Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Jobbnak látta, ha elhozza otthonról a jegyzeteit, és egy darabig felköltözteti az irodájába. Ha az ottani fiókokban esetleg nem is lenne átlátható, vagy praktikusság szempontjából lenne indokolt, akkor megoldható lenne még a tanteremhez tartozó szertár egyik szekrényének igénybevétele. Az talán még közelebb is lenne számára, ha a diákoknak szeretné kiadni, hogy lemásolják és abból tanuljanak. Általában azok kapják ezeket meg, akik valamilyen külön kéréssel fordulnak hozzá. Az ilyen ügyért megéri küzdeni, a diákok általában nagyon hálásak a rájuk fordított idő és energia miatt, amit általában a tanév végén honorálnak, persze kizárólag jól sikerült vizsga esetében. Ez már csak így működik... Persze abszolút érthető diagnózis.
Végül csupán egy igen vékonyka adagnyi gyűlt össze, ennyit tartott egyedül méltónak az átcipelésre. A többinek már vagy nyoma veszett, vagy régóta a kastélyban porosodik. Hosszabb távon nem tesz jót sem a tanár úrnak, sem a papírlapoknak, hogy szanaszét vannak. Viszont hiába küzd az ellen, hogy az otthonából végleg száműzze az iskolával kapcsolatos kellékeket, és a háza ne csak egy második munkaállomás legyen, a jelenség elkerülhetetlen. Előbb-utóbb valahogy visszaszöknek, újrateremtődnek a lakás különböző pontjain a bűbájokról szóló irományok. De még ha az az igazi szakirodalom lenne, amit Attila olyan elszántan keres néhanapján a könyvárusoknál! Sajnos mind a vázlatosan, diákbarát formátumúra szerkesztett segédanyag. De legalább valakinek hasznos.
Ezeket szorongatta a hóna alatt, amikor felfelé szedte lábait a bejárati csarnok lépcsősorán. Aztán meglátta a felső lépcsőfokon ücsörgő leányzót, aki éppen nagyon elfoglalt volt valamivel, csakhogy sasszemei nem tudták kiszúrni, mivel. Valami lecke lehetett a dologban. Csak nem a bűbájtan szentségét gyalázta meg oly módon, hogy azt a gyengén megvilágított csarnok hideg kövén görnyedve írja, zsíros étellel a szomszédságában? Nagy fájdalom lett volna a tanár úr amúgy is érzékeny lelkének.
- Talán nem ez a legideálisabb hely a tanulásra... - torpant meg, hangját pedig megpróbálta a legszigorúbbra cserélni. Ugyanakkor árulkodott róla, hogy nem volt büntető kedvében - Vagy netán kidobtak a körletedből?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem csoda, főleg nem ennyi itt eltöltött idő után, ha menet közben néhány diákja megszólítja a tanár urat. Teljesen rendjén van, ha csak szimplán csevegni szeretnének, vagy netán valami kéréssel fordulnak hozzá. Olykor megesik, hogy a tanulók úgy kezdenek el menekülni képe láttán, mint árvíz elől a patkányok. Csúnya hasonlat, de igazából sosem lehet tudni, hogy a felnőtt milyen reakciókat vált ki egy kamaszéveiben járó fiatalból.
Meglátta ezt a kis szerencsétlent, aki a lépcsőfokon vesződött. Megsajnálta. Mivel nem sietett túlságosan, nyomban beszélgetni kezdett vele. A válaszaiból később úgyis fény derült a hangulatára. Ha túlságosan elfoglalt lett volna a tanulnivalóival, amiben Attila erősen kételkedett, hiszen meggyőződései alapján szinte lehetetlenség normálisan dolgozni egy lépcsőn görnyedve úgy, hogy közben eszik az ember, akkor minden probléma, sértődés vagy harag nélkül indult volna tovább. Eddig nem ez történt. Tetszett neki a lány válasza. Sőt, egyenesen vissza kellett magát fognia, hogy ne mosolyodjon el rajta. Nevetni mégsem szabad azon, hogy valamelyik kollégája büntetőmunkát szabott ki. Nyilván okkal tette.
- Mivel érdemelted ki? - faggatta tovább, a maga ráérős, lágy hangján. Elkérni mégsem kérte el, nem ügynök ő, hogy minden iratot megragadjon és górcső alá vessen. Az is meglehet, hogy valami nagyon titkos szerelmeslevél volt készülőben, az pedig pláne nem tartozott a tanerőre. A zavart lányka feltápászkodott a földről, nem épp zökkenőmentesen. Szerencsére mégsem taknyolt el, bár Szikszai tanár úr mellett igen nehéz, ugyanis ha hinni lehet a pletykáknak, jók a reflexei. Nemrégiben látták, ahogy felsegít egy diákot a faluban.
- A tanáriba, de szerencsére ilyenkor nincs annyi teendőm. Még... Neked is inkább pihenned kellene, mintsem a bajt keresni - jegyezte meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Közben megpróbálta felidézni, hogy mikor szabott ki utoljára büntetőmunkát. Elég régen lehetett. Amúgy sem szeret nyitott szemmel járni a kastélyban. Ha valami rosszat sejt, inkább feltűnésmentesen eliszkol a tetthelyről, mintsem leálljon hősködni. Tudja, hogy ez a dolog hogy esik a fiataloknak. Van elég dolguk, ha pedig nem robbantják fel a kastélyt, hát... Senki sem lehet mindvégig szentéletű. Természetesen a járőrözéseket komolyan veszi, de sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az okok megértésére, mint a megleckéztetésre. Nem egyszer engedte szabadon a tilosban járókat azzal a feltétellel, hogy legközelebb nem követik el azt a kihágást. Ha órán történik valami, akkor általában csengetés után hívatja magához a delikvenseket, de ezeket a beadandókat valahogy sosem részesítette előnyben, bár nem nyitna vitát kollégáival a módszer hatékonyságáról.
Mácsai tanárnőt tiszteli. Soha nem volt gondjuk egymással, a közös munka gördülékenyen folyik immáron sokadik éve. Hiába viseli szívén minden diákja sorsát, a tanerő határozatát nem vonhatja kétségbe.
- És hogy sikerült az a dolgozat? - puhatolózott tovább, bár valószínűleg nem állhatott a helyzet magaslatán, ha így ki van miatta borulva. Azért az érdemjegyre kíváncsi lenne, hiszen előfordul, hogy várakozáson felüli teljesítményért is összeroskadnak az etalonok. Jó lett volna tudni a lány hozzáállását a többi tantárgyhoz.
- Mókázni? Mifélét? Akkor nem is sorolnád magad az átlagos lányok közé? Nem is gondoltam volna... - elvégre az óráján való magaviseletéből nem erre következtetne. Ott pontos és precíz, de legalábbis nem akadályoztatja az óra menetét - Én is csináltam pár hülyeséget, de volt egy szigorú értékrendem, amihez tartottam magam. Ami érdekelt, arra mindig odafigyeltem. Tudtam, hogy a tanulás nagyon fontos dolog, amit sose szabad félvállról venni - nevetett saját magán. Hát igen, azért akkoriban más világ is volt, pedig Attila nem egy őskövület.
- Különben is, felfáznál ezen a lépcsőn. Az pedig nem rosszalkodás, hanem saját magaddal való kiszúrás. Csúnyán... - okította ki mosolyogva.