Bíboranna ![Cheesy Cheesy](https://bagolyko.varazslat.net/common/smileys/cheesy.gif)
Bájital-baleset
Hát, a Mágiatörténet óra után a Bájitaltan sem lett a kedvence. Fela bá’ meg különösen nem, és kételkedett benne, hogy valaha is tűrhető viszonya lesz a tanerővel, ami inkább nevezhető iszonynak jelen esetben.
A Goulens bájital különösen nem nőtt a szívéhez, mivel szó szerint rároppant az egész kondérnyi vacak. A nyugtató bájital most ahelyett, hogy normális rend szerint lehiggasztaná a szöszkét, ingerelte. Egyrészről mehetett fel átöltözni, másrészről mehetett a gyengélkedőre, és hirtelenjében nem is tudta eldönteni, melyiket helyezze előbbre a sorrendben.
- Huh? – fordult meg, miután többször is utána kiabáltak, immár a bejárati csarnokban, útban a gyengélkedő felé. Nem akart a ruhákkal vacakolni.
- Kis… baleset… - ismételgette a szavakat. – Hát ez minden volt, csak nem kicsi.
Nem, egyáltalán nem akart bunkó lenni, de ez valahogy nagyon nem az ő napja volt. – Ha elkísérsz az összerakó-helyre, elfelejtve az egész, de legközelebb ne reptess levegőbe minket.
Nem is értette, hogy bájitalkészítést miként bízatnak hozzá hasonló felelőtlen, dinka kamaszokra, szerinte ráérne ezt a tárgyat vagy két évfolyammal feljebb bevezetni az órarendbe, de ezt nem ő határozza meg, úgyhogy erről az álmáról le is tett viharos sebességgel.
Aaaz első nap is hasonlóan járt, mondjuk akkor meg ő locsolta le magát, és égetett lyukat az egyenruháján, úgyhogy bénaságból jeles. Nem, a bájitaltan határozottan nem az ő terepe, és szilárd meggyőződése volt, hogy soha nem is lesz az.
![Cheesy Cheesy](https://bagolyko.varazslat.net/common/smileys/cheesy.gif)
Bájital-baleset
Hát, a Mágiatörténet óra után a Bájitaltan sem lett a kedvence. Fela bá’ meg különösen nem, és kételkedett benne, hogy valaha is tűrhető viszonya lesz a tanerővel, ami inkább nevezhető iszonynak jelen esetben.
A Goulens bájital különösen nem nőtt a szívéhez, mivel szó szerint rároppant az egész kondérnyi vacak. A nyugtató bájital most ahelyett, hogy normális rend szerint lehiggasztaná a szöszkét, ingerelte. Egyrészről mehetett fel átöltözni, másrészről mehetett a gyengélkedőre, és hirtelenjében nem is tudta eldönteni, melyiket helyezze előbbre a sorrendben.
- Huh? – fordult meg, miután többször is utána kiabáltak, immár a bejárati csarnokban, útban a gyengélkedő felé. Nem akart a ruhákkal vacakolni.
- Kis… baleset… - ismételgette a szavakat. – Hát ez minden volt, csak nem kicsi.
Nem, egyáltalán nem akart bunkó lenni, de ez valahogy nagyon nem az ő napja volt. – Ha elkísérsz az összerakó-helyre, elfelejtve az egész, de legközelebb ne reptess levegőbe minket.
Nem is értette, hogy bájitalkészítést miként bízatnak hozzá hasonló felelőtlen, dinka kamaszokra, szerinte ráérne ezt a tárgyat vagy két évfolyammal feljebb bevezetni az órarendbe, de ezt nem ő határozza meg, úgyhogy erről az álmáról le is tett viharos sebességgel.
Aaaz első nap is hasonlóan járt, mondjuk akkor meg ő locsolta le magát, és égetett lyukat az egyenruháján, úgyhogy bénaságból jeles. Nem, a bájitaltan határozottan nem az ő terepe, és szilárd meggyőződése volt, hogy soha nem is lesz az.