Brandon Norrey INAKTÍV
![](https://bagolyko.varazslat.net/avatars/av14083) Született feleség *.* RPG hsz: 191 Összes hsz: 6313
|
Charlotte Eljött ez a nap is.A gólyalakom ablakain, A nyári nap sütött be, így az iskolában, már megszokott félhomály helyett, feltűnően világos volt. Sek Karom már pofozással ébresztett, mivel nem volt ínyére az, hogy amíg ő "éhezik" én alszom. Gyorsan letettem a padlóra, majd öntöttem neki a macskaeledelből. Míg én az egyik sarokba felállított paraván mögött felvettem a kék pólómat, és zöld rövidnadrágom, ő hősiesen elpusztította az egész napi ételét. Ma is magammal akartam vinni, kárpótlásul az előző hétért, amikor volt, hogy egy egész napig egyedül volt. Hogy miért volt különleges a nap? Ma érkezik meg Charlotte, az unokanővérem. Lesétáltam a lépcsőkön, egyenesen a bejárati csarnokhoz. Büszke voltam magamra, hogy már eltévedés nélkül tudok tájékozódni itt, bár tény, hogy ez a leggyakrabban megtett utam. Ha például a nyugati szárnyba kellett volna elmennem, biztos hogy egy alagútban kötök ki. A csarnokban négy hatalmas homokóra volt, amik a pontversenyt. Büszke voltam, amikor rájöttem, az én házam vezet toronymagasan. Nem hiába, a tudás háza. Jaj, de erőltetett volt.A csarnok ajtaja egyszer csak kinyílt résnyire, és megláttam a vörös hajú Charlottot. - Char! Úgy örülök, hogy megjöttél. Hallottam, a szüleid nem nagyon szerették volna, ha idejössz.Akkor vettem észre, hogy nála volt az én...az én. - A hegedűm! Köszi, hogy elhoztad nekem. - furcsa, de mintha egy pillanatra jobban örültem volna a hegedűnek...
|
|
|
|
Brandon Norrey INAKTÍV
![](https://bagolyko.varazslat.net/avatars/av14083) Született feleség *.* RPG hsz: 191 Összes hsz: 6313
|
Charlotte - Bocsánat Charlotte, mindig elfelejtem. - megölelgettem, táskástul, mindenestül, akkor érzem a hideg fém tapintását ujjaimmal, majd gyorsan elhúzom onnan. Hátraléptem, majd újra végignéztem felszerelésén, hogy fény derüljön arra, mi is volt az. Ekkor hallottam meg a kaparászás hangot, amit egy szürke, és fekete bundájú mosómaci produkált. - Látom, neked is van egy hűséges, apró, szőrös követőd. - mutatok a lábaink körül hihetetlen sebességgel szlalomozó Ser Karomra. - Ő az én bátor Ser Karmom, azt hiszem,még nem találkoztatok, mivel az iskolába jövetelkor vették nekem apáék. Hogy hova megyünk? Ötletem sincs, szerintem először megmutatom neked a bejárati csarnokot. Azok ott a kviddicskupák, remélem idén mi nyerjük el. Mellesleg, képzeld, beléptem a kviddicscsapatba, ami.. Egy rendkívül fura sport. Seprűkön kell repkedni, ami mellesleg nagyon megy, és egy labdát kell bejuttatni a három oszlop egyikébe. Közben repkednek körülötted tömény vasgolyók, amiktől cspatonként két ember menthet meg, az ütőikkel, és ott van a fogó, aki egy kis szárnyas aranylabdát próbál elkapni, hogy szerezzen 150 pontot, és lezárja a meccset. Jézus Mária, mennyi dolgot kell majd elmagyaráznom! Ott van a házverseny, amiket azok a hatalmas homokórák mutatnak, a kék a Levita háza, ahova te is tartozol. Mint látod, ez a stréberek háza, így a szorgalmi miatt messze a legtetején állunk, közel ezer ponttal feljebb a másodiktól. - jelentettem ki büszkén. közben bal kezemmel óvatosan közelítettem az új jövevény felé, bár féltem, hogy leharapja az ujjam végét, és lemondhatok a zenészi álmaimról. A tenyeremet a hűvös fémhez nyomtam, és vártam, hogy megszagolja. Így is történt, apró fekete orrocskáját szinte hozzám érintette, éreztem a forró levegőt, amit ki-be fújta, majd elégedettem nyivákolt egyet vagy hogy hívják ezt náluk. - Mutasd meg a pálcádat! - mondtam, miközben rájöttem, már a kezemben tartom Nannerlt. Gyorsan kivettem, és alaposan megnéztem magamnak. A csigájánál be volt illesztve egy nagy Lápis kő, aminek két végébe sikerült valahogy egy egy violinkulcsot vésni. Magamhoz szorítottam, majd zavartan visszatettem tokjába. - Van valamilyen kérdésed az iskolát illetően?
|
|
|
|