36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint

Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 36 37 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 3. 22:53 | Link

Miza
Délelőtt 11 óra


Még mindig gondolkodott és láttam, hogy megzavartam, mert egyedül akart lenni, de úgy tettem, mint aki ezt nem veszi észre vagy csak figyelmen kívül hagyja. Most már csak halvány mosollyal az arcomon néztem a tájat. Teljes csend és nyugalom. Csak a mellettem álló lány lélegzését és a szél fújását lehetett hallani. Reméltem, hogy valamennyire megnyugodott, de ha nem akkor már tényleg nem az én ügyem. Én próbálkoztam. Ő nem engedett, annyit, hogy akárcsak segíteni is tudjak. Egyáltalán nem ismertük egymást és biztos,  hogy így eléggé zavarónak is tűnhettem. Magamra erőltettem a szokásos modorom, majd úgy válaszoltam.
   - Nem - mondom, majd én is a tájat kezdtem el figyelni. Láttam a kérdésem után a zavarodottságot az arcán. hogy is gondoltam, hogy egy vadidegen prefektust arról kérdezek, hogy reggelizett-e már? Tényleg kezdtem megőrülni.
   Meglepődtem, amikor az eddigieknél többet mesélt magáról (vagy legalábbis arról amit itt művel), mint egész "beszélgetésünk" alatt. Láttam, hogy már hamarosan távozni készül és én ebben nem is akadályozhattam meg. Nem is lepett meg, amikor rá egy két- három perccel kijelentette, hogy hamarosan indul.
   - Ha már nem leszel ennyire bezárkózott, majd találkozhatnánk, hogy tényleg beszélgessünk is valamit - vetettem rá egy féloldalas pillantást. Lehet, hogy ezzel megsértettem, de mit tettem én azért, hogy ennyire zárkózott legyen? Semmit.
   Amikor majd megnyugszik, akkor talán majd találkozhatnánk és rendesen megismerhetnénk egymást. Mivel ő volt majdnem az első ember, akivel találkoztam, biztos oka volt annak, hogy összehozott bennünket a sors. Talán egyszer még barátnők is lehetünk. Na, azért ne szaladjunk ennyire előre! Ha úgy gondolja, hogy találkozna velem (amit kétlek), akkor úgyis megkeres.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vasleányka
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. április 4. 14:12 | Link

Clarissa
 ~ Délelőtt 11. óra. Részemről zárás.


Remek időpontot tudok kifogni a durcázásra és ezt Clarissa is tanúsíthatja. Ha majd megkérdezik tőlem, hogy miért is viselkedtem úgy mint egy három éves kislány, akinek elvették a nyalókáját, akkor majd megmondom, hogy csak rossz kedvem volt és elbeszélgettem egy kedves rellonossal, aki szegény nem tett semmit, mégis olyan pillanatban kapott el, amikor totál meghülyültem. Pedig arról én egyáltalán nem tehetek, hogy rossz napom van... mondjuk senki sem tehet róla, de sebaj. Kicsit megzizzentem ma, holnapra talán elmúlik és minden megy tovább úgy, ahogy szép az élet és ahogy Izának totál nem jó. De hát tehetek én róla, hogy mindig olyan embereket fogok ki, akikről csak rossz emlékeim vannak? Nem, nem tehetek róla. Vagy talán még is...? Áh nem, biztos nem bennem van a hiba. Egyszerűen csak egy levitás prefektust jobb/könnyebb/élvezhetőbb felbosszantani? Arról nem is beszélve, hogy a végén már totálisan a türelmemmel játszottak és bár anyu szerint birkatürelmű vagyok, azért az is elfogy nálam egyszer. Mindenesetre Clarissa nem tett semmit, hogy én így viselkedjek vele, mégsem voltam beszélgetős hangulatomban és ha nem vagyok olyan hangulatban, akkor nem fogok beszélgetni. Ez ilyen egyszerű, nem is kell túlbonyolítani.
- Attól tartok én mindig ilyen... bezárkózott vagyok - vontam meg a vállam és a korláttól ellépve egy biccentéssel elköszöntem tőle. Meg sem várva, hogy mond-e még valamit, kisiettem a folyosóra és megnyújtott léptekkel igyekeztem a lehető legrövidebb idő alatt visszajutni a Levita toronyba. A mai napra úgy érzem elég volt ennyi beszélgetés, így miután bejutottam a portrén, egyenesen a szobámba siettem, mielőtt még valamelyik háztársam megállított volna valami miatt. Egyébként néha nem értem az embereket...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Clarissa Annabeth Jones
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 4. 20:20 | Link

Miza zárás
Délelőtt 11 óra


Láttam, hogy már tényleg mindjárt elege lesz belőlem és gondoltam békében is hagyom. Nem volt valami beszélgetős hangulatban, de próbálkoztam, még egy kicsit, de biztos voltam benne, hogy el fog menni. Azon csodálkozok, hogy nem kezdett el velem üvöltözni és küldött büntetőmunkára.
   A falut kémleltem és vártam, hátha kicsit nyitottabbá válik, de aznap nem volt valami beszélgetős hangulatban. A végén már nem volt remény, ezért hagytam is. Még majdnem öt percig álltunk csak csendben és meg sem lepődtem, amikor csak fogta magát és ment is az útjára.
   Még álldogáltam ott egy keveset, és kémleltem a falut. Hirtelen rám tört egy érzés, hogy be kéne pótolni a futást, amit elhalasztottam. Aztán mégis leültem és folytattam az olvasást.
   Közben mégis gondolkodtam és nem tudtam figyelni az olvasmányomra. Bepakoltam mindent a táskámba, és még üldögéltem egy keveset és a kertet figyeltem. Már majdnem dél volt, így összeszedtem a dolgaimat és elindultam vissza a szobám felé. Gondolkodtam, hogy elmenjek-e enni, de már egész nap nem mozdultam ki, hanem a saját könyveimből olvasgattam, majdnem éjfélig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. április 13. 21:13 | Link

Szépvölgyi Richárd


Gondosan ápolt műkert, aprócska és egyben szemet gyönyörködtető is. Az évszaknak megfelelően cseperedő virágok és más zöldellő növények foglalnak benne helyet. Bárki is volt a megálmodója és a kivitelezője - felteszem az iskolában dolgozó manók - elérte, hogy lekösse figyelmemet.
Persze nem emiatt kerültem az erkélyre. Meglepetésként ért, hogy a kilátáson kívül egy ilyen díszeleg oldalt, a fotelek szomszédságában. Azon fotelekének, melyek egyikében ücsörögtem akkor. Teljesen elkényelmesedni nem tudtam, mert nem voltak elég puhák a párnák. Emiatt sokszor kellett mozgolódnom, hogy megelőzzem a zsibbadást. Arra azonban elég volt, hogy feltett lábakkal, lazán hátradöntött nyakkal és összefont karokkal gubbasszak ott, valamelyest élvezve a napsütést, bár a várva várt sugarak nem olyan szögből sütöttek már ekkor, hogy azok valóban érjék az arcom. Legalább nem kellett hunyorognom.
Ebben a diákmentes nyugalmi állapotban kezdtem el foglalkozni gondolatvilágommal. Az utóbbi időben rájöttem, hogy túlságosan sokszor kerülnek elő bizonyos témák bennem. Mondok egy példát: Úgy érzem, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy nagykorúvá érve a saját fejem után mentem. Ugyanakkor be kell valljam, tapasztalatlan vagyok ezen az úton, ahol gyakorlatilag teljesen egyedül kell boldoguljak. Segítő kezeket pedig aligha kapok csak úgy, semmiért... És mivel én nem érzem úgy, hogy magamtól segítségért kellene kiabáljak, bátran kijelenthetem, hogy egy rendkívül érdekes helyzet állt fel. De ott van sok egyéb, aprócseprő dolog, ami talán nem is igazi probléma. Sőt, egyáltalán nem akarom őket annak tekinteni. Magamnak való fickó vagyok, tanulni jöttem, később jobban megismerem a helyet és változni fognak a dolgok. Így is kell felfogni. Majd írok egy baglyot, aztán minden rendben lesz.
Elhatározásom után hangokat véltem hallani. Ezek fokozatosan erősödtek, ami egyértelműen egy kastélybeli közeledtét jelentette. A látogatóm megjövetele előtt még egy csalódott pillantást vetettem a kertecskére, aztán a hátam mögé fordulva vártam, hogy az a bizonyos valaki kilépjen az erkélyre.

Hozzászólásai ebben a témában
Aishwarya Nayar
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 14. 20:43 | Link

Camerooooon


Vééégre, soha nem örültem annyira a visszatérésnek, mint most, de komolyan. Jó, jó volt a sziget, de mégis csak ez az otthonom, és hiányzott is nagyot.
Nem is csoda hát, hogy a padlásra cuccolva, visítottam egy akkorát, hogy csoda, nem özönlöttek oda a navinések.
Na, de a kedélyek lenyugodtak, és már én is nyakamba veszem a kastélyt. Első utam  a konyhába vezet a kávémért, amit a kedvenc manóm, elég lelkesen is ad a kezembe, hisz nem hiába a kedvencem. Már annó megtaláltuk a közös nevezőt, így nem kevés protekcióval rendelkezem, legalább is nála. Kezdve azzal, hogy hallgat, mikor én tilosban mászkálok, míg a többiek alszanak. Bár szerintem ezt a kártyát majdhogy nem az összes diák ellövi, így annyira vétkesnek mégse érzem magam.
Bögrémmel a kezemben haladok az erkély felé, hogy jó féle magyarországi levegőt szívhassak, mert szó mi szó, az is hiányzik.
Így más. Teljesen más úgy járkálni, hogy tudom, nem fognak iderontnai a szüleim, eltoloncolni, és hozzáadni valami idegenhez. Azt a problémát is letudtam, szóval most már száz százalékosan is szabadnak mondhatom magam.
Mondjuk azért nem, hisz a kviddics lett az, amiért élek-halok, és ez máig se változott semmit.
- Véééégre - sóhajtok fel elégedetten, ahogy kiérek, majd fel is pattanok a korlátra. Igen, az ajtónak, és a biztonságot jelentő talajnak háttal, hogy simán nagyot tudjak zuhanni, ha netalántán rám ijesztenek.
Persze ez velem jár, ahogy sokan megmondták már... nem telik el úgy egy nap, hogy én ne nyírnám ki majdnem magam, de persze elég szerencsés vagyok ahhoz, hogy ezt elkerüljem. Vagyis mások szerint, nekik fogalmuk sincs arról, hogy ennek semmi köze a szerencséhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cameron Wallace
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 14. 22:18 | Link



Épp csak megérkezett Madagaszkárra úgy egy hete, máris vége a nyaralásnak. Nem panaszkodik, mert az a hét se telt rosszul, meg már egyébként is járt ott a már majdnem világ-körülinek mondható útja alkalmával, akkor viszont nem volt szerencséje annyi bikiniben mászkáló lányhoz, mint ez alkalommal. Főleg nem a dzsungel közepén, ahová néhány ritka virág csábította, amiket le akart rajzolni. Az a botanikus még egészen szép summát is adott, akinek végül eladott néhány élethűre sikerült festményt végül, szóval neki végeredményben megérte. Ezúttal meg pihent és bár nem vitte túlzásba, de ismerkedett is. Ez pillanatnyilag is nagyon beleférne, jót tenne neki egy kis figyelem, mi több, szinte sóvárog utána, hogy valaki már érdeklődve hallgassa végig, ahogy élete érdekesebb és unalmasabb történeteit beleéléssel meséli, vagy netán már arra felcsillanjon a szeme az illetőnek, hogy bemutatkozik, elvégre ő aztán nem akárki. Ugyan kénytelen volt már szembesülni vele, hogy errefelé aligha mond sokat az embereknek a neve, de kivételek mindig akadnak és ő meg nagyon is bizakodó e tekintetben. Részben ezzel a szándékkal hordoz magával éppen egy már félig vázlatokkal és többé-kevésbé kész rajzokkal teli rajzfüzetet, hogy legyen mit megmutatnia az esetleges érdeklődőknek aláhúzandó a tehetségét. A visszatérés alkalmából szükségét érezte valami változásnak, hát most hirtelenszőke hajjal vágott útnak egy egyszerű színező varázslatot használva a haján, fekete ingét végig begombolta, már csak a nyakkendő hiányozna az összképből, de azt egy ilyen sétához még ő is túl hivatalosnak érezte. Az inghez fekete farmert választott meg a legegyszerűbb sportcipőt, amit csak sikerült fellelnie, és az említett rajzfüzet is tartozéka az összképnek, akárcsak a füle mögé tűzött ceruza. A füzet spiráljába is beleszúrt még kettőt, már csak professzionális okokból is, hiszen a HB2-es ceruza mellé mindig kell legalább egy B meg egy H jelzésű is külön, hogy ne máris teljes ceruzakészlettel induljon meg. Az épület folyosóit róva az erkélyt teljesen véletlenül sikerült felfedeznie, nem volt kifejezett célja ide jönni, sőt, úgy egyáltalán sehová nem indult kifejezetten, a kilátás viszont nagyon szépnek tűnik és még társaság is ígérkezik. Remek helynek tűnik mindent összevetve. Gondolkodás nélkül lép ki az ajtón, megközelíti a párkányt és felül rá.
- Helló - köszön a lányra felé fordulva, majd felüti a rajzfüzet fedelét és térdére helyezve elgyönyörködik a tájban, szeme sarkából pedig néha a lányon, mert véletlenül is egy félkész rajznál nyitotta ki, ami a kastélyt ábrázolja, csak még be kellene fejeznie két tornyot is.
- Szép a kilátás - próbálkozik angolul, magyarul még aligha boldogulna a folyékony beszéddel, több lenne a szavakat összekötő és gondolkodásra időt adó folyamatos félhangzóáradat, magyarán az "ö" hangok kissé indokolatlan sorozata.
- Egyébként Cameron Wallace. Kihez van szerencsém láblógatáshoz társaságnak? - folytatja, mert nagyon sokáig nem bírja a csendet, muszáj hallani és hallatni a hangját és szóra bírni a társaságát is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 13:06 | Link

Leonie Rohr

Misi teljes elégetettséggel járkált már napok óta a folyosókon. Nem volt kétsége afelől, hogy helyesen döntött, amikor elutazott otthonról, hogy ebbe az iskolába járhasson. Amekkora volt az izgalom, annyira pozitívan csalódott. Igaz, hogy az édesapja már korábban is agyba-főbe dícsérte a Bagolykőt, de nála soha nem lehet tudni, hogy valóban, normál emberi szemmel nézve is annyira jó-e az adott dolog, mint ahogy azt ő mondja, vagy csak a saját kis elképzelt világában ilyen szuper. Szerencsére most tényleg igaza volt, és Misi végre megnyugodhatott.
Ebéd után elment keresni egy baglyot, amivel elküldheti levelét az édesanyjának. Ő volt az egyetlen ok, ami miatt Misi mégis kicsit bizonytalan volt a döntésével kapcsolatban. Nagyon féltette az anyukáját, és csak remélni tudta, hogy édesapja most kevesebb jelenetet rendez, hogy ő is elment otthonról.
Egy ideje már kóválygott az épületben, de sehol se talált egy szabad baglyot. Ahogy rótta a folyosókat, egyre messzebb és messzebb került a jól ismert Eridonos környezettől, és fél óra séta után rá kellett jönnie, hogy fogalma sincs róla, hogy merre van. Akkora ez az iskola, hogy pillanatok alatt totálisan el lehet tévedni benne. Misi kétségbeesetten körbepillantott maga körül, de senki se járt arra. Eszébe jutott, hogy biztos mindenki az ebédlőben van még, ugynis ő direkt gyorsan befejezte az étkezést, hogy még időben elküldhesse a levelét. Most viszont azt sem tudja, hogy az Ebédlőt merre keresse.
A fiú nem az a fajta volt, aki ilyenkor teljesen elveszettnek érzi magát, vagy magába zuhan. Figyelmesen körbenézett, majd megkereste a számára legszimpatikusabb irányt, és elindult felfelé egy lépcsőn. Néhány lépéssel fönt volt a tetején, majd befordult az egyik sarkon, utána  a másikon, és egyszer csak egy Erkélyen találta magát.
- Na mesés... Innen akár el is repülhetek.-
Elgondolkozva szemlélte az alatta elhelyezkedő parkot, de hamar elvetette a "repülés" ötletét, ugynis abból egy hatalmas zuhanás lenne, azzal pedig senki nem járna jól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 22. 17:08 | Link

Fodi

A plakát

Tüpp, türüpp, tüpp-türüpp-türüpp-türüpptürűűű... Ugye elképzeltük mellé a rózsaszín párduc zenéjét? Mert bizony itt bukott le a kedves olvasók többsége: immár nem tagadhatják, hogy bennük is van egy kis Lencse. Merthogy vörös törpénk fejében ez a dallam jár, s ha a tiétekben is, akkor az már tagadhatatlan kapocs a drága leánnyal. Bolond világ!
De térjünk csak rá hamar arra, hogy merre járunk, mit csinálunk. Leonie tegnap reggel azzal az érzéssel kelt, hogy bizony roppantmód hiányzik neki Nolcsa. A kedves szavak, a gyengéd fojtogatás, a wc előtt ácsorgás... Vajon mi lehet a fiúcskával? Ezer éve nem találkozott vele, mintha a srác kerülné. Természetesen hiába kérdezgetett végig mindenkit, akivel ma összefutott, zöld pajtásának nyomára nem bukkant, így kénytelen volt más eszközökhöz folyamodni. Egy nap pedig bőven elegendő volt ahhoz, hogy tervét megvalósítsa. Így tartunk most éppen ott, hogy tulipános mamuszban, nyuszi mintás ruhácskában, kezében egy hatalmas vászonanyaggal és némi kötéllel ugrándozik az erkély felé, ahova nem rest rögvest kirobbanni.
-Megjötteeem - kiált a semmibe, vagyis azt hiszi az első másodpercben. A következőben pedig felvisít és ragyogó arccal veti magát Fodi nyakába. Mintha ezer éves pajtik volnának.
-De jó, hogy itt vagy! Segíthetsz nekem; nézd mit hoztam - nagy nehezen kibontja az anyagot, hogy látható legyen a plakát, azaz Noel, amint épp a kamera előtt pózol.
-Ez itt én vagyok ám. Vagyis Noel, de mégis én. Szóval, amikor készült, én voltam ő, ő meg én. De hasonlít is rám, ugye? Ő sokkal morcosabb szokott lenni, de azt nem tudom ám, miért. Van nálad pálca? Te is csatlakozhatnál a Természet Gyermekei közé. Ugye van kedved hozzá? Viszont először is ezt ki kell lógatnunk innen, hogy minden kastélylakó lássa...  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 22. 19:20 | Link

Leonie

Misi már épp csalódottan visszafordulni készült, amikor hirtelen valaki a nyakába vetette magát és ujjongva elkezdett magyarázni neki. A srác hirtelen nem tudta, hogy most mi is történik, de hát ő semmi jónak nem lesz elrontója, így hát gyorsan kapcsolt, és mintha teljesen természetes lenne, ő is ugyanolyan stílusban üdvözölte a váratlan látogatót.
- Fantasztikus, hogy valaki ennyire örül nekem. Én is nagyon boldog vagyok ám, hogy te itt vagy.-
Misi arcára kiült a szokásos 1000 wattos mosoly, de most mintha még szélesebb lett volna, mint általában. Nagyon tetszett a fiúnak, hogy még vannak ilyen bolond emberek, akik fittyet hányva a világra egyáltalán nem zavartatják magukat. Ilyen kéne legyen mindenki, és rögtön megszűnne az állandó feszengés meg alakoskodás.
- Oké, lássuk mi ez! - mondta, majd türelmesen megvárta, amíg a lány kitekeri a plakátot. - Hm... Művészi!-
A lány állítása, miszerint ez ő de mégse ő egy kicsit összezavaró volt, de ebben a helyzetben már ez se tudta zavarni Misit. Elgondolkozott a hallottakon, viszont ő nem értett egyet a hasonlósággal.
-Hát... Ha tényleg kíváncsi vagy a véleményemre, szerintem azért annyira nem hasonlít. Teljesen más a kisugárzásotok. Benned sokkal több fény van. Ja, és sajnos most nincs nálam pálca. - Még egy kicsit nézte a képet, majd bólintott, hogy megerősítse állítását. - Lehet szó a csatlakozásról, de van két feltételem. Először is, kérlek mondd meg a neved. Másodszor pedig magyarázd meg, hogy mit jelent ez az egész "ő voltam én, én volt ő" mizéria. -
Közben Misi már azon gondolkozott, hogy hogyan fogják ezt felvarázsolni ide, de nyilván lelkes társának már erre is volt valami meglepően őrült ötlete.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 22. 19:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2015. július 23. 01:15 | Link

Fodroska
A Plakát


-Ugye, mennyire jól sikerült? - olyan széles vigyorral pislog a másikra, hogy ha kiegyenesítenénk, simán le lehetne tenni bicikliútnak a hatos mellé. Naná, hogy büszke magára, amiért így kitalálta ezt az egészet. Ezt a hatalmas plakátot mindenki látni fogja, rádöbbennek majd, hogy nekik is csatlakozniuk kell a Lencse-féle hippi kommunába, és onnantól kezdve az egész hatalmas kastélyt szeretet és béke fogja körüllengeni. Ráadásul ki más lehetne ehhez a projekthez megfelelőbb, mint egy igazi rellonos híresség? Az összes kis pincelakó dinnye egedékenyebb lesz majd, ha rájönnek, hogy nem olyan szégyellnivaló zöldként, ha valaki visszatalál a természethez és az alapvető értékekhez.
-Igen, igen, tudom, hogy itt kicsit fiúsabb voltam, de… óóó! Azt mondod? - felragyog az arca, és tiszta szívből felnevet, miközben ide-oda rázogatja loboncát.
-Nem sokan szoktak sötétség helyett fényt mondani. Fény van bennem! - tapsikolva pattogja körbe Fodroskát, majd kezeit kitárva megperdül, csak azért, hogy állítólagos fényét mindenkivel megossza, aki esetlegesen elhalad az erkély alatt.
-Pedig csak az angyaloknak van fényük, nem? Hmm… sokkal egyszerűbb lenne, ha angyal lennék, mert akkor sokkal könnyebb lenne ezt kirakni - mutat a hatalmas anyagdarabra. Majd a fiúcska szájából elhangzó feltételes módra egészen a tarkójáig csúszik a szemöldöke. Egészen meglepő, hogy valaki nem veti mindjárt bele magát egy ilyen remek lehetőségbe. De persze a jó ügy érdekében bármit, Lencse csak bólogat szaporán.
-Bármit, mondd csak! - a feltételeket hallva megkönnyebbülten nevet fel újra.
-Leonie Coltrane vagyok! - elkapja az úriember mancsát, és hevesen megrázza, majd egy nagy levegőt véve hadarni kezd.
-Az úúúgy volt, hogy bementünk Noellel abba a terembe, ami teljesíti a kívánságainkat, aztán ő meg akart fojtani, mert nagyon mérges volt rám, és akkor egyszer csak egy sivatagban termettünk, ahol megfogtunk egy gyertyatartót, és bumm! - összecsapja tenyereit. - Testet cseréltünk! Most képzeld el! Meg kellett tanulnom állva pisilni! És mindig útban volt! Szegény fiúk! Ugye, hogy szegény fiúk? - méltatlankodik, majd egy prüszkölést követően újra elvigyorodik.
-Így most már megegyeztünk? Szerintem… umm… ki kéne lógatnod az ablakon. Megfoghatnád a lábam, és leengedhetnél a korláton kívül, hogy ki tudjam kötözni. Lentről úgy láttam, ott van valami kiálló, talán zászlótartó lehetett egyszer; arra ráköthetnénk az egyik sarkát. A másikat pedig... tudsz falat mászni?
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2015. július 23. 01:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 24. 00:46 | Link

Leonie

- Igeen! Tényleg zseniális! Őstehetség vagy! -
Misinek még mindig nem sikerült magához térnie a döbbent sokkhatásból, amit a váratlan látogató okozott. Talán már kicsit túlságosan is bámulta a vöröskét, de egyszerűen le volt nyűgözve. Egyrészt a lelkesedése, másrészt a totális spontanitása volt az, ami elkápráztatta a fiút. Már az első öt perc után biztos volt benne, hogy ez a lány mellett lehetetlen unatkozni. Talán úgy lehetne kifejezni, hogy körülbelül Leonie egyetlen mozdulatában annyi energia volt, mint amennyit egy hét alatt a Nap sugároz a Földre. Nincs is jobb szó rá, mint, hogy hihetetlen.
- Az bizony! Fény van benned szerintem! De még lehet, hogy diszkógömb vagy, nem is egyszerű gyertya. Ezt majd még kérdezd meg egy óra múlva. - A lány ugrándozását látva, muszáj volt neki is elnevetnie magát. Egyszerűen nem bírta tovább,mert annyira viccesnek találta ezt az egész helyzetet.
- Azt szokták mondani, hogy sötét vagy? - Kinyújtotta a nyelvét Leonie-ra, majd újra elnevette magát. Misi mindig is az a fajta srác volt, akinek nem lehetett letörölni a mosolyt az arcáról, viszont érdekes módon nevetni nem annyira szokott. Ahhoz valaminek tényleg nagyon kell tetszenie neki, hogy a mosolya szintet léphessen, és eljusson a nevetés fázisba. Általában nem is éri meg neki viccet mesélni, mert igen ritkán fordul elő, hogy sikerül elérnie valakinek a lehetetlent, és nevetésre bírnia a fiút. Ezért is olyan meglepő, hogy ennek a plakátmodellnek viszont pillanatok alatt sikerült teljesíteni a küldetést, és Misi jóízűen kacagott vele.
- De ha angyal lennél, akkor én most nem láthatnálak, és akkor talán mégse lenne olyan jó.-
Misi elgondolkozott az angyal dilemmán, de meggyőzte magát, hogy ő annyira nem szeretne ilyen szárnyas lény lenni. Legalábbis egyelőre nem. Aztán idővel majd lehet, hogy megváltozik a hozzáállása, de egyelőre neki repülésre tökéletesen alkalmas a seprű, a többi meg nem is hiányozna.
-Nagyon örülök Leonie Coltrane! Esetleg van valami beceneved is vagy csak simán Leonie? - Misi megrázta a felé nyújtott kezet, majd újabb vigyorral ajándékozta meg a világot. - Na és honnan érkezett Leonie Coltrane? Mi a története? -
A fiú érdeklődve hallgatta, ahogy Leonie elhadarta neki az egész testcserés sztorit. Egy-két helyen nagyokat nézett, de aztán rájött, hogy az ilyesmi teljesen természetes a varázsvilágban. Ugyan kit zavar, hogy két ember egyszer csak egy sivatagban találta magát, ahol csak úgy poénból szerepet cseréltek?! Nincsen ebben semmi meglepő!
- Hát látod! Kész szenvedés az életünk! Fiúnak lenni egy örök harc, amiből senki nem kerül ki győztesen.-
Misi elővette a kedvenc hírfelolvasós szinkronhangját, és teljes átéléssel magyarázott a férfiélet nehézségeiről.
- Jólvan, megegyeztünk! Csatlakozok! Viszont akkor tényleg csináljuk meg ezt a... Szóval rakjuk ki! Mit is mondtál.. Lógassalak ki a korláton? Hát rendben, engem bármire rá lehet venni, csak légyszi ne ess le... Az nem lenne olyan felemelő.(Haha) A falmászást meg majd meglátjuk, ha ezt túlélted. -
Misi nem teketóriázik sokat, felkapja a lánykát, majd kezébe adja a plakát egyik csücskét.
- Készen állsz Leonie Coltrane? -
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 24. 00:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 22:02 | Link

Taylor Stark

Fáradt volt, de mégsem tudott elaludni. Lassan felült az ágyban, és beledugta lábát a papucsba. Nesztelenül ment le a klubhelyiségbe, onnan pedig lassan ki a folyosóra. Néha jobbra, néha balra fordult az útelágazódásoknál, nem félt attól, hogy lebukik. Sietve szedte a lépcsőfokokat, majd egyszer csak az erkélyen lyukadt ki. Nem volt ott senki rajta kívül, bár ezt nem csodálta, hisz már rég elmúlt éjfél is, nem hogy takarodó. Ábrándozva nézte a csillagokat, és a szép kilátást, ami inkább sötét volt, mint szép. Egészen hosszan kihajolt az erkélyen, és végül csak a jobb kilátás érdekében rá is ült a korlátra. Kb. 5 perc telt el helyváltoztatással, és szépen, lassan telt az idő, míg Emily a korláton elaludt. Egy-két órát aludhatott, mikor fordulni támadt kedve. Meg is fordult. Csak hogy nem volt alatta korlát továbbá. Gyorsan, reflexből megkapaszkodott, bár nem sokat segített a gyenge keze. Hány méter magasan is lehet? Nem is lehet tudni, 200-250 m magas? Könnyek gyűltek lassan szemében, de nem mert kiáltozni, mert akkor lebukik, hogy éjjel takarodó után mászkált.
- Segítség... Segítsen valaki... - Könyörgött nyöszörögve, de hát még is, ki hallaná meg?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Taylor Stark
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 26. 00:01 | Link

Emily Blue

Taylor már több mint egy órája próbálja lehunyni a szemét sikertelenül. Megunta a forgolodást és arra gondolt, hogy egy kis éjszakai túra nem árthat. El is indult, a Déli-Szárnynak vette az írányt hiszen ott még nem járt. Az első szinten koválygott álmosan. Viszont egy kicsit meg kellett eröltetnie az agyát, hogy megjegyezze a vissza fele vezető utat. Egy hosszú folyóson sétált éppen és a falra akasztott mozgolodó képeket bámulta amikor halk sikolyt hallott. Először elengette a füle mellett, de másodjára már összerezent a hang halatán. Azt gondolta jobb ha utána jár az ügynek, így elindult a folyosón, majd balra fordult.  Egyre hangosabbá vált a sikoly. Egy kanyar után már értehtően kilehetett venni a segítség kérő kiáltásokat. Taylor elkezdett futni a hang írányába. Egy ajtó elött találta magát amit gyorsan ki is csapott. Hirtelen hideg levegő csapta meg, egy erkélyen találta magát. Gyorsan ki szaladt a korláthoz. Letekintve egy rémült szempár csillant meg a sötétségben. Taylor azonnal kapcsolt.
- Fogd meg a kezem! - kiáltotta és a lány felé nyúlt, akinek egyre jobban csúsztak le az ujjai a korlátról.
Utoljára módosította:Taylor Stark, 2015. július 26. 00:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 26. 08:42 | Link

Taylor Stark

Mintha órák teltek volna el az idő alatt, amíg ott csüngött. Léptek zaja hallatszott, ezért kezdett félni. Mi lesz, ha prefektusok? Vagy ha még rosszabb; egy tanár. Bár nehéz eldönteni, hogy melyik a rosszabb. Mindkettő nagyon rossz. Mellesleg mi van alatta? Vagy... Mekkora lehet a sérülése, ha leesik? Nem kell hozzá túl sok számolás, hogy bejelentsük a halált. Egyre közeledtek a léptek, és Em kezdett félni. Mi lesz most? Ekkor egy fiú alakja tűnt fel a sötétben.
- Segíts! - suttogta, majd megpróbált felkapaszkodni, sikertelenül. A fiú nyújtotta a kezét, és Em kis erőlködés után elkapta, de az ő ereje nem volt elég önmagában, a fiúnak kell felhúznia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Taylor Stark
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. július 26. 15:21 | Link

Emily Blue

Taylor látta , hogy a lány már nem fogja sokáig bírni, ezért gyorsan megragadta a kezét. tudni kell, hogy Taylor három báttya lévén igen edzett volt a kvidicsezésről nem is beszélve, így feltudta húzni az egyébként is könnyű lányt. Talán még egy kicsit nagyot is rántott a lányon ugyanis amikor a lány már felkapaszkodott ő erőteljesen hátra repült a falnak. Jó keményen beverte a fejét. Fél percig homály borította a szemét és szédelgett, de gyorsan össze szedte magát és felállt.
-Minden rendben? Jól vagy?- kérdezte, miközben a fejét fájlalta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. július 27. 21:43 | Link

Fanni
A Madagaszkárról való hazatérés napján


  Végre itthon! Nem kellett sok idő, amint visszaérkeztünk Madagaszkárról, a cuccaim nagy részét ledobáltam a gólyalakban, - csupán a művésztáskámat hagytam a hátamon - és izgatottan rohantam az Eridonos klubhelyiség felé. Néhány főnixet út közben megszólítottam, mosollyal az arcomon megkérdeztem, hogy vajon jó irányba haladok-e, ami valljuk be... egészen szokatlan volt. Mármint igen, egyrészt az volt különös, hogy hajlandó voltam a kastélyt visszafoglaló diáktömegbe vetni magamat. Én, akinek tömegundora van. A másik érdekesség az volt, hogy még képes is voltam beszélni hozzájuk. Mosolyogva! Mitagadás, az arckifejezésem mindent elárult arról, hogy hogyan viszonyultam a "rövidke kis" nyaralásunkhoz. Persze sok jó élménnyel gazdagodtam ott; festhettem, gyűjtögettem, győzelemmel zárult életem első kviddicsmeccse. De... sajnos több hónapot kellett eltöltenem ősellenségem, a napfény közelében. Mondanom sem kell, hogy többször is leégtem, nem egyszer ájultam el órák alatt a melegtől és a hangulatom sem volt mindig olyan, amit derűsnek, vagy kedvesnek lehet nevezni.
 De most, itt, a kastély hűvös folyosóin az sem érdekelt, hogy hány ember jön velem szembe. Kellet valaki, akivel osztozni tudok a hazatérés örömén. Ki más lenne ez, ha nem a kerge barátnőm?
 Mázlim volt, pont akkor lépett ki az Eridon klubhelyiségéből, amikor én odaértem hozzá.
 - Jössz velem alkotni? - ez igazából nem is volt kérdés, még szép, hogy jött velem. Nem tudtam pontosan, hogy merrefelé kujtorgunk a kastélyban, de egyszer csak az egyik erkélyen kötöttünk ki. A napot most kicsit sötétebb felhők takarták el, enyhe nyári zápor illat volt a levegőben. Megkönnyebbülten huppantam le az egyik székre és a táskám tartalmát a mellettem lévő asztalra borítottam. Bólintottam Stephnek, hogy bátran válogasson abból, ami kell neki. Már-már ijesztően jó kedvem volt, de tudtam, hogy a főnixlányt még ezzel sem tudom elrettenteni magam mellől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 27. 23:12 | Link



Huh, hát hazaértünk. Végre. Voltak diákok, akik a pázsitot csókolgatták volna szívük szerint, de nem tették. Meg tudtam őket érteni, hogy miért. Amint kinyíltak az iskola kapui a diáktömeg azonnal megrohamozta a kastélyt, engem pedig nagy csomagjaimmal együtt sodortak befelé az épültbe. Mivel nem sokkal az érkezésem után mentünk kényszernyaralásra, így még nem igazán tudtam mi merre volt. Pár pirosat kiszúrtam magamnak, akik feltehetőleg az Eridon toronyba igyekeztek. Jobb terv híján követtem őket, legrosszabb esetben is csak edzésbe tartottam magamat, a ládám ide-oda cibálása közben.
A tervem bevált, szerencsésen megérkeztem a gólyalakba, ahol eddig is laktam. Ledobtam a ládám a földre a fekhelyem mellé, aztán az utóbbira – ágyamra- vetettem magamat, Hime pedig a hátamra ugrott. Igen, őt is hazahoztam, épp úgy, mint el. Úgy dőltem rá arra a pihe-puha bútorra, mint egy zsák krumpli. Párpercig ott fetrengtünk mind a ketten a pihe-puha ágyban, kellemes felüdülés volt a hálózsák után, ami a táborban volt a sátrakban.
Túl lusta voltam ahhoz, hogy felálljak, és kipakoljak, de sajnos mégis fel kellett tápászkodnom onnét, mert eszembe jutott, hogy szerettem volna kérdezni valamit Lanettától. Hosszas hason fekvés után erőt vettem magamon és felszenvedtem onnét. Kitúrtam a ládámból egy párcipőt, amibe bele is bújtam és elindultam lefelé, Himével a nyomomban. A kis kutya olyan büszkén lépdelt ismét a hazai pályán, mintha csak egy kis hercegnő lett volna.  Azt hiszem, találó nevet adtam a kis dögnek.
Mire leértem a klubhelyiségbe, ahol ott volt a lány is, teljesen elfelejtettem, hogy mit akartam tőle. Akárhogy törtem a fejem, semmi. Legyintettem egyet, azzal az ürüggyel, hogy majd eszembe jut, így ha már úgy is talpon voltam elindultam kifelé, hogy felfrissítsem a memóriámat. Nagy meglepetésemre Laz nézett velem farkasszemet, amikor kiléptem a klubhelyiségből.
Úgy rám hozta a szívbajt, a szemeimet nagyra meresztettem és hátraugrottam, majdnem ráestem Himére.
- Laz' a szívbajt hoztad rám! - kaptam a szívemre, mutatva, hogy majd kiugrott. - Be.. Beteg vagy?  Úgy mosolyogsz, mint én, amikor rá vagyok kattanva valamire. - ijesztően mosolygott, valami nem e világi volt benne, és már az is fura volt, hogy itt volt az eridon toronyban, a festményünk előtt. Ez nem rávallott. Na, mindegy, én örültem neki, hogy itt találkoztunk. - Látom, örülsz, hogy haza jöttünk! - felkacagtam, majd követtem a lányt a vakvilágba.
Addig tekeregtünk hárman a kastélyban, amíg ki nem lyukadtunk az erkélynél. Tökéletes volt a festéshez, és még az időjárás is Lazriellnek kedvezett. Nem tudom, én mindig is jobban szerettem, ha sütött a nap, de ízlések és pofonok.
- Öhm, nem hoztam cuccot. Lusta voltam kipakolni... - szégyelltem magamat, kicsit el is pirultam tán, de amikor egy biztató mosolyt kaptam Laztól, hogy válogassak az ő cuccából, ami kellett azt elvehettem. Az arcomra nagy mosoly húzódott és boldogan vetettem bele magamat a válogatásba. Valami nem stimmelt ezzel a nővel, de nem érdekelt, mindenhogy imádtam. Engem már nem fog magáról levakarni, az már hétszentség!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Lazriell Hiuron
INAKTÍV


Riell, Laz
offline
RPG hsz: 67
Összes hsz: 499
Írta: 2015. július 27. 23:38 | Link

Fanni

- Az biztos, hogy örülök - vadul bólogattam a lánynak és előhalásztam két vázlatfüzetet is. Az egyiket Steph ölébe tettem, ami még teljesen üres volt, akkor terveztem firkálni bele, ha már a másik betelik. - Soha nem voltam ennél jobban. Nincsen szalmonella, nincsen fullasztó hőség, nincsen napfény, mi kell még? - elégedetten sóhajtottam és a kezembe vettem az egyik ceruzámat. Elgondolkodtam, hogy mit lehetne vajon megfesteni. Tekintetem lassan a terasz sarkában díszelgő kertecskére siklott, ami azonnal meg is ihletett. - Miért, te nem örülsz annak, hogy hazajöttünk? - kérdeztem, fel sem nézve a füzetből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2015. július 28. 00:05 | Link



Jó volt látni, ahogy Laz' vigyorgott és jó kedélyű volt. Letelepedtem mellé én is, Hime pedig a lábaimhoz feküdt. Amint a kezembe nyomott a lány egy vázlatfüzetet, fellapoztam azt. Üres volt. Biztos ez volt az a füzet, amit Madagaszkáron mesélt, hogy tele fogja firkálni. - Huhú, én leszek a megrontója a füzetednek! - csillogó szemekkel visszalapoztam, ismét az elejére. Ha már megtisztelt ezzel, hogy én használhattam először, valami nagyon Stepheset kellett bele alkotnom. Így egy örök emléket hozhattam létre Laz' számára.
- Hallod, én annyira bamba voltam, hogy nem sikerült elkapnom a szalmonellát. Nem tudom, hogy csináltam, de amíg a legtöbben a vécét környékezték meg én vidáman bejártam a szigetet, nem is egyszer!- büszkén elvigyorodtam, a teljesítményemen, még ha csak szerencsém is volt, aztán folytattam. - És képzeld, láttam igazi szellemet. Nagyon durva volt és muglikalóz volt, akkor, amikor még élt. Sőt, még a találós kérdéseket is szerette... Láttad volta a fejét, amikor az orrárak kötöttem a megfejtést! –hadartam, majd a dumám végeztével felnevettem hangosan, ahogy visszagondoltam arra a pillanatra. Nem volt semmi az a morcos pofa, amit akkor bevágott.  Mondjuk, tényleg azt hittem, hogy meg fog ölni. - De nagyon is örülök, csak annak nem, hogy mindent elfelejtettem, mi merre is van. Megint azt érzem, hogy egy labirintusban mászkálok. - kidugtam a nyelvem, és rákacsintottam, majd, csak ami jött elkezdtem rajzolni. Én magam sem tudtam, hogy mit, de rajzoltam.
- Mond, benne lennél majd egy kis rosszalkodásban? Vagy csak repkedésben a kviddicspálya felett? Esetleg bemehetnénk majd a faluba is. Azaz… ellóghatnánk! - kacsintottam a lányra, hátha értette, hogy merre is szerettem volna kilyukadni. Hát persze, hogy a játszótérre!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 29. 00:28 | Link



Légy a cinkosom, és megsúgom a titkom. De tudod, mit kérek érte? A nyelved, az agyad, a szemeid, és a kezeid. Nem szabad elmondanod senkinek. Nem sejtethetsz, csak nekem válaszolhatsz, csak én kérdezhetek tőled, csak, csak csak... Érted? Amikor rád bízom a titkom, te a részemmé válsz. Akár akartad, akár nem.
Minden porcikája remeg a ki nem mondott undortól és haragtól. Ennyire még soha életében nem akarta Őt megölni, mint most. Lassan és fájdalmasan bevégezni a lényt, ami a legtöbb rémálmát okozta. De most elérte a tűréshatárát! Úgy tervezte, hogy rátöri az ajtót első impulzusában, mikor megszületett benne a kétely. Aztán leült, elszívott egy cigit, és elkezdett gondolkodni. Hagyta, hogy a nyugodtabb, hidegebb énje bukjon felszínre, és vegye át az irányítást felette. Az impulzív kölyök elment aludni. Annyira előtte volt, ahogy pozdorjára töri a csontokat, szétszaggatja az inakat perzselő bosszúból, amiért ezt meg merte tenni vele, és egyre csak dagadt és dagadt a benne élő vadállat vérszomja. Lassú, komótos mozdulatokkal haladt a folyosókon éjnek idején fejében pörgetve a ronda rémképeket, melyek mindegyike kuzinja végét jósolta.
Szereti a szunnyadó kastélyt a nyugodt lakóival, kitartó diákjaival, a lusta kölykökkel, a lefitymáló, vagy épp lelkes tanárokkal. Az egész olyan, mint egy miniatűr szociális atom. Mert az is. Az iskolákban -mint a többi, kicsinyke társadalmi modellben- az a szép, hogy szinte tökéletesen le lehet modellezni az emberi viselkedést. Így az étlapon ott foglal helyet az érdekütközés, az érdekegyezés, az árulás, a kitartás, és az aljasság is. Többek között. Ez csak néhány példa a megannyi közül. Amit most készül felhánytorgatni, az az aljas árulás kategóriában versenyzik nála. Hogyan fogja kezelni? Fogalma sincs még. Egyszerre akarja kitépni annak a szemétnek a beleit, és vonni kérdőre. A furcsán hűvös szellő, mi bensőjét nyalogatja, néha megérinti a benne forrongó vulkánt is. Percről percre más jövőképet vizualizál maga elé, s amikor elér az erkélyre, még akkor sem biztos benne, hogyan fog reagálni, ha megtalálja. Hogyan? Ahhoz előbb maga a kiszemelt is fel kellene bukkanjon a porondon...
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 31. 12:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. július 29. 01:44 | Link

Mihael
minden a te hibád | stick and stones may break my bones

Nem alakult jól az estéje és ez egy igen diplomatikus megfogalmazása annak a véleménynek, ami vizuálisan lefesthető lenne egy méretes kupac tehénvégtermékkel. Rémi valahol a szobában pihen lenn, és ezúttal remélhetőleg tényleg pihen, nem pedig rémálmoktól gyötörve forgolódik. Találnia kell majd egy bájitalt receptet, amit a fiúval együtt (vagy inkább Rémi, ő tehetségesebb a bájitalok terén) megfőzhetnek, tompítva az éjszakai lidércnyomásokat. Talán ő is érzi a viharfelhőket, amelyek furcsa módon nem az égen, hanem a folyosón trappolva közelednek afelé az erkély felé, amerre ül, mert egy pillanatra végigfut rajta a hideg. Hiába, most már bőven sötétedés után vannak, régen lement a nap, a levegő is lehűlt. Talán jobb lenne visszamenni most már a hálókörletekbe.
A zakóját jobban összehúzva magán csúszik le a korlátról, ahova kiült (a védelmi varázslatoknak hála kiesni úgysem fog), és egy könnyed mozdulattal ér földet. Annak ellenére, hogy ilyen késő van, a mozdulatai még frissek, bár az üdétől egészen távol áll. Most, hogy éjnek évadján nem kell figyelnie a gondtalan megjelenésre, sokkal könnyebben kivehető az izmaiban és tartása mögött húzódó feszültség. Távolról sem hasonlít egy kitörni készülő vulkánra ugyan, arról legalább tudni, hogy egyszer kitör és utána minden megnyugszik. Ez  a fajta feszültség rosszabb, mert az ember tudatában van, de azzal együtt egyértelmű az is, hogy valószínűleg sosem tudja meg mi a probléma. Egyszerűen minden nyugtalanító velejárójával együtt benne van a levegőben, a szemrebbenéseiben. Ujjait végigfuttatja a haján, hátratúrva a sötétbarna tincseket - talán a szembeérkező alsóbb éves prefektusok előtt legalább ennyivel kulturáltabbnak néz majd ki  -, majd kifordul az erkély külső részéről a folyosóra visszavezető szakaszra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. július 29. 13:52 | Link

Ethan
bár meg se születtél volna...


Kizárni, elbarikádozni a kínzó kényszert, megzabolázni az összeránduló ujjakat, mik szemvájásért könyörögnek. Pórázt rakni a bent dühöngő állatra, mielőtt széttéphetne valakit. Egy pillanatra a halántékának nyomja két ujját, hogy csillapítsa a bent keletkezett lüktetést, de hasztalan. Továbbra is meg akarja taposni Ethan koponyáját teste teljes erejével. Érezze, hogy elpattintotta a húrt, hogy átlépte a határt, viselje a következményeket. Szemét rohadék!
Ráfordul az erkélyhez vezető folyosóra, léptei halkan koppannak a kövezeten. Nem is törekszik a halk járásra, csak el akarja érni azt a körvonalak nélküli, lelki szemei előtt lebegő képződményt, melyet érzései gyúrtak össze, és raktak elé, és a kuzinját jelképezik. A hosszú séták sokat segítenek a higgadásban is, de az a probléma, hogy amint meglátja Ethant, nem csak most, régebben is azonnal hangulatváltozás volt a következmény. Ő sem tudja előre megjósolni, hogy le akarja-e majd tépni a fejét, vagy szimplán üvölt-e vele. Jobb lett volna később, a Rellonban találkozni vele. Ehelyett a lépések elfogynak, elhalnak, mert szembekerül Ethannel a következő percben. Amaz épp kilép az erkélyről ide, a folyosóra.
Ijesztő semmi terül szét a mellkasában, miután útjára indítja az utolsó, indulatgőzös szusszanását. Semmi. Az agya megállt a működésben, a fókusztávolsága kinyúlt a végtelen felé, a teste ellazult. Látja Ethant, és mégsem; az ember képét helyettesítette az undor manifesztációja. Leredukálódott egy kiiktatandó célpontra. Megindul a folyosón szemhéjait kissé leeresztve, tekintetét elernyesztve, és ráirányítva Ethan vállára. Mintha félrenézne. Egy kicsikét. Már karnyújtásnyira van tőle, amikor reflexből indul meg a bal, erősebbik keze Ethan torka felé, hogy elkapja, és annál fogva belevágja a padlózatba, kisodorja az erkélyre, belapítsa a kövezetbe. Hogy elkezdje pozdorjára törni. Ethan reflexei biztos megedződtek az évek alatt, esélyesen most sem fogják cserben hagyni... de persze megtörténhet, hogy Mihael célba talál, és ádámcsutkán ragadja a rellonos mestertanoncot. A következő tizedmásodpercek mindjárt választ adnak mindenre.
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2015. július 29. 20:35 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ethan R. Saint-Venant
INAKTÍV


VII. - A Diadalszekér
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1948
Írta: 2015. július 29. 15:01 | Link

Mihael
minden a te hibád | stick and stones may break your bones

Kilépve az erkélyről, szinte azonnal szembetalálkozik Mihaellel. Ennyit arról, hogy az üres folyosóknak hála elengedheti magát; már görbül is vissza a szájára az a szokásos diplomatikus mosolya. Görbülne, ha nem venné észre a fiú különös viselkedését. Gyermekkoruk óta ismerik egymást, tudja már betéve Mihael arcvonásait, a rezdüléseket, mikor zaklatott, mikor gyűlöli minden kis részével, mikor feszülnek meg a tagjai, mint egy ugrásra kész vadállatnak. De ugyanúgy tudja azt is, mikor enyhül meg, mikor sebezhető, mikor tudna elevenbe nyúlni vagy épp elterelni a figyelmét arról, ami nyomasztja. Nem gondolatolvasó, ez olyasmi, amire hosszú évek tanítják meg. Ahogy arra is, hogy meddig mehet, mikor nyom túl forró vasat a túl eleven sebbe, ezt pedig jobbára általában igyekszik elkerülni.
Leolvad arcáról a mosolykezdemény, mert most valami történik. Ténylegesen, nem csak úgy, amit félvállról véve elengedhet maga mellett egy rövid, diplomatikus vagy szurkálódó megjegyzéssel. Nem nagyon tudja elképzelni, hogy mi ütött Mihaelbe, mi volt az, ami most ilyen égető haraggal töltötte el, hogy kiabálás és átkozódás helyett neki ront. Azonban az biztos, hogy ez minden csak nem vicces.
Látja lendülni Mihaelt, egyértelműen a nyaka felé közeledik a keze, nem pálcával, ököllel támad. Nem kaphatja el a nyakam. Ez fut át a fején, és ez a különös, nem várt jelzés arra készteti, hogy ösztönösen húzódjon arrébb, ezzel térjen ki a mozdulat elől.
- Mégis mi a fene... ?
De ha Mihael így, akkor ő sincs másképp, a pálca a keze ügyébe kerül - ha a fiú elhatározta, hogy rátámad, akkor meg fogja magát védeni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. július 30. 07:44 | Link

Martin R.
KATT


Nehéz nekem a nyári időszak, ezért nagyon megörültem amikor mondták a többiek, hogy hűvös van odakint, nem süt hét ágra a Nap és kimehetek én is anélkül, hogy az életemmel játszanék.
Az eső kopogását minden ablakon hallani lehetett. Széles vigyor terült el az arcomon ezt hallva és arra gondolva, mennyire tud örülni az ember egy-egy ilyen apróságnak is.
Ujjaimat a kőfalakon húztam végig szórakozásból és nem siettem el a sétát. Volt célom, az erkélyre igyekeztem csak úgy, kiélvezni a rossz idő nyújtotta lehetőségeket és még talán valakivel sikerül is termen kívül összefutnom.
Fütyörészve léptem ki a kis területre, ahonnan ellátni egészen a faluig. Mélyet szippantottam a friss, esőillatú levegőből, ezt követően ledobtam magam a szabad székek egyikére. Fejemet néhány percre hátra döntöttem, közben pedig kitaláltam, hogy otthonosabbá kellene tenni a helyet.
Kezemet feltartva a korlát irányába néztem, ahol szépen kezdett megjelenni a színtiszta, csillogó, nagyjából egy-két centiméter vastagságú jégtakaró, szépen lassan körbevéve az egészet, folytatva lefelé, minden részletet befedve. A korlát csak a kezdet volt. Néhány perccel később már az alattam levő szék is vékonyan havas volt, én pedig elégedetten dőltem hátra és néztem meg a művemet.
Utoljára módosította:Jeges Kventin Dioméd, 2015. július 30. 07:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. július 30. 16:08 | Link

Jeges Kventin Dioméd


Épp eleget szenvedtem a melegtől a szigeten, egy kisebb lehűlés nem tántoríthatott el attól, hogy a kastély erkélye felé vegyem az irányt. Ilyenkor legalább kihasználom azt, hogy a legtöbben visszahúzódnak a négy fal közé. Lassú és csendes eső volt odakint, de tudtam jól, hogy maximum nem merészkedek majd el a korlátokig, és akkor nem ázom el.
Hamar a kilátás rabjává leszek, ha egyszer kiérek ide. Nem véletlenül hanyagolom a tanulást ezen az erkélyen. Túlzott a nyugalom, a harmónia és a csend... Ezért imádok itt lenni, vagyis csak imádnék, ha nem sajátítaná ki magának néhány, magukat nagyon menőnek érző idejáró, vagy ne szólítana le félpercenként valami hülyeséggel egy taknyos. De nem panaszkodom, mert már bőven hozzászoktam az ilyenekhez, csak azt veszem észre, hogy minél idősebb leszek, annál inkább zavar a jelenség.
Hiába volt hűvösebb az idő, semmi affinitást nem éreztem ahhoz, hogy előkotorjam a melegebb holmimat a táskám mélyéről. Nem akartam beégni mások előtt, nem vagyok én eszkimó. Igenis be akartam bizonyítani, hogy melegítő nélkül, laza öltözettel se rossz ilyenkor odakint, de persze nagyot tévedtem. Amint félrehúztam az ajtót, fázni kezdtem és kissé libabőrös is lettem. Aztán már nem csak magammal foglalkoztam. Szemem sarkából valami mozgást véltem felfedezni a korlátnál, mintha kúszott volna rajta valami.
Jégtakaró volt. Elsápadva hátrálni kezdtem, mert rögtön a dementorok jutottak eszembe, a patrónusommal pedig még hadilábon állok. Nem tudtam a jelenség okát, aztán észrevettem a nekem háttal ülő, tejfölszőke hajú fiút. Igen, az ő arca ismerős valahonnan, mint a kastélyból lassan már mindenkié.
Nem volt nehéz dolgom úgy tenni, mintha ott se lettem volna. Látszólag el volt foglalva, én pedig kíváncsian néztem végig a folyamatot, ahogy néhány perc alatt a széke is behódolt a télnek, méghozzá a nyári időszakban. Nem bírtam tovább megállni, hogy ne menjek oda hozzá, de nem vagyok én pisis, hogy a térdeimen csússzak előtte csak azért, mert csinált valami látványosat. Ez bármi lehetett, még illúziómágia is.
- Ne haragudj, de ez melyik bűbáj is volt? - szólaltam meg végre határozottan a bejárattól, kifejezéstelen arccal, de felcsigázott szemekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 21:50 | Link




Az élet nagy dolgain gondolkodva álltam kint az erkélyen tanítás előtt, amikor még a kastély csendes volt. Jó, ez enyhe túlzás, baromira nem gondolkodtam, csak néztem ki a fejemből és próbáltam észhez térni egy bögre langyos kávéval a kezemben.
Szürcsölve ittam bele a túlédesített ébresztőbe, hogy aztán szürke kötött, nagyon lógós pulcsim ujjával töröljem meg a szám és a bögre szélét. Hűvös volt kint, még elég sötét is. Egyáltalán...hány óra van? Én csak felébredtem arra, hogy már testileg nem vagyok képes ágyban maradni, aztán sebtében összeszedtem magam és a konyhából kértem a kávét a manóktól. Elmaradt az órára való figyelés. Talán ezért nincs még senki a folyosókon? Lehet, hogy még csak hajnali öt van és már kint ácsorgok?
A korlátra hajoltam, karjaimon támaszkodtam meg és a szememet lehunyva dúdolni kezdtem azt a dalt, amit a Dorottyában kellett énekelnünk a legutóbbi tanításon. Bogolyfalva sem volt még fényes, csak egy-egy helyet láttam ahol idő közben felkapcsolódott a lámpa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeges Kventin Dioméd
INAKTÍV


Apuka
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 1599
Írta: 2015. július 30. 22:04 | Link

Martin R.
KATT

Alig, hogy nyugodtan befejeztem a művemet, valaki idegen megszólított oldalról. Szemöldököm megemelkedett, felpislogtam az ismeretlen fiúra. Kellett néhány másodperc, hogy eljusson az agyamig a kérdése, majd elvigyorodtam. Ja, hogy te nem tudod?
- Ilyen - feleltem egyszerűen, majd a tenyeremet felé mutattam, a következő pillanatban pedig a feje fölött elkezdett esni a hó nagy pelyhekben. Összesen talán tíz másodpercig hagytam, hogy ez így menjen, aztán felálltam a székből és a kezemet nyújtottam felé. - Jeges Dió, és te? - megesik, hogy az ember látásból ismer embereket, aztán semmit nem tud róluk, de azt hiszem, én még látásból sem ismerem a srácot.
Amint bemutatkozott és jól kezet fogtunk, visszaültem a helyemre és a fejemmel a szomszédos ülőhelyre mutattam.
- Leül?
Ha igen, akkor igen, ha nem, hát nem foglalt helyet. Én ettől függetlenül összefontam karjaimat a mellkasom előtt és mélyen beszippantottam a friss levegőt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. július 30. 22:12 | Link

Szira
A Korai órákban...

Szokásomhoz híven ma sem találkoztam azzal a bizonyos álommanóval az este folyamán. Még hajnalban róttam a folyosókat, nappal meg betévedtem az órára és igyekeztem láthatatlanná válni az összes diák számára. Egész jól ment, habár nem volt meglepő. Sosem voltam az a nagy társaságkedvelő srác... Ahogy lefordultam a sarkon észrevettem valakit. Elsőre azt hihettem valami éjszakázó prefektust látok, de hamar elvetettem és rájöttem ki az mikor kilépett az erkélyre és oldalról láthattam az arcát. Odasétáltam hogy kimenjek utána és kérdőre vonjam, de megálltam és őt figyeltem. Ha jól láttam a falut kémlelte elgondolkodva, de ahhoz hogy biztosra menjek közelebb kellett volna mennem. Nem vártam sokat, be is léptem és nekidőlve a falnak meg is szólaltam miután összefontam a mellkasom előtt a karjaim.
- Szia Szira... - halkan szólítottam meg, de épp eléggé hangosan hogy meghallja. Nem mentem oda, nem öleltem meg, nem tettem semmi mást. Feltűntem itt akár valami szellem és vártam mit lép. Vagy nekem jön, vagy nem... Mondjuk én is megtehetném a hallottak alapján de nem... Az ő szájából akartam hallani mi minden történt vele. Pedig belül majdnemhogy felrobbantam, mégis sikerült hideg, pontosabban semleges és semmitmondó maradnom még vele szemben is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Martin Romberg
Minisztériumi dolgozó, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 217
Összes hsz: 618
Írta: 2015. július 30. 22:19 | Link

Jeges Kventin Dioméd


A szokatlan látottak után egyszerűen muszáj volt megkérdeznem, hogy melyik bűbájt használta. Szégyelltem magam legbelül amiatt, hogy nem bírtam előidézni egyetlen kézzel fogható magyarázatot sem, mert még ha valami úton-módon meg is tudta ezt oldani pálca és varázsige nélkül, az akkor is azt jelentené, hogy egy nagyon tehetséges varázstudóval futottam most össze.
- Váó - valósággal le voltam nyűgözve, ez persze az arcomon is látszott, s úgy tűnt a fiú örömét leli a szórakoztatásomban. Nos, nekem pedig az a valóságos felüdülés, hogy ennek az egésznek a szemtanúja lehettem.
Már csak ez hiányzott, a felfelé kémlelés eredményeképpen bele is ment a szemembe egy pihe, ahogyan az lenni szokott. A jelenség azonban néhány másodperc múlva megszűnt, maradtunk mi ketten.
Szintúgy megdöbbentő volt ez a gyorsan jött kéznyújtás. Nem hittem volna, hogy egyből be kell majd mutatkozzak valakinek, igazából semmilyen ismeretlen megismerésére nem voltam felkészülve. Valamiért azonban megkegyelmezett a szívem, így egy biztató mosollyal egyetemben viszonoztam a kézfogást.
- Martin Romberg vagyok, minden elismerésem az előbbihez. - próbáltam a lehető legjobb kiejtésemet hozni, érezhető volt ugyanis, hogy még nálam is sokkal rosszabbul beszéli a magyart - Mi az anyanyelved? Talán tudnánk beszélni jobban úgy - ajánlottam fel baráti gesztusként. Sok nyelvet beszélek, hiszen egy olyan országból jöttem, ahol ez jóval megszokottabb az átlagnál, még ha a kantonok miatt valamelyest elszeparálódtunk. A magyar még mindig kihívás, de nem okoz annyi gondot, mint azt elsőre hittem. Pár év és teljesen bele fogok rázódni. Ezek csak rutinmondatok, amiket úgy megtanultam, mint valami verset. Természetesen helyet foglalok a közelében.
- Remélem nem zavartalak meg az elfoglaltságodban - tettem hozzá udvariasan, miután megköszörültem a torkomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2015. július 30. 22:23 | Link



Jobb lábam mezítláb a balt nyomorgatta, egyáltalán nem zavart, hogy simán felfázhatok. Hideg volt a kő, de a meleg, fenekem alá érő pulcsi kompenzálta ezt. Teljesen jól lefoglalt a dal, amit egyébként szöveggel együtt kellene tanulgatni, egészen addig amíg fel nem tűnt, hogy valaki érkezett még rajtam kívül az erkélyre. Elcsendesedtem és amikor megszólalt, lendületből fordultam hátra, ezzel a lendülettel pedig a félig teli bögre egyenesen a kőpadlón landolt hangos csörrenéssel. Ripityára törött, a kávé pedig mindenhova fröccsent, de főként a cipőtlen lábfejemre.
Ott állt velem szemben, én pedig csak meredtem rá. Nem tudom, mi látszott az arcomon, de első sorban megrémültem, meg hát meg is lepődtem. Már nem számolom, mennyi ideje tűnt el, nem vártam, hogy megjelenik. El is könyveltem már azt hiszem, hogy többet nem fogom látni.
Többször is eljátszottam a gondolattal, milyen lesz újra látni és egyik alkalommal se így jelent meg lelki szemeim előtt. Semmi változást nem láttam rajta. Nem is mértem végig, csak a szemébe tudtam nézni, pislogás nélkül. Lassan kiszáradó számat megnyaltam, nagyot nyeltem mielőtt megszólaltam volna.
- Szia - ennyi. Ennyi volt a nagy reakció.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 ... 14 15 [16] 17 18 ... 26 ... 36 37 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Déli szárnyElső szint