Szira
A Korai órákban...
A Korai órákban...
Szokásomhoz híven ma sem találkoztam azzal a bizonyos álommanóval az este folyamán. Még hajnalban róttam a folyosókat, nappal meg betévedtem az órára és igyekeztem láthatatlanná válni az összes diák számára. Egész jól ment, habár nem volt meglepő. Sosem voltam az a nagy társaságkedvelő srác... Ahogy lefordultam a sarkon észrevettem valakit. Elsőre azt hihettem valami éjszakázó prefektust látok, de hamar elvetettem és rájöttem ki az mikor kilépett az erkélyre és oldalról láthattam az arcát. Odasétáltam hogy kimenjek utána és kérdőre vonjam, de megálltam és őt figyeltem. Ha jól láttam a falut kémlelte elgondolkodva, de ahhoz hogy biztosra menjek közelebb kellett volna mennem. Nem vártam sokat, be is léptem és nekidőlve a falnak meg is szólaltam miután összefontam a mellkasom előtt a karjaim.
- Szia Szira... - halkan szólítottam meg, de épp eléggé hangosan hogy meghallja. Nem mentem oda, nem öleltem meg, nem tettem semmi mást. Feltűntem itt akár valami szellem és vártam mit lép. Vagy nekem jön, vagy nem... Mondjuk én is megtehetném a hallottak alapján de nem... Az ő szájából akartam hallani mi minden történt vele. Pedig belül majdnemhogy felrobbantam, mégis sikerült hideg, pontosabban semleges és semmitmondó maradnom még vele szemben is.
- Szia Szira... - halkan szólítottam meg, de épp eléggé hangosan hogy meghallja. Nem mentem oda, nem öleltem meg, nem tettem semmi mást. Feltűntem itt akár valami szellem és vártam mit lép. Vagy nekem jön, vagy nem... Mondjuk én is megtehetném a hallottak alapján de nem... Az ő szájából akartam hallani mi minden történt vele. Pedig belül majdnemhogy felrobbantam, mégis sikerült hideg, pontosabban semleges és semmitmondó maradnom még vele szemben is.