Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Sára nyugodtan sétálgatott az első napján. A diákok java fáradt volt, ő viszont tele volt erővel. Miben is fáradt volna el? A pihenésben? Ha valami, hát ez aztán igazán távol állt tőle mindig is. Nem is értette, a többiek miért ilyen kedvetlenek. Hiszen valaminek még csak az elején álltak, még neki is lesz ideje bőven, hogy megunja ezt az egészet. Biztos ő is nyavalyogni fog majd, karikás szemmel mászik kávéért, kétoldalú hisztirohamot kap és kaparássza a kastély falát majd egyszer az év vége felé. De addig még van idő, lehet szép, jókedvű, kipihent, igazi Sára.
Azonban a sétálgatás közben a diákok unott arcáról lejjebb vándorolt a tekintete. A tömegben meglátott a földön egy dobozkát, ettől megtorpant. Valaki neki is ment a hátára, ő morogva küldte el a szabadkozó elsőst. Szem elől vesztette a csomagot, így az embereket félretolva az útjából abba az irányba indult, amerre feltételezően lehetett. Neki abszolút nem jelentett gondot tolakodni kicsit, pillanatok alatt siklott át mások között. Volt ugyan, akinek ez nem tetszett, de azok mellett egyszerűen elment.
Odaérve úgy látta, mintha más is kiszúrta volna a csomagot. Odalépett hozzá, lehajolt. Elolvasta a címzést, furán nézett rá. Kumagoro? Még nem is hallott róla. Éppen nyújtotta a kezét a dobozkáért, amikor az kicsit megrezzent. Gyorsan visszahúzta a mancsát, váratlan mozdulat volt. Nem akarta egyből elkapni a földről, először azon gondolkozott, jó ötlet-e. Mi van, ha valami csúnya áprilisi tréfa az egész? Akkor bizony elég mérges lenne, ha belesétál.
A nagy gondolkodás közepette még le is guggolt és átkarolta térdeit. Nagy zöld szemekkel pislogott a csomagra, nem is érdekelte, hogy az emberek megnézik emiatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Hm...? - Pillantott fel, amikor egy srác jelent meg szintén a csomag mellett. - De, csak... nem tudom, kicsit fura.
Nyelt egyet, de nem félt, csak bizalmatlan volt. Végül óvatosan kezecskéit nyújtotta a csomag felé. Rufusra pillantott még egyszer, mielőtt belekezdett volna. Abban a pillanatban azonban megmozdult a csomag még inkább. A bejárati csarnok is elcsöndesedett, egyre hangosabban dobolt valami a dobozból. Sára fintorogva emelte egyik kezét védekezve maga elé. Azonban a kíváncsiság is dolgozott benne, egyre inkább várta, hogy megtudhassa, mi van benne.
Amikor kibújt a plüsshód a dobozból, zöld szemeivel nagyokat pislogott rá. Egyik szemöldökét felvonva pillantott fel Rufusra, aki valószínűleg még mindig ott tátotta a száját. Aztán Még inkább meglepődött, amikor a kis állat beszélni is elkezdett, cérnavékony hangon.
- Nem. - Válaszolta a kérdésére helyből. - Legalábbis én biztos nem vagyok semmiféle Kumagoro.
A kíváncsiskodó srácot nem tudta, elég fura névnek tűnt és nem hitte, hogy ő Kumagoro... de mintha hallotta volna már ezt a nevet. Nem ő az a plüssnyúl, aki folyton a kastélyban flangál? Nem tudja, de nem is számít. A következő pillanatban a plüss azt gondolja róluk, hogy egy pár, ő pedig képtelen visszafojtani a nevetését.
- Ő és én? - Mutatott hüvelykujjával Rufus felé. - Dehogy, nem is ismerem.
Kuncogott még egy kicsit, majd bátorkodott megsimogatni a kis állatot. Tetszett neki a puha bundája, elmosolyodott. Első mancsai alá nyúlt és megemelte, hogy jobban hallja, amit mond és amúgy is.
- Na gyere, Kicsi. - Mosolygott szélesen, ahogy kezeiben tartotta. - Meséld el, mit csinálsz itt.
Igazán aranyosnak tartotta a kis állatot, valahogy első látásra megbabonázta. Úgy érezte, mintha egy új kistestvért kapott volna, egy negyediket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Sára hallott pár tippet a diákoknál fél füllel. Azt mondják, a manók nagyon finom és nagyon vicces dolgokat őriznek valahol a konyhában. De állítólag nagyon nem szeretik, ha a diákok arra járkálnak, ez pedig érdekes tény. Igaz csak elkapta a dolgot fél füllel, de máris felkeltette az érdeklődését. A tilos dolgok, hihetetlenül érdekelték, meg amúgy is, ezek a gyümölcsök, amik rettentő finomak és elváltoztatják az ember hangját, nagyon viccesnek hangzottak. Muszáj volt szereznie belőlük. Tovább kérdezősködött az üggyel kapcsolatban, állítólag régebben a vicces kedvű diákok alkották meg a kis fát, amin ezek a gyümölcsök teremnek. Valahol az erdő mélyén van, a manók pedig minden héten leszedik a terméseket, hogy a diákok ne játszhassanak vele.
Azt nem tudja pontosan, hol van tárolva, csak azt, hogy van a konyhában egy eldugott, féltve őrzött ajtó. Amikor megérkezett, a sürgölődő manóknak köszönt, rájuk mosolygott. Aztán óvatosan az egyik manóra ragasztotta az évnyitóról maradt kis bűzbombát, aktiválta. Bement a konyhába, ott robbant fel, innentől kezdve pedig az összes sürgölődő manó odaszaladt, a katasztrófát elhárítani. Sári tudta, hogy nincs sok ideje, az első ajtón benyitott, de csontra mart, nem találta meg a raktárat. Aztán megfordult, gyorsan pillantott körbe, amikor meglátta az ajtót. Elmosolyodott magában, határozott léptekkel ment oda, benyitott és áldotta a szerencséjét. Körülbelül tudta, hol kell keresnie a gyümölcsöket. A liszt mögül próbálta kiráncigálni őket, kellett neki kis erőfeszítés.
- Gyerünk már... - Motyogta, miközben idegesen az ajtó felé pillantott. Amikor a kis kosár megvolt, gyorsan a kezébe rejtett párat, talárjával eltakarta kicsit. De úgy tervezte, hogy eltűnik, mielőtt még a manók megoldanák a problémát.
Kifelé is sietősen lépkedett, éppen csukta be fél kezével az ajtót maga mögött, amikor nekiment egy lánynak. Hátratántorodott, a gyümölcsök kiestek és szétgurultak a földön. A manók pedig éppen jöttek vissza a konyhából, elhárították a vészhelyzetet. Ő pedig ott állt, a kihullott gyümölcsökkel, az agyacskája pedig pillanatok alatt kapcsolt. Finoman megfogta a lány karját, mintha miatta szóródtak volna szét.
- Te meg mit csinálsz? Nem tudtad, hogy nem szabad oda bemenni? - Kérdezte tőle fennhangon, miközben az összes morgós manótekintet a levitás lánykára szegeződött. Hiába, Sára profi volt abban, hogyan színészkedjen és pillanatok alatt átkenje másra a felelősséget. Persze biztos volt benne, hogy ha Ágotára figyel az összes manó, suttyomban eltesz zsebre pár gyümölcsöt. A kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. Azért gondolatban megveregeti a saját vállát, de egyelőre morgolódva engedi el a lánykát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Amikor Sára meggyanúsítja szegény lányt, az azt sem tudja merre van, ő pedig elégedetten kezet ráz magával. Ágota ennyi erővel a homlokára is írhatta volna, szép, kacskaringós betűkkel, hogy BALEK. Sára pedig ennél szebb és tökéletesebb bűnbakot nem is foghatott volna ki, egyből, mindenki elhitte róla, hogy ő lopott abból a titkos gyümölcsből. Így amikor elmentek, megragadta az alkalmat, leguggolt és gyorsan összeszedett annyit a megmaradt finomságból, amennyit bírt egyelőre. A manók már úgysem rá figyeltek. Sikeresnek könyvelte el az akciót, amikor azonban harcias bűnbakocskája megtalálta a hangját. Ő először meglepetten pillant rá, majd a kérdése hallatán széles vigyor húzódik az ajkaira, huncut tekintettel pillant felé.
- Hát nem tudod? Én vagyok a tündér, aki színt visz mindenki életébe és elűzi az unalmat! - Na igen, amikor Axel kapta rajta rosszaság közben, akkor is ezzel védekezett. Ez volt a legjobb kifogás, szóval végül csak a lányra kacsintott, aki láthatóan elég ideges volt. Nem hinném, hogy Sára komolytalansága lenyugtatná. - De szólíts nyugodtan Csingilingnek, ha úgy tetszik.
Kuncog még egy kicsit és már éppen indulna tovább a zsákmányával, amikor a kis harcias cica ismét kiereszti a karmait. Sára megáll, még csak alig kezdett bele a mozdulatba, mégis inkább nézi Ágotát, hogyan próbál érvelni, erőlködni, hogy Sára most mekkora bajban van. Csak annyi a gond vele, hogy nagyon is tisztában van a helyzetével, és nem is akarja játszani a hülyét. Sajnos nem tudja magában tartani, még Ágota mondanivalójának vége előtt kitör belőle a nevetés, nagyon jót kacag. Amint eleget hahotázott, vett egy nagy levegőt, egy aprócska könnycseppet törölt le szeme sarkából, szabad kezének mutatóujjával, úgy nézett a levitás lányra.
- Ne haragudj, csak olyan vicces, hogy azt hiszed, te vagy nyeregben... - Mondja, majd egy nagy levegőt vesz, megnyugszik és abban a pillanatban megváltozik a mosolya. Különleges, titokzatos lesz, nem vidám, sokkal inkább sunyi és kissé játékos, ahogy pillantása is. Zöld íriszeit a lányra függeszti, látványosan végigméri. - Tévedésben élsz, virágom. A te szavad a manókéval ÉS az enyémmel szemben. Hiszen láttam, hogy te voltál.
Na igen, így már egészen másképp fest az egész, azonban a lány nagyon tudni akarja, mik ezek a gyümölcsök. Neki pedig elege van abból, hogy nincs tisztában magával és a helyzetével. Na meg persze most jut eszébe az ötlet, hogy talán nem ártana letesztelni a gyümölcsöt valakin. Végül is a pletykák nem teljesen meggyőzőek, nem fog ő bepróbálkozni először. Szóval egyhamar döntésre jut, majd gondolkodás nélkül fog egy gyümölcsöt és nemes egyszerűséggel tömi be vele Ágota száját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Huszonkét nap. Volt már, hogy a plüsshód megsértődött Sárára és ezért büntetésből pár napra eltűnt a szeme elől. Volt, hogy egy hétre eltűnt, igen, megesik az ilyesmi, ha a szeszélyes kis akarnokok együtt élnek. De egy hétnél tovább sosem maradt távol. Így Sára már múlt héten elkezdte kiragasztgatni a hirdetését, hogy ha valaki látja Mazsit, az édes drága, hisztis hódocskát, szóljon neki, hogy Sára keresi. Vagy csak kapja fel és hozza oda neki. Azért még hálás is lesz, meg sokkal inkább célravezető, mint győzködni őnagyságát.
Mivel van pár diák, aki nem veszi komolyan a hirdetését és összefirkálják, vagy leszedik, időközönként cseréli. Jó, oké, hogy egy hódot keres, de neki ő a lakótársa, a háziállata. Tulajdonképpen az egyetlen élőlény, akit még sosem sikerült elveszítenie és talán most őt is sikerült elüldöznie. Ám ilyesmire nem gondol most, csak ábrándos tekintettel rakja fel az újabb képet Mazsiról a faliújságra. Úgy szeretné, ha tényleg megkerülne hamar, ábrándos sóhajjal időzik el rajta a tekintete, majd sétálgat még egy kicsit fel-le, hátha valaki, aki erre jár, visszatér az iskolába, megtalálja a kis plüsst. Bár a faluban is rakott ki szórólapokat, nem tudja, Mazsi milyen messzire tud eljutni. Messziről jött amúgy is, egy bagoly pottyantotta az ölébe, ki tudja, lehet, hogy megint feladta magát postán és már egészen máshol van.
De Sára akkor is meg fogja találni, ha törik, ha szakad!

***eközben a kastély bejáratától nem messze***

Egy aprócska, barna alak ül az út mentén, úgy látszik, fűszálakat számol éppen. Vagy egy kavicsot lökdös arrébb és követi. Nem tudni pontosan mi okból, miért csinálja, vagy miért nem, de más is hallatszik arról. Sírás, szipogás, jajveszékelés.
Bizony, plüsshódunk, Mazsika ücsörög itt, már csaknem két napja. Már lassan kezdi feladni, hogy valaha visszajut a kastélyba, pedig annyiféleképp próbálkozott már! De csak nem akar neki összejönni ez alkalommal. Ha egyszer visszamegy, megfogadta, többé ki se jön, vagy csak Sárával. Dacosan jött el, annál szomorúbb most, hogy ki van zárva.
Azonban most ismét itt egy reménysugár, nyugodtan sétál a bejárat felé, látszik rajta, hogy be akar menni.
 - Ahj, hajjajjj! - Sóhajt, majd sírja, és máris üldözőbe veszi, hogy véletlen belefusson, sírós hangon, sopánkodva támadja le szerencsétlen fiatalt. - Kérlek, segíts nekem, nem tudok bemenni a kastélyba! Ott van bent a gazdám, próbáltam én már bemászni, meg besurranni, de a manók is kidobtak egyszer, a bagolyházból pedig kiestem, jajj nekem, szegény fejem! Csak te segíthetsz rajtam, ajajajaj! - Sírja végül szomorú, melankolikus élettörténetét, mit sem sejtvén, hogy egy tindézser fiú szívét ez vajmi kevéssé fogja meghatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Héééé, csináááá'sz?! - Sírja, nyafogja, nem létező fájdalmainak közepette. De tudja ám, hogy ennek fájnia kéne, ha nem lenne plüss, szóval Kornél gonosz volt, hát belerúgott! Egy plüssel nem így bánnak! A plüssöket szeretgetni és ölelgetni kell.
 - Hogy minek? Milyen nyelven beszélsz te? - Kérdezi értetlenül felülve, maga elé emelve plüssmancsait, oldalra biccentve fejét. Pedig nehéz volt megtanulnia emberi nyelven, most még valami mást is elvárnak tőle?
 - Hát te egy igazán modortalan fráter vaaagy! - Sírja még keservesebben, amikor Kornél csúnyán beszél vele, elkussoltatja. Hát nem szoktak ám vele így bánni!
 - Sárit akarom, vissza akarok menni Sárihoz, ő legalább kedves volt! - Sírja tovább, kapálózik, farkával lapátol a levegőben, vergődik, de Kornél csak felkapja és egyhamar a bejárati csarnokban találja magát.


Főhősnőnk közben már ott tart, hogy feladja. Unottan ücsörög, lógatja a lábát, szó szerint, miközben a homlokzaton egy igazán érdekfeszítő repedést figyelget. Igen, unatkozik. Sára nem szokott ilyesmit csinálni soha. Nem vár senkire, nem unatkozik, ő az a fajta, aki sosem áll meg, mert nem bírja huzamosan. Most is szenved. De ahogy a diákok elmennek Mazsi képe előtt, egyik sem kiált fel, hogy már látta valahol, hogy tudja, hol van.
Lehet talált magának másik gazdát? Sóhajtva áll fel, amikor is hall valamit. Ismerősen vékony, síró hangot, ami átharsogja a bejárati csarnokot. Ahogy arra fordul, látja, hogy Mazsi van ott, az ő kis Mazsikája, méghozzá egy srác kezében. Sára fejében pedig egyből megfordul a legrosszabb gondolat: vajon már mindig vele akar majd lenni? Vagy esetleg visszahozza?
Minden esetre határozott léptekkel indul meg felé, próbál küzdeni a szét-szétterülő, örömteljes mosollyal az arcán, de nem megy neki.
- Mazsi! - Kiáltja oda örömtelien, miközben az egyik elsőst könnyedén löki arrébb az útból, mert most bizony semmi nem állíthatja meg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Tényleg? Visszaviszel Sárához? De jó! Alig várom! - Még ha a simogatás-szerű mozdulat nem is hatott, ez a varázsmondat máris elmulasztotta a síró- és hisztirohamot, amit Kornél olyan hősiesen tűrt eddig, bár valljuk be, csinálhatta volna jobban is. A kérdésre pedig értetlenül néz csupán, nem tudja, hogy tulajdonképpen mitől lenne jó csaj. Mármint, szép, okos, ezt el tudná róla regélni, de nem tudja, hogy Kornél erre kíváncsi. Bár nem akkora probléma, hiszen a fiú hamar megválaszolja a saját kérdését.
- Sára! - Lelkendezik Mazsi szintén, amikor meglátja a rellonos szőkeséget, ahogy végigbaktat a bejárati csarnokon. Egy szerencsétlen elsős az útjába kerül, de nem sok vizet zavar, hamar arrébb kerül, akaratán kívül. A megkönnyebbült, elégedett mosoly ott ül az arcán, ahogy Mazsi hangját hallja tovább. Most már biztosan ő az, méghozzá egy srác kezében van, aki vigyorogva nyújtja neki. Ő pedig elégedetten öleli magához a plüsst, mint egy kislány, aki most kapta vissza a játékát... de hát pont erről van szó, nem? Na jó. Beszélő játék, személyiséggel, kicsit irritáló, de hűséges személyiséggel.
- Köszönöm, hogy visszahoztad. - Villant rá bájos mosolyt, de egyelőre mással kellene foglalkoznia. A kedves, zöld szempár pillanatok alatt változik szívdermesztően jegessé, ahogy a plüssre pillant és valahova a bájos mosoly is eltűnik.
 - Ne merj még egyszer ilyet csinálni. - Nem, nem kell fenyegetés, elmondani, különben mi lesz. Pontosan ez az a tekintet, amitől nemhogy a hős férfiak, de még  a plüsshódok szíve is megremeg, bátorsága inakba száll. De nem tart sokáig, a kis plüss máris szabad utat kap ismét. Sára ugyan nem fogja kisbabaként hordozni, bár Mazsinak kicsit ellenére van a padló, nem szól semmit. Nem mintha nem tudna, magában morog, hisztizik, de inkább nem mer most Sárával ellenkezni.
- Mivel tartozom neked? - Kérdezi végül, hiszen tök hálás, meg minden, annyira még ő sem szívtelen, hogy ne hálálja meg. Jön Kornélnak eggyel, ez tény. Márpedig ez a helyzet, sokkal, de sokkal jobb, mintha fordítva lenne és Kornél tartozna Sárának. Sárának sosem jó tartozni, jegyezzétek meg.

Kinézet ami elmaradt tegnap este

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Valószínűleg Sára az egyetlen, akit abszolút nem kell félteni a plüsshód akaratosságától. Könnyedén válik a ripacs, nyafogós plüss megalázkodóvá, ha megfelelően fagyosan pillant rá. A kis plüsshód csendben is marad, el is fogadja, hogy nem lesz hordozva, pedig ő ölben szeret a leginkább utazni. De Mazsika tudja, hogy rossz volt, és gonosznak tartja, hogy nem sajnálják agyon megpróbáltatásai miatt.
- Valóban az, de elég megtanulni bánni vele. - Mosolyodik el kedvesen, hála istennek nem Kornél dolga, hogy megtanulja és kezelje. Remélhetőleg nem lesz több alkalom, amikor a navinés srácnak kell visszahoznia a plüsst Sárához. Úgy hiszem, a történet összes szereplője sokkal elégedettebb lenne ismétlés nélkül. Na nem mintha Sára annyira menekülne Kornél elől, csak aggódott és nem szeret aggódni. Még akkor sem, ha sportot űz belőle mostanában.
Amikor meghallja Kornél kérdését, érzi, hogy a hangsúly a végén van. Noha a csinos megtaláló jelző simogatja az egóját és az dorombol egy kicsit szolidan, halkan, mégsem bírja ki egy kis csilingelő nevetés nélkül. Nem kineveti, vagyis... igyekszik nem úgy csinálni, mintha azt tenné.
- Sajnálom, de nem randizok elsősökkel, tudod, a végén még rossz lánynak néznek. - Rakja csípőre kezét, vigyorog hozzá egy sort. A legveszélyesebb dolog Sárában, hogy olyan bájos, vigyorgós, mosolygós... de nem véletlen a Rellonba került. Noha Ombozi-viszonylatban egyértelműen a legaranyosabb és legemberibb, még mindig nem tanácsos vele ujjat húzni. Amúgy simán benyög ilyesmit, még úgy is, hogy Kornélra fel kell pillantania, mert magasabb nála. Majd meglátja, hogy a fiúcska mit reagál erre és utána talán elgondolkozik azon a randin. Talán.
 - Hát igen, pontosan annak az önzetlen hőstípusnak tűnsz, aki kiscicákat ment le a fáról és síró kisgyerekeket kísér haza egész nap. - Forgatja szemeit mosolyogva. Nem, nem ejtették a fejére, nem olyan könnyű átverni őt. Tudja, hogy az ilyen srácoknak nem éppen azon jár az esze egész nap, hogyan tegyenek jót és váltsák meg a világot. Nem, sajnos Sára egyáltalán nem él rózsaszín álomvilágban. De nem is kifejezetten földhözragadt, sokkal inkább talpraesett leányzó.
A sok dicséretet folytatnám azzal, hogy azért szíve is van, látja ám, mivel kenyerezheti le Kornélt pillanatok alatt. Így veszi a bátorságot, hogy kezeit a fiú mellkasára simítsa, majd közel hajolva hozzá egy finom puszit adjon az arcára.
- Azért köszönöm. - Mondja még egyszer elmosolyogva, remélve, hogy ezzel szépen el van intézve az ügy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ahogy Sára szépen odaszúr egy aprót Kornél egójának a közepébe, és még kicsit elégedett is magával. De nem éri el a kívánt hatást, látja a féloldalas vigyort, felvont szemöldököt, a laza pimaszságot. Nagyon szívesen letörölné azt a vigyort az arcáról, már most. Hallgatja a választ, bájos mosolyra húzza ajkait.
 - Szeretnél versenybe szállni? Nahát. - Mosolyodik el végül sunyin, miközben zöld szemei villannak, ahogy végigpillant a fiún. Épeszű ember már most rosszat sejtene, sőt, még az is lehet, hogy menekülőre fogná. De mivel Kornélt nem feltétlen sorolhatjuk ebbe a kategóriába, főleg nem ilyenkor.
De aztán mégis megszánja. Úgy van vele, hogy csak meg kell hálálnia a kedves segítséget és egy köszönő-puszit nyom az arcára, hálás mosoly. Az összes bájosságát, édes pillantását beveti és összesített erővel lövi Kornélba. Nem részegül meg tőle, sőt, egy kicsit mintha el is sápadna. Szomorúnak viszont határozottan szomorú, látszik rajta a csalódottság, szipog. Egy pillanatra talán még el is hiszi Sára és meg is sajnálja, de aztán látja a mozdulatot és Kornél azonnal sokkal inkább színpadi majom a szemében, mintsem egy sajnálatra méltó valaki. Az egyetlen szerencséje a navinés srácnak, hogy Sára szereti a cirkuszt és szórakoztatja.
Sőt, ő igazából imád szórakozni. Felelőtlen dolgokat csinálni. Csak ezt igen kevesen tudják róla és kevés a partnere benne. Egyedül pedig olyan unalmas az élet, nemde? Viszont itt az ideje, hogy cselekedjen. Semmi sajnálkozó pillantás, semmi elégedett vigyor, mindent visszafog és visszafojt magába, hogy ne leplezze le magát.
- Te akartad. - Emlékezteti csendesen Kornélt, amíg még ideje van rá. Azért csendesen, mert már bőven elég közel van ahhoz, hogy elég legyen halkan formálnia a szavakat. Lefelé pillant, nem fel a fiúra, és akkor látja meg a kikandikáló pálcát. Mosolyogva karolja át végül egyik kezével a nyakát, hogy véletlen se menekülhessen gyors, derült égből villámcsapás csókja elől.
És amíg Kornél mással van elfoglalva, szabad kezével óvatosan fogja meg a pálcát és csúsztatja ki. Élvezte a csókot, rég csinált ilyen meggondolatlan dolgot, de nem húzza hosszúra, hiszen megkapta érte a jutalmát. Hátrál pár lépést, kezei között forgatja, nézegeti a pálcát.
- Tudod, itt az ideje megtanulnod valamit. Omboziéknál semmi sincs ingyen. - Mosolyog sunyin, ahogy a pálca átkerül az ő farzsebébe. De mindig is az a hír járt róla, hogy ő a legvajszívűbb Ombozi, és mivel a pletykák nem alaptalanok, oldalra biccenti fejét, úgy pillant Kornélra.
- De visszavásárolhatod, ha szeretnéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az egyetlen dolog, amit mostanában nagyon biztosan tud, hogy nem elégedett az életével. De még mennyire, hogy nem, semmivel. Furcsán érzi magát az iskolában, a testvéreivel, a kapcsolatában, a saját bőrében. Úgy érzi nem tart sehova, holott mindig is elérte, amit akart. De amikor nem tudja, mit akar, akkor kezdődnek a problémák.
Szóval mostanában próbálja elterelni a figyelmét, valami mást csinálni, tulajdonképpen nem válogatós pótcselekvések terén. Most éppen azt az időszakot próbálja újraélni, amelyiket a legjobban szerette életében. Amikor idekerült, gondtalanul, új lappal indult, kötöttségek és plusz felelősség nélkül. És minden olyan habkönnyű volt.
Szóval úgy döntött, előveszi a tiniőrültségeit. Túlságosan felnőtt, ez is ijesztő számára, márpedig ő soha nem is akart. Ideje ismét Csingilinggé változnia, a kis tündérré, aki mókát és szórakozást hoz mások életébe. De azért ügyel arra, hogy a saját hírnevén semmi csorba ne essen. A nagyon rég nem használt, vállig érő, csillogó fekete parókáját veszi fel. Erős sminkkel változtatja el arcát, hogy ne legyen olyan könnyen felismerhető. Na jó, aki jól ismeri és sokat látta, azt nem tudja úgysem átverni, még a bolyhos, kapucnis pulcsijában sem.
Némileg szürreális látványt nyújt, ahogy a Harsogó portrék folyosójának témájává válik. Ha a kinézete nem lenne elég, éppen egy rózsaszín kecskét próbálna húzni maga után. A csillámmal alaposan teleszórt állatnak azonban más tervei vannak, Sára pedig a kecses mozdulatok helyett inkább nekirugaszkodik, testsúlyát is próbálja bevetni, hogy úgy ráncigálja szegény kecskét.
- Gyere... gyere már! - kéri tőle egyre kétségbeesettebben, újra és újra, lassan pedig düh bukkan fel hangjában. Kilátástalan helyzetében még cicceg is az állatnak, hátha úgy kevésbé akarja makacsul lerágni az egyik függönyt. Még hasznos tulajdonsága is lesz ez az állatnak, ha végre eljuttatja a helyére, Lasch irodájába. Biztos benne, hogy a drága tanár úr imádni fogja új kedvencét. Főleg, ha ilyen falánk és a dolgozatok közelébe engedi. Javítás megoldva!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Pedig jó kis terve volt. Kihasználja a pangós időszakot, amikor mindenki órán van, elvezeti a kecskét, beviszi, hagy még pár meglepetést Lasch irodájában. Megcsodálja művét, megveregeti a saját vállát, elégedetten vigyorog egész nap. Már a gondolattól is fel van villanyozva. Annyira akarja ezt az elégedett, mámorító érzést, hogy már szinte fáj neki, szóval még nagyobb beleéléssel rángatja a pórázt, ami mellesleg eredetileg kutyáknak készült. Nem kecskéknek. Talán itt van a baj.
- Óóó, szia! - pillant fel, amikor hangot hall és ösztönösen bekapcsol az agyában egy kis védelmi rendszer. Ennek hatására olyan ártatlan képpel pillant fel Ethanre, olyan ártatlanul vigyorog rá, mintha tényleg nem lenne, csupán csak pár agysejtje és azokat is legalább olyan hasznos dolgokra használná, mint a megfelelő körömlakk színének kiválasztása. Tökéletesen tudja játszani a hülye naivát, ha arról van szó.
- Ja, hogy ez? - egy könnyed kézmozdulattal mutat végig az állaton, mosolyogva. - Ajándékba lesz.
Amint ezt közölte, úgy érzi, meg van oldva a probléma. Némi méreggel tekintetében nézegeti az állatot, de lassan meglágyul a szíve. Hiszen ő egy nagyon jó ötlet, hasznos is pajtás. Tulajdonképpen még szimpatikus is neki a makacssága, elégedett sóhajjal, büszke tekintettel pillant végig. Lélekben gyermekévé fogadná, ha nem hangzana ez igazán bizarrul. Még a helyzetnél is bizarrabbul.
- Nincs kedved segíteni? Nem olyan könnyű szállítani, én majd húzom, te meg megtolhatnád hátulról - kérlelő pillogás és ártatlan mosoly jár a mondathoz, és még meg is simogatja a rózsaszín, csillogó állat fejét. Tapasztalatból tudja, hogy ilyen helyzetben ezekkel a megjegyzésekkel általában könnyedén eléri, hogy mindennel foglalkozzanak, csak azzal ne, mit csinál ő tulajdonképpen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Látja Ethan arcán, hogy... lát mindent. Érdeklődőn vizsgálja a másik arckifejezését és kicsit aggódik miatta. De nem, annyira nem sikerült lesokkolni, mint gondolta, a férfi meglepő higgadtsággal és megfelelő mértékű szkepticizmussal kezeli a helyzetet, Sára pedig megeresztene felé egy elismerő mosolyt, ha nem zavarnák meg közben. Édes kis kecskéje most elégelte meg a függönyt, és annyira csábítónak tűnt Sára pulcsijának alja, hogy mindenképpen meg kellett kóstolnia. Ennyire közel pedig nem akart kerülni a kecskéhez, nagyon nem, főleg nem a szájához, nyelvéhez... a fogaihoz meg főleg nem. Így egy sikkantás kíséretében ugrik egyet, miközben próbálja elvenni a felsőjét.
- Ó, hát... a kedvenc tanárbácsimnak. Lasch úr biztosan örülni fog neki - bólogat közben, mert úgy dönt, egye fene, elárulja magát. Ajándékba viszi. Amúgy sem ismeri a másikat, valószínűleg nem ismeri fel és/vagy nem tudja a nevét. Furcsa mód nem nevet rajta. Nem tesz rá megjegyzéseket. Inkább csak áll és figyeli, és ettől valami furcsa, hideg érzés kúszik végig a gerincén. Ethan kissé félelmetes számára, legalábbis biztosan nem szívesen húzna vele ujjat. Lehet, hogy badarság és félreismeri, de hirtelen nem tud szabadulni ettől a rossz előérzettől.
- Figyelj, ha már nem segítesz, király lenne, ha nem mesélnél erről másnak. Tudod, amolyan titkos rajongó vagyok - ő is tudja magáról, hogy nagyobbnál nagyobb hülyeségeket talál ki, de zavartalan beleéléssel képes ezeket előadni. Lévén most tulajdonképpen nem Ombozi Sáraként van itt, nem kell emiatt aggódnia. Közben pedig észre sem veszi, hogy eddig két kézzel rángatott pulcsiját már nem húzza semmi. Egy pillanatig fel sem tűnik. Ez pontosan elég idő ahhoz, hogy az eddig makacsul ácsorogni vágyó állat magától, felügyelet nélkül elinduljon kalandozni a folyosón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Próbálja faképpel tovább tűrni az egészet, de ahogy Ethan lehajol a mondat közepén és pont megfelelő hangsúllyal mondja ominózus mondatát, kiszalad belőle egy jóleső nevetés és ebben a pillanatban esik le neki, hogy rég mulatott ilyen jót. Ami jobban belegondolva elég szánalmas, így nem is olyan nehéz komolyságot erőltetnie magára.
- Tulajdonképpen egész hasznos. A teje meg tök egészséges állítólag - és körülbelül ennyiben ki is merült a tudása a kecskékről. Hiába, a biológia szele nem nagyon csapta meg szegény lányt. Mázli, hogy művészlélek, nem kell azzal foglalkoznia, mennyi haszna lehet még egy kecskének. Bár még az is felmerül benne, hogy egy hosszabb előadással vagy érveléssel akár még némi elismerést is kicsikarhatna Ethanből. Talán. Bár egyáltalán nem ismeri a másikat, ilyen feltételezésekkel tulajdonképpen csak vaktávban lövöldöz.
- Az olyan lenne, mintha feladnám, vagy inkább csak újratervezés? - kérdezi végül, mert hát a másik véleménye objektívabb, mint az övé. És hiába, ő mindig is ilyen volt, nem szabadul tőle, igenis érdekli, mit gondolnak róla mások. Nem kifejezetten egyes személyek, inkább kollektíven az emberek mit gondolnának róla. Nem. Így sincs több értelme a dolognak.
Örül neki, hogy Ethan legalább azzal hitegeti, hogy nem fog mondani semmit, de nem bízik benne különösebben. Nem a rossz előérzet miatt, inkább csak mert nem ismeri és nem elég buta ahhoz, hogy vakon megbízzon mindenkiben. De aztán a másik elmutat egy irányba, és megállapítást tesz, ő pedig értetlenül pislog egy ideig, hátrafordul és nézi, amint az eddig lecövekelt drágája peckes járással indul meg felfedezni a kastélyt és húzza maga után pórázát.
- Óóóó, nemár! - egy fáradt sóhaj kíséretében szakad ki belőle a rövidke, ámbár annál kifejezőbb mondat. - Lehet, hogy csak hagynom kéne elkalandozni. Tök jó ajándék lesz valakinek, aki megtalálja, nem?
Ezek után pedig reménykedőn pillant fel Ethanre, könyörgő, zöld tekintetével egyértelművé téve, hogy némi feloldozást vár tőle. Így is megtépázott büszkesége biztos nem bírná ki, ha egy rózsaszín kecske után futkározna a kastélyon át és ha el is kapná, biztos le kéne még birkóznia. Nem. Na neeem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Egy idő után furcsán hatalmába keríti az az érzés, hogy mi sem természetesebb, mint itt sétálgatni Ethannel, fél szemét a rózsaszín, fogadott gyermekén tartani. Mintha tényleg nem lenne olyan hihetetlen szürreális az egész, hanem csak egy átlagos délután a Bagolykőben. Némi minőségi szórakozás, se több, se kevesebb, pont amennyi jár.
- Örülök a találkozásnak, Sára vagyok - rámosolyog még a másikra és ő is érzi, mennyire bizarr a jelenlegi szituáció. Nem, nem így szokott új emberekkel megismerkedni, de ő akart újdonságot az életébe, némi kitérőt a kétségbeejtően monoton hétköznapokból. Hát tessék, itt van. Megkapta, amire vágyott.
Éppen ezen morfondírozik csendesen, amikor érzi, hogy Ethan kissé megfeszül mellette, felpillant rá, és furcsállja a reakciót. Ha az ő kis műsora semmi ilyesmit nem váltott ki belőle... akkor mindenki levonhatja a következtetést. Nagyot nyel, miközben Ethan tanácstalan tekintetével találkozik. Kissé fél megnézni, miről van szó, ezért bámulja őt olyan makacsul, de aztán kénytelen, követi a tekintetével, amerre Ethan nézhet.
A látványt nem nehéz kiszúrni. És abszolút hatásos, sokkoló. Hasonlóan megrökönyödik, mint a másik. Az ő kis fogadott gyermeke, az a rózsaszín, csillogó remekmű, az imádott, _A_Kecske_ éppen súlyos terhet cipel. Pontosan egy Szentmihályi Norbertnyi súlyt, ami pont egy Szentmihályi Norbertnyi súllyal több, mint amit vinnie kéne... és mint amit kibír. Szerencsétlenen látja a kétségbeesést, ahogy próbál megindulni, de hiába, lábai remegnek. Sárában pedig felélednek a nem létező anyai ösztönök és iszonyatos haragra gerjed.
- Szállj le róla, de rögtön, te kecskeszomorító! - cseppet megemelt hangon szólítja fel az eridonost, mert nem érzi elég hatásosnak Ethan kérdését. Sőt, a saját fellépését sem érzi elég hatásosnak - pedig hell yeah, nagyon is az - , ezért elengedi Ethant, előveszi a pálcáját és gondolkodás nélkül átkoz. A Levicorpus tűnt elsőre legjobb megoldásnak, ami ha célba ér, Norbi már lóg is - nem kötélen ugyan, de legalább fejjel lefelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Rengeteg dolgon jár most az esze, és nagyon sok dolog miatt kell aggódnia. Ha nem akarna jóban lenni a Rellon vezetőségével, biztos letojná magasról, hogy új kis rellonos érkezik. De mivel szüksége van a jó kapcsolatokra, ez neki is érdeke, kénytelen mosolyogva beleegyezni, hogy a lányt elkíséri és megmutatja neki a kastély fontosabb részeit. Bár személy szerint nagyon jót szórakozik az eltévedt elsősök kétségbeesett fejein, szóval elképzelhető, hogy véletlen kifelejt majd valamit.
A bejárati csarnokban csepp késéssel ér, és így is málhás szamárnak érzi magát, nála van a táskája, egy könyv, a hatalmas rajzmappája, ami a mostani műveit tartalmazza, meg egy pulcsi, mert anélkül nem akart eljönni a szobájából, hátha hűvös lesz a kastély falai között.
- Szia, te vagy izé... Heléna, vagy ki? - kérdezi, mert fele munkát végzett és nem igazán jegyezte meg a kis elsős nevét, de mintha erre emlékezne. Nagyon könnyű megtalálni az elsősöket. Elveszettek, ácsorognak, nézelődnek, csomag van náluk és ha az ember lánya hozzájuk szól, megszeppennek és azt sem tudják, hol vannak.
De aztán mosolyt kanyarít Sára az ajkára, hogy jobb benyomást keltsen, de annyira nincs kedve most a jópofizáshoz... de legalább próbálkozik. Aztán meglátja a kis szőke arckifejezését, és elég morcosnak tűnik. Meglepetten vonja fel szemöldökeit.
- Na, mi a baj? Ugye tudod, hogy ha ilyen arckifejezést vágsz, az nem tesz jót a bőrödnek? Ez nem csak hiedelem, tényleg így van - gondolta szól, hogy tényleg így van. Az idegeskedés és a mérgesség, a grimaszolás mind-mind rontják a szépséget. Persze, vannak lányok, akik nem foglalkoznak ezzel. Na, Sára pont nem ezek közé tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Helena

Na jó, talán annyira nincs a helyzet magaslatán, mint tervezte. A nevét csak majdnem sikerült csinálnia, de erre rá se hederít. Csak legyint egyet, és kissé megvonja a vállát, mosolyt kanyarít az ajkára.
- Ó, igen, pont erre gondoltam - és ezzel már el is van intézve a helyzet. Pont erre a névre gondolt tudat alatt, igen, csak megbotlott kicsit a nyelve. A Hell becenévre gondolva pedig kuncog egy kicsit magában, de az arcán nem látszik semmi. A kis elsős rellonosok határozottan mókásak, Sára pedig szeret mókázni, jól esik neki a komoly életében ilyesmi. Kicsit gyereknek lenni és katasztrofálisnak.
- Ahogy gondolod, engem ugyan nem zavar. De nem mondhatod, hogy én nem szóltam - védekezőn emeli fel a kezeit, aztán int a lánynak, hogy kövesse őt, mert hülyén érzi magát, itt ácsorogva a bejárati csarnokban. Legalább haladjanak valahova. Amúgy sem akarta ezt csinálni, jobb lesz, ha minél előbb letudja. Mondjuk beadhatná a lánykát a Navinésekhez, gyermekmegőrzőbe. Biztosan örülnének is neki, Sárának pedig lenne egy szabad napja, amire olyan régóta vágyik már.
- Hm? Azért, mert olyan naivak, hogy hisznek a sztereotípiáknak, bár, általában nem árt - gondolkozik el a dolgon sétálás közben és hümmög kicsit. Igen, tényleg tudna olyan háztársakat mondani, akik elől menekülni kellene fejvesztve, de például ez az elsős kislány? Nem túl sok veszedelmet vagy átkot nézne ki belőle első körben és szerinte igaza is van. Tök ártalmatlan. Majdhogynem cuki. Kicsit bizarr, hogy ilyen gondolatok járnak a fejében.
- De alapvetően talán annak köszönhető, hogy a pincében lakunk, a sárkány a házunk jelképállata és vannak köztünk, akik előbb átkoznak és utána kérdeznek - gondolja, azért nem árt, ha kicsit jobban felvilágosítja a lányt. Mondjuk például ha az öccsére gondol, aki tűzmágus, és könnyen dühbe jön, és mondjuk... na mindegy. Vagy ott van Michelle, a késdobáló. Jobban belegondolva, azért tényleg vannak olyan rellonosok, akik elől menekülni kéne.
- De ne aggódj, elég összetartó közösség vagyunk, háztársakkal kíméletesek vagyunk általában - csak általánosságban mer beszélni, mert ő neki eszében sincs ismerni mindenkit, de abban sem hisz, hogy ezek a sztereotípiák mindenkire igazak lennének. Ő például igyekszik kedves lenni, meg ott van Ethan is, aki egy úriember. De talán túl sokat boncolgatta a rellonosokat és a személyiségüket mára.