Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A sokadik alkalommal kötöttem ki itt, vagyis ebben a helyzetben. Megbüntettek minket, mert egymásnak ugrottunk a lánnyal ami nem meglepő, ha azt vesszük hogy én lefogni, ő meg megverni próbált. Mindegy, a lényeg egy elég érdekes helyzet volt, amelyet az egyik prefektus nem nézett jó szemmel és elítélt minket, közös szolgálatra felsuvikszolni a padlót... Nem vagyok Hamupipőke és ez nem egy átkozott tündérmese. Ezek a mai prefektusok semmi értelmeset nem bírnak kitalálni, ráadásul Szirával közösen lettem takarítóvá kinevezve. Az elején úgy döntöttem hanyagolom a lánnyal való beszélgetést és az egyéb dolgokat, ám ahogy telt az idő kezdett unalmassá válni a felmosás, így ledobtam magam és a falnak dőltem lazán magam mellé ejtve a karjaimat egy nagy sóhajjal.
- Unalmas. - mondom inkább magamnak mint neki, de biztosan meg fogja hallani. Nem nézek felé. Nem kelek fel és kicsit sem dolgozom. Ha esetleg a prefektus jön ellenőrizni max leszid, én meg nézek rá és hagyom, hogy az a sok felesleges beszéd elsuhanjon mellettem. Nem igazán érdekelt az sem, ha ezzel újabb büntetést kapok, vagy a házvezetőm elé kíván cipelni. Ezzel sajnos már nem tudnak rám ijeszteni, sőt ezelőtt sem volt sok sikere az egésznek, ezért is gondolom úgy, hogy nem kell ezen sokat agyalnom. A lány felé pillantok, majd enyhén oldalra döntöm a fejem.
- Nem mintha nem élvezném,. Hogy veled kerültem egy társaságba, de komolyan nem tudtál volna várni, míg a prefektus továbbáll? - érdeklődöm, valószínűleg megint kihúzva nála a gyufát ezzel, de nem igazán érdekel. A múltkoriak után már azon vagyok, hogy másra sem vagyok képes, mint gyűlöletet ébreszteni benne magam iránt. Akkor meg nem mindegy mennyire haragszik rám? De...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ez az egész sikálós dolog egy akkora nagy marhaság volt, hogy szinte kedvem lett volna itt hagyni az egészet a lányra, ám a jobbik énem meggátolt benne. Így kötöttem ki a falnál és szóltam be neki. Nem tehettem róla, idegesített a dolog hiszen egész eddig őméltósága kénye és kedve szerint elkerültem még az étkezésre való menet közben is. Amennyire lehetett el is tudtam, de most sikerült összeakadnunk és rögtön ez lett a következménye, egy újabb büntetés. Azonban most nem úszta meg ő sem, így részben jobb részben meg rosszabb volt a helyzet. A lány a megjegyzésemet egy olyan mondattal tudja le, ami nevetséges a számomra, habár nem kezdek el hahotázni, inkább kimért és hűvös viselkedést mutatok felé, úgy ahogy az emberek nagy része felé szoktam. Ő maga mondta ki azokat a szavakat, ő kérte hogy kerüljem el, akkor most mit vár, kedvességet?
- Ha annyira jólesne hát dugd... vagy legalábbis próbáld meg, mert ha a közelembe jössz ki találom venni a kezedből és akkor megint elkezdesz velem csatározni, teljesen feleslegesen. Nem értesz semmit Szira. - mondom és felkapom magam mellől a saját kefém, majd feldobom a levegőbe, hogy a másik kezemmel elkapjam azt. Legalább lefoglaltam magam egy kicsit... Na persze, ha szándékozik erre jönni, akkor úgyis fel fogok innen kelni és megvédem magam, mármint Szirát attól, hogy megint ostobaságot csináljon. Tudhatná hogy velem nem sokra megy egy kefével, így a fenyegetőzése üres szó a számomra, de ez jelenleg lényegtelen. Újra megismétlem az előbbi mozdulatsort, majd felé pillantok és megszólalok.
- Amúgy ha ennyire derogál a jelenlétem hagyd csak rám. Nem egy büntetőt csináltam meg helyetted, már egész jól tudok bánni a kefékkel és az írásom is egészen olvasható lett. - mondom és felkelek, már ha eddig nem volt rá szükség. A kefét a vödörbe ejtem és a hajamba túrok körbepillantva. A prefektus még nem tért vissza, csak ketten vagyunk és senki más. Talán be fog dühödni a lány, ezért egy pillanatnyi rátekintést megengedek magamnak, várva mit lép...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nagy sóhajjal néztem a kefe után amit ledobtam. Kedvem támadt ráhagyni az egészet ahogy van és lelépni.
- Lehet megígértem, de ha egyszerűen kiprovokálod... - megindultam felé, a tekintetem komoly volt mégis tele gyűlölettel. Talán ebben a pillanatban olyat tudtam volna mondani vagy tenni amivel örökre megbántom, de a következő szavai lelassításra késztettek, újra semleges tekintettel méregettem a lányt, végül megálltam nem messze tőle. Az előző pillanat elmúlt... habár ha figyelt, talán rájöhetett volna, hogy ne játsszon a tűzzel... Nehezen fogom vissza magam, nagyon nehezen.
- Már megmondtam, nem hagysz nekem más lehetőséget. - feleltem és figyeltem a lányt aki egy kicsit összeszedte magát, egészen nyugodt volt a hangja. Valójában nem is a kérdés inkább ez állított meg. Talán most megbeszélhetném vele... Egy apró fejrázással válaszoltam és néztem őt ahogy közelebb jön, majd szinte karnyújtásnyira áll tőlem. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy magamhoz ölelem mint régen... De nem tettem. Álltam ott, nem mozdultam csak néztem rá. Érdekes pillanat volt, olyan mint négy évvel ezelőtt. A tekintetünk összekapcsolódott, néztünk egymásra... Talán percekig, de az is lehetséges, hogy csupán néhány másodperc volt. Végül megtörtem a közöttünk lévő kapcsolatot, a varázsát annak, hogy ennyire közel áll hozzám. A fejem elfordítva léptem oldalra, majd visszasétáltam a takarítócuccaimhoz. Észre sem vettem mennyire erősen szorítom ökölbe a kezeim... Még akkor történhetett mikor meg akartam érinteni, magam sem tudom. Mivel nem láthatta az arcom, így volt időm elrendezni magamban az érzést amelyet ez a pillanat okozott. Mikor újra felé pillantottam ismét az a Kilián voltam, aki pár perccel ezelőtt.
- Fejezzük be ezt az egészet és menjünk a saját dolgunkra... - ennyit mondtam csak. Ezután visszatértem a munkához, habár ha nem lett volna benne a buliban, akkor itt hagytam volna a munkát másra. Mit én súroljam ezt az átkozott helyet, vannak erre mások is...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A feszültség megszűnt, amint elléptem és mondtam hogy folytassuk a munkát. Na persze a lánynak más tervei voltak ezt illetően. Későn kapcsoltam, nem volt időm felkészülni a vödör vízre, így bőrig áztam. Egy pillanatig csak álltam, éreztem ahogy a víz végigcsordul a gerincemen. Nem kellett volna ezt tennie.... Rögtön cselekszem, nem érdekel a bociszem, nem foglalkoztat hogy ki ő. Elkapom a csuklóját és talán erősebben mint tenném, ha tudatában lennék neki ki is ő, a falnak rántom. A tekintetem kicsit sem az a semleges ami volt, talán most először hagytam előtte ennyire eluralkodni magamon az évek óta felhalmozódott gyűlöletet. Elengedve, a másik kezemmel pontosan mellé vágok bele egy hatalmasat a falba, akkorát amelyben minden erőm, gyűlöletem és fájdalmam benne van amit elnyomtam. A kezem kicsit sem érdekel, az sem, hogy a fal és a kezem találkozása valószínűleg felsértette azt. Majdnem üvöltöttem vele, majdnem... Idegesen szorítom ökölbe a kezeim, az egyik a falon, a másik mellettem. A lélegzetem gyors, szinte olyan mintha most jutottam volna hosszú percek óta először levegőhöz. Nem mozdulok, de ő sem tud, hiszen mellette pontosan ott van valami ostoba tárgy, amit talán jobb lett volna szétverni. Most már mindegy...
- Sajnálsz?... - rekedtesen, még mindig dühtől elvakultan kérdezem. - Én sajnállak téged Szira. Azt hiszed tudod milyen az, mikor cserbenhagynak. Semmit sem tudsz!- újabb ütés, a másik kezemmel. Próbálom megfékezni, próbálok lenyugodni... Nem megy. Így állok pár percig, a víz még mindig csöpög a hajamból habár ez kicsit sem zavar. Remegve a dühtől állok így, kell az a pár csendes másodperc, míg el nem lépek. Mély lélegzetet veszek és a hajamba túrok, majd visszapillantok a lányra, de nem nézek egyenesen rá. Nem kellett volna ennyire elvesztenem a fejem, de ő hozta ezt ki belőlem... Sajnál?! Milyen átkozottul ostoba megjegyzés ez... Újra ökölbe szorítva a kezem, szitkozódva indultam meg sietősen hagyva el a helyet mielőtt még nagyobb baj lesz. Leginkább azért léptem le, mert nem akartam a szemébe nézni, nem akartam látni mit gondol most rólam. Gyűlöltem, de nem csak őt. Sokkal inkább magamat és ezt az érzést, a fájdalmat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Már csak a gondolatától is hányingerem támadt, hogy nekem még egy évet le kell húznom ezek között a falak között. Nem jött be az előző évben semmi... pláne nem a vizsgák. Egyszerűen semmi sem maradt meg a fejemben belőle, sőt. Nem is érdekelt a végére ez az egész egy kicsit sem. Eljutottam arra a pontra, hogy nem akartam tenni az ügy érdekében semmit, még ha az annak az esélyét is megnövelte volna, hogy leléphessek végre innen. A folyosón trappoltam mérgelődve egy sort azon, hogy még majd be kell iktassam valamikorra azt a büntetőt amivel a vadőr kecsegtetett még a gyújtogatás miatt, ám igazából olyan nagyon nem is érdekelt már az sem mivel úgyis megcsinálom. Jobb dolgom úgy sincs mint egyik büntetőről a másikra járni, kivéve most. Mire eljutottam a konyhának nevezett helyre már jócskán elment a kedvem a nasiszerzésétől, de ha már ennyi időt pazaroltam el rá, akkor szerzek valamit. Egyetlen dolog gátolt meg ebben a remek tervben, hogy valaki letaglózott az ajtónál. Alap esetben ha most nagyon idegbeteg lennék rávágnám az ajtót mit sem törődve vele, hogy ez neki mennyire fáj majd, de szorult belém kivételesen most annyi, hogy ráförmedjek és kicsit meglökjem az ajtót jelezve, hogy szeretnék bejutni végre.
- Szándékozol napestig az ajtónak passzírozni magad vagy végre bejuthatok én is... - pillantok rá a kiscsajra mikor sikerül valamennyire kinyitnom végre az ajtót. Ezután várok egy kicsit, majd ha még mindig nem képes arrébb vonszolni magát erőset lökök az ajtón és bejutok végre. Körbepillantva csak a szokásos manók gyülekezete fogad meg ez a csaj. Végigmérem, ezzel a talárt rögtön kiszúrva.
- Elsős vagy mi? - kérdezem és a manók felé lesek, majd elcsórok egy sütit az egyik tálcáról amit épp mellettem próbál elvinni az egyik. Vele ellentétben én kicsit sem vagyok talárban. A tőlem nagyon is megszokott együttesemben járkálok, amit egy fehér póló, egy fekete farmer, egy bakancs és a fekete bőrdzsekim tesz ki, ami nem kölcsönöz nekem jófiús kinézetet.
- Mitől ijedtél be kislány? Csak nem félsz tőlük? - érdeklődöm a sürgő-forgó tömeg felé mutatva s beleharapok a sütibe. Egy grimaszt vágok mivel valami édes krémes cucc van benne. Az biztos, hogy nem eszek ebből se most többet... Untam az édes mázos cuccokat. A csajszira vetek egy pillantást, de aztán a manók felé nézek elutasítóan, hogy meg ne próbálják velem a megkínállak, ülj le és lesem minden kívánságod előadásukat. Ugyan ők szeretik, én már kevésbé tartom olyan kellemesnek. Inkább maradok a helyemen és várok a csodára. Pontosabban arra, hogy a kiscsaj válaszoljon, hogy aztán szerezve valami értelmesebb ételt visszamenjek és gitározzak még kicsit...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A lány szarkazmusa amivel válaszolt annyira ismerős volt már a számomra, hogy két kezem nem lett volna elég arra, hogy megszámoljam hányszor mondták el már nekem ugyanezt.
- Ugye? Ennél udvariasabban nem is ment volna. Elhiheted... - mondtam és ennyivel le is tudtam. Nem fogok csak azért a torkának ugrani, mert a hercegkisasszony szarkazmusa nem az ínyemre való. A megjegyzésem betalált, de a stílus amivel megkérdezte, hogy esetleg a homlokára írták azt, hogy ő elsős szórakoztatott.
- Számodra láthatatlan, de másoknak nem. Szinte vakít. - kacsintottam, majd a manók felé pillantottam. - Tulajdonképpen még azt is elárultad, hogy nem szoktál hozzá ezekhez itt... - intettem a sürgölődő tömeg felé akik ételt cipeltek. Tehát elsős vagy és nem aranyvérű, vagy nagyon szegény varázslócsalád sarja lehetsz... szimpla levezetés az egész. És még csak egy levitás sem kellett hozzá. - mondom szórakozottan, de érzelmileg nem nagyon vagyok vidám. Az már durva lenne... Mivel bevallotta, hogy berezelt az egyik manót odaintettem magamhoz, de persze hárman is jöttek, szóval egyeskét és ketteskét visszaküldtem szépen oda ahonnan jött.
- Nem kel tőlük parázni... Nem ajándékozta meg őket a sors szép külsővel, de az ételt nekik köszönheted amit itt a suliban kapsz. Ezek csak manók.. - válaszolok a következő kérdésére, majd lepillantok az előbb említett lényre. - Házimunkát meg ilyesmiket végeznek, függenek a gazdáiktól, de nem fogják leharapni a kezed ne aggódj. Inkább arra kíváncsiak mire vágysz most. Szívesen hoznak neked valamit. Teától kezdve körülbelül mindent amit csak kérsz. - vonom meg a vállam, majd lehajolva a manónak súgok valamit és boldogan elsiet. Egy kis ideig lesek utána, de végül a csajhoz sétálok zsebre vágott kézzel, de mikor odaérek odanyújtom a jobbom neki egy kézfogásra.
- Kilián vagyok... Hát te? - ennyit az udvariasságomról, de hé. Tőlem ez már felér egy hatalmas kedvességgel. Általában inkább elküldök mindenkit melegebb éghajlatokra, aztán mintha mi sem történt volna otthagyom őket és kész. Már ha nem ugrok neki miután beszól valamit ami nekem nem jön be...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem nagyon érdekelt mennyire hisz nekem, vagy sem. A saját dolga eldönteni mit akar elhinni és mit elengedni a füle mellett. Próbálja nekem levezetni, hogy mi, de a mondat vége miatt csak egy vigyor az első válaszom, ám sikerül helyre kapnom magam és valamiféle visszajelzést adni arra amit mond.
- Szóval a szüleid muglik, te meg szívsz, mert kiderült, hogy egy boszi vagy. Vágom én, nyugi. - bólintok tudálékos fejjel, de elég hamar kiül a képemre egy rosszfiús félmosoly. - Hát ilyeneket tutira nem mutogatnak a muglik... Gondolj bele. Azt hiszik a sárkányok meg az egyszarvúak is kihaltak. Vagyis... azt akarjuk, hogy ezt higgyék. - legyintettem. - Maradjanak csak a jegesmedvéiknél.  A lányt nézem, aki próbálja az eszébe vésni a manó kinézetét, na meg elemezni, mivel a mondat ami elhagyja a száját erre enged következtetni. Felszisszenek, de csak mert nem akartam elnevetni magam, na meg egy kicsit miért ne játszhatnék vele.
- Szerintem ne sértegesd... Azért nem mindegyik jópofa. - vonom meg a vállam, miközben a lány meglepődik, hogy ők látnak el minket étellel. Sosem hittem, hogy ma tanárosdit fogok játszani.
- ja, ilyen kicsik, de amilyen kicsik, olyan szorgalmasak. Szóval igen, ők látnak el minket kajával és miattuk nem halunk sem éhen, sem pedig szomjan. - mondom összefonva a karjaim a mellkasomon.
- Csak, hogy félsz tőle... ami jogos és nem alaptalan. Na meg, hogy ne huszan menjenek oda hozzád mert kirohansz... amúgy sem értem minek akar mindegyik a nyakadba mászni amint belépsz... ez olyan szokás feléjük. - vonom meg újra a vállam és megkérdezem a nevét, már csak merő lovagiasságból.
- Szóval a Rellonban vagy. Van ott egy jó haverom.. Amúgy az egy király ház. Tele van hozzám hasonló „lovagias” emberekkel. Jó, én talán nem érem el a szintjüket. Amúgy én Eridonos vagyok – teszem hozzá és meg sem lepődöm a nevén. A Hell eléggé illik rá, olyan mint kíváncsi, de annál harciasabb kis sárkány.  
- Éhes nem vagy? Kiszolgálnak simán, sőt még kezet is csókolnak neked ha kéred. - provokálom, de nem utálatosan, hanem csak úgy. Szokásom mindenkivel ilyen lenni, de csak akit bírok. Van pár ember aki ezt már tapasztalta.