Csak hogy vége az órának,gondoltam magamban és korgó gyomorral rohantam a konyhába.
Kértem enni a furcsa manóktól,nagyon nem vagyok kibékülve velük,de attol cukik.
A kijárat felé megláttam azt a lányt akinek a szünetben segítettem zenét le tőlteni.
Láttam,hogy baj van így odamentem hozzá.
- Szia Lily!
A fülhallgató a fülében volt,ezért nem halotta,hogy köszöntem.
Megfogtam a válát.

A kezem még Lily vállán volt.
Szomorú tekintettel néztem a szemeire.
- Minden rendben van Lily?
Nem tudtam,hogy miért sír szegény,nagyon megsajnáltam őt és le ültem mellé.
- Csak nem bántottak?
Probáltam megnyugtatni a heves zokogástól.

Ez nagyon szomorú eset volt,nem tudtam mit szóljak Lilynek.
Azon gondolkodtam,most adjak neki egy ölelést?Nem voltam szakértő ilyesmiben.
- S-sajnálom Lily őszintén sajnálom.
Gyengéden átkaroltam és közben reszkettem is.Együtt éreztem a helyzetével,mivel az én apám is meghalt.
- Tudom,hogy mit érzel most,én is elvesztettem az apámat...ráadásul a saját szememmel láttam mindent.
Probáltam nyugtatni.

Nagyon sajnáltam szegényt és hallgattam ahogy dudolt egy dalt.Eltettem az ebédemet a táskámba,hogy később elfogyasszam.
Probáltam elterelni a szót a szüleiről,hogy ne sírjon.
- Lily...szereted a macskákat?
Kicsit mosolyogtam is.
- Mert nekem van egy macskám ha akarod akkor el kisérhetsz a szobámig.

Rosszul is esett meg nem is,de nem bántam mert fontosabbak neki a szerettei.
Meg simogattam Alla bundáját ami nagyon puha volt.
- Rendben semmi baj...menj csak én is megetetem Queent,már reggel óta vár rám.
Reméltem,hogy már jobban vanés fel álltam a székről.