Töketlen mód ácsorgott hátán a csomagjával, elveszve Kori szépségében, pedig most ez jó alkalom lett volna arra, hogy odalépjen hozzá, és a viszontlátás örömére megcsókolja megölelje. Tenyerét izgatottan dörgölve lassan csak-csak vette a bátorságot, de a tömegből elé furakodott egy másik, az ütközéstől meg majd kiszórta batyuja tartalmát, még szerencse, hogy jó szorosan megkötötte annak a száját. Csak ezután vette észre, hogy Zalán volt az, aki meglehetősen gyorsan hagyta őket ott, mindenféle szó nélkül. Jake meg először Korira nézett, de ez most még sem volt alkalmas arra, hogy letámadja szerencsétlen lányt, és amúgy is, most sokkal jobban zavarta az, hogy Zalán miért lépett le ilyen sietősen, mindenféle szó nélkül. Jó, történt, ami történt köztük, de Jacob azt gondolta, hogy az már a múlt, most mégis frusztrálta őt valami.
- Hé, várj már! - szólt a fiú után, és megszaporázva a lépteit, megindult hogy beérje Zalánt, de már csak a lépcső aljánál sikerült elérnie őt. - Zalán! - szólította nevén, remélve, hogy megáll a srác, és megpróbált valahogy bevágódni elé. - Hé, Te most kerülsz engem? - nézett rá kérdően, hisz ugyan történt, ami történt, egy félreértés volt, és azt gondolta, hogy a nyár magával ragadta a történteket, de most úgy tűnt, hogy talán mégsem.
- Hé, várj már! - szólt a fiú után, és megszaporázva a lépteit, megindult hogy beérje Zalánt, de már csak a lépcső aljánál sikerült elérnie őt. - Zalán! - szólította nevén, remélve, hogy megáll a srác, és megpróbált valahogy bevágódni elé. - Hé, Te most kerülsz engem? - nézett rá kérdően, hisz ugyan történt, ami történt, egy félreértés volt, és azt gondolta, hogy a nyár magával ragadta a történteket, de most úgy tűnt, hogy talán mégsem.