Éppen hogy vége lett a bájitaltannak, én pedig a nagyterembe igyekszem a kajaszag irányába. Farkaséhes vagyok. Na, jó ez esetemben talán kicsit morbidul hangzik. Éppen egy beugró előtt sétálok, amikor valaki hangosan felém kiált. Automatikusan felnézek, de aztán folytatom is utamat, hiszen nem a saját nevemet hallom, az ismeretlen lányhang valaki más figyelmét próbálja felkelteni. Sietős cipők kopogását hallom, majd egy viszonylag erős ütést a karomon. Értetlenül pillantok balra, de már csak egy szőke villanást látok, és ahogy a lány tovaindul még egy furcsa megjegyzést is odaszúr nekem. Nem szeretek más helyett bűnhődni, ezért elkapom a karját. Egy kicsit elmélázok azon, hogy milyen furcsa helyzetbe csöppentem, és végül is útjára is engedhetném a szöszkét, de az igazságérzetem miatt nem hagyhatom annyiban, ezért mégis megszólítom:
- Szerintem összekeversz valakivel. Anyámtól nem sok mindent kaptam, amit még mindig használok, de a nevem köztük van, és születésem óta úgy tudom, hogy ez a Krisztián.
Hangomra megfordul, és próbál biztosítani róla, hogy ezt ő egyáltalán nem így akarta, vagy legalábbis nem én voltam a célpontja.
- Ezt valahogy sejtettem - mosolyodok el a szőke szavait hallgatva. - De csak akkor bocsátok meg, ha megteszel nekem valamit.
Meglepetésemre a lány rögtön igent mond a kérésemre, és egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy ezt kihasználjam, de a javítóból szabadulva megfogadtam, hogy jófiú leszek, így hát maradok az eredeti kérdésnél.
- Félreértesz, nincs szükségem segítségre. Csak a nevedre lennék kíváncsi - vigyorodok el, és enyhén félredöntött fejjel nézek végig a szőkén.
- Hú elég hosszú neved van - szólok miközben a lány neveit ízlelgetem magamban. - Az enyém? Kolf Krisztián, de szólíts csak Kriszkónak - vallom be felvett nevemet, hiszen eredetit, a Nevickyt már nem használom. Ráadásul én nem vagyok olyan elnéző a becenevekkel szemben, ezt jelzem is azzal, hogy felajánlok neki egyet, amit használhat.
- Ha már így sikerült találkoznunk, talán mehetnénk együtt is ebédelni.
Mivel a lány beleegyezik, immár vele az oldalamon indulok el a mennyeinek érzett illatok irányába, és közben kellemesen eltársalgok a szőkével.
- Miért, rellonos nem lehetek? - nézek rá felvont szemöldökkel, majd gonoszul elvigyorodok. - Netán túl sok zöldet vertél már meg, ezért nem szívesen futnál össze eggyel, Miko? - próbálom ki újonnan kitalált becenevét.
- Szerintem összekeversz valakivel. Anyámtól nem sok mindent kaptam, amit még mindig használok, de a nevem köztük van, és születésem óta úgy tudom, hogy ez a Krisztián.
Hangomra megfordul, és próbál biztosítani róla, hogy ezt ő egyáltalán nem így akarta, vagy legalábbis nem én voltam a célpontja.
- Ezt valahogy sejtettem - mosolyodok el a szőke szavait hallgatva. - De csak akkor bocsátok meg, ha megteszel nekem valamit.
Meglepetésemre a lány rögtön igent mond a kérésemre, és egy pillanatra megkísért a gondolat, hogy ezt kihasználjam, de a javítóból szabadulva megfogadtam, hogy jófiú leszek, így hát maradok az eredeti kérdésnél.
- Félreértesz, nincs szükségem segítségre. Csak a nevedre lennék kíváncsi - vigyorodok el, és enyhén félredöntött fejjel nézek végig a szőkén.
- Hú elég hosszú neved van - szólok miközben a lány neveit ízlelgetem magamban. - Az enyém? Kolf Krisztián, de szólíts csak Kriszkónak - vallom be felvett nevemet, hiszen eredetit, a Nevickyt már nem használom. Ráadásul én nem vagyok olyan elnéző a becenevekkel szemben, ezt jelzem is azzal, hogy felajánlok neki egyet, amit használhat.
- Ha már így sikerült találkoznunk, talán mehetnénk együtt is ebédelni.
Mivel a lány beleegyezik, immár vele az oldalamon indulok el a mennyeinek érzett illatok irányába, és közben kellemesen eltársalgok a szőkével.
- Miért, rellonos nem lehetek? - nézek rá felvont szemöldökkel, majd gonoszul elvigyorodok. - Netán túl sok zöldet vertél már meg, ezért nem szívesen futnál össze eggyel, Miko? - próbálom ki újonnan kitalált becenevét.
/Az itt moderáló prefektus figyelmébe: Nem irányítom Mikót, ezt a játékot bagolyban játsszuk, kb. négy soronként küldjük egymásnak, mert eléggé idő híján vagyok, és így gyorsabb a dolog. /