A feleletre csak tovább vigyorog és bár először nem tervez példát felhozni, a kíváncsi tekintet ezt mégis megváltoztatja.
- Néha felveszek egy griff jelmezt és teázgatok a tytogriffemmel, hogy ne legyen magányos a fajtájában -  a fele sem igaz, csak ugratni akarja a másikat, ha már az furcsa hobbikra kíváncsi, amúgy se tudna mondani olyat ami valós. Az valahogy majd magától bújik elő, hogy mi furcsa a másiknak és mi nem.
- Nem ezt mondtam, csak sokan nem akarnak egy kvibli vérfarkassal barátkozni és ez teljesen érthető - közben a keze is jár, nem csak a szája, az előkészületekkel már lassan kész is. Amikor pedig a kés is előkerül lelkesen kezdi figyelni Benettet. A kis cukkolásra is csak derűsen vigyorog.
- Pedig hozzád biztosan sokkal többen ugranának, hogy segítsenek - elvégre menő varázslatokat tud, tanár és úgy általában véve is jófejnek tűnt, legalábbis Rómeó így érezte ez.
- Így is van, a hagyma kész? Akkor fogom a serpenyőt és alig öt perc alatt kész is lesz - már olyan izgatott, hogy szinte ugrál, fogja a serpenyőt, a főzőlapra teszi, olajat önt bele majd visszafordul a másikhoz lecsekkolni mizu.
- Van ezek közt amúgy olyan amit nem szeretsz vagy allergiás vagy rá? - ezt elfelejtette megkérdezni, pedig nagyon fontos ám. A gomba lehet egy kritikus pont, azt többen nem kedvelik.  

A kérdésre csak rángatja a vállát.
- Vegyesen, miért? - Ő nem érti az átmenetet, így számára csak légből jött kérdés, amire készségesen válaszol csak nem érti miért? A fejrázásra csak bólint. Aztán hamar tovább is lendül, pláne, hogy a megjegyzésre nem tud nem szélesen vigyorogni. Teljesen abban a tudatban van, hogy Benett vágta tréfát sőt, még cinkos is benne.
- Óh már az első nap felvettem és körbe mutogattam mindenkinek - kacsint a fiúra somolyogva.
A következő téma már koránt sem mosolyogtatja meg annyira a fiút. Ez van. Megszoksz vagy megszöksz. Rómeó az elsőt választotta.
- Annyira nem vészes - nagy darab ember, széles, a farkaskór miatt pedig meg is van edzve ami a fájdalomingerét illeti. Inkább engem, mint egy törékeny kislányt. A lelki részére pedig nem figyel oda, milyen károkat okoz.
Ezek után leginkább a keze jár, még néhány szót vált, de abszolút a hiper-mega szendvicsek elkészítésére fókuszál fejben. Mígnem össze nem áll az egész. Olyan mint amilyeneket otthon készít a családnak. Tökéletes. Elégedetten szemléli a remekműveit, majd hátra fordulva, ahogy meglátja a terített asztalt felcsillan a szeme.
- Hű de megadjuk a módját! - úgyhogy ő is gyorsan dob rá egy kis díszítést paradicsomból és bazsalikomlevélből. Közben érzi a pillantást ami a mögötte állótól ered. Bár nem feltétlen a pillantást érzi, hanem a közelséget. A légzést, apró mozgást hallja.
- Kész! - hátra fordítja fejét lelkesen, akkor realizálva hogy a hirtelen mozdulatba belefagyva, hogy mennyire is közel áll Benett.

Egyedül. Amit sokkal jobban gyűlöl, mint bármi mást a világon. Szerencsére, már nagyon rég érezte magát egyedül.
- Amíg Halszem ott van mellettem, nem hiszem, hogy valaha egyedül fogom érezni magam. Ő a tytogriffem. Süket szegény meg kinda öreg is, de iszonyat jófej kis lény - vigyorodik el, szorgosan mókolva a szendvicsen.
Közben az asztal elkészül ami nagyon fellelkesíti a fiút. Bár az éttermi szinttel tudna veszekedni, hiszen nagyon sokféle étterem van nagyon sokféle terítékkel, miért is ne lehetne valami ilyen, Benett kérdése meglepi és kizökkenti. Kint enni?  Az arcán látszik is, ahogy ámulatból összezavarodásba csúszik, onnan meg tovább hatalmas vigyorba, amikor kiderül, hogy micsoda megtiszteltetésben fog részesülni néhány perc múlva.
- Annak érzem - biztosítja vigyorogva.
A szendvics elkészül, és amint megfordul Beni közelsége kicsit meglepi. Már kezdene vörösödni szép lassan, mikor átveszik tőle a tányérokat, orvosolva a problémát. Ő még pár másodpercig nem mozdul. Majd megrázva magát, leteszi fenekét Benettel szemben. Az étel illata megüti orrát, gyomra hangossat kordul, emlékeztetve, hogy mennyire is éhes. Mint a farkasok.
- Jó étvágyat! -  szól, aztán hamar felnyalábolja a szendvicset és mohón óriásit harap belőle. Majd kicsit kikerekedik a szeme ahogy realizálja, hogy forró.
- Aah - motyogja és amilyen gyorsan csak tudja elkezdi megrágni, hogy le tudja nyelni, majd miután végigműveli ezt a cirkuszt látványosan és nincs tele a szája, ártatlanul odaszól Beninek. - Vigyázz forró
Azért csak nem tart sokáig, hogy a következő falat is a szájába kerüljön ezzel a feléig már el is jutva az adagjának.
- Soksor vagok a könnytárban - válaszolja teliszájjal, bár még annyi jószándék akad benne, hogy szabad kezét szája elé teszi, hogy ne lehessen belátni - Mihvel csenyd van jól lehet afludni -ez pedig egy roppant jó érv annak, aki este nehezen alszik el egy aggasztóan sok furcsán gondolkodó fiúktól zsúfolt szobában.