#teázási || #csakvizsgátne || #katt
Igazából imádom a házamat, az összes társamat és a helyeket a saját tornyunkban. Mindent szeretek, ami a levitával kapcsolatos, még az előítéleteket és a furcsa pillantásokat is. Nem zavar, ha strébernek néznek, az ilyenek sosem érdekeltek.
De akármennyire is szeretek ott lenni, egy picit el kellett távolodnom. Több vizsgámon is túl vagyok, de még mindig van egy pár. Az elemi mágiától kicsit félek, mivel sokat hallottam már a nehézségétől. Igyekeztem mindent megtanulni, amit Westwood mondott el az év során, de akár szfinx vagyok, akár nem, még az én fejem is képes megfájdul ettől a sok hülye részlettől. Pardon, nem hülyék a részletek, csak épp túl sok van belőlük.
Megráztam a fejemet, ahogy beléptem az iskolai konyhába. Direkt azért jöttem el, hogy ne ezzel foglalkozzak, erre tessék, még csak gondolni se tudok másra. Köszöntem az ott dolgozó manóknak, aztán szétnéztem. Természetesen fogalmam sem volt, hogy merre lehetnek a teafüvek, így talán jobb lesz segítséget kérni.
- Elnézést, tudnál segíteni? - szólítottam meg a hozzám legközelebb levőt. Valahogy ismerősnek tűnt, és amikor eszembe jutott, még csettintettem is egyet. - Te Angelica manója vagy, igaz? - Viszont akárhogy törtem a buksim, nem jutott eszembe a neve.
De akármennyire is szeretek ott lenni, egy picit el kellett távolodnom. Több vizsgámon is túl vagyok, de még mindig van egy pár. Az elemi mágiától kicsit félek, mivel sokat hallottam már a nehézségétől. Igyekeztem mindent megtanulni, amit Westwood mondott el az év során, de akár szfinx vagyok, akár nem, még az én fejem is képes megfájdul ettől a sok hülye részlettől. Pardon, nem hülyék a részletek, csak épp túl sok van belőlük.
Megráztam a fejemet, ahogy beléptem az iskolai konyhába. Direkt azért jöttem el, hogy ne ezzel foglalkozzak, erre tessék, még csak gondolni se tudok másra. Köszöntem az ott dolgozó manóknak, aztán szétnéztem. Természetesen fogalmam sem volt, hogy merre lehetnek a teafüvek, így talán jobb lesz segítséget kérni.
- Elnézést, tudnál segíteni? - szólítottam meg a hozzám legközelebb levőt. Valahogy ismerősnek tűnt, és amikor eszembe jutott, még csettintettem is egyet. - Te Angelica manója vagy, igaz? - Viszont akárhogy törtem a buksim, nem jutott eszembe a neve.