Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Érdeklődve pillantok fel rá a dekrétum szónál, és nem azért, mert nem hittem volna, hogy ismeri a dekrétum szót, hanem mert meglepett, hogy egy átlagos évtervezésnél használja a dekrétum szót. Mondjuk, jobb lenne, ha én nem lepődnék meg semmin, tekintve, hogy még mindig nem fejtettem ki azt a verziót, hogy elképzelhető, hogy talán a dániai út nem csak egyetlen hónap lenne, hanem évek. Mert ha így lenne, akkor neki kéne tovább vinnie a házat, és megoldani mindent. Valljuk be, sem ő, sem én nem tudtunk olyanok lenni, mint amilyen Sárközi vagy Emily voltak, az ő attitűdjük, közvetlenségük, gyerekszeretetük és kamaszkezelési módszereik példaértékűek, de saját magam nem tudok olyan lenni, mint ők.
- Hm. Nos, véleményem szerint, ha az elkövetkezendő időben arra törekszünk, hogy ne legyél újra átmenetileg halott, az egy jó kiindulási pont lehet ahhoz, hogy a gyermekeink ne váljanak ön-és közveszélyessé.
Tudom, hogy amit Julcsi csinált nem éppen szerencsés, és hatalmas mázli, hogy nem történt nagyobb baj, de annak a kislánynak eleve egy komolyabb pszichológusi körre lenne szüksége, és nem csak azért, amit Hege feltámadását követően csinált. Valahogy az egész gyerekből az az attitűd jön le, hogy ő nem igazán van rendben, de az anyja ezt soha életében nem vallaná be.
- Emma talán beszélhetne vele.
A nőre pillantok, aztán akaratlan is Cathre, aki éppen csak nem rúgta be az ajtót. Vihar a paradicsomban? Szeretnék a saját dolgommal foglalkozni, de valljuk be, az életem éppen annyira sivárrá vált, hogy kell ez a kis plusz, amit egy ilyen dráma jelenthet.
- A nők nem szeretik, ha a szenvedélyünk tárgyaként azonosítjuk őket?
Bukik ki belőlem az őszinte kérdés, és mivel én is megtettem, és lám csak van is egy félresiklott kapcsolatom... volt kapcsolatom a történetből, sose késő tanulni. Na nem mintha sorban állnának a nők, vagy, ha sorban is állnak, én vagyok banálisan alkalmatlan, hogy ezt észrevegyem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Nem ellenkezem, nem gondolom, hogy mindaz, ami most következik, túlzás volna, sem azt, hogy igazságtalan. Némán, de nyugodtan haladok végig a folyosón, melynek csendjét egyedül Gabriella botjának ütemes koppanásai verik vissza.
- Tudja, éppen néhány napja merült fel otthon, hogy vajon olyan leszek-e, mint Sebastian, rábeszélés miatt elvállaltam az oktatói posztot, majd a feleségem halála győz meg arról, hogy életem utolsó éveit nem a tanodának kell áldoznom. Nelli legnagyobb nyugalmára erre úgy tűnik, nem a válasz.
Egyszer már elveszítettem őt, mert a karrierem sokkal fontosabb volt, mint, hogy mellette legyek teljesen. Ez megint nem fordulhat elő. Mérsékeltem ugyan a tanóráimat, nem lettem volna minden nap a kastélyban, és az egyetemen is ésszerűbb időbeosztást eszközöltem, de fogalmam sincs, hogy a szerelmem erre mégis mit fog reagáni. Drasztikusan sok szabadidőm lesz, az már biztos. Belépve az irodába nyitom csak ki a számat, a pálcámat az igazgatói asztal közepére helyezem, mely a teljes megadás jele. Felesleges megérintenie a világosbézs színű, szépen faragott szőlőfát, hiszen végignézhette ő is, ahogy a páncélos magatehetetlen lesz. De azért megadom én ennek a módját.
- Bűnbánatot nem fogok tanúsítani, hiszen azt azok sem tesznek, akik vétkeztek ma este. Nem tagadom azonban azt sem, hogy kissé drasztikus voltam, de nem igazságtalan. Viszont vállalom a következményeket, azonban értékelném, ha a szakmai életemet nem befolyásolná a mai este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Elhúzom a számat arra, hogy akik bent vannak, azok gyerekek. A jövő zálogai, és nem is mind gyerek.
- Negyedévtől felfelé felnőttek. Attól a pillanattól, hogy betöltik a tizenhetedik életévüket, nem számítanak a mágustörvények szerint sem gyerekeknek, sem fiatalkorúaknak. Felnőttként hivatkozik rájuk a törvényalkotás. Emellett nem egy prefektus is érintett az esetben, azok a személyek, akiknek példát kellene mutatniuk. Ez rendben van?
Kérdezem teljesen nyugodtan, mert attól még, hogy órára járnak, ha elkövetnek valamit, nem a Balaton mélyére kerülnek, hanem mennek a Mecsek bányáiba. Vajon akkor mi a határ, ahol e falak között gyermekeknek vagy felnőtteknek vannak titulálva.
- Minden évben ezzel a mondattal ússzák majd meg azt, hogy minden évkezdésünk olyan, mintha egy olcsó mugli katasztrófafilmben lennénk? Gyerekek. Maga is volt gyerek, és is voltam gyerek. A szüleim szégyenkeztek volna, az oktatóim lemondtak volna rólam. Sosem engedtem ezt meg magamnak, és én Sebastian Felagund diákja voltam, ami dicsőség volt. A mai napig büszke vagyok arra, hogy milyen diák voltam, pedig az Eridonba jártam, voltak stiklijeim, de az eseményeket, az oktatóimat, mindig megtiszteltem. A mai fiatalokból ez hiányzik, és ezért tartunk most itt.
Én hiába nevelek, Anti is hiába nevel, újra és újra elkövetik ezeket. Tudom, hogy Adler is próbálkozik, A Rellon vezetősége is, amit láttam is, hogy lesz onnan is diák, aki mehet az irodába raporta.
- Nekem meg arra lett volna szükségem, hogy csírájában legyen ez az egész elfojtva, de nem történt meg, tavaly is azt érzékeltem, hogy ha nem veszem a kezembe az irányítást, akkor az egész tragédiába torkollik, és az idei év sem volt másként. Csak most a tragédia éppen itt történik. Példát kell statuálni, hogy végre belegondoljanak abba, hogy a tetteiknek súlyos következményeik vannak. Nem ok nélkül lettem többször is az év tanára, az év házvezetője. Tettem érte, és mindig figyeltem arra, hogy a tudás és az élmény is meglegyen a számukra. Én azért jöttem ide, mert Sebastian megkért rá, olyan utódott szeretett volna, aki szakmailag felkészült, és akinek a neve segíti a tanoda szakmai előmenetelét. Azért lettem házvezető, mert Emily könyörgött nekem, hogy vállaljam el, mert ő a szerelme után akart menni. Én azzal az ígérettel jöttem ide, hogy ez egy nyugodt tanári állás. Nem volt az, de tavalyig nem bántam. Tudta maga is azt, amit én. Hiába vagyok feddhetetlen, mint tanár, mint házvezető, hiába vagyok becsületesebb, mint a kollégáim nagy része, velem kell példát statuálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Rezzenéstelen arccal konstatálom, hogy szegény fa igencsak ellenálló, és tekintetem kicsit lejjebb siklik, azt mérlegelve, hogy a pálcám biztonságos távolságban van-e még az aranyaktól. Egyelőre igen, de azért az ember szemmel tartja azt, akivel már huszonnégy éve együtt van. Lassan negyven leszek, és nem szeretnék új pálcával ismerkedni.
- Nos, kedves tanárnő, véletlenül sem szeretném elkeseríteni, de Holló Albert úr, aki Rothman igazgató másik oldalán ül minisztériumi alkalmazott, azt hiszem itt nem kérdés, hogy a fülükbe jut-e, hanem az, hogy miként van tálalva, de tavaly is egészen ügyesen magyarázta ki a dolgokat.
Pedig ott aztán biztos voltam benne, hogy a diákjainkat szét kell lőnünk majd Európa mágusiskoláiba és nekünk befellegzett. Nem lett volna csoda. Inkább az a megdöbbentő, hogy még mindig nyitva van az iskola, és a hála helyett újabb eseményt tettek katasztrofálissá.
- Véleményem szerint ez hatásosabb, mintha egy kevésbé jó tanáron tenné. Egy kezdőn, vagy olyanon, akinek nem megy olyan jól az oktatás, de lelkes. Vagy, akit utálnak. Ott még meg is könnyebbülnének. Nem vagyok egoista, félre ne értsen, de van annyi önértékelésem, önkritikám, hogy pontosan tudom, hogy ott vagyok, ahol a kezdet kezdetén bepozicionáltam magam. Hogy veszteség leszek.
Jó, ez talán egy kicsit egoista kijelentés, de legyünk őszinték, én tényleg rengeteg mindent megtettem azért, hogy legyen mire nagy arcomnak lenni. Van tizenkét bájital, ami a nevemhez köthető, hat rég elfeledett, aminek a kutatását végigvittem, és melyeket visszaadtam a társadalomnak, és hét kísérleti bájitalom, szakkönyveim, és más publikációim. Több elismerésem és díjam, mint a tanártársaimnak összesen. Szóval, ha azt mondom veszteség, akkor az úgy is van.
- Mutattam én példát. Harminchét tanár van az intézményben, harmincöt nézett ki a fejéből, egy benne volt egy büntetés kiosztásába, és voltam én, aki cselekedtem is. Harmincöt oktató ült, és nézte, ahogy egy prefektus nevetségessé tesz egy tanulót, ahogy egy másik diák félig páncélba jön be, dinójelmezeseket, a helyüket megtalálni képteleneket, majd egyet, amelyik egy pónit hozott be, és páncélban ment szerelmet vallani. Mindenki csak ült. Ha csak azt elértem, hogy más kollégák is cselekedjenek, akkor már megérte. Ha azt is, hogy ezentúl megtisztelik az esemény ünnepiességét, akkor higgye el, bőven megérte, hogy én holnap reggel már nem itt kezdek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Ön pedig az ellenkezőjéről.
Erre meg én tudok egészen biztosan hivatkozni. Azért akkor, amikor hangosan is kihirdetésre kerül a felfüggesztésem, érzem, hogy egy kicsit összébb szorul a mellkasom. Amikor idejöttem, azt mondtam, ideiglenesen teszem, aztán eltelt hat év, ami alatt nagyon megszerettem a házvezetői szerepet, és azt is, amit a srácoktól kaptam. A harmincas éveim elején voltam, összetört szívvel, karrierista vágyaimtól telve. Most, közel a negyvenhez, a szívem ép, a lelkem is, ahogy arra gondolok, hogy mennyire szeretek itt tanítani. A jövőt formáltam, nem pedig készen kaptam az egyetemen.
- A hét második felében, csütörtökön, talán pénteken érkezik egy nagyobb szállítmány bájital alapanyagokból és eszközökből. A minisztérium igen keveset ad erre, így magam szoktam gondoskodni arról, hogy a diákjaim megfelelő minőségű és mennyiségű alapanyaggal sajátíthassák el a bájitalokat.
Közben a kezembe veszem a pennát, és a magam részéről alá is írom, hogy teljesen hivatalos legyen, még az a fránya dr.-t is odakanyarítom, nehogy emiatt mondják azt, hogy nem teljes a dokumentum.
- Ajándék a jövőnek. A számla rendezve van.
Felkelve a székből szerényen elmosolyodom, és kissé meghajolok, méltóságteljes tisztelettel a tanerő irányába.
- Ne szomorkodjon. Gondoljon arra, hogy egy ifjú hölgyet a Mennydörgő utcában most a legboldogabbá tett azzal, hogy elbocsátott, mert végre több időt leszek otthon.
Mindenben meg kell látni a lehetőséget, és remélem, hogy Nelli is így fog gondolni rá, amikor ma egy nagyobb doboz kíséretében hazaállítok. Elhátrálok az ajtóig, és kilépve rajta törekszem rá, hogy minél előbb eltüntessem a nyomát, hogy egyáltalán itt jártam, és hazamenjek.