Anastasia Strakhova
Mérhetetlen megkönnyebbüléssel töltött el a tudat, hogy mikor ismét átlépem a Tanoda falait, már nem leszek a Navine házvezető-helyettese. Nem zargathatnak ostoba kérdésekkel, kérésekkel, óhajokkal és sóhajokkal. Egészen rám is kényszerül az a mosoly, ahogy beléptem az ajtón. Szürke kabátom zsebében nyugtatom az egyik kezem, míg a másikban óravázlatokat tartogattam, még pár hasznos infót az új vezetőségnek. Ennyit igazán megtehettem értük. Ami meglepő, az a tény, hogy korán értem ide. Talán egy kicsit elszámoltam magamat az edzés után fennmaradó idő miatt. Mióta jártunk az ultrahangon és kiderült, hogy fiaim lesznek, ez nem az első eset. Kicsit, azt hiszem, szétszórt vagyok, de már kezdtem megbarátkozni a gondolattal. Az előcsarnokba lépve levettem a napszemüvegem, majd lassan körbepásztáztam a folyosót.
- Segíthetek valamiben? - pillantottam a nő felé, mert hát. A diákoknak még nem sok keresnivalója volt itt, ha pedig tanár vagy egyéb alkalmazott, akkor eléggé elveszettnek látszik. Nem tettem felé újabb lépést, de azt a szívességet megtettem neki is és magamnak is, hogy megálltam az előcsarnok közepén. - Mert ha nem a takarítós szertárat keresi, akkor az nem arra van.
Mérhetetlen megkönnyebbüléssel töltött el a tudat, hogy mikor ismét átlépem a Tanoda falait, már nem leszek a Navine házvezető-helyettese. Nem zargathatnak ostoba kérdésekkel, kérésekkel, óhajokkal és sóhajokkal. Egészen rám is kényszerül az a mosoly, ahogy beléptem az ajtón. Szürke kabátom zsebében nyugtatom az egyik kezem, míg a másikban óravázlatokat tartogattam, még pár hasznos infót az új vezetőségnek. Ennyit igazán megtehettem értük. Ami meglepő, az a tény, hogy korán értem ide. Talán egy kicsit elszámoltam magamat az edzés után fennmaradó idő miatt. Mióta jártunk az ultrahangon és kiderült, hogy fiaim lesznek, ez nem az első eset. Kicsit, azt hiszem, szétszórt vagyok, de már kezdtem megbarátkozni a gondolattal. Az előcsarnokba lépve levettem a napszemüvegem, majd lassan körbepásztáztam a folyosót.
- Segíthetek valamiben? - pillantottam a nő felé, mert hát. A diákoknak még nem sok keresnivalója volt itt, ha pedig tanár vagy egyéb alkalmazott, akkor eléggé elveszettnek látszik. Nem tettem felé újabb lépést, de azt a szívességet megtettem neki is és magamnak is, hogy megálltam az előcsarnok közepén. - Mert ha nem a takarítós szertárat keresi, akkor az nem arra van.