.
- Óóóó, és akkor most üljek az öledbe, és meséljem el, mennyire jó kislány voltam, és mire vágyom? - rebegtetem ártatlanul a pilláim. De könyörgöm, hogy lehet elmúlasztani egy ilyen magas labdát? Én képtelen vagyok. Egyszerűen nem bírom megállni, hogy ne csapjam le.
- Ez még csak az év eleje - vonok vállat, elemelve róla a tekintetem, azt a tökpitét fixírozva inkább. Nem tudok ilyesmit garantálni, egyszerűen még azzal sem vagyok tisztában, mi lesz itt velem. Hogy a terveimmel ellentétben, képes leszek-e végigcsinálni?
- Mondtam, ha már belekezdek, jól akarom csinálni, és én lennék a legboldogabb, ha beérnék a vizsgák során egy darab felvett tárggyal - drámaian sóhajtok, a szemem is megforgatom.
- Mármint Álomfejtés... komolyan, emellett Fekete Mágia... nekem ezekre valószínűleg az életben nem lesz szükségem, hacsak nem döntök úgy, hogy lesz*rok mindent és Demóna leszek, de... vagy ez, vagy a sárkányok, azokból nem kérek - még a hideg is kiráz. Egyszer volt szerencsém látni messziről egy Írt... igen még csak nem is Mennydörgő, de a ketrecet, amiben földet ért, majd szétszedte, és nem vagyok benne biztos, hogy a körülötte ugráló emberek közül az összes épp maradt.
- Abban? Semmi... de láttál már becsípett alpakkát? - újra rámtör a nevethetnék, persze ez egy visszafogottabb verzió. Csak hogy lássa Ákos, mennyire is futja nekem így esténként.
- Évek óta nyaggatom apámat, hogy vegyen nekem egyet, de mindig csak plüsst kapok - akár ez lehet egy örök trauma is, de azért inkább mímelt ez a szomorú ajakbiggyesztés.
Aztán bele a közepébe, minden előjel nélkül, mint ahogy azt elterveztem. A reakcióját látva muszáj felvonnom a szemöldököm. De vigyorogva dőlök hátra kényelmesen, sőőőt inkább diadalittasan.
- Blöfföltem - vágom a fejéhez ezt pontosan úgy, mint aki teljesen nyeregben érzi magát. Aztán oldalra döntöm a fejem.
- Szóval, mégis rejtegetsz valamit... - harapok az ajkamba, lassan futtatva végig a tekintetem rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem kívánok változtatni a jelenlegi állapotomon, nem kell itt egyből sokkot kapni - a mosolyom szelídebb lesz, mert Isten ments, hogy bármit is gondoljon a szavak mögé. Már pedig az arcából ítélve, egyből olyasmire gondolt, ami nekem meg sem fordult a fejemben. Túlságosan élvezem ezt. A szabadságot, és azt, hogy mondhatok, tehetek igazából bármit, nincs mögöttem senki, aki ezen kiakadhatna.
- Ott akarok lenni, mikor egyeztetsz erről vele - nevetem el magam, mert azt a kört azért megnézném, na meg Rudolf arcát.
- Ez nem rossz... felírom - biccentek, mert egy pillanatra elgondolkodok a lehetőségen, és akár lenne is benne lehetőség, ha akadna rá igény. Na, ebben azért már kevésbé hiszek.
- Egyelőre egy jótékonysági est a toplistás... életem kihívása lenne - sóhajtok fel, mert azt egyelőre erősen kétlem, hogy bárki is rám töri az ajtót, és megbíz vele. Az annyira összetett, annyi ott a részlet, és annyi mindent el lehet bukni egy fél pillanat alatt, hogy talán most még be se vállalnám.
- Mert az emberek hülyék - vonok vállat lazán - tudnék mutatni durvább dolgokat is egy becsípett alpakkánál, de nem hiszem, hogy ezt így evés közben kellene - mit ne mondjak, a tecsőn én nagyon otthonosan mozgok, és szinte tényleg mindent IS láttam már ott.
- Most röhögni fogsz, de kis koromban apuval makett istállót készítettünk, hogy majd ha nagy leszek, megépítjük nagyba is. Minden csupa rózsaszín, még a kajája is szivárványos... - húzom el a szám, de utána egyből elmosolyodok, mert az az emlék kellemes nekem. Nekem sok ilyenem van gyerekkoromból, nem voltunk mi mindig ilyen jóban. Pontosan akkor nem volt mellettem, mikor szükségem lett volna rá.
- Viszont furkászom volt itt. Még mikor VZR diák volt, tőle is elcsórt valamit, azt hiszem akkor éreztem igazán félelmet, mikor szembe találkoztam vele... aztán utána jobbnak is láttam átruházni valakinek, aki értett is hozzájuk - most is megborzongok, hisz képes lett volna bántani.. ott volt a pálca a kezében, és rászegezte Ronra. A legijesztőbb emberek számomra azok, akik képesek lennének ártani egy állatnak, aki még csak meg se tudja védeni magát.
A beszélgetés viszont teljesen más irányt vesz, és már tényleg kezd érdekelni, mit rejtegethet Ákos ennyire... Mosolygok, még akkor is, mikor színt vall, csak a mosolyom lesz szélesebb.
Nézem egy pár percig, néma csendben, a szám húzogatva, olykor beharapva az ajkam.
- A te bűnöd nagyobb - összegzem egy biccentés kísértetében, aztán megvonom a vállam, és kortyolok az italomból, csak hogy utána újra megmutassam neki a "nyeregben vagyok" vigyoromat.
- Rudolf már az első percekben rendezte köztünk a viszonyokat, pedig őt is simán háztársamnak néztem, itt már sok mestertanonc megfordult, tudod? Konkrétan tudok olyanról aki harmincasan jött ide... vagy legalább is közel volt hozzá - döntöm oldalra a fejem, remélve, legalább egy kis lelkiismeretfurdalást okozok neki ezzel.
- Hmmmm hmmmm vajon ez etikus? - döntögetem a poharam, persze ügyelve arra, hogy ne löttyenjen ki a benne lévő folyadék. Persze csak tetézem vele a helyzetet... nem érzem kellemetlenül magam, nem érzem azt sem, hogy le kéne szegnem a fejem, elvégre ő volt, aki kihasználta a tudatlanságom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Te is úgy gondolod? Szerintem először az ér dagadna, aztán úgy végignézne rajtunk, hogy mi ezt tényleg komolyan gondoljuk-e. Ááá tuti elcseszném, már az első pillantásánál elfogna a röhögés - ahogy most is, pedig csak a szemem előtt zajlik le az a jelenet.
- Az benne a lényeg, sok puccos ember, puccos és vastag pénztárcával. És ha őket megnyered, már nem kell amiatt aggódnod, hogy munkanélkül maradsz - legalább is a tapasztalataim ezt mutatják, de hát tudom én, hogy egy ilyen lehetőségre nem mostanában számíthatok. Én ahhoz még zöldfülű vagyok.
- Ebben az állításban, tudod mi a legszebb? Az a pár kivétel, aki mégse - pedig azt hittem, majd jól helyre tesz, hogy ilyen kicsúszik a számon, vagy valami. Egyetértésre semmiképp nem számítok tőle, ezért talán ki is ül egy picit a meglepettség az arcomra.
- Aaaaz egy következő beszélgetés lesz, hidd el... akkor esetleg meg is mutatom, csak sajnos a kastély annyira nem modernizálódott, hogy itt legyen net, be kell érnem a mentett videóimmal - mert hogy akármit lementeni nem szoktam, csak olyanokat, amik nagyon tetszenek, vagy megihletnek.
- Persze, itt van velem, vagyis a faluban, ott lakok igazából. Nagynéném lánya odaadta az egyik régi játéklovát, hogy legyen lakója... tök exkluzív ám - már amennyire egy pár éves lány, be tudja azt rendezni. Ahhoz képest tényleg jól néz ki.
- Nekem mindig vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Ha úgy a közelben volt, elhittem, hogy fontos az aranyvér, és én is felvettem egy stílust, hogy tartsam a lépést, de egyébként csak egy arrogáns seggfejnek hittem, aki nem tudja, merre van arccal - megvonom a vállam, egy kamasz véleménye már igazán nem mérvadó, lehet VZR is visszább vett már az évek folyamán. Nem.. az fura lenne, főleg, hogy a biznisz megy nekik.
- Nagyon sajnálom, biztos egy érvágás volt... mondjuk, főleg ha diák voltál... nézhetted azt, mekkora buli van lent - az tényleg nagyon rossz lehetett. Sose állnék tanárnak, nekem az ilyen nem megy. Boldival is engedékenyebb vagyok a kelleténél, pedig most van abban a korszakban, hogy szorosabbra kel fogni azt a gyeplőt.
- Na figyu - döntök úgy, hogy teljesen felé fordulok jelezve, hogy ez most egy komoly dolog lesz.
- Én nem hozom fel többet, és nem rohanok az edictumhoz, se az igazgatóiba... ha a tanár úr se fogja azt gondolni, fel akartam szedni. Nem szeretném úgy indítani az évem, hogy elterjed a pletyka, fűztem a tanárom azért, hogy jobb jegyet kapjak, és biztos tudja, milyen ez a suli... meg a diákok - nyújtom ünnepélyesen a kezem, mert ha elfogadja, akkor ez így lesz. Én ezt lezárom mindenféle sérelem nélkül, hisz nem szenvedtem semmit, pár pillanaton kívül, ami miatt most igazán zavarba kéne lennem, de hát mégse.