Az Ardai hódítás kezdete
A bejárat falai úgy magasodtak föléjük, mintha össze akarnák nyomni őket. De az Ardaiékat nem éppen olyan fából faragták. Most, hogy nem csak a féléves vizsgák miatt látogatták meg az épületet, kicsit másképp festett az egész. Egyrészt Tánya és ő ezúttal egyedül indultak útnak, másrészt pedig nem kevés csomaggal érkeztek. Hogy pontosítsak, Tánya egy egész rakás mindenséggel. Kolosnak természetesen elég volt egy nagy bőrönd némi belső tértágítással.
A hirtelen ötlet, hogy végre csatlakozzanak a civilizációhoz a két gyereket úgy fellelkesítette, hogy alig bírtak a búcsú pillanatára koncentrálni. Pedig a két szülő könnyes szemmel integetett az állomáson. Addig Tánya csak vigyorgott, Kolos pedig a szemét forgatta.
Kolos nyugodtan állt meg az ajtó előtt, és képzelte el csodás jövőjét a kastélyban. Látta maga előtt a sok szép lányt, a sok bulit és a felügyelet nélküliséget.
- Na, mihez fogsz kezdeni? - tette fel vigyorogva a kérdést, miközben ránézett nővérére. Igaz, hogy sejtette már a választ, hisz az elmúlt éjszakát azzal töltötték, hogy szépen eltervezték, mit fognak először csinálni az iskolában.
Azzal persze már egyikük sem foglalkozott, hogy ők ketten szépen megálltak az út közepén, és nem biztos, hogy olyan könnyen el tudnak férni mellettük. Ez van, valahogy csak megoldják. Most már teljes joguk van hozzá, hisz végre ők is az iskola diákjainak borzasztóan hosszú sorát népesítik.