Helena Amanda Payne

Nagyon kótyagos nap köszöntött rám. Reggel, amikor felkeltem nem találtam meg az ébresztő órámat, mely miután felkeltett lába kélt. Hosszas keresgélés után, felfedeztem hogy az ágyam alá esett be, miután a kezemmel lesodortam. Összetörtem. De szuper, vehetek egy másikat! Regelinél, majdnem megfejeltem az ajtófélfát, de ez még semmi. Elkezdődött a Jóslástan óra, és én mivel nagy nyak ropogtató vagyok, ezen alkalommal is kiropantottam. Balszerencsémre, teljes erőböl belevertem a fejemet a falba, de szerencsére mindenkit eltompított a füstölő szaga. Ilyen csak a mesékben van! Talán valaki átkot szórt rám? Tanakodtam egy ideig, de aztán én is átadtam magam a füstölő mennyei illatának. Következett a második óra. A szünetben valamit kerestem a táskámban, és nem figyeltem az úton. Azt hiszem, amikor először felpillantottam azt kérdeztem magamtól, hogy hol a csodában vagyok? Ezen a szakaszon még nem jártam. Megpillantottam egy lányt, aki elsuhant melettem, és éppen utána szóltam volna, csakhogy egy szép nagyot estem. Megállapítottam, hogy valami bájitalban fekszem, és gyorsan arrébb húzodtam. A lány, amint meghallotta az esést, visszafordult. Mire én kinyitottam a szemem, egy mosolygós arccal, találtam magam szemben. Kinyújtotta a kezét, és felsegített.