Megkordul a hasa először, másodszor, majd megint. Első alkalommal nem tulajdonít neki nagy figyelmet, úgy gondolja hamarosan elmúlik ez az érzés és folytathatja kedvenc itteni cselekvését: a semmittevést. Itt töltött évei alatt nem érzett késztetést, hogy belépjen a háza kviddicscsapatába, így a magán jellegű edzés alapból kiesett, hangszeren nem játszik, a faluban sem talált még magának munkát, hozzáteszem annyira nem is keresett, így egyszerűen nem tudja mivel magát lefoglalni. Tanulni meg mégsem kezd el, mikor ilyen jó az idő! Hasa morgása azonban nem hagy alább a türelmes várakozás után sem, ezért muszáj elindulnia valamit ehetőt keresni. A vacsorán meg sem jelent jóllakottságra hivatkozva, most azonban tényleg érzi, hogy fel tudna falni egy nagy tál akármit.
Belebújik a strandpapucsába és hangosan csattogva el is indul úti célja felé, ami természetesen a konyha. Ilyen időben nem is mehetne máshova, bár a felügyelőkkel vigyáznia kellene, mert ki tudja milyen indokkal akarják visszaküldeni a hálókörletébe még a vacsorája elfogyasztása előtt. Ráadásul még mindig nem kérdezte meg egyik diáktársától sem, hogy kinek kell az az engedély, amit a két szép szeméért kaphat valamelyik minisztériumi csókától, ennek fényében azzal sem szolgálhat. De mindegy is, mert közben megérkezik a konyha elé, mielőtt azonban benyithatna, egy test zuhan a hátának. Ijedten kiált fel és rögtön a dereka felé kap, holott a földre esett lánynak ez biztosan fájdalmasabb élmény, mint neki. Ujjai lesiklanak a kilincsről és megfordul, hogy szembenézhessen az emberrel, aki ilyen gonosz módon hátba támadta, amikor azonban meglátja a lányt, rögtön ingatni kezdi a fejét. Ismeri, de még mennyire, hogy ismeri.
- Minden oké, Fanni? - kezét elveszi a hátáról és a lány felé nyújtja segítségképp, hogy a másik elfogadja-e vagy sem, az már nem rajta áll. Türelmesen megvárja, hogy eridonos háztársa ismét két lábra álljon, csak azután méri végig jobban a nála jóval kisebb lányt, hátha ez a szerencsétlen találkozás a földdel maradandó sérülést okozott neki. Nem venné a lelkére, ha fel kéne vele rohanni a gyengélkedőre, bár akkorát csak nem eshetett.
- Figyelj legközelebb jobban, mert meglehet a következő áldozatod egy felügyelő lesz - természetesen nem gondolja komolyan mondata második részét, arckifejezése másról árulkodik viszont. Pár másodpercig még tartani tudja ezt az arcát, majd vonásai meglágyulnak. Most nem tud haragudni a lányra, túlságosan is éhes ahhoz, hogy elkezdje fegyelmezni itt a konyha előtt. És igen, csak egy ajtó választja el attól, hogy a csodás illatok birodalmába lépjen, és nem hagyhatja, hogy Fanni akadályt jelentsen számára ebben.
- Ide készültél? - beszéd közben a háta mögé bök az ajtó irányába remélhetőleg, az eridonos válasza után megragadja annak kezét és behúzza maga után a konyhába, ahol rögtön megérzi a kellemes illatokat, szájában összefut a nyál és a hasa is mordul egyet. Az eléjük toppanó manónak leadja a rendelését; SOS kér egy egyszerű csirkesalátát és rögtön megfordul, hogy helyet foglaljon az asztalnál. Ujjaival türelmetlenül dobol a falapon, közben elvileg Fanni is csatlakozik hozzá.
Belebújik a strandpapucsába és hangosan csattogva el is indul úti célja felé, ami természetesen a konyha. Ilyen időben nem is mehetne máshova, bár a felügyelőkkel vigyáznia kellene, mert ki tudja milyen indokkal akarják visszaküldeni a hálókörletébe még a vacsorája elfogyasztása előtt. Ráadásul még mindig nem kérdezte meg egyik diáktársától sem, hogy kinek kell az az engedély, amit a két szép szeméért kaphat valamelyik minisztériumi csókától, ennek fényében azzal sem szolgálhat. De mindegy is, mert közben megérkezik a konyha elé, mielőtt azonban benyithatna, egy test zuhan a hátának. Ijedten kiált fel és rögtön a dereka felé kap, holott a földre esett lánynak ez biztosan fájdalmasabb élmény, mint neki. Ujjai lesiklanak a kilincsről és megfordul, hogy szembenézhessen az emberrel, aki ilyen gonosz módon hátba támadta, amikor azonban meglátja a lányt, rögtön ingatni kezdi a fejét. Ismeri, de még mennyire, hogy ismeri.
- Minden oké, Fanni? - kezét elveszi a hátáról és a lány felé nyújtja segítségképp, hogy a másik elfogadja-e vagy sem, az már nem rajta áll. Türelmesen megvárja, hogy eridonos háztársa ismét két lábra álljon, csak azután méri végig jobban a nála jóval kisebb lányt, hátha ez a szerencsétlen találkozás a földdel maradandó sérülést okozott neki. Nem venné a lelkére, ha fel kéne vele rohanni a gyengélkedőre, bár akkorát csak nem eshetett.
- Figyelj legközelebb jobban, mert meglehet a következő áldozatod egy felügyelő lesz - természetesen nem gondolja komolyan mondata második részét, arckifejezése másról árulkodik viszont. Pár másodpercig még tartani tudja ezt az arcát, majd vonásai meglágyulnak. Most nem tud haragudni a lányra, túlságosan is éhes ahhoz, hogy elkezdje fegyelmezni itt a konyha előtt. És igen, csak egy ajtó választja el attól, hogy a csodás illatok birodalmába lépjen, és nem hagyhatja, hogy Fanni akadályt jelentsen számára ebben.
- Ide készültél? - beszéd közben a háta mögé bök az ajtó irányába remélhetőleg, az eridonos válasza után megragadja annak kezét és behúzza maga után a konyhába, ahol rögtön megérzi a kellemes illatokat, szájában összefut a nyál és a hasa is mordul egyet. Az eléjük toppanó manónak leadja a rendelését; SOS kér egy egyszerű csirkesalátát és rögtön megfordul, hogy helyet foglaljon az asztalnál. Ujjaival türelmetlenül dobol a falapon, közben elvileg Fanni is csatlakozik hozzá.