Az új lány
Kornai Viki

Borcsa lelkesedve indult neki a napnak, hogy kicsit sétáljon ezen a reggelen, így a vasútállomás felé vette az irányt, és Rapid nevű kis padlócirkáló ebét levitte. Nem gondolta volna, hogy rögtön új diákkal hozza össze a sors, mármint baráti értelemben, mielőtt valaki szánt szándékkal félre óhajtaná érteni…
Borcsa ezúttal leengedve hagyta szőke loboncát, és kimondottan örült, hogy különösebb dolga nincs a hajával, mert már ez is eleve egy frizura. Hullámos haj rulez…
Szürke, hosszú ujjú felső, sima farmer, és a megszokott, kockás kabátja került még rá. Ez az a kabát, amit még születésnapjára kapott tavaly, és nehezen tette le akár csak egy percre is, olyan jó puha, és plusz benne, hogy melegítőbűbájjal ellátott.
Rapid okos kutya módjára pórázzal a szájában várta a Csikólak ajtajánál, hogy menjenek már sétálni.
Szerencsére a legtöbben ebben a korai időpontban még aludtak, hiszen a tanítás nyolcnál előbb úgysem kezdődik el, ráérnek fél hétkor is felkelni, legalábbis a többség. Egyedül a lassabbaknak kell plusz fél óra, de ő szerencsére nem ebbe a kategóriába tartozott.
Miss Szöszi, amint megpillantotta az új lányt, azonnal integetett is felé, és kissé közelebb futott.
 - Szia! Most érkeztél? – tette fel a kérdést, mert annyira itt azért nem egyértelmű, mert vannak diákok, akik a szünetre hazautaznak, és vannak, akik kicsit később esnek be a társaknál.
Ez van, ha a gátat szab a közlekedés, avagy megkésik a felvételi levelet szállító bagoly. Hát igen, nem mindegy, hogy milyen postást alkalmazunk…
 - Hunyadváry Borbála, Navine – nyújtott kezet, az illem szerint. Általában igyekezett odafigyelni a megfelelő udvariasságra, bár voltak kilengései, néha a nagy pörgés közepette elfelejti az ilyen apróságokat.

Nyelvi magánóra
Marieanne Isabelle Beauvoir
péntek délután 3 óra körül

Kifejezetten örült, hogy most rávette magát a rendrakásra, mielőtt még elindult, így ha kidől a kis korrepetálás után, akkor legalább pihe-puha, rendezett ágyban teszi mindezt, és nem csattan keményen képpel előre egy tankönyvnek.
Már bagolyban előre leegyeztették, hogy mikor ülnek össze nyelvet tanulni a levitás lánnyal, Marieanne-nel, akinek egyelőre még gyakorolnia kellett a nevét, no, nem kimondani, az még könnyű, na, de leírni már egy egészen más tészta.
A konyha kitűnő választásnak bizonyult, nincs túlzsúfoltság, mint a tanulószoba, vagy a könyvtár esetén, ott bizonyára versengeniük kellett volna ilyen időpontokban a szabad asztalokért.
Ez van, ha valaki még a hétvége kezdetén is képes volt tanulni.
A konyhában legalább csak ők voltak, maximum a házimanók, de ők nem zavartak sok vizet, csupán annyiban irritálták Borit, hogy túlságosan mézes-mázasak, és a triplavesszős magas C-t verdeső frekvenciájuk sem éppen fülbarát.
Amint beért a helyiségbe, letette asztalára a kuttymintás jegyzetfüzetet   (ó, esze ágában se lett volna pergamendarabokra firkálni, mikor egy igényesen összetákolt füzet segítségével gyarapíthatja tudását).
 - Szia! Én vagyok Bori – köszönt a mestertanonc leányzónak, aki volt olyan kedves, hogy elvállalta: foglalkozik vele francia és angol nyelvekből. Igazság szerint nem biztos, hogy kellett volna, elvégre bagolyban már bemutatkoztak egymásnak, de azért gondolt arra, hogy jobb, ha egy arc is társul a már ismert névadathoz.
- Mivel kezdjük? – vágott is rögtön a téma kellős közepébe. Nem egy halogatós típus, igaz, halvány gőze sem volt arról, hogy mégis miként kéne nekiállnia ennek az egésznek.

Az új lány
Kornai Viki

A lányka tanácstalanul nézett körbe, valószínűleg a csomagjait kereshette, legalábbis Borcsa erre tippelt saját magából kiindulva. A legtöbb elsős, aki elkezdi, mindig keresi a csomagját, pedig azokat mindig a házimanók elszállítják a körletekbe. A kis szorgos visító-gépek.
- Ó, akkor a mi csikónk. Most vagy elsős, ugye, Viki? Szólíthatlak így? – bombázta is rögtön a kérdésekkel, nehogy olyan becenévvel illesse, amiért nem rajong. Sose tudni, kinél mi csapja ki élből a biztosítékot, és még az a mázli, hogy oda tud most figyelni ilyesmire, mert még nem pörög száz százalékon.
Reggeli turbósnack jótékony hatása.
 - Nem hinném, nem te vagy az egyetlen, aki később érkezik. Szerintem az igi bá lecserélhetné a baglyokat, bár én már az évkezdés előtt beestem. Jobb előbb feltérképezni a terepet, mint tanévnyitóra vagy utána beesni, és később eltévedni órára menet – fejtette ki bölcs(nek gondolt) véleményét ezzel kapcsolatban.
 - Na, gyere, mielőtt még szétfagysz itt nekem ebben a szélben – biccentett a kastély fele, azért mégiscsak jobb egy meleg, kényelmes helyen időzni, unalmas társaságban, mint kint a fog-vacogtatóan szeles időjárásnak kiszolgáltatva lenni.

Az új lány
Kornai Viki


Elmosolyodott, bár ez inkább afféle kínos kis vonalacska volt a száján. Az az arc, amit a másik vágott, megint arra engedett következtetni, hogy túl sokat járt a szája hirtelenjében.
 - Bocsi, sok volt így egyszerre? – kérdezett rá, reménykedve, hogy talán nem olyan vészes a helyzet.
Közben Rapidot igyekezett rávenni, finom nonverbális jelekkel, hogy ne akarja mindenáron Vikit szaglászni, és felugrálni se akarjon a lányra, miután a földön tapicskolt.
 - Nem hát. Nyugi, ki ilyen, ki olyan – igyekezett nyugtatni az újdonsült ismerőst, mielőtt még pánikban törne ki. – Nem fog senki megenni egy kicsi késésért.
- Rapid, nem! – szólt rá most már erélyesebben az állatra, végül úgy döntött, inkább ölébe veszi a kis padlócirkáló, keverék ölebét. – Bocs, még szokja a környezetét, nemrég fogadtam örökbe.
- Elsős, még a szünet utolsó hetében érkeztem – felelte Viki kérdésére.
Megindult a kastély irányába, majd jelzett a ház – és évfolyamtársának is, hogy kövesse bátran.
Valahányszor belépett a bejárati csarnokba, egyszerűen lenyűgözte a látvány. Az oszlopok, a homokóra, a díszes kupák, és az a tömény fehérség, ami szinte ragyogóvá tette a helyiséget.
Vajon mi munka lehetett ezt mind rendben tartani, a kastély többi részéről nem is szólva?
 

Az új lány
Kornai Viki

Szerencsére Borinak ilyen gondjai nem akadtak, mivel mugliktól elzárt, és kellő védelemmel ellátott birtokukon eddig Rapidon és az anyjuk új macskáján, Sagittán kívül semmilyen állat nem fordult még meg, amelyik ádáz lehetett volna, még a levelezésre használt baglyok sem viselkedtek csúnyán. Csak néha csipkedtek, ha nem kapták meg a kellő csemege-mennyiséget.
Borcsa nem bírta megállni, hogy a szokott száz wattos vigyorát ne villogtassa, látván Viki csodálkozását a kastély szépségén. Hát igen, neki is leesett az álla, azt hitte, valami lepukkadt hely lesz, és ilyen menő a berendezés. Pozitív csalódás, de maga a tanulás ténye annyira nem igazán lelkesítette, azt már inkább szerette volna elkerülni, de hát ha muszáj, akkor muszáj.
Fellépésekre meg táncházakba szívesebben járt.
 - Megvan a maga hátránya, hidd el. Főleg, ha hárman kétfelé vagytok pakolva, amennyiben van tesód. Nekem a két nővérem Franciaországban tanulnak, tök rossz, hogy külön vagyunk. – magyarázta, ezúttal kissé lassítva a beszédtempóján, hogy ne érezze soknak a másik. Lassan érnek csak oda a baglyok, és itt sincs nagy különbség, mert eléggé vegyes köret vagyunk, mindenféle nemzetiségből van itt bőven
- Ja, itt – bólintott megerősítésképpen. – Ha gondolod, akár fel is kísérhetlek a mi részlegünkhöz, imádni fogod az összképet.

Nyelvi magánóra
Marieanne Isabelle Beauvoir
péntek délután 3 óra körül

Outfit

Bori már nagyon várta, hogy nekikezdjenek a tényleges tanulásnak, amennyiben az nem órákig tartó magolással fog telni, mert azt kimondottan utálta.
A korrepetitor szóban is bemutatkozott, Bori pedig magában kicsit irigykedett, hogy ő bezzeg a Szent Borbála nevű hajótákolmány után kapta nevét… nem rajongott Jókaiért úgy, mint az édesanyjuk.
- Rendben, akkor Marie-nak hívlak majd, ha neked is megfelel – bólintott Bori mosolyogva, majd helyet foglalt Marie-val szemben. – Hááát, angolul gagyogok pár szót, de nem jutottak eddig velem sokra. Az akcentusom is egy borzalom.
Talán nem a legjobb képet festette így magáról, sokan meg is hátrálnának attól, mennyire gyenge a teljesítménye, és ez elborzasztotta, mert hát a két nővére, Timi és Adél francia srácokhoz készültek hozzámenni, legalábbis Timinél ez biztos volt, hogy a fiatalember valamit akart tőle, ami több mint szimpla párkapcsolat… nem szeretett volna felsülni a leendő új családtagok előtt, meg kellett őrizni a renoméjukat.
Bizonyítani szerette volna, hogy igen is képes rá, hogy megtanul egy idegen nyelvet, ha kell, kettőt is.
- A franciára lenne leginkább szükségem, a nővéreim is oda járnak suliba, és hát… jó lenne, ha én is beszélhetnék legalább egy idegen nyelvet.