késő délután | az erkélyajtóban | x
Jó, hogy így télen ilyen korán fel tudok jönni a szerkesztőségbe és még összefuthatok néhány edictumossal. Nem mintha akarnék tőlük bármit, hiszen mindenki remekül végzi a dolgát, és minden fennakadás megoldható egyetlen bagollyal. Az emberi természet azonban megköveteli a személyes találkozásokat. Nem feltétlen kell hosszan tárgyalnunk semmiről. Elég, ha feltűnök olykor és bármi gondjuk, kérdésük adódik, ilyenkor könnyebben felvetik. Hiszen kéznél vagyok. Ma sincs ez másképp. Váltok pár tanulságos és hasznos szót az egyik lektorral, megnézem a parafatáblát, végigveszem az asztalomra lerakott cikkterveket, ötleteket, aztán magam mögött hagyom a szerkesztői szobát.
Ahogy haladok végig a Fejetlenség Folyosóján, hegedűszó üti meg érzékeny fülemet. Először a szeszélyes helyszín valamiféle fondorlatának vélem, ám hamar rájövök, a hang nem innen érkezik. Elindulok, felfedezni a forrását. Gyorsan letudom a lépcsőket és az első emeletre érve a folyosó vége felé tekintek. Az erkély. Onnan szól a játék. Megállok a kétszárnyú ajtó előtt és hallgatom egy ideig. Egész ügyes. Egyetlen szívdobogást érzékelek a túloldalról, szóval egyedül van odakint. Nem közönségnek játszik, csak úgy magának.
Lassan tolom be fehér kezemmel az ajtó egyik szárnyát. A hűs levegő arcomba csapódik, meglebbenti hajamat. Nem lépek még kijjebb. Innen figyelem a hegedülő diáklányt. Impozáns környezetet választott, meg kell hagyni.
Ahogy haladok végig a Fejetlenség Folyosóján, hegedűszó üti meg érzékeny fülemet. Először a szeszélyes helyszín valamiféle fondorlatának vélem, ám hamar rájövök, a hang nem innen érkezik. Elindulok, felfedezni a forrását. Gyorsan letudom a lépcsőket és az első emeletre érve a folyosó vége felé tekintek. Az erkély. Onnan szól a játék. Megállok a kétszárnyú ajtó előtt és hallgatom egy ideig. Egész ügyes. Egyetlen szívdobogást érzékelek a túloldalról, szóval egyedül van odakint. Nem közönségnek játszik, csak úgy magának.
Lassan tolom be fehér kezemmel az ajtó egyik szárnyát. A hűs levegő arcomba csapódik, meglebbenti hajamat. Nem lépek még kijjebb. Innen figyelem a hegedülő diáklányt. Impozáns környezetet választott, meg kell hagyni.