Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mintha csak tegnap lett volna.
Másfél évvel ezelőtt a kastély épp ugyanilyen csöndes és nyugodt volt, amikor legelőször hagyta el az irodáját, hogy fázva-unottan éjszakai őrjáratra induljon. Akkor gyűlölte minden pillanatát, nem is vette komolyan igazán, honvágya volt, a feladatot pedig egyenesen a személyével szembeni inzultusként élte meg. Gyűlölöm a kölyköket és ők is gyűlölnek engem, mondta, majd hangoztatta hosszú éveken át.
Atán, ahogy egy rossz cipő, ő is belekopott és beleszelídült a feladatba. Mintha csak hazatérne, zárja be a Defenzori szoba ajtaját maga mögött, csúsztatja zsebre a kezeit, majd indul el a megszokott, magányos útvonalán.
Összesen háromévet töltött az iskolán kívül, ám az országban, ahol, és ezt már a lelkében biztosan tudja, bizonyára otthonra talált. Nem volt szükség rá, a feladatokat fiatalabb kollégájára hagyta, ő pedig meg is könnyebbült tőle, hogy a kastély falaitól túl, ismét önmaga lehet. A munka és család axisán pedig furcsamód még csak nem is kell egyensúlyoznia többé. Most már könnyedén jön, nem küzd, nem drámázik.
Csak élvezi a langymeleg semmit.
Elfojt egy köhögést, megköszörüli a torkát, ütemesen kaptat fel a kő lépcsősoron. Amerre jár, gyakran hall suttogást vagy lábdobogást, ő jótékonyan tetteti magát süketnek akkor. Valójában kapóra jön a kellemetlen híre, hisz anélkül tartanak tőle, hogy bármit tennie kellene. Dwayne Warren, a diákok réme.
Előre tart tőle, mennyiben változik ez majd, ha hamarosan a fia is átlépi ezt a küszöböt.
Az erkélyt minden alkalommal útba ejti ilyenkor. Tudja, ha hormonokkal küldő tinédzser lenne, ő is ide csábítaná a többi lányt, ha pedig üresen találja, megalább rágyújthat, mielőtt alámerülne a jóval lohasztóbb alagsorba. Nocsak, és mit lát, azonnali kapás.
   -  A takarodó elmúlt. Befelé - szól rá a lányra anélkül, hogy érdekelné kicsoda, mit csinál, miért van ott, ahol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Egy lány. Valamiért az erkélyről mindig lányokat kell összeszednie, ők azok, akik olyannyira romantikusnak találják ezt a huzatos, középszerű helyet. Lám, most is. Sem a vonásait, sem pedig dacos pillantását nem tudná kivenni, csak a haján megcsillanó, sápadt holdfényt látja, azt, ahogy karba font kézzel a korlátnak dől. Nagyszerű - talán túlságosan hamar örült a hírének, három év pedig mégis elég volt hozzá, hogy az újabb diákok már ne meneküljenek előle nyüszítve, amikor meglátják a folyosón. Mégis mit művelt Bertalan eddig, kártyázni tanította őket. Félreértés ne essék, nem zavarja, hogy nem fossák össze maguk a közeledtével a diákok. Azonban, ha nem óvakodnak tőle, még a végén megeshet hogy dolgoznia kell.
Gyűlöl büntetőmunkát osztani. Hasztalan, nevetséges, a felügyelet pedig kire hárul? Nyilvánvalóan rá.
   -  Ez nem kérés volt - nyomatékosítja szavait még mindig az ajtóban állva - Ha akarod, az óvodába is mehetsz. Ha innen picsán rúglak, pont ott fogsz landolni. Na mozgás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A lány közelebb sétál, az ő szemöldöke pedig minden lépésnél egyre magasabbra emelkedik. Beszarás, ez halálosan aranyos, most keménykedni fog vele? Mit szeretne tenni, megüti azzal a törékeny kis kezével? Bájos.
A való világban töltött három év alatt egészen elfeledkezett az itteni diákok összetételéről és arról, hogy némelyik olyan magasan hordja az orrát, hogy csoda, egyelőre műholdak nem keringenek körülötte. Arra azonban pontosan emlékszik, hogy kezelte ezeket a penészvirágokat régen, akik végül mind megtörtek a keze alatt. Valakinek több kellett, valakinek kevesebb, valakihez erőszak, valakihez némi taktika.
   - Talán tudod, hogy gyengélkedő is van a másodikon - válaszol ridegen.
A hangsúly. Ez az él. Bár a hányni jöttem ki- kifogás számára új, ezt egyelőre úgy dönt, el is engedi a füle mellett. Az arca grimaszba rándul.
   -  Dwayne Warren. Jobb, ha megtanuljuk egymás nevét, a következő hónapban bőven elég időt fogunk együtt tölteni, amíg büntetőmunkán leszel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Erre... nem igazán számít. Pontosabban arra, hogy a bemutatkozásakor a lány rögtön több lépést tántorodjon hátra, a szemei pedig kistányérrá kerekedjenek. Azok, akik beleállnak a szigorába, leginkább a büntetést vagy a konkrét ordítást követően szoktak visszavonulót fújni; az kevés, aki ennyitől meginog.
A szeme összeszűkül, a félhomályban kutatón fürkészi a lány vonásait - talán csak be van nyomva, amiatt viselkedik így. Messze nem ő lenne az első, akit egy vödröt a kacsójába adva invitálna meg a Defenzori szobába józanodni, hogy amikor kitisztul, még frissében ejthesse meg az atyai lebaszást. Do as I say, not as I do.
   -  Kinek...
Kinek a kölyke vagy te? Ez az első, ami megütközve megfogalmazódik benne a lány válaszára. Errefelé nagyon kevesen tudnak a Zójával való közös múltja részleteiről, a legközelebbi barátai közül sem mindegyik. A kastélyban a házasságuk előtt sem olt titok, hogy a nő a közös lányukat neveli, később pedig két fiatalabb gyerekük is született. Azonban az ezt megelőző idő, illetve Zója családjából való távozása már nem publikus információ. Hacsak...
   -  Hát ez csodálatos - mormogja végül. Machay. Ha a lánya nem viselte volna ezt a nevet évekig, így nem szokott volna hozzá, most arcának komor kifejezése ismét grimaszba rándulna - De ez a tényen semmit sem változtat, kedves Machay Adél, ha nem mozdulsz meg azonnal, akkor a seggeden fogsz a hálókörletedig csúszni. A családodat meg csókoltatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Az épp, hogy a félhomályos folyosóról kiszűrődő fényben nem látja igazán a lány vonásait, így azokat az apró rezzenéseket sem kapja el, amik arra vonatkoznának, hogy beteg és rosszul érzi magát. Hallja, hogy a hangja cseppet megremeg, amíg beszél, azonban nincs oka rá, hogy ennek különösebb jelentőséget tulajdonítson.
Valójában a saját megütközésén való uralkodás az, amin dolgozik, ahogy állja a lány csípős tekintetét. Az információk fényében nem csodálkozik, hogy ennyire felvágták a nyelvét; ha ezt a lány jelenleg nem rajta, hanem kívülállón köszörülné, még szórakoztatná is a tény. A Machay- vérmérséklet, a mindennapokban bőven van szerencséje hozzá, a felesége és a gyerekei is örökölték, akik köszönik szépen, legalább másfél évtizede hajszolják zsibbasztó alkoholizmusba.
Bármikor meghalna értük, de néha igazán elmehetnek a picsába a vérükkel együtt mind ott, ahol vannak.
   -  Hmm-hmmm. Rendben. Ha így akarod csinálni, akkor így fogjuk csinálni.
Nincs türelme a kölykökhöz. Sosem volt. Valójában az Úr csodája, hogy Nina volt az egyetlen, akit megütött közülük, őt is magánéleti, már rég elfeledett okokból. Ha a lány szeretne az első lenni, akit a visszatérése után megagyal, a legjobb úton halad hozzá, jelenleg ugyanis messze nem érzi a lelki erőt magában ahhoz, hogy leálljon vitatkozni vele. Ahogy Adél a folyosóra lép tehát, ő a biztonság kedvéért a felkarjánál fogva állítja irányba, majd mutat előre.
   -  Defenzori iroda. Most. Szedd a lábad, nem érünk rá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem kell félteni: két csecsemőt nevelt föl. Abban a pillanatban tehát, hogy a lány megtántorodik és öklendezni kezd, ő nyomban ellöki a karját és hátrál el tőle. Az apai és aurori reflexek nem hagyják cserben, és bár egyáltalán nem az első eset lenne, hogy egy diák lehányja a ruháját, ezt most sikerül elkerülnie.
Pár lépéssel mögötte áll, míg a lány a táglákba kapaszkodva leginkább a falat, valószínűleg pedig a márványpadlót és a saját cipőjét hányja össze. Az arcán érthető undor fut át, elfordítja a fejét, bár végignézni így nem fogja, remekül hallja a produkciót. Meseszép. Tényleg csodás. Szombat éjjel van, persze mi másra számított, ez a műszak rendszerint három-négy sápadtan gubbasztó diákkal a kanapéján végződik.
Nem neheztel rájuk különben, miért is tenné, ő ugyanezt művelte - és műveli a mai napig -, ha nem rosszabbat. De meg kell érteniük valamit: ha bebaszol és hülyeségeket művelsz, annak viselned kell a következményeit. Addig szerencsések, amíg ez a következmény mindössze a tőle kapott, komolyan egyáltalán nem vett fejmosás.
   -  Na gyere, hercegnő, most leülsz egy kicsit.
Nem törődik esetleges ellenállással, a vállát átfogva vezeti vissza a folyosóra, hogy az egyik fal melletti padra kényszerítse őt. A mozdulata nem erőszakos, de ha szükség van rá, legyűri az ellenkezést.
Ha Adél leül, ő eztán guggol le vele szemben, hogy az arcát fürkészve közelebbről is felmérje a károkat.
   -  Csak ittál vagy be is szedtél valamit? - hagyja, hogy a korábbi durva él kivesszen a hangjából. Bár szigorúan figyeli a vonásait, leginkább érdeklődőnek tűnik - Nem kell beszarni, nem fogsz belehalni, de jobb ha elmondod, hogy mivel számoljak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csak figyeli, ahogy a lány mély levegőt vesz és általánosságban véve lassan megnyugszik a hűvösben. Magával a tócsával nem foglalkozik, arra vannak a manók, különben is varázslattal pillanatok alatt eltüntetheti bárki a mocskot. Az ő feladata és fókusza jelenleg mindössze arra irányul, hogy Adél jobban legyen, cseppet összeszedhesse magát, hogy utána tiszta fejjel és újult erővel mennydöröghesse rá atyai szidalmait. A drog az rossz, az alkohol az rossz, ha szexelsz, meghalsz. Ámbár az ő rögtönzött kiselőadásai inkább arra irányulnak, hgy ha mindenképp szétcsúszásra kerül a sor, akkor azt az ember fia-lánya lehetőleg olyan körülmények között tegye, hogy véletlenül se eshessen le a kastély egy nyitott erkélyéről.
A lány elvigyorodik, az ő homloka ráncba szalad, nem igazán érti a viselkedés - na de mit is vár az ember valakitől, aki nincs egészen képben. Alkoholszagot nem igazán áraszt, tehát valamiféle drogra tippel. A visszarendelésének egyik nyomós oka a kastély környéki drogepidémia megfékezése: és bár ő nem ért egyet a kábítószerekkel szembeni háborúval, teszi a kötelességét. Ez a másik indoka annak, hogy nem hagyja magára Adélt most. Ha be van nyomva, akkor bizony beszélni fog.
Azonban.
Elsőre egyáltalán nem érti, miként és hogyan jón szóba a felesége. A feje oldalra billen, szája elnyílik, a kérdés már ott fogalmazódik a fejében, amikor az annyira fiatal és annyira ismerős szemekbe néz. Nagyon hasonlítanak azokra, amik még az Egyesült Államokban, a sorsot megpecsételő hírt közölve, riadtan néztek vissza rá.
   -  Ohh... - váratlan. Az arcára is kiül, hogy elveszti a gondolatai fonalát. De épp, csak egy pillanatra - Anyádék tudják?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Tudja, hogy ő ehhez kevés.
Különben semmi köze sincs hozzá, néhány évvel korábban pedig vissza sem kérdezett volna, hanem csöndben magára hagyta volna a lányt a problémáival. Nem kegyetlenségből, nem érdektelenségből, nem undorból, hanem, mert ez nem az ő hatásköre. Az évek során kialakult ugyan, hogy a diákok őt, mint az iskola védelmezőjét gyakran keresték meg a biztonságukat nem érintő kérdésekkel, ezekben az esetekben azonban leginkább másokhoz irányította őket. A feleségéhez, például, ha ő ne volt elérhető, a házvezetőkhöz - bárkihez, igazából, csak ne hozzá.
Aztán gyerekei születtek, Mina felnőtt, egyszerre pedig elkezdett másképp tekinteni ezekre a semmirekellőkre. Dwayne sosem volt egy kifejezetten empatikus ember.
Azt azonban az eltelt években megértette, nem árt úgy viszonyulnia a diákokhoz, ahogy szeretné, hogy az ő gyerekeivel bánnának. A lány bizonyára nagykorú vagy ahhoz közeli, de ha nem is, ezen a ponton megtehetné, hogy vagy feláll mellőle és otthagyja, vagy pedig a házvezetőjéhez kaséri, oldja meg ő. Ám, jelenleg inkább megfeledkezik erről.
Vajon Zója is így nézett ki, amikor ő magára hagyta majd' harminc évvel ezelőtt?
Csak figyeli a lány arcát, ahogy a légzése szépen egyenletesebbé válik, bár a bőre még sápadt és nyirkos.
   -  Amíg az iskolában vagy, addig nem bánthat senki. Remélem, tudod. - üres szavaknak tűnnek, de igazak: ezek közt a falat között senkit sem fognak bántani, amíg ő itt van. A súlyát kissé átteszi az egyik lábáról a másikra, ahogy kezd egészen elgémberedni.
   -  Mert a gyerek apja csak akkor marad veled, ha elvehet? - ráncolja a homlokát teljesen értetlenül - Nem kell belemenned ebbe a zsarolásba és beszélek vele, ha szeretnéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Adél arcába szép lassan visszatér valamiféle szín, ő pedig ezen megnyugodva végül, elgémberedett lábakkal feegyenesedik mellőle. Elmondhatatlanul kényelmetlenül érzi magát most. Egyrészt: még mindig semmi oka és alapja sincs beavatkozni, még akkor sem, ha groteszk érzése támad a lány szavaival kapcsolatban. Egész egyszerűen, a munkaköri leírása nem terjed ki erre. Másrészt azonban, a lány rokona, vagy mi a pokol, akkor is, ha először találkozik vele, ő pedig úgy néz rá, mintha beleszartak volna a rántottájába.
Legegyszerűbb megoldásként eldönti tehát: neki most kell egy cigi. Hátrébb lép, Adél válaszára fény villana pálca végén, ő pedig a korlát oldalának dőlve gyújt rá.
   -  Ez a huszonegyedik század. Nem kell hozzámenned.
Üres kezének mutatóujjával a kőkorlátra rakódott, száraz mohát kapargatja maga mellett. Ő már csak tudja, miről beszél: három gyereke született, mégis nem sokkal a második előtt vette feleségül Zóját, akkor sem amiatt, mert kényszerítették rá. Persze, a magafajtának könnyű: félvérként, apai ágon a tisztavérű családok páriájának tagjaként a kutyát nem érdekli már a házassága. Ennek pedig roppant mód hálás. Nehezen dolgozná fel, ha Minát vagy Alice-t egyszer egy ismeretlen férfinak kellene átadnia az oltár előtt.
   -  Nem, nem vagy büntetésben, csak menj lefeküdni, jó? - legyint türelmetlenül - És. Ha szükséged van valamire, tudod. Az irodában megtalálsz.