Lucy Blake
Össze-vissza ugrabugrálok, miközben keresem a konyhát. Egy kicsit éhes vagyok, tegnap elfelejtettem vacsorázni, ma meg reggelizni. De nem tehetek róla. Olyan cuki állatképeket küldött Saya, hogy eddig csak azokat néztem. Cuki kutyuli-mutyulik, cuki cicuskák, cuki nyuszi-muszik vannak a a képeken. Még ma küldök neki választ. De, előtte meg kell találnom a konyhát.
Vájunk csak! Meg van, hol van. Az előbb mentem el mellette. Belépek. A manócskák rögtön körém sereglenek.
- Olyan aranyosak és jó szívűek vagytok! Kérhetek egy forrócsokit, és egy sajtos melegszendvicset? - Illedelmesen teszem fel a kérdést. Olyan szorgalmasak! Mintha ennek élnének. Nekünk otthon nincs házimanónk. De itt viszont rengeteg van! Olyan kis aranyosak.
Majd, meglátom a lányt. Szőke a haja, épp egy szendvicset eszik. Láthatóan izgatott. Odaszökkenek hozzá.
- Szia, Lilith vagyok! És téged hogy hívnak? Szeretsz ide járni? Miért vagy izgatott? - Miközben kérdezgetek, megkapom a forrócsokimat és a melegszendvicsemet. Lehunyom a szememet miközben beleharapok a szendvicsbe. Egyszerűen csodálatosan van elkészítve. Bal agy féltek közepébe feljegyezve: elkérni a receptjét. Lenyelem, majd belekortyolok a forrócsokiba, ami úgy szint nagyon jó. Érdeklődve ránézek a lányra.