Jin
kinézet
kinézet
Aaron csodás arcát ma is muszáj volt látnia, így a délelőtt jelentős részét a férfinál töltötte, méghozzá Töpszli társaságában. Tudja, hogy Aaron nem a legnagyobb rajongója a kutyának bizonyos okok miatt, de mióta nála lakik és rendszeresen ellopja a lány papucsait, úgy érezte valamivel vissza kell adnia egy kicsit a bébiszitterkedéssel járó örömöket. Meg hát nem látta a férfit hónapok óta, valamikor csak be kell pótolni azt az időt.
Aaronnak viszont dolgoznia is kell néha, vagy legalábbis erősen úgy tenni, mintha, így az ebédet követően Alíz is elindul hazafelé. Töpszli jelenleg pórázon van és valószínűleg azon is fog maradni, míg Aaron el nem viszi tőle. A végén még elveszti egy vad idegen kutyáját, aztán akkor majd nézhetnek mindketten. A kutyus egyébként nagyon jól érzi magát nála és a kastélyban, ahol már vagy egy órája kóborolnak. Alíz hagyja, hogy az állat mindent megszimatoljon, többször úgysem fog az iskolában járni. Élvezze ki a lehetőséget, ameddig lehet.
Jelenleg a harsogó portrék folyosóján járnak, a hangoskodó festményalakok pedig nem restek a lány tudomására adni, hogy ez bizony egy iskola és ide kutya nem való. Természetesen ez egy cseppet sem zavarja Alízt, aki ekkor megtorpan a folyosó közepén - már nem a kiabálás miatt -, visszahúzva Töpszlit magával. Szemei meglepetten kerekednek el, erre pedig a póráz másik végén mozgó kutyus is lefagy egy pillanatra. Ő ismeri azt a fiút. Hirtelen nem jut eszébe a neve, de minél tovább bámul rá és a partnerére, akivel éppen beszélget, annál biztosabb lesz benne. Nem nagyon akar odamenni hozzá és megzavarni őket, viszont addig távozni sem szeretne, míg rá nem jön a fiú nevére. Jaj, mi is volt az?
Aaronnak viszont dolgoznia is kell néha, vagy legalábbis erősen úgy tenni, mintha, így az ebédet követően Alíz is elindul hazafelé. Töpszli jelenleg pórázon van és valószínűleg azon is fog maradni, míg Aaron el nem viszi tőle. A végén még elveszti egy vad idegen kutyáját, aztán akkor majd nézhetnek mindketten. A kutyus egyébként nagyon jól érzi magát nála és a kastélyban, ahol már vagy egy órája kóborolnak. Alíz hagyja, hogy az állat mindent megszimatoljon, többször úgysem fog az iskolában járni. Élvezze ki a lehetőséget, ameddig lehet.
Jelenleg a harsogó portrék folyosóján járnak, a hangoskodó festményalakok pedig nem restek a lány tudomására adni, hogy ez bizony egy iskola és ide kutya nem való. Természetesen ez egy cseppet sem zavarja Alízt, aki ekkor megtorpan a folyosó közepén - már nem a kiabálás miatt -, visszahúzva Töpszlit magával. Szemei meglepetten kerekednek el, erre pedig a póráz másik végén mozgó kutyus is lefagy egy pillanatra. Ő ismeri azt a fiút. Hirtelen nem jut eszébe a neve, de minél tovább bámul rá és a partnerére, akivel éppen beszélget, annál biztosabb lesz benne. Nem nagyon akar odamenni hozzá és megzavarni őket, viszont addig távozni sem szeretne, míg rá nem jön a fiú nevére. Jaj, mi is volt az?