Ölelgessünk zöldikéket
Vajon mi a csuda lehet az az "Ölelgessünk zöldeket"? Napok óta ettől hangos az egész suli. Nem is érti, hogy a többi háztársa és iskola társai, hogy tudnak megölelni egy rellonost. Amikor idekerült még úgy tudta, hogy a zöld ház tagjai egytől egyig gonoszak, és legszívesebben az első pillanatban rád küldenének egyszerre négy átkot is. Mára már változott a véleménye, de még mindig tart tőlük. És most mégis a folyosón baktat végig, keresve azt a helyet ahol rendezésre kerül a "jeles" alkalom. Vajon mit szólnak majd hozzá, amikor betoppan? Nevető görcsöt kapnak az miatt, hogy egy ilyen jó kislány mint Elena idevetődött? Vagy kifejezetten örülni fognak a jelenléténeket? Egyenlőre még nem tudhatjuk. Annyi viszont biztos, hogy amikor befordul a sarkon, már úgy érzi, hogy mégsem kellett volna idejönnie. Legszívesebben visszafordulna és addig futna, ameddig csak tud, hogy minél távolabb legyen a közösségtől. De, ha már idáig eljött, akkor már nem fordulhat vissza. Amilyen halkan csak lehet lépdel végig az üres folyosón, miközben hallgatózik, hátha valaki erre téved és elvezeti arra a helyre, ahol az "Ölelgessünk zöldeket" van. Hirtelen egy lány viharzik el mellette. Megtorpan egy pillanatra, de mire észbe kap, a lány már a folyosó végén van. Elena nem tétovázik tovább, elindul a lány után, hátha a lány is oda indult, ahova ő is.
Végig lépked a visz hangzó köveken, majd az iskola bejárati csarnokában találja magát. Minden zöldben pompázik, amitől az a gondolata ered, hogy biztos jó helyen lehet.
Igazán szépen ki lett díszítve a csarnok. Nem tudom ki, de egészen jó munkát végzett. - gondolja magában, miközben közelebb sétál a többiekhez, akik már nagyban "ünnepelnek". Persze csak akkor, hogyha azt ünneplésnek lehet nevezni, amikor egy lány sóbálvánnyá változtatja a másik vörös hajú lánykát. Elena lassan közelebb lépdel, majd ahogy az egy illedelmes emberhez méltó, köszönti a többieket.
- Sziasztok! Miről maradtam le?