Barna szemű Theon
Jelenleg nem vágyom másra, minthogy kiszakadjak kicsit a tanulásból, és a vizsgák helyett valami másra gondoljak. Napok óta bűbájokat magolok, aztán gyakorlom őket. Majd megint bemagolok egy párat, és újra a gyakorlásra kerül a sor. Ennél monotonabbak már nem lehetnek a napjaim. És hogy még idegesebb legyek, nem mennek a bűbájok! A mágia története pedig már annyira untat, hogy fel sem fogom, mi áll a lapokon. Az elmúlt napokbam annyit magoltam és tanultam, hogy még kedvenc időtöltésem, az olvasás sem köt le. Szerintem elég betűt látok egy napra a tanulás alatt.
A levitások közül mindenki tanul, így a könyveimet az ágyamon hagyva, csendben kisurranok. Nem tudom merre tartok, de előbb-utóbb csak jön majd valami érdekes. A folyosók kihaltak, minden egyes lassú léptem nagy zajt ver, ahogy cipőm a padlóhoz ér. Néhol ugyan szembe jön velem egy-egy diák, akik mind zombi módjára járkálnak a folyosókon. Én is valahogy úgy nézhetek ki, bár fésületlen hajammal talán inkább egy őrült hatását kelthetem. A szoknyám is gyűrött, és pólóm alján egy kis folt is éktelenkedik, ami szétszórtságomban nem vettem eddig észre. Bosszankodva próbálom kisimítani a ráncokat a ruhámon, a foltot pedig valahogy eltakarni. Közben befordulok egy folyosóra.
Mikor úgy ítélem meg, hogy viszonylag elfogadható a külsőm, ismét eszembe jutnak a vizsgák. Kellemes gondolatok.Próbálom elterelni a figyelmem, nem túl sok sikerrel. Mindig vissza-vissza kanyarodom valahogy a vizsgákhoz. A varázsháztartástan, ami még hátra van, bár abból biztos átmegyek, hiszen az egyik kedvenc tantárgyam, abból mindent tudok. Az átváltoztatástan már más tészta. Azzal meg fogok küzdeni.
A gondolataimba mélyedve sétálok el egy ajtó előtt, és ha nem hallanék egy pisszenést odabentről, talán észre se venném, hogy az ajtó résnyire nyitva van.
Odafordulok, és egy barna szempárral találom szembe magam. Visszafordulva odasétálok hozzá, és kérdő tekintettel nézek rá.
- Hát te? - kérdem, s a fejemben már sorakoznak a furcsábbnál furcsább gondolatok, hogy mit kereshet itt a barna szempár tulajdonosa. Látszólag bújkál. De vajon ki elől?
Körül nézve rajtam kívül nincsen senki a folyosón, így nem tudom, mi oka ennyire rejtve maradni.
- Mit keresel itt? - húzom fel a szemöldököm, és az ajtó felé nyúlok, hogy kicsit jobban kinyissam, és lássam, ki tartózkodik a mögötte.