Leonie Rohr
Misi teljes elégetettséggel járkált már napok óta a folyosókon. Nem volt kétsége afelől, hogy helyesen döntött, amikor elutazott otthonról, hogy ebbe az iskolába járhasson. Amekkora volt az izgalom, annyira pozitívan csalódott. Igaz, hogy az édesapja már korábban is agyba-főbe dícsérte a Bagolykőt, de nála soha nem lehet tudni, hogy valóban, normál emberi szemmel nézve is annyira jó-e az adott dolog, mint ahogy azt ő mondja, vagy csak a saját kis elképzelt világában ilyen szuper. Szerencsére most tényleg igaza volt, és Misi végre megnyugodhatott.
Ebéd után elment keresni egy baglyot, amivel elküldheti levelét az édesanyjának. Ő volt az egyetlen ok, ami miatt Misi mégis kicsit bizonytalan volt a döntésével kapcsolatban. Nagyon féltette az anyukáját, és csak remélni tudta, hogy édesapja most kevesebb jelenetet rendez, hogy ő is elment otthonról.
Egy ideje már kóválygott az épületben, de sehol se talált egy szabad baglyot. Ahogy rótta a folyosókat, egyre messzebb és messzebb került a jól ismert Eridonos környezettől, és fél óra séta után rá kellett jönnie, hogy fogalma sincs róla, hogy merre van. Akkora ez az iskola, hogy pillanatok alatt totálisan el lehet tévedni benne. Misi kétségbeesetten körbepillantott maga körül, de senki se járt arra. Eszébe jutott, hogy biztos mindenki az ebédlőben van még, ugynis ő direkt gyorsan befejezte az étkezést, hogy még időben elküldhesse a levelét. Most viszont azt sem tudja, hogy az Ebédlőt merre keresse.
A fiú nem az a fajta volt, aki ilyenkor teljesen elveszettnek érzi magát, vagy magába zuhan. Figyelmesen körbenézett, majd megkereste a számára legszimpatikusabb irányt, és elindult felfelé egy lépcsőn. Néhány lépéssel fönt volt a tetején, majd befordult az egyik sarkon, utána a másikon, és egyszer csak egy Erkélyen találta magát.
- Na mesés... Innen akár el is repülhetek.-
Elgondolkozva szemlélte az alatta elhelyezkedő parkot, de hamar elvetette a "repülés" ötletét, ugynis abból egy hatalmas zuhanás lenne, azzal pedig senki nem járna jól.