Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Felkészült. Betéve tudta az elküldött önéletrajza részleteit, és az abban nem foglaltakat is. Mindent tudott Sólyom Mátéról, és érezte, ahogyan Sólyom Mátévá lényegül, ahogyan felvette egyszerű, üveges szemüvegét és begombolta a kockás inget.
Mégis ideges volt. Nem szokott sosem ugyanarra a helyre visszamenni. És biztos volt benne, hogy a Bagolykő falai között még valahol emlékeznek South Westre.
Határozott, rugalmas léptekkel indult el végig a folyosón, néha szándékosan az ellenkező irányba kanyarodva. Hisz első látogatáskor mindig eltéved az ember egy ilyen helyen. Persze Sólyom Máté felkészült pedagógustanonc, úgyhogy előre átnézte az iskola térképét.
Már megbeszélték az időpontot, úgyhogy várniuk kellett őt. A titkárságra lépve egészen meglepődött, ahogyan felmérte a terepet. Nyitva volt az ajtó. Emlékeiben pedig valamiért mindig zárt ajtók mögött folyt a fejtágítás. Kissé félszegen, de tudatosan előadta, hogy miért érkezett, majd bevezették az irodába.
- Sólyom Máté, jó napot! - Az igazgató fel nyújtotta a kezét. Máté esetében pedig gondosan ügyelt rá, hogy kézfogása ne legyen túl erős, de ne is legyen gyenge. Fontos volt az első benyomás.
Nem ült le, amíg hellyel nem kínálták, és nem bámulta a berendezést. Egy gyors pillantással mérte fel a terepet. Jócskán megváltozott, mióta idejárt.
- Köszönöm, hogy időt szakított rám!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Helyet foglalt a vendégeknek előkészített széken, majd kényelembe helyezte magát. Persze csak annyira, amennyire egy ilyen szituáció megkívánta.
- Igen, vonattal. Tudja, muglik között nevelkedtem, és nem bírja a gyomrom a hoppanálást. És szeretem nézni az elmenő tájat - mosolyodott el. Ismét volt némi igazságtartalma a mondandójának. Tényleg szerette nézni, ahogyan tovasiklanak mellette a fák meg az erdők. És tapasztalata szerint akkor jó egy hazugság, ha tartalmaz minimális igazságot is.
Nyugodt volt. Az egész úgy működött, mint a színészeknél. Lámpaláz érzése, mikor elindulnak, de mikor a színpadon vannak és meg kell szólalniuk, már minden megy, mint a karikacsapás. South is. Amint betette a lábát az igazgatóhoz, és bemutatkozott, már a profi szólt belőle.
- Az ország legmodernebb felfogású tanintézménye az Önöké. Hihetetlen megtiszteltetés lenne, ha itt tölthetném a gyakorlati éveimet. És... ne haragudjon, de titkos vágyam, hogy az egyetem után esetleg itt találhatnék munkát. - kissé félszegen lesütötte a szemét, majd izgatottan folytatta. - Az egyik órán tanulmányoztuk a módszereiket, ahogyan a diákokkal bánnak. Igazán inspiráló, hogy mennyi tanulmányi kirándulást szerveztek eddig, és milyen jól ápolják külföldi kapcsolataikat!
Nem feltétlen hízelgésnek szánta a mondandóját, de tisztában volt az ember, hogy bármennyire is szerény, a dicséret határozottan jól esett a lelkének. Mindenkinek. Ez alól remélte, hogy az igazgató sem kivétel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Nagyon úgy tűnt, hogy sikerült olyan válaszokat adnia, amik minden felmerülhető gyanút elaltattak az igazgatóban. Legalábbis erre következtetett az arckifejezéséből és a válaszaiból. Elvégre, mégis mit keresne az iskolában egy halálfaló, aki az utóbbi pár évben csalásokból tartotta fenn magát?
Bár fogalma sem volt, hogy meddig fog itt maradni, azért azzal tisztában volt, hogy talán minden gyakornoknak az a célja, hogy végső soron elhelyezkedjen. Ez alól pedig Sólyom Máté sem lehetett kivétel. Persze talán még az is lehet, hogy meggondolja magát, és maga mögött hagyva az egész iskolás tanárosdit elmegy ismét kikötőbe dolgozni.
- Reméltem, hogy először megfigyelhetem, hogyan működik a rendszer az iskolában, és hogyan tartják az órákat. A fő profilom az Életvitel, így elsősorban ott szeretném mélyebben megismerni az itt folyó munkát. Persze bármilyen adminisztratív feladattal is megbízhatnak.
Erre a kérdésre is készült. Abban azonban nagyon reménykedett, hogy az igazgató nem fog belekérdezni az életvitel legapróbb szabályaira. Felszínes ismeretei épp elég egy laikus ámítására, egy hozzáértő viszont átlátna rajta.
- Reménykedhetek abban, hogy befogadnak erre az évre gyakornoknak? - tette fel óvatosan a kérdést, miközben lesütötte a szemét, mintha kissé szégyellné a kérdést, vagy egyáltalán azt, hogy megfordult a fejében, hogy feltegye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Több papírmunkával járt az ügyek befejezése, a vizsgajegyek kiosztása és az év végén lejáró gyakorlatának a pergamenjei, mint amit egész évben be kellett mutatnia. Egyáltalán miért van szükség szóbeli értékelésre? És miért neki kell kiosztania ezeket Kirill helyett?
Egy pillanatra levette a szemüveget és megmasszírozta az orrnyergét. Szívesebben ült volna a rellon pincéjében, ha nem kellett volna minden papírt lecipelnie, hogy aztán ha elkészült, ugyanúgy visszahoznia a tanári szobára.
Szinte üdvözítőként tekintett arra a tanárnőre, aki az asztalához lépett. Leginkább akkor magasodott szemében a titkárnőnek is beillő nő, mikor közölte, hogy öccse kéreti. Egy pillanat sem telt el, hogy eltűnjön végre a pergamenek sűrűjéből, és egy kis friss levegőt szippantson be a folyosón. Kikerült pár embert, elsasszézott az utolsó asztal mellett is, és már kint is termett a folyosón. Szemüvege ott virított az orrán, kockás inge Mátéhoz illő módon begombolva. Már nem sokáig kell ezt hordania.
- Minden rendben? - lépett öccséhez. Csak egy pillanatba telt, míg felmérte, hogy North bizony nem azért kereste, hogy egy kicsit több időt töltsön el bátyjával.
Kék tekintete a kezében tartott prefektusi jelvényre tévedt, majd meglátta a bütykökön díszelgő sötétvörös foltokat is.
- Nem esett bajod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Aggódott. North megjelent, vérző kezekkel, és neki fogalma sem volt, mi történt. Így inkább hallgatott, és a vezekelni vágyó fiút hallgatta. Egy pillanatra talán még el is mosolyodott.
Büszke volt rá. Igenis büszke, hisz végre úgy érezte, North kilépett a családi elvárások alól. Ha egy pillanatra is, de elfelejtette azokat az ostoba szabályokat, amiket gyerekként belesulykoltak.
Azonban tudta, mit vár tőle North. De ő nem az apja. Nem fogja megbüntetni azért, mert belátása szerint helyesen cselekedett.
- North... - ingatta a fejét, mintha éppen azon agyalna, milyen módszer lenne a legmegfelelőbb ahhoz, hogy megbüntesse őt. - Mielőtt elmondanám a büntetésed, beszéljünk egy kicsit erről, jó?
Megragadta egyik vállát, újból ingatta a fejét, majd nekidőlt a hideg falnak.
- Tudod... a szabályok nem mindig olyan merevek, mint gondolod - kezdett bele a kis monológjába. Egészen jól átvette már Máté stílusát, és a tanári karizmát tőle. - Vannak olyan esetek, amik jó döntésnek tűnhetnek, mégis a szabályokba ütköznek. A Conroy lány minden bizonnyal tudta, mit csinál, de a féligazságok miatt nehéz lenne megfelelő ítéletet mondani - nagyot sóhajtott, mintha gondban lenne, mekkora büntetést is kíván a vétek. - Emlékszel, mikor almát loptam a szomszéd kertből? Aztán az egyiket odaadta neked? - A folyosó üres volt, erről South meggyőződött már akkor, mikor kilépett rá. Ilyenkor már senki nem kívánt iskolában lenni, így nyugodtan beszélhetett öccsével őszintén.