Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ez a beszélgetés még a felvételem napján zajlott le, azóta pedig voltam bent kétszer. Hivatalosan csak holnap kezdek, de nem hagyhattam, hogy ez így maradjon. A dobozok, irathalmok és valószínűleg egy oszlásnak indult hulla alatt van egy asztal, amit használni szeretnék. Az elődöm állítólag önként távozott, mégis kicsit olyan, mintha szánt szándékkal benne szeretett volna hagyni a slamasztikába. Viszont nem hagyhatom, hogy az első munkanapomon ilyen kupacok hátráltassanak. Állítólag az igazgató sem tervez bejönni ilyenkor, már ha hihetek annak, aki bemutatta a helyet, így békésen ellehetek a magam kis világában. Egy felrúnázott és hatszáz millió éves mp3 –as segítségével kizárom a külvilágot, miközben Schubert tökéletesen átveszi a hatalmat a káosz felett, amivel szembe kell néznem. Bizony, nem hiszi el az ember, de rajongok a komolyzenéért.
Mivel nem számítok rá, hogy bárki is lenne itt, így egész lazán vagyok. A fiatalságomból megmaradt, és még jó kviddicses melegítőmben feszítek, hátán még most is jól olvasható, hogy csapatkapitány – helyettes voltam, és a sárkány is olyan, mintha új lenne. A zöld felső alatt egy fekete ujjatlan van csak, a nadrágom szürke, nagy zöld RELLON felirattal a jobb oldalán. A hajamat magas kontyba kötöttem, hogy ne zavarjon, miközben a káoszon igyekszem úrrá lenni.
Nem akarok semmit mondani az előző kolleginára, de bizony nem hagyott itt könnyű feladatot, legalább két órája takarítok és szortírozok, bár akár mindent a kukába dobhatnék, akkor se lenne tragédia, mire elérek az asztallap első megnyilvánulásáig. A fáradtbarna asztallap unottan sandít rám, én pedig már most érzem, hogy jóban leszünk. Néhány fontosabb papír, egy NAGYON FONTOS feliratú mappa a kiemelt kupacba kerülnek, főleg mikor az utóbbiba belenézek. Vannak itt bajok.
Újabb másfél óra telik el, a fülemben már Vivaldi adja a ritmust, miközben én már tisztítószerekkel takarítom le az asztalt az utolsó pontjáig. A színe nem igazán tetszett ezért véletlenül a pálcám rábökött és én valahogy kimondtam a varázsigét, mire hihetetlen módon csodás vörösesbarnát öltött fel a hozzá tartozó székkel együtt, aminek a szövetét mágiával tisztítottam ki. Az asztalt is lehetett volna azzal, de tudom, hogy a mugli módszerekkel sokkal jobb eredményt érek el. Pincérnő vagyok, vagy mi a fene. A szemét, ami eddig az asztalon volt, két zsákban pihen az ajtó mellett, mert nem tudom, hogy hova vihetném őket, ez valahogy a tanulmányaim alatt sem érdekelt. Viszont lassan kész vagyok, már csak szárazra kell törölgetnem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Senki sem rázza úgy Vivaldira, mint én! Nem ám, csak viccelek, de hát egy bútordarab szárazra törlése, ha tetszik, ha nem, jár némi riszával. Viszont az, hogy egy férfi ember csak nézi, ahogy egy hölgy csípője ring és annyit se mond neki, hogy jó napot, az bizony nem szép. Illetve lehet, hogy mondott, de hát a mesterek egyike ugyebár éppen a fülemben dübörög. Az asztal viszont kész, elégedetten fújom ki a levegőt, nem mondom, megterhelő dolog, ha az embernek takarítania kell, de határozottan megéri. Amikor jövök, akkor már szép asztal fog várni, már csak pár kép meg az alapvető cuccaim, és kész is.
Büszke pofival lépek oda a táskámhoz, hogy egy kicsit megtisztogassam a kezem, és nyomjak rá némi kézkrémet. Épp az ősz végén járunk, amikor megfordulok, és, hát gyakorlatilag szívérgörcsöt kapok.
- Merlin szépreményű dédanyjára, maga ijesztő pasas!
Tegyük hozzá, hogy sosem találkoztunk, és fogalmam sincs, hogy ki ő. Úgy tippelem, hogy egy nagyjából velem egy idő tanár, vagy egy nagyjából velem egyidős perverz, szadista, gyilkos. Nem, nem a tanár az első megérzésem, és míg másnál a megérzés remekül működik, hát addig nálam csak dob egyet a káosztengeren. Gyorsan eloszlatom a kezemen a kencét, míg kirángatom a fülest a fülemből. És ilyenkor kellene ugye elfutni, mert mint minden horrorban, itt is megvannak a jellemzők: Csini lány, este, egyedül, van egy látszólag gyanútlan idegen, és csini lány mit tesz? Naná, hogy közelebb sétál hozzá.
- Jó estét, Oravecz Tatiana vagyok, az igazgató úr titkárnője, de ő most nincs bent. Segíthetek esetleg?
Nem mintha tudnám, hogy mi merre van, vagyis de, a fontosabbak mögöttem, a hónapos pizzamaradvány meg a kukában, de nem hiszem, hogy ezért jött volna, így a bemutatkozáskor kinyújtom a kezem felé barátságosan. Lehet, hogy kellett volna kérnem egy fényképes kalauzt a mostani tanárokról és iskolai személyzetről, mert amióta én itt gyerek voltam, kábé csak Felagund prof meg két rá hajazó morcos manó maradtak meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Aaaaucs.
Ennyit tudok elsőre kinyögni, látszik, hogy egy pillanatra kiütközik a döbbenet az arcomra. Nos valóban, eléggé felfrissítették a tanári kart, nem mondom. Azt hiszem jobb lesz, ha ezentúl megpróbálok jobban odafigyelni arra, hogy kinek mit mondok, mert még a végén nagy bajba kerülök.
- Valóban… itt van. Persze. Rendben.
Amíg besétál, elhúzom az ajkaimat egy néma és hosszan elnyúló ííí-t kiadva magamból. Hát ez egy remek kezdet, biztos jó lesz a közös munka. És hogy milyen, hogy vaskalapos – e vagy sem? Fogalmam sincs. Olyan hűvös volt, mint a britek szoktak lenni. Vagy nem is hűvös, talán inkább érzelemmentes? Nem, inkább rejtélyes. Igen, a rejtélyes a jó szó. Miért is vele foglalkozok? Tök gázul nézek ki! Gyorsan, amíg van pár pillanatnyi időm, kibontom és megrázom kicsit a hajam, mert hát a haj ötven százalékot tud dobni az összképen. Mire visszatér, már rendezettebben nézek ki, mintha normális is lennék, pedig az egészen biztosan nem vagyok.
- Uram, én, sajnálom, hogy leszúrtam, csak nem számítottam önre. Aki idekísért csak az asztalomat mutatta meg, de semmi konkrétumot nem mondott.
Viszont most már legalább van asztalom, még egy kis munka és egész otthonos lesz a hely. Azon vagyok éppen, hogy aki belép ide, ne azt lássa, hogy hatalmas káosz tetején ül egy kicsi nő, és aki nem szimpatikus, azt megdobálja.
- A hölgy annyit mondott még, hogy szereti, ha nyitva van az ajtó, hogy bárki bejöhet, ez tényleg így van, vagy csak azért volt, mert nem volt titkárnője?
Igyekszem a pillanatnyi zavart felülkerekíteni, és mikor megkérdezem, már újra kedves, csicsergő a hangom, mint amilyen általában lenni szokott. Elég gyorsan vissza tudok lendülni, de ez nem jelenti azt, hogy otthon azért nem verem a fejem a párnába, mert nem vagyok normális és nem gondolkozom előre.
- Örülök, hogy végre megismerhetem. Van esetleg valami kérdése, ami felmerült önben az önéletrajzom láttán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Nem zavar, a korábbi munkahelyeimen is általános volt a hangzavar, de mégis szereztem egy diplomát.
Nem is rossz eredménnyel, az, hogy kitűnővel végeztem persze csak önmagam irányába kérkedés és önigazolás, másnak nem szoktam dicsekedni, csak annyit mondok, hogy van diplomám. Ezt viszont szeretem kihangsúlyozni, mert van egy emberréteg, aki egyszerűen alantasabb embernek véli a pincérnőket. Pedig bizony sokkal keményebb munka az, mint amilyennek látszik.
- Ez… családi defekt, de ne aggódjon, én vagyok a legkáoszosabb, szóval nem mindig lesz ez így.
Emelem fel a kezem védekezően, és ajkaim széles vigyorra húzódnak közben. Valóban, egy olyan helyen sikerült felnőnöm, ahol a porcica és a széthagyott papírok halálos ellenségek voltak, én pedig néha – legalábbis anyám szerint – szemétdombom királynőjeként trónoltam a ruhahalmon. Igaza volt, valóban nem voltam az a rendszerető fajta, de bár megtanultam rendet tartani, nem vagyok az a betegesen ragaszkodó fajta. Néha a kupi csak otthonosabbá teszi a környezetet. Ettől a gondolattól egy pillanatra megfájdul a tarkóm, pár gyerekkori tasli felelevenedett. Hányszor feleseltem anyámmal! A legtöbbször persze azt nehezményeztem, hogy másoknál van élet. Ő pedig közölte, hogy lehet költözni. Amikor megtettem és férjhez mentem Maximilianhez, akkor pedig egy világ dőlt össze benne, utólag teljesen jogosan.
- Jó nekem a ma is, sőt, ami azt illeti, jobb is. Holnap egy kedves barátomat is meg szeretném még látogatni, és csak úgy szeretném megtenni, ha már itt tudom, hogy mit vár el tőlem. Nagyon kínos lenne, ha nem tudnék mit felelni arra a kérdésére, hogy mit is csinálok itt, mert biztos meg fogja kérdezni, és tudja, néha elég erősen fogalmazok, ha nem tudom éppen, hogy mi a helyes válasz. Csacsogok… bocsánat.
Oké, elfogyott a levegőm, úgyhogy becsukom a számat, és sóhajtok egy aprót, még az ajkaimat is összezárom, hogy szinte elfehérednek. Ez nem valami elegáns, így egy kicsit enyhítek a szorításon, de annyira nem, hogy meg tudjak szólalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Mikor visszatér, figyelmemet már neki szentelem. Az a legtisztább, ha először elmondja, hogy mit szeretne, majd reflektálok rá, végül pedig új témákat dobok fel annak köszönhetően, hogy mit találtam a hatalmas kupacban, ami szerintem fontos. Mindenre bólintok, de nem felelek semmit, egyelőre csak figyelek, és gyűjtöm magamban a válaszokat.
- Nos…
Mondom én is, de csak viccnek szánva, remélem érti a poént, mert volt már pár ember, akivel meggyűlt a bajom, mert állítólag megsértettem, mert ő azt hitte, hogy gúnyolódom. Vigyáznom kellene arra, hogy néha miként reagálok, de hát az a helyzet, hogy az ilyen embereket élből ignorálom, mert nem tartom oknak a sértődöttségüket, hogy lemondjak más, értelmesebb dolgokról. Tudom, fejlődnöm kellene.
- Körülbelül öt napra van szükségem, hogy megismerjem az önhöz járó embereket, a következő hétre már magabiztosan fel tudom ismerni a helyzeteket. A korábbi munkahelyeimen fontos volt, hogy az arcokhoz neveket és tulajdonságokat, szokásokat kapcsoljak. Ha lenne egy fényképes lista a tanárokról, dolgozókról, akkor még könnyebben menne a dolog. Önre is emlékszem, még diákkoromból, három évig háztársak voltunk.
Most, hogy már nem ver úgy a kicsit szívem a perverz sorozatgyilkos elméletem miatt, meg leginkább a tény miatt, hogy valaki áll a hátam mögött, így azért könnyebb. Meg hát persze elteltek hosszú évek azóta, hogy utoljára láttam, és persze amúgy sem voltunk olyan nagyon beszélő viszonyba. Háztársak voltunk, én még kislány, ő pedig a nagyobb fiúk egy tagja, akikre abban az időben mi csak pirulva pillantottunk.
- Arra gondoltam, hogy készíthetnék egy iratrendezőt. Szeretek ilyenekkel bíbelődni. Abba helyezném bele az aláírandó papírokat. Előre a fontosakat, utána a formanyomtatványokat, aztán azokat, amiket átolvasna, de mindegyikhez készíthetnék jegyzetet, hogy ha nincs ideje, de fontos, akkor is átlássa, hogy miről van szó benne. Hasznos lenne, mert így a későbbiekben én is tudnám, hogy mi hova tartozik.
Ez szintén családi betegség nálunk, mint a kettő. A nővéreim mindig jegyzeteltek, pár szó, egy érdekesebb gondolat, rájöttem, hogy sokkal hasznosabb, mint órákon át olvasni és próbálni bemagolni az anyagot. A rendszerezés szintén tőlük ered. A bátyám nem ilyen körültekintő, de neki meg mindig szívesen csináltuk meg. Ő élvezte, mi élveztük, később, amikor okosabbak lettünk ismertük csak fel, hogy amit mi játéknak hiszünk, neki inkább házimanó – képző. Eléggé uralkodó típus, de ez már nem az én gondom.
- Persze a halaszthatatlanokkal zaklatnám napközben is. Mindig itt lenne az asztalon, így bármikor elvihetné, ha napközben éppen úgy érzi, hogy van ideje az aláírásokra.
Megérintem az asztalt, jelezve a tervezett helyét, amennyiben rábólint a kezdeményezésemre.
- Pakolás közben találtam pár iratot, amik bár elévült dátummal rendelkeznek, de szerintem az ügyek még nem évültek el.
Megkerülöm a széket és felemelem az egymásra merőlegesen fektetett iratokat, és átnyújtom neki.
- Javaslat az iskolai manók fizetésének emelésére, jutalmazási rendszer bevezetésére. Ha szabad megjegyeznem, az emelés nem rossz gondolat, de a jutalmazás igen. Ha egy manó nem kap jutalmat, úgy vélem büntetni kezdi magát, mint amikor úgy érzik, rosszat tettek. Lehet, hogy egy ilyen megosztott díjazás is ezt váltaná ki.
Nem tudom, mennyire tehetek javaslatot, de majd most elválik, hogy mennyire vevő rá az igazgató, ha a titkárnője beleártja magát.
- A második az erdő újrafelosztásának és a határok élesebb kijelölésének kérelme, a kentaurok kezdeményezése, ugyanis több iskolai diák is háborgatja a területüket, a legtöbben heccből, bátorságpróbából. Ez egy jó éves kérvény, március közepén íródott, de talán még lehet velük egyezkedni. Ez az utolsó pedig a prefektusok éjszakai járőrözésének maximalizálása. Egyesek túl sokat járnak ki éjjel, míg társaik inkább alszanak, javasolják, hogy egy prefektus egy héten csak egy napot járőrözzön és ne háztársával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Ennek örülök, legalább valakiben nyomot hagytam. Illetve már három valakiben, bár Felagund professzort igyekszem kerülni, mert egyszer véletlenül lyukat égettem a nadrágjába, és hát a bőrébe is.
Nem volt szándékos, billegett az asztal, kitámasztottam hát a tankönyvemmel, ő észrevette az óra vége előtt, leordította a fejem, hogy mit képzelek magamról, azonnal szedjem ki. Én próbáltam elmagyarázni, ő ordított tovább, így hát kihúztam. Na jó, szólhattam volna neki, hogy akkor borul a bájitalom, de nem tettem. A lötty meg a keverés hirtelen megváltozásától megszilárdult és egy az egyben ráugrott a férfi jobb térdére, kimarva az anyagot. Én meg csak néztem, hogy ez mégis hogyan történhetett. Nekem tetszett, neki nem, érthető okokból.
- A vezetéknevemre is emlékszik? Nem használom, csak azért. Nem szeretném, ha mások tudnák, Bárciánnak is meg fogom tiltani, hogy kimondja.
Na nem mintha annyira számítana, de nem tartom magam oda valónak, az anyám meg úgy csinál, mintha nem is léteznék, ráadásul defektes is vagyok, így hát eleve nem kezelt túl jól, túléltem, megerősödtem, felnőtt lettem, és van családom, amibe ők nem tartoznak bele, a volt férj 4.0 pedig megengedte, hogy a vezetéknevét megtarthassam, elvégre ő dobbantott.
- Biztos benne?
Nem, ez valóban nem a megszokott, viszont igazán örülök, hogy ennyire nyitott. Muszáj sétálnom, meg intézkednem közben, mert ha egész nap csak ülnék, akkor valószínűleg felrobbannék.
- Ennek nagyon örülök, mert szívesen, ha kell, elmegyek bármerre, akár a kentaurokkal is tárgyalok. Nem tudok ugyanis egy helyben ülni, haladnom kell, de egészen estig tudok maradni, sőt, késő estig is ha kell, mert a gyermekemre az unokahúgaim valamelyike vigyáz délután jó pénzért, így tényleg addig maradok, ameddig csak szüksége van rám. És a diplomámnak hála, helyettesíthetek is tanárokat, ha arról van szó, csak ne bájitaltanra kelljen bemennem. Óóó és tudom, hogy miként kell felöltöznöm, csak gondoltam takarításhoz jó lesz.
Vigyorodom el a mondandóm végeztével, egy kicsit ki is húzom magam, mintha olyan nagyon eminens lennék, pedig az nem az én szakterületem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Ez rendes magától, köszönöm.
Tényleg hálás vagyok neki, mert nem szeretem ha tudják. Én nem tartozom oda, és ettől nagyon boldog vagyok. Ahogy felnőtt lettem, férjhez mentem, hátrahagyva a családnevemet és ezzel együtt egy hatalmas terhet is a vállamról, mert igenis teher tud lenni az, ha nem vagy olyan, mint a többiek. Tény, hogy én kifejezetten örültem neki, hogy nem vagyok olyan, mégis a nyomás kellemetlenül hatott rám.
- Az nem kifejezés, ő a legjobb barátom azóta, hogy beléptem a kastélyba.
Azóta persze hosszabb – rövidebb időkre mindig elszakadtunk egymástól, de a baglyok szerencsére akkor is megtaláltak minket. A válásomról viszont csak annyit írtam neki, hogy elválok és hogy a nővéremhez költözök, pedig bőven van még mit mondani, de ezt majd akkor, ha már egy helyen leszünk, mert vannak olyan dolgok, amiket jobb úgy megbeszélni, hogy tudom, átkarol vigasztalón, ha kell, és nem csak értetlenkedve nézi a könnyektől szétfolyt tintát.
- Rendben, csak gondoltam jobb, ha tudja, hogy attól még, hogy Eszti van, én elég rugalmas vagyok, és szerencsére elég sok segítségem van itt.
Nem is gondoltam volna, hogy a fél családom a faluban lakik, szerencsére a normálisabb fele, azok az emberek, akiket tényleg szeretek a családomnak tekinteni, úgyhogy ha kell, akkor nagyon szívesen beugrok bármikor és bárminek. Szeretek pörögni, és most az a legjobb terápia a számomra, ha dolgozhatok, mert ez legalább eltereli a gondolataimat.
- Akkor ön általában mindig elérhető itt.
Azt hittem a faluban lakik, de így akkor szerencsére közelebb van, ha ég a ház. Mondjuk nem szeretném a lakrészében zaklatni, de tudom, hogy ez egy megnyugtató pont számomra. Be is kukkantok az irányba, ahova mutat, és biccentek hozzá. Megjegyezve.
- Szép estét!
Köszönök el én is, és egy jó fél óra múlva távozóra veszem Az én dolgom elvégeztetett, holnap már kezdhetem is a munkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az az átkozott munkaköri leírás! Azt hittem már, hogy széttépem a hatodik példányt is. Erre még nincsen rendes, másolható példány, pedig azt hittem, hogy már minden hibás formanyomtatványt kijavítottam. Ezek szerint azonban nem. Persze adhattam volna az általános formátumot is, azonban akkor valószínűleg, ha valami valakivel történik, akkor a fejemet veszik. És hogy mi történhet egy gyógynövénytan órán? Technikailag elég sok minden. Például egy növény megfojthat egy gyereket vagy mérgeződhet vagy megtámadhatja. Sosem lehet tudni. Ennek biztosítása érdekében történik pár óvintézkedés és ezeket papíron is rögzíteni kell. Fő a biztonság. Meg aztán gondolom az iskola se bír el több kellemetlenséget, főleg miután nemrég még felügyelők is voltak itt.
Mikor végre minden megvan, amit alá kell íratnom a Daniel Graham nevet viselő új tanárral - akivel még nem is találkoztam, mert éppen szabadságon voltam -, akkor felkelve, összetűzve, felcímkézve, egymásra merőlegesen téve a paksaméta különböző elemeit indulok el határozottan a tanári felé.
Ma is a minion méretemmel "hódítok", ugyanis csak egy balerina cipőt vettem fel. Kellemetlen, általában szeretek legalább egy felnőtt emberhez hasonló lenni. Fogalmam sincs például, hogy ez a Daniel milyen arc, lehet, hogy olyan, aki például cikizi az embert a méretei miatt. Nem bírom, ha valaki beszól a méretemre. Mielőtt belépek a tanáriba veszek még egy nagy levegőt, és annak a kifújásával ki is fújok minden feltételezettséget. Nem bírom, ha az embereket csak új beskatulyázzák, főleg, ha nem is látták még.
Bent nem sok mozgás van, sőt, csak egyetlen fejtetőt látok, ami éppen a padon pihen. Na ezért nem mentem el soha tanárnak, mert mindegyik ilyen depissé válik egy idő után. Nekem elég volt a diploma megszerzése, már a gyakorlatnál sejtettem, hogy ez nem az én pályám, így inkább maradtam pincérnő. Odalépve elé gondolkozom, hogy mit csináljak. Rákiabálni meg böködni nem lenne célszerű, így a fejbúbjához érek, nem simogatom, csak határozottan jelzem, hogy itt állok előtte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nézem, ahogy szenved, kár érte, pedig amúgy vonzó férfi lenne. De ha egy kis tanítás kikészíti, mert láthatóan ez történt vele, akkor bele se merek gondolni, hogy én mit fogok neki okozni most.
- Nos, ez az egy mindenképpen.
Emelem meg egy kicsit a kupacot, és nézek alá, hogy miből gondolta, hogy az az övé, áh igen, ott a neve. Leeresztem, és a megtámasztott arcú lovagra pillantok.
- De ahhoz, hogy megszerezze az utolsót, át kell verekednie magát az egész kupacon.
Megint megemelem kissé, mielőtt leteszem a hősi halottak kupacára őket.
- Röpdolgozatok?
A szerencsétlenül járt fecnik valószínűleg a "józan paraszti ész" logikájával lettek kitöltve. Alapvetően nem rossz a JPÉ, de a tanárok elméjét eléggé képes rombolni, főleg akkor, ha a gyereknek szabályosan fogalma sincs arról, hogy milyen órán ül egyáltalán.
- Biztos örülni fognak majd neki, ha visszakapják. Már ha mindenki ki tudja válogatni a sajátját.
Nem lennék benne biztos, vannak egészen kis méretű példányok is, melyeken éppen csak egy tollvonás látszik, melyről nem igazán lehet megmondani, hogy milyen betű egyáltalán.
- Kényszermunkán van? Elvesztett egy fogadást vagy ilyesmi?
Kérdezem a karjaimat összefonva magam előtt. Olyan, mintha most én lennék a tanár, ahogy így fölé tornyosulok - mondjuk ha felegyenesedik, akkor szinte egy magasak leszünk -, ő pedig a gyerek, aki csintalankodott, és rajtakapták.
- Az a helyzet, hogy mivel a tantárgya veszélyes, így van pááár plusz papír, amit szintén alá kell írnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Amikor a férfi azt kérdezi, hogy mégis mik ezek, már éppen nyitnám a számat, hogy válaszoljak, ám ő hozzáteszi azt, hogy a mennyiség miatt nyílván nem lényegtelen. Elmosolyodom, igyekszem visszatartani a feltörni készülő kuncogást.
- Vicces, de a nagy része lényegtelen, általános dolgot. Tisztában van-e azzal, hogy az oktatott növények között van veszélyes is? Kellőképpen körültekintően jár-e majd el? Blablabla, ezek három példányban. Persze vannak hasznosak is, szintén három példányban. Munkaköri leírás, szabadságengedélyező, korábbi munkahelyekről egy lista, azt külön fontos, hogy megnézze, megfelelő-e. Aztán van egy új szerződés is, három okból, az egyik, hogy el lett gépelve az édesanyja neve, a másik, mert Bárcián talált egy bérpótlékot, ami havonta tíz galleon, hat sarló, négy galleonnal emeli a fizetését, illetve az oktatás helyszínéül nem az üvegházat jelölték meg. Ezen túl pedig van egy külön oldal, ami a tanévenként adható védőruháról rendelkezik.
Ezt szépen tagoltan mondom, mégsem kell különösen sok pót levegőt szereznem. Fejből mondom, elég könnyen jegyzek meg ilyeneket, vissza tudom adni szinte azt is, hogy melyik papír hányadik a sorban, és a felmerülő kérdésekre is tudok válaszolni. Szeretem a munkámat, elég gyorsan belejöttem, és élvezetes. Az elején persze aggódtam, hiszen egész eddigi életemben pultos voltam, most pedig valakinek a titkárnője, nem is kis valakinek, hiszen Közép – Európa egyik igen elismert nemzetközi iskolájának a vezetője a közvetlen főnököm. Az ő hitelességéért, illetve az iskolája zavartalan működéséért felelek. Valóban, ez jobban hangzik, mint hogy éjjel azért nem tudtam a gyermekem mellett lenni, mert be kellett vállalnom az éjszakai műszakot.
- Igaz, mindig elfelejtem, hogy a mágia milyen csodákat képes tenni. Pár évig mágiamentesen éltem, még épp visszaszokóban vagyok.
Olyannyira, hogy még azt sem szoktam meg, hogy a pálcám mindig nálam legyen, pedig már többen figyelmeztettek rá, hogy vigyázzak, mert ez a kastély tele van trükkös helyekkel, és azok, akik nem ismerik ki magukat hamar, elég komoly veszélynek teszik ki magukat, én pedig, valljuk be, nem ismerkedtem annyira ezzel a hellyel még. Rengeteg papírt kellett helyre tennem, az asztalomat asztallá formálni, a félkész vagy nagyon lejárt dolgokban utolérni magam és az igazgató urat, így tehát nem volt éppen könnyű az elmúlt néhány nap.
- Ha valakit szidni akar az órabeosztásáért, akkor hozzám forduljon, mert én voltam. Ebben a mappában találja a végleges órarendet, a diákok névsorát évfolyamokra lebontva, illetve az egyéni tanrendeseket, és azt, hogy mikor kell megjelenniük és szintfelmérő vizsgát tenniük.
Van itt minden, és vele még könnyű dolgom volt, mert az első napokban az összes többi tanárét néztem át, javítottam ki, írattam alá, így amikor ő jött, sokkal könnyebb dolgom volt, csak nála meg kapkodni kellett, ezért történtek elejtések.
- Végül is, leülhetek. Köszönöm.
A mellette lévő székre telepedek le, a most még nem kellő mappát az ölembe ejtve nézem a férfi és a papírhalom harcát. Bizony ez egy ilyen dolog, és a szárazsága adja meg a fizetést, tehát elég rendesen megéri az áldozatot. A nagy csendben az alsó ajkamba harapok, érdekes téma után kutatok elmémben, de persze ilyenkor nem jön az ihlet.
- És… tetszik itt magának?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ez bizony sosem könnyű. Összeszámolni a vagyont, visszaemlékezni, hogy mi is volt ott, mi az, ami hiányzik, és ami megmaradt, az mennyire roncsolódott. Ezt teljesen át tudom érezni, a négy válásom során végbemenő vagyonmegosztásos cécóra emlékeztet. Bár ez nem az, mégis olyan. Listába venni egy ember életét. Palásthy urat megkértem, hogy négyre jöjjön hozzám, felmérjük együtt a károkat. Előzetesen voltam már lent, megnéztem a kiégett lakóépületet, megszemléltem a belső kárt, nagyjából megbecsültem, hogy milyen összegbe kerül majd a renoválás, mi az, ami visszaállítható, és mi az, amiből újat kell vásárolni. A berendezés maga az iskola tulajdonát képezte, egy egész szemléletes listám van róla, hogy mik is voltak itt, de tényleg, az utolsó képkeretig fel van sorolva minden, így ez a része könnyű volt. A gond utána kezdődik. A személyes kár.
Az igazgató úrnak ma el kellett utaznia, a minisztériumba hívták, a levél elég homályos volt, ketten próbáltuk kisilabizálni, hogy a túlontúl hivatalos szöveg mögött mennyi értelem van. Persze ő nagyon szépen fogalmazott, azt mondta precíz és magasztos, míg szerintem egy túlértékelt, bunkó és lenéző nő keze nyoma a levél. Különben is Zsüsztinnek hívják a levél megfogalmazóját. Komolyan. Malundoszky Zsüsztin Abélia. Szegény asszony. Vagy a gyerekem a szegény, mert az anyja képes volt neki az Oravecz Eszter Klára nevet adni. Felháborító. Remélem azért nem fogja egy életen át megnyomorgatni ez a kis lelkét. Ilyenkor mindig úgy aggódok a jövője miatt. Mármint ő egy Oravecz, nem kéne aggódnom, de addig még sokat változhat a világ. Lehet, hogy jobban járt volna egy Milagros Marichuy-jal, mint egy Eszter Klárával.
Amíg várakozom, hogy eljöjjön a négy óra, előkészítem a feljegyzéseimet, illetve a már elkészített hivatalos iratot. Amit eddig megtudtam, azt már szép hivatalos formába öltöttem, nem Zsüsztinesen, hanem Tatianasan, oké, én is beállhatok a hülye nevűek sorába, de nekem legalább orosz az anyám, tehát van mire fogni. Főzök egy kávét, és kikészítek némi hideg almalevet is. Nem tudom, hogy mit szeret inni, de a választás jogát megadom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Látom, hogy megrándul az arcizma, amire nekem is muszáj elmosolyodnom, igen, én magam is tudom, hogy hatalmas blődség ez az egész, de hát a formanyomtatványok, meg az ellenőrzések, és a síró esőerdők, elárvult állatok, és haldokló világunk éppen annyira együtt járnak ezzel, mint a kiskutyákkal az, ahogy egyszerűen aranyosnak tartjuk őket, akkor is, ha nem szeretjük az állatokat.
- Ön elkényeztet engem. Legyen tea.
Nem vagyok az a kávés típus, azt meghagyom a tejeskávéfüggő nővéremnek, én inkább az a fajta vagyok, aki elszürcsöl egy jó teát, vagy gyümölcsökkel és rengeteg jéggel pakolja tele a teáját. Felkelhetnék, és megcsinálhatnám magamnak is, de most élvezem, hogy kiszolgálnak.
- Óóó, módosítok. Olyat szeretnék, mint amit ön iszik, nagyon vonzó.
Épp ahogy rágondolok a limonádéra, saját magának el is készít egy olyat, amilyet magam elé képzelek. Elég esélyes, hogy gondolatolvasó, de az most nem zavar, nekem ez kell, tudom. A piszkos kis fantáziám meg majd maximum a szobában elnyomom. Nem mintha zavarna, nem az a fajta ember vagyok.
- Remélem, az optimizmusa kitart a tanév végéig.
Elég sokan vannak itt, akik nem így vélekednek, sokan már év elején is olyanok, mintha savanyú szőlőt szopogatnának. Hát kellemetlen nekik. Én annyira nem esek kétségbe, megvallom őszintén, mert nem nekem rossz. Ami engem illet, imádom ezt a területet, szép, új kihívás. A kocsmák és bárok, ahol eddig dolgoztam nem hasonlítanak olyan sokban erre a munkára. Daniel például az első ember, aki hellyel kínált, és szóba állt velem a muszájnál többre is.
- Persze. Ajj, ez így olyan egyszerűen hangzik mi? Pedig természetesen ez sem az.
Miért is lenne, nem igaz? Mondjuk, ezt a bürokratikus blablát nagyon nem szeretem, de hát muszáj ezt is elmondani, mert ha nem teszem, és itt megtörténik a baj, akkor a lányom még a végén az anyja nélkül kell, hogy felnőjön, és nem az, hogy a nővéremmel bajom lenne, pusztán csak a párja miatt szívom a fogam, mert annak annyira nem örülnék, ha úgy bánna Esztivel, mint Ráhellel.
- Hét főtől számít hivatalos iskolai kirándulásnak, de a kevesebb fővel való kastélyelhagyást is köteles jelenteni. Az indulás előtt legalább két héttel kell bejelenteni a külső helyszínes oktatást, tervezett helyszínnel, idővel, és hogy amíg távol van, ki a hivatalos helyettese, például a tanársegéd megfelel erre a tisztségre, amennyiben vállalja és tudja is tartani a tanulmányi átlagát ez idő alatt. Csak az lehet kísérő, aki az iskola alkalmazottja, azonban lehet technikai dolgozó is, az, ha tanári végzettsége van, ám például iskolatitkár, az teljesen ideális. És ha jól tudom, de ebben most nem vagyok biztos, akkor tizenkét gyerekenként kell egy plusz kísérő, de ezt megnézem majd önnek.
Még én is csak tanulom ezt a részt, néha ezért is tűnhetek túl hivatalosnak, mert gyakorlatilag bemagoltam mindent, hogy választ tudjak adni a hirtelen jött kérdésekre, és ne nézzenek tök sügérnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Az a baj a tanévkezdésben, hogy amíg Eszti csak óvodás, az iskolai és óvodai összeg közötti különbséget, vagy annál egy kicsit többet, magamra költöm. Így van ez most is, az új cipőmben, aminek a sarka végre olyan magas, hogy felérem azokat az iratokat is, amiket eddig csak akkor tudtam, ha felálltam az asztalomra. Aztán, a szoknyám nem új, de a felsőm igen, és megvallom az elején féltem is, hogy mit szól majd az igazgató a sejtető csipkéhez, de végül nem szólt semmit. Szóval vagy tényleg nem is hatja meg a női nem, vagy csak nem olyan vészes, mint amilyennek én láttam, amikor ma reggel belenéztem a tükörbe. Az az igazság, hogy imádom, szóval a problémán viszonylag gyorsan túl is lendültem.
Az asztalomhoz kis cetlit írtam a mai napi teendőkről, és nekiálltam szépen kihúzni azt, ami már kész. Kivittem a leveleket Hajnalkának, meg Bárcinak, elmentem a gyengélkedőre felvenni a készletrendelést, bevittem a fontos postát az igazgató úrnak, megválaszoltam helyette a tiszteletkörös leveleket. Ennek utolsó példányát fejezem be körülbelül, amikor a férfi a folyosóra ér, így még éppen van annyi időm, hogy felkeljek, és egy kicsit nyújtózva ugyan, de még le tudjam venni azt a mappát, amibe az általam írt levelek másolatát teszem. Szeretem, ha rend van, és minden visszakereshető, hiszen ezekkel nem zaklatom Hercegh urat, csupán megírom őket, és aláíratom. Így amikor leteszem a mappát az asztalom szélére, csak akkor pillantok fel, és állok meg hirtelen a mozdulatban.
~ Szent szalmiákszesz! Egy félisten! ~
Fogalmam sincs, hogy ki ő, mit csinál itt, miért jött ide, de nagyon szeretném, hogy maradjon, hosszan. Pislogok kettőt, nagyon ciki, mert biztos bolondnak néz, hogy úgy szorítom a mappát, mintha az életem múlna rajta, miközben őt nézem, nem több, egy negyed perc, amíg megteszem, de milyen szép és élvezetes negyed perc az.
- Jó napot!
A hangom talán egy kicsit magas. Valószínűleg most normális emberi, mert alapból kicsit mélyebb annál, mint amit a méretemhez párosítani tudnának. Hihetetlenül vélakék szemeimet (<3) a férfi szemeibe merítem, ami nem a legbölcsebb döntés, sosem tanulok a hibáimból. Lehet mégsem szerencsés, ha a mostani után megint találkozunk, mert bolondnak fog nézni. Teljesen jogosan.
- Az igazgató úr nincs bent, a polgármester úrhoz ment a faluba. Segíthetek?
Feltételezem, hogy a félisten ugyanis hozzá jött, elvégre mit tehetnék én érte? Az elmém egy mocskos részében tudom a kérdésre a választ, de ez az amúgy is romlott intézmény legalább némileg próbálja meg megtartani méltóságát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Óóó… Őszinte részvétem.
Szóval házvezető a rellonnál. Akkor ő is egyike a büntetésben lévő auroroknak. Emlékszem arra a diskurzusra, amikor a minisztérium megkereste az igazgatót, és az irodában egyezkedtek. Kriszpin nem híve a csukott ajtóknak, de akkor, miután bevittem a kért kávét és pogácsát, megkérte, hogy csukjam be az ajtót. Akkor már tudtam, hogy ez komoly. A végén pedig adott egy listát az évben házvezetői és/vagy tanári pozíciót betöltő emberek neveivel. Azt kérte, jegyezzem fel őket, és írjam bele a hivatalos év elejei köszöntőjébe. Nem sokat beszélgettünk erről, de éreztem, hogy azért a dolog hagy maga mögött némi feszültséget.
- Állok rendelkezésére.
Húzom ki magam és segítőkészen nyúlok az iratok felé. Csak a szokásos, amit minden tanártól bekérünk akkor, amikor meghirdetjük az állásokat. Az efféle eljárásra alapvetően nincs szükség, mivel a pályázati anyagot szoktuk iktatni. Természetesen a sikerteleneket visszaküldjük, épp ezzel foglalkoztam, mikor a férfi érkezett. Nem sok elutasított van idén, de amikkel bővültek a tárgyak, azok igencsak érdekfeszítőek, bárcsak most lennék én is diák.
- Mr. Warren iratait nem hozta magával? Fél tőlem, mint a tűztől, azt hittem elküldi valakivel.
A gondolatra, hogy Dwayne mennyire kerül engem, belül gonosz kis mosolyra húzódok, de kifelé csak egy ártatlan kérdésnek hat a dolog. Nem akarom én piszkálni, ő se piszkált engem, de mégis, én megpróbáltam a barátja lenni, hiszen a nővéremmel szembeni gondolataink is hasonlóak voltak, amikor meglépett, de úgy tűnik, nem kér belőlem, sőt, úgy kerül, mintha tényleg félne, hogy még a végén megátkozom. Nem mintha lenne rá okom, szóval egy – egy ilyen elejtett mondattal piszkálom.
- Én is rellonos voltam, de akkor még másabb volt a helyzet.
Nem volt ennyi tini terhesség, nem voltak ekkora drámák. Volt egy fiú, akit sokszor bántottak, még akkor, amikor én elsős voltam, Charlie, azt hiszem így hívták, aztán voltak rossz arcok, mint Raziel Black, de ő hol eltűnt, hol visszajött, meg az a másik fiú. Inkább a bandázás volt a népszerű, az egymás szivatása, nem ez. Közben persze dolgozom is, előveszem a pálcám, és szépen elkezdem lemásolgatni az iratokat.
- Az eredetit sosem tesszük el ezekből.
Magyarázom kedvesen neki, miközben fel – felpillantok azokba a szemekbe. Hát nem igaz, hogy ilyen férfit küldtek ide. Hogy fognak így majd a hormontúltengésesek odafigyelni? Hiszen még én is nagyon kell, hogy koncentráljak, pedig csak egyszerű másolást végzek.
- Az órarendet, a házvezetői kinevezését, a diákok listáját a tanév kezdete előtti délutánon veheti át. Az új diákok listáját a beosztást követően. Úgy szoktuk csinálni, hogy a vacsora alatt összeállítom mindenkinek a listát, és még a desszert előtt odaadom, így amikor kísérik fel őket, akkor már nagyjából látják, hogy kik kerültek önökhöz. Minden évfolyam órarendjét átadom, de ha konkrétan diákot szeretne tudni, akkor bármikor bejön hozzám, megmondom, hogy éppen hol tartózkodnak. Ezen kívül bármilyen kérdése van, örömmel állok a szolgálatára. Hozott magával fényképet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Majd megtapasztalja. Oda az izgalom, ha lelövöm a poént.
Megengedek magamnak egy kacsintást is, elvégre hamarosan kollégák leszünk. Persze én csak heti pár órában tanítok, azt is azért, mert jól jön a plusz pénz, ugyanis most már önállósodnom kell, a nővérem elköltözött, és életemben először szembesülök azzal, miért is "kiadás" a kiadás szó. Ki kell adnom, és bizony nem önszántamból, hanem mert köteleznek rá. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne dolgoznék, világ életemben kocsmákban és pubokban voltam alkalmazásban, jobban meg tudtam ítélni azt, hogy milyen italt kér valaki, mint bárki a környezetemben. Aztán persze érzékeltem, hogy ez itt annyira nem elfogadott, benyomtak erre az állásra, most meg megpályáztam egy ilyet teljesen önállóan. Ha már van egy ilyen lehetőség, hát kihasználom, aztán meg majd elválik.
- Képtelen lennék rá. A hűség az egyik alappillére a magunkfajtának.
Valahogy nem nagyon tudom elképzelni, hogy ő máshova járt volna, biztos, hogy a rellonnal rokonságban álló valamely ház egyikébe. A papírjai másolása közben pedig azt is meg tudom, hogy kígyó volt. Mondtam én.
- Amikor maga negyedéves volt, akkor én is ott tanultam, cserediákként. Milyen kicsi a világ, nem? Simán rosszalkodhattunk volna együtt.
A rosszalkodás gondolatára szélesebbre húzódik a szám. Nem emlékszem rá, bár ezeket a szemeket meg kellett volna jegyeznem. Persze a program akkor még gyerekcipőben járt, mert hiába voltunk ott, nem sok közös óránk volt, meg nem is úgy tanítottak, ahogy itt. Meg aztán sokat kirándultattak minket. A faluba, a környéken. Emlékszem, egyik éjjel az erdőbe sétáltunk, eltévedt a kísérőnk, és majdnem elvitte egy furcsa fejű kentaur. A lányok persze, akik velünk voltak, elkezdtek azon elmélkedni, hogy milyen lehet a kentaurok földje, de én biztos voltam benne, hogy nem akarom megtapasztalni.
- Ezek szerint maga sem olyan jó fiú. Helyes.
Lapozás közben felpillantok rá, az egész testtartásom ösztönösen árulkodik arról, hogy izgalmasnak és vonzónak tartom. Négy férjjel a hátam mögött egy hegyi zárdába kellene elvonulnom, nem vadászni. De tegyük hozzá, amióta itt dolgozom, egész jó kislány voltam. Nem volt olyan, aki érdekelt volna, úgy igazán. A jó hírnevemnek meg még a végén annyi, ha Mr. Magnus a közelemben van. Egyelőre persze tartom magam... vagy legalábbis valami olyasmi.
- De mogorva. Ezt maguknak az akadémián tanítják?
Fordítom felé a képet vigyorogva, majd egy nyomtatványt veszek elő, amit már előkészítettem. Két - három adat hiányzik, de azt majd a papírokról bepótlom. Most csak rávarázsolom a képet a nyomtatványra, majd lapozok kettőt, és felé fordítom.
- Erre azért van szükségünk, hogy az igazolványát elkészítsük.
Teszem hozzá, mert ezt minden második ember sápítozva meg szokta kérdezni.
- Mosolyogna nekem? Cserébe én is megteszek magának valamit, amit kíván.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Párbajszakkör…
Úgy csinálok, mint aki gondolkozik, de nem. Pontosan tudom, hogy eszem ágában sem volt olyan dolgok közelébe menni, aminél esetleg kárt szenvedek. Márpedig a Hogwarts gárda pont ilyen volt. Más tanterv, más életkor, más erősségek. Bőven elég nehézség volt neki, hogy én voltam a „Machay”, aki nem rendelkezett a vélákra jellemző különleges kisugárzással. Később, mikor kitagadtak, és „Mácsai” lettem, akkor is tudták, hogy elméletileg világítanom kellene a férfi szívekben, és lásd, mégsem. Az élet, kegyetlen.
- Talán maga volt az, aki megtanította, hogy hogyan fogjam helyesen a pálcát.
Ártatlanságnak nyoma sincsen, ahogy az alsó ajkamba harapva kuncogok egy kicsit. Ajj, mivé lesz a világ, ha ennyire nem tudok viselkedni? Viszont annak kifejezetten örülök, hogy a diri lent tárgyal a mesterrel, mert ha itt lenne, akkor nem mernék én sem ilyen nagyszájú és merész lenni. Nem tennék kétértelmű kijelentéseket, és nem kacérkodnék úgy, hogy abból egyértelmű legyen elég sok minden, aminek egyértelműnek kell lennie.  
- Óóó, akkor, ha én egy BJH lennék, akkor maga szaladna, hogy megmentsen?
Pillantok fel rá úgy, mintha éppen megcsillannak a korona a fején, és máris mondaná, hogy igen cicám, neked is adom a fél királyságomat, ha arról van szó. Na, nem mintha én ilyenre vágynék. Igazából csak rohadtul életképtelen vagyok hosszútávon egyedül, és kell, hogy olykor, ha csak rövid időre is, de tartozzak valakihez. Most, hogy a nővérem is dobbantott, egyedül vagyok. Ráhel inkább az iskolában, Eszter az előkészítőben, olykor a nővéremnél, vagy Sean nálunk, de ennyi. Ez a helyzet olyan fura. Amióta nem otthon lakom, általában házas vagyok.
- A világ legrosszabb fotói az igazolványképek. Az enyémet sosem láthatja senki, olyan vagyok rajta, mintha félig manó lennék.
Ráadásul ki is fehérítik a képet, mintha muszáj lenne, így rendesen olyan hatást kelt, mintha egy manó két nagy kék szemmel nézne rájuk.
- Négy férjem volt, úgy véli meg tud még lepni?
Lehet, mondjuk, hogy pont én leptem meg ezzel, általában meglepődnek. De ez tradíció a családban. Az elsőszülött egyszer, a másodszülött kétszer, ha a nővérem hozzá ment volna Warrenhez, akkor ő háromszor, én pedig négyszer házasodtam. El is titkolhattam volna, de az ilyen kibukik, főleg, hogy az egyik kis mocsok még rendszeresen az utamba is téved. Nem tisztem ferdíteni. Próba cseresznye alapon azért előrébb hajolok picit, hátha nem riad el.
- Egy mosoly képes megváltoztatni a világot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Bárcsak lenne mire emlékeznie.
Játszi könnyed sóhajjal tűzöm meg mondandómat. Az a nagy helyzet, hogy pontosan tudom, hogy ki volt. Mivel a mi korunkban – borzalmasan öregnek érzem magam ilyenkor –, még nem volt szokás az, hogy aki éppen szembe jön, megismerhet minket mindenhonnan, így az én első „áldozatom” az első férjem volt. Azóta se voltam nagyon mással, csak a házastársaimmal, leszámítva a Kristóffal való házasságom egy – egy szakaszát. Inkább miatta, semmint miattam éltük azt a nyitott házasságot.
- Még szerencse, hogy ez a mágiaág olyan dinamikusan fejlődik. Ha az alapokon már túl is vagyunk, még mindig ott vannak az újítások. Úgy vélem, mint kollégák, számos új ismeretet adhatunk át egymásnak.
Ezt olyan komoly arccal mondom végig, amennyire csak tudom, ám, ahogy felpillantok rá, és összetalálkozik a tekintetünk, muszáj lehajtanom a fejem, mielőtt kitör belőlem a nevetés. Hihetetlen a mi világunk, hogy ennyire körmönfontan kell leegyeztetni azt, amit két mondatban is el lehet intézni, ráadásul a világ szinte minden területén megértik. Mégis, itt az iratai másolgatása közben, olyan szinten elmerülünk a legkülönfélébb ráutalásokban, hogy az már szinte művészet.
- Én nem szoktam adósa maradni senkinek. Így ha tesz értem valamit, hát megfizetem az árát, bőkezű emberként tartanak számon.  És egészen biztos lehet benne, hogy készül. Várjon csak!
A táskámhoz lépve kiveszem az pénztárcámat, azt a tipikus hosszúkás, nagy tárcát, ami piros színben pompázik. A zöldekhez vagyok hű, nem az, de a piros pénztárca vonzza a pénzt, és nekem erre nagyon nagy szükségem is van. Kiveszem az itteni igazolványom, és átnyújtom neki.
- De ne mondja el senkinek. Ez se lenne rossz, de mégis. Ez az első itteni napomon készült. Hirtelen kellett, és azt mondták csak gyorsan lekapnak. Hát gyorsan tették. Még szerencse, hogy idén kapok újat.
Sosem mutogatom, mert szerintem borzalmas. A hajam kócos, a szám nyitva, a fogaim látszanak. Ehhez hozzájön egy enyhe undor az arcomon, ami éppen csak azért van, mert picit másnaposnak sikerült lennem. Jól indítottam az itteni karrierem, de hát valamikor meg kellett ünnepelni, hogy felvettek.
- A harmincas éveim elején vagyok, ha ez akasztotta meg. Csak elég sok mindent belesűrítettem tizenhét és harminc közé.
Láttam a pillanatot, amikor teljesen lefagyott. Én vagyok a pszichológus testvér kijátszásának istennője, majd pont ez nem tűnik fel, ugyan kérem. Szóval igyekszem megnyugtatni, hogy nem vagyok én olyan vészes korban, mint azt az élettörténetem engedni következteti. Csak tényleg sok mindent tettem ennyi idő alatt. Valószínű azonban, hogy ha újrakezdhetném, akkor is pont ugyanígy járnék el.
- Eddig senki sem érdemelte meg, hogy elmenjek vele vacsorázni egy mosolyért. Ha viszont nem mosolyog nekem most, akkor vacsorázhatunk együtt holnap.
Ajánlom fel a lehető legközelebbi időpontot. Ma azért még nagyon korai lenne, mert hát már rég készülődnöm kellene azért, hogy minden pontom tökéletesen alkalmas legyen egy vacsorához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Muszáj nevetnem, mert nem hittem volna, hogy ez a mai nap ilyen eseményt is hoz az életembe. Lehet jobban jártam volna, ha eleve a minisztériumba megyek dolgozni? Elfordítva a fejem próbálom egy kicsit az enyhe zavart mulasztani. A válásom óta, vagyis több, mint egy éve nem volt ilyenben részem. Ha utánam fütyültek, eleve nem foglalkoztam velük, itt a férfi tanárok egy része házas, ami eleve kizárt, másik fele meg hírbe hozható a diákjával, ami szintén kizárt. Ez a férfi viszont új még itt, és nem tűnik sem házasnak, sem fejletlen diáklányokra vágyódónak. Széles mosollyal pillantok vissza, és egy kicsit megcsóválom a fejem.
- Kedvemre való férfi magam, Mr. Magnus.
Attól még, hogy könnyen egy hullámhosszra kerültünk, nem jelenti azt, hogy nem kihívás ez az ember. Szerintem az, és valljuk be, imádom a kihívásokat. Bár korábban ismertem volna, lehet, hogy egy csomó kellemetlenségtől megkímélhettem volna magam. Persze el kell fogadni, hogy minden okkal történik, és minden épp a jó pillanatban történik majd meg velünk. Én hiszem, hogy ez a mostani is okkal történik, és hogy ebből még lehet jól kijönni. Ennek most van itt az ideje, lassan minden elcsendesedik az életemben, kellett jönnie valakinek, aki felforgathatja az unalmas hétköznapokat. Már csak abban reménykedem, hogy tényleg jó is lesz ez.
- Kegyetlen. Pedig nagyon érdekelne, hogy milyen volt fiatalon. Annyira nem hiszem, hogy vészes lenne. De ez is csak egy kihívás. Életben tartja a lángot.
Apróságok, én pedig nem ijedek meg az ilyesmitől. Nem akarok olyan lenni, mint az ismerőseim többsége. Ha akadályba ütközik, és akadály alatt értjük azt, hogy előre szeletelteti-e a kenyeret a pékségben vagy sem, megriad. Engem a súlyosabb helyzetek se riasztottak el soha. Jót tett a munkakörnyezet, ami eddig körülvett, jót a férfiak, akikkel dolgom volt. Összességében örülök, hogy olyan vagyok, amilyen, és ezt nem félek kamatoztatni.
- Remélem, méltó leszek rá. Mondja, hogy mikor és hol, és ott leszek.
Picinykét, de tényleg csak egy picit közelebb hajolok, miközben visszanyújtom a papírjait. Végeztem velük, sajnos, pedig igazán el bírnék viselni még egy kis munkát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A tanáriban van egy tükör, ami elé ha kellő távolságban és szögben állsz be, akkor látod magad teljesen. Én pedig most éppen ebben nézem magam. Mivel csak Lewy van bent, nem nagyon zavartatom magam, ahogy körbefordulok kétszer.
- Komolyan mondom, kiábrándító a komoly felnőttek ruhatára.
Eddig mindig arra mentem, hogy dögös legyek és kihívó, most meg úgy kell kinéznem, mint aki komolyan gondolja az életet. Mármint egy iskolában dolgozom, és bár eddig jó volt a sok csini kiskosztüm, most már olyan kell, ami oktatásra is alkalmas. Már nem csak kávét főzök. Ez izgalmas, persze, de amikor ilyen ruhákban vagyok, eléggé ijesztőnek élem meg a helyzetemet. Elszakadva a tükörtől az asztalomhoz sétálok, ami Lewyé mellett van. Feldobom a popómat az asztalra, a lábammal pedig nekiállok a székemet mozgatni.
- Na, és mi a helyzet veled, Lewycsek? Hogy van az asszonykád?
érdeklődöm, miközben az ölembe húzom a magammal hozott dobozt, és bontogatni kezdem. Imádom ezeket a jól zárható dobozokat, épp csak a "gyerekzárral" gyűlik meg a bajom. Kell jó egy perc, mire elérem a sikert, és kinyílik, de amikor végre megvan, egyből Lewy felé nyújtom.
- Mini sajtosrolók, én csináltam. Mestere vagyok a rolónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Hát így nem tudom, minden. Annyira felnőttes.
Pedig egy évem volt megszokni, és még most is olyan nehezen megy a tény, hogy önálló, független nő vagyok. Független, bizony. Ugye, hogy milyen ijesztően hangzik? Mondjuk inkább ez, mint a múltkori csoda, amiben Max látott. És nem azért, mert tetszeni akarnék neki, csak olyan hülyén éreztem magam ott mellette, mintha éppen szidna az apám, amiért ötévesként még mindig nem tanultam meg valamit, ami szerinte elvárt lett volna, kényelmetlen volt.
- Eszti az előkészítőben van. Éppen szerelmes... három fiúba. Kérlek, ne mondj semmit.
Az legalább már biztos, hogy én vagyok az anyja. Rendben, ez eddig sem volt kérdéses, mert a haja, a szeme, a szája, az enyém. Igazából totálisan úgy néz ki, mint én ennyi idősen. Eddig is éppen úgy nézett ki, ezért is nincs lövésem sem a vele kapcsolatos legégetőbb problémáról, amit úgy néz ki, más is észlelt, és éppen meg akar fejteni.
- Dekák cseszki, utállak.
Tudja, hogy nem, de hát attól még mondhatom. Én nem dekákban mérem a pluszt. Néha így ráállok a mérlegre, ha éppen rátéved a tekintetem, de inkább csak nézem, és így: "Áh, hagyjuk." Oké, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem tudom, hogy mennyi volt előtte, de igazából nem is izgat, csak magamat bosszantom, amikor megteszem. A véremnek elméletileg istennői karbantartónak kellene lennie, és mindig dögösnek és kívánatosnak kellene lennem, de gondolom, ha a vérem szunnyad, mint a maci télen, akkor nem is nagyon kell gondolkoznom a dögös istennőségben sem. Nem hiányzik ez az egész vélavér felhajtás, de az igen, hogy ne kelljen ennyit vacakolnom magammal, mint amennyit megteszek vele. Aztán még ott van az időnként tervezett két deci, fénylegesen fél liter borocska is, ami lezubog azon a szép torkomon. Csődtömegek, kezeket fel, jeee.
- Az van, hogy Max megtanult számolni.
Jelentem ki végül váratlanul, az első nagyobb falat lenyelése után, és olyan természetességgel mondom ki a következő mondatot, mintha nem lenne benne semmi rendkívüli, pedig esküszöm, hogy senkinek sem hoztam fel még a témát:
- Tudni akarja, hogy Eszter az ő gyereke-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

-Mi?
Próbáltam koncentrálni arra, hogy hozzá fogok én ehhez szokni, de valahogy nem érdekelt már onnantól a saját fehérember-problémám, hogy ő kijelentette, fogadásokat kötöttek arra, mikor tűnik fel Maxnak a dolog.
- Állj, Állj, Állj! Ti honnan vettétek egyáltalán, hogy nem Kristóf a gyereken apja?!?!
Kérdezem szinte hüledezve, mert nem akarom hinni azt, amit most itt hallok. Sosem merült fel nyíltan, hogy nem ő lenne, a válás után egy ideig még látogatta is Esztert, és ha ezt már nem is teszi, pénzt mindenesetre küld neki még most is. A házasságom közepén fogant, akkor, amikor ideje van az ilyeminek. Nem túl korán, nem túl későn, nem azért, házasodtunk össze, mert terhes lettem, és nem azért született, hogy a házasságot megmentsük. Egyszerűen ott és akkor véget ért a közös utunk, mert érkezett egy másik nő, de a feltételezés, hogy Maxé, a belső lelki világomon kívül sosem öltött hangot. Sőt, nem is volt nyílt a téma, hogy mi akkor találkoztunk. A kérdésére veszek egy mély levegőt, de rá kell jönnöm, hogy fogalmam sincs mit akarok, így csak kiengedem azt, és megvonom a vállam.
- Én is tudni akarnám, hogyha van egy lányom, már ha így kijelentésre került, hogy versenyben vagyok a címért.
Ez vitathatatlan. Joga van tudni, és jogos követelés az, hogy tudni akarja, de félek, hogy ez a tudás mindent megváltoztat. Nála is, nálam is, függetlenül attól, hogy az övé-e, vagy sem.
- Mire fogadnál?
Kérdezem végül csendesen, kékjeimmel Lewy tekintetét keresve. Irigylem a szerelmüket, bár sokan támadják őket, mégis hiszem, hogy az ő kapcsolatuk az egyik legtisztább a környezetünkben. Hallottam a pletykákat a tanárokról, akik diáklányok lábai közé akarnak bejutni és attól mindenképpen felfordul a gyomrom, de ők tudják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Remek, olyan nő tud lenni, amikor vedel.
Megforgatom a szemem rajta, meg azon, hogy mennyire nem illik össze ez a mondat Liebharttal. Mert valljuk be, az a szerencsecsomag egy félisten testét kapta, a bújkáló félmosolya imádnivaló, és amikor nem úgy néz, hogy megölné a másikat, akkor a tekintete észvesztően pasis. A vedelés meg amúgy is férfiszokás, nő olyat nem csinál. De most mindent, ami csak hirtelen az eszembe jutott, kimondtam rá. Hülye pletykafészek. És még a nőkkel van a baj. Hát nagyon nem. Mondjuk kár csúnyán néznem, meg puffognom, mert végül is, így is úgy is kiderül, az is, ha az ő gyereke, meg az is, ha nem.
- Olykor. Talán. Egy kicsit. Sokszooor.
Az elején olyan szépen indítottam, csinosan csökkentettem a mennyiséget, aztén meg ránéztem Lewyre, és csak úgy kitört belőlem az igazság. Valóban elég sokszor gondoltam rá, hogy melyik az, hogy hasonlít-e másra is rajtam kívül, hogy melyik fél tulajdonságai jelennek meg, hogy mi van, ha Mxé, és a jelleme kiütközik, és akkor Kristóf kiakad, hogy kitől örökölt ilyeneket ez a gyerek. Aztán meg tessék, Kristóf már nincs is a képben, Max viszont előkerült, és ezért minden olyan bonyolult lett, főleg mert az a kis szemét még számolni is tud.
- Az én szerencsémet ismerve meg a kölyök a kinézetem mellé az apja személyiségét örökölte, bármelyik legyen is.
Egyikkel se járok igazán jól. Persze, sokan mondják, hogy a gyerek formálható, hogy csak oda kell rá figyelni. De én látok anyát, aki minden erejével azon van, hogy a gyereke normális legyen, az meg ennek ellenére kelti a feszkót.
- Azt, hogy Juan, a kertész az apja.
Felelem nagy nyugodtan, de végül csak megvonom a vállam. Juan nem lehet, több okból sem, egyrészt mert nem Juan, hanem Gáspár volt a neve, másrészt mert nem volt vele semmilyen kapcsolatom, és harmadrészt, mert olyan erős, domináns génekkel rendelkezett, hogy az kiütődött volna a gyereken. A nyeszlett Oravecz és Liebhart gének úgy tűnik nem tudják felvenni a versenyt a rohadt Machay és Romanov vonallal. Sajnálatos.
- Kristóf eltűnt, nem zaklat, Max viszont itt van, és félek, hogy megkattan. Furcsa, de nem akarnám kinyiratni Maxot. Valahogy. Bah, az egész élet szívás
A második mondat csak most jut el az agyamig teljesen, és úgy nézek rá Lewyre, mintha kísértetet látnék.
- Wait... mi? Komolyan? Kislány? Tudtaaaaam! Nem is illik hozzátok fiú. Vagyis nem első gyereknek. Ti olyan lányos szülők vagytok. Annyira örülök nektek, Úristen!
Lepattanok az asztalról, mert ha így ölelem meg Lewyt, akkor tuti, hogy lezúgok onnan, de leszállva azért átölelem a nyakát, és nyomok egy nagy cuppanósat az arcára. Boldog vagyok, mert ők boldogok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Amilyen szerencsém van, csak utóbb fog megtörténni.
Felelem bosszúsan, de mivel most nincs itt, ezért el is engedem. Még a végén tényleg megöregszem abban, hogy miatta bosszankodom. Maximilian hivatalosan is ártalmas az ember egészségére, és nagyon, de nagyon fogom utálni őt, ha kiderül, hogy miatta lettem terhes. Én ezt nem akartam. Tényleg nem. Nem akartam anya lenni, nem akartam gyereket. Imádom, szeretem Esztert, de Merlinre mondom, sosem akartam, hogy nekem felelősséggel keljen viseltetnem egy másik emberi lény iránt. Én azt reméltem, hogy életem végén majd megállapítom, hogy nem volt unalmas az életem, aztán jóccakát. Semmi extrára nem vágytam, mert tudom, hogy nem vagyok rá alkalmas. Nem vagyok szülőnek való. Talán soha nem is leszek, küzdök érte, én tényleg minden egyes nap megküzdök a ténnyel, hogy anya vagyok, és hogy nem csak az egyik unokahúgom az, akivel mondjuk együtt töltök egy vagy két napot, hanem a saját gyerekem. Furcsa, de nálunk nem alakult ki az a kötődés az elején. Mondjuk, ha Liebhart vér folyik benne, az sok mindent megmagyaráz.
- Tényleg az. Csóri kölyök, én is megválogathattam volna az apajelölteket.
Húzom el a számat. Persze, mivel nem gondolkoztam gyerekben, nem gondolkoztam abban sem, hogy az apákat kellett volna válogatnom. De most már ez van. Hamarosan ki fog derülni, hogy Max-e vagy Kristóf, remek lesz. Csak nem tudom, hogy utána mégis mi fog változni, de már most érzem, hogy nem fog tetszeni a dolog. Viszont hagyjuk is, hiszen Lewy-ék csodálatos szülei lesznek egy csöpp kislánynak, aki olyan gyönyörű lesz, mint az anyukája, és olyan cserfes, mint az apukája. Egyszerűen tökéletes lesz az életük, és ennek örülök. A gyors támadás után elhúzódok, de már nem ülök vissza, mert bizony eltelt sajnos a tanóra, a következőben pedig már nincs olyan szerencsém, hogy itt legyek, pedig Lewy-vel szívesebben ellennék most.
- El kell mennem az életunt negyedévesekhez. Komolyan mondom, borzalmasak a kölykök abban a korban. A kicsik olyan aranyosak.
Vonom meg a vállam, amolyan ez van alapon. Végül is, nem tudok vele mit csinálni, másrészt meg én is voltam ennyi idős, és a tanáraim valószínűleg pont ennyire utálatosnak gondolhattak. Szépen felhúzom a cipőm és magamhoz veszem a jegyzeteimet.
- Hajrá apuka, várnak a repkedni vágyók. Később beszélünk.
Dobok egy puszit neki még a levegőben, végül aztán ellibbenek, hogy még idén odaérjek az órámra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Tekintve, hogy a nővérem hamarosan akkora lesz, mint egy lufi, a hétvégén elégedetten néztem körbe a szekrényébe, és mondtam meg neki őszintén, hogy mi az, amit már nem fog többet felvenni. Így lett tíz új ruhám, ami szerintem egy elég jó felállás, nagyon ügyesnek érzem magam. Tehetséges nőszemély vagyok.
Ennek a sikeres fogásnak köszönhetik a másodévesek, hogy ma olyan órát kaptak tőlem, ahol kiélhették a kreativitásukat, és színezhettek. Oké, az igazsághoz az is hozzájárul, hogy összesen négyen voltak az órámon. A többiek részt vettek abban a fogadásban, ahol szó szerint csak belenyaltak az órai bájitalba, arra fogadva, hogy ki fog előbb elaludni. Egy hibás összevalónak köszönhetően azonban alvás helyett egy egészen más tevékenység miatt vannak most ott. Az biztos, hogy a szervezetük alapos tisztításon esik át. Hülye gondolat elhinni, hogy egy másodéves, éjjel, prefektusokat kerülgetve, helyes hozzávalókat lop a szertárból. Nem is baj, nem sok kedvem volt amúgy sem rendes órát tartani, szóval még jó, hogy van egy gyerek otthon, akinek köszönhetően van egy csomó színező is leledzik a házban, hozzá meg mindenféle filctoll, ceruza, toll. Így hát egészen kellemesen telt ez a háromnegyed óra.
Visszasétálva az eredeti munkaállomásomra, őszintén, körül sem nézek. Tudom, hogy Kriszpin még nincs itt, a naptár szerint valószínűleg nem is jön ma be, így szegény Lucának háttal lepakolok a kezeimből dúdolgatva. Békésen elrendezek mindent, és csak amikor a bögrémet felveszem, akkor fordulok meg.
- Jesszus! Ne haragudj, nem vettelek észre.
Nem is éreztem, hogy néznek, pedig általában feltűnik, ha van itt még valaki. Most viszont semmi. Rendesen, semmi. Öregszem. A bögrét inkább visszateszem a helyére. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt, de valahogy nem is szeretnék elkezdeni összeesküvés elméleteket gyártani, mert csak magam alatt vágnám a fát.
- Az igazgató úr nincs most itt, tudok neked segíteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Lucus

Gyorsan lepakolok mindent, de közben figyelmesen hallgatom Lucát. Szerencsés eset, hogy nő vagyok, mert így legalább tudok egyszerre több mindenre figyelni, míg a szakmai előéletem - a pincérnősködés kocsmákban -, hozzásegített ahhoz, hogy gyorsan el tudjam helyezni a félinfókat. Így teszek most is, miközben a mondat végére ér, már veszem is elő a megfelelő papírokat.
- Nem, Kriszpin nem foglalkozik ilyesmivel, ezt a hivatal küldi ki válás vagy házasság... esetén.
Egy leheletnyit talán megakad a hangom abban a pillanatban, hogy kimondom: házasság. Nem is kell a papírra néznem, hogy tudjam az áll benne, mégis, automatikusan kinyújtom a kezem a nő felé, hogy átvegyem tőle őket. Nem pillantok rá azonnal, hanem előbb besétálok az igazgatóhoz, és kihúzom az egyik fotelt, ami bent árválkodik.
- Jobb, ha leülsz, mert ez egy kicsit hosszú folyamat. Szoktak itt székek lenni, de őszintén szólva, nem tudom hova lettek. Már két napja keressük őket. Úgy vélem, komoly csíny áldozataivá váltak.
Tetetett szájelhúzással jelzem a szomorúságomat, mert eléggé megkedveltem őket. Csak ezek után ülök le, és egy néma sóhajtással hajtom szét a papírokat, melyek igazolják, hogy mostantól Mrs. Liebharttal van dolgom, és nem Czettner kisasszonnyal. Furcsa így látni Max nevét, meg kicsit furcsa az egész. Nem azért, mert bármit is akarnék tőle, hanem mert olyan csúnyán váltunk el. Azóta nem beszéltünk, azonban ő fogta magát, és megnősült, én pedig nem tudok mást csinálni, mint nézni a gyerekemet, és felmérni az esetleges vonásokat, melyekben eltér tőlem. Amióta pedig tudom, hogy biológiailag egy Liebhart, egyre több mindent fedezek fel benne, ami hozzá kapcsolódik. Bárcsak vissza lehetne ezt az egészet fordítani. Jól megvoltunk mi ketten, és nem éreznék most gyomorgörcsöt és bűntudatot, miközben a papírokat töltöm ki.
- Azt mondtad, hogy legutóbb. Voltál már férjnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Szóval férjhez ment, akkor egészen jól tippeltem be a helyzetet. Hát ez egyszerűen nagyszerű. Nem, tényleg nem a helyzettel van bajom, csak eleve túl sok minden kavarog benne, a Liebhart név miatt, most meg békésen töltögetem ki a papírokat, ahol egy újabb asszonyt rögzítek be az életébe. Végül is, nekem is volt három, nem szólhatok.
- Egy komplett ágy?
Pillantok fel csodálkozva, a korábbi gondolatokat mélyre száműzve. Kicsit olyan vagyok ebből a szempontból, mint Scarlett, az Elfújta a szélből. Majd holnap ráérek belegondolni, most egyszerűen nincs hozzá kedvem/energiám/hangulatom. Én nem is vagyok az a fajta ember, aki az ilyeneken kiakad, sőt, nem is hiszem azt, hogy jogom lenne kiakadni, így aztán szépen eltárolom a problémát valahova mélyre, és leírom az újabb adatokat.
- Jesszus, milyen fiatal vagy!
Döbbenek meg, leginkább azon, hogy megdöbbentem. Azt hiszem, ez az a pillanat, hogy elkezdtem belegondolni, hogy mennyi idős is vagyok. Sok, nagyon nagyon sok. Oké, mentségemre legyen írva, hogy ennyi idősen én is férjhez mentem a tervezett igazihoz, ami három után már illendő volt, sőt, Eszti is úton volt, de akkor is, más lassan harminckét évesen belegondolni abba, hogy az ember volt huszonnégy is. Mindenesetre már a nagy ledöbbenésben eljutok a második oldalig, mire elmeséli, hogy villámlátogatást tett. Muszáj elnevetnem magam, mert nagyon tetszik ez a szó.
- Reméljük, ez hosszabb életű lesz akkor, csak ne engedd vélák közelébe, azok nagyon veszélyesek.
Én maximum Dwayne Warrenre fejtettem ki eddig hatást, de csak azért mert olyan gyenge a csórikám, hogy a kviblivélaságom is vonzza, hát azzal meg nem nagyon tudok mit csinálni. Szerintem vicces, de elhiszem neki, hogy nagyon kellemetlen lehet.
- Mivel friss házasok vagytok, bele kell írnunk azt is, hogy terveztek-e gyermeket az elkövetkezendő öt évben, illetve, hogy ha van szobád a kastélyban, akkor azt meg kívánod-e tartani, amennyiben nem, úgy a bejáráshoz milyen eszközt veszel igénybe. A térítés miatt leginkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Lucus

- Mondjuk, én sajnos el tudom képzelni, hogy mire kelhetett.
Bár sok itt a tini terhesség, komolyan, mint egy javítóban, mégis elég sok a kényelmetlen felület. Én jó gyerek voltam, Bárcival igyekeztünk megtartani az illendő közeget. Nekem anno csak ő volt, nem váltogattam úgy a párjaimat, mint az alsóneműmet.
- Mondjuk elég érdekes, hogy senki se tudja, hova tűnik egy ágy. Mármint az rendesen nagy.
Teljesen meglepett a történet, még el is mutogatom, hogy ágy, mintha most először hallanánk róla, pedig az nem valami mugli csoda, hiszen mi is ágyon alszunk. De mégis megdöbbentő, hogy mi minden történik ezen a helyen.
- A magasságod miatt is, ugye? Eddig leginkább kocsmákban dolgoztam. Tudod milyen nehéz ezzel a magassággal a két méteres szekrények között egyensúlyozni? Egyszer olyan tömeg volt, hogy egy pasi szó szerint felkapott, és úgy vitt át a tömegen. Nem tudom, hogy mi nyomott minket, amikor megálltunk a növésben.
Az idősebbik nővérem és az anyám is modell, az apám egy magas, szikár ember, a nagyapám szintén, sőt a bátyám is. Zója valamivel magasabb, nem sokkal, de a verseny legnagyobb vesztese egyértelműen én lettem. Mondjuk engem annyira nem zavar, mert kicsi vagyok és praktikus.
- Egy idő után a válásokba is bele lehet jönni. Mondjuk furcsa, engem pont az utolsó csapott arcon. Az első három halálra volt ítélve.
Legyintek is egyet hozzá, nem érzek semmi mély dolgot velük kapcsolatban. Az utolsó, az az egy, ami igazán bosszant, de azt hiszem, az is csak a körülmények miatt, hogy egy véla tette ezt, egy olyan ember, akinek valóban megvolt a hatalom a kezében.
- Oké, akkor ezekre nem, és nem a válasz. Mondjuk igaz, nem hiszem, hogy egy képeslapért cserében Kriszpin elnézné az árát. De akkor ez korábban is így volt?
Nem rémlik, de azt hiszem azt nem is én csináltam. Jelzem a nőnek, hogy várjon egy pillanatot, és felpattanva besétálok az igazgató irodájába, majd fél perccel később visszatérek Luca aktájával.
- Ahogy nézem, az elődöm ezt nem töltötte ki, azért nem rémlett, hogy ilyen speciális a helyzet. Ezt itt hagyom, úgyis át kell írnom a nevet a gerincén is.
Leteszem magam mellé, és közben meghallgatom a következő kérdését, amire egy pillanatra felvonom a szemöldökömet, de utána rendezem gyorsan a vonásaimat.
- Ez látod egy jó kérdés. Eddig mindenki, aki ilyen adatlapot kitöltött azt mondta, nem tervez gyereket, de ti most házasodtatok össze. Megnézem a magyarázatot.
Gyorsan hátralapozok, és megkeresem a tizenegyes magyarázatot.
- A terhesség tizenharmadik hetén vagy köteles bejelenteni, a tervezettet meg azért jó, hogy a vezetőség az esetleges helyettesítéssel számolni tudjon. Mondjuk, a Navine esetében Lewy csak nem esik teherbe, szóval szerintem nem gáz az sem, ha beírjuk, hogy mondjuk két éven belül, nem? Az ilyen laza majdnem középút.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Lucus

- A hogyanra én is kíváncsi vagyok. Bevallom, nagyon szívesen végignéztem volna, ahogyan az egészet kitalálják és végigcsinálják. Szerintem nagy buli lehetett az elejétől a végéig.
Az én gyerekkoromban inkább a párbajozás volt a menő itt. Mondhatnánk ezt a változást a történelem iránti elköteleződésnek is, hiszen most érett meg a "szeretkezz, ne háborúzz" jelszó úgy igazán. Persze ez csak addig vicces, amíg nem én adminisztrálom a sok teherbe esett tizenévest. Onnantól nem annyira vicces a szituáció, mert belegondolok mindig abba, hogy egy nap Eszter is hazaállíthat azzal, hogy: "Na anyám, itt az ideje, hogy babázz, amíg én leteszem az alapvizsgákat." Persze, remélem azért ennél értelmesebbnek nevelem majd, de sosem lehet tudni, főleg elnézve a mai tizenéveseket.
- Az a lényeg, hogy meg tudod akkor oldani. Vannak ilyen utazási kedvezmények, amiket igénybe lehet venni, vész esetére. De az a legjobb ugyebár, ha nincsen vész.
Nem tudom, hogy az elődöm mennyi mindent mondott el, azt tudom, hogy amikor elment, akkor már régóta a hűsége miatt maradt az igazgató mellett, és nem azért, mert még dolgozni akart a nyugdíj mellett, szóval lehet, hogy már ezekbe annyira nem ment bele. A babás válaszra viszont hirtelen magasra szökött a szemöldököm, meg egy pillanatra a vérnyomásom is, és majdnem elindultam rárúgni az ajtót Liebhartra, hogy ha neki van gyereke, akkor mit vegzál engem azzal, hogy a saját példányomnak ki az apja. Különben is, amióta kiderült, csak én bosszankodom, ha eszembe jut, ő valahogy nem került elő. Jó, ezt annyira nem bánom, csak én még mindig nem érzem indokoltnak, hogy ennek az infonak ki kellett derülnie. El azonban mégsem indulok, mert úgy tippelem, hogy egy közös kisállatról van inkább szó.
- Ez igaz, Maja szerencsés, hiszen Lewy csodálatos apa, nem tudom, hogy láttam-e még férfit, aki így szereti a gyermekét. Majd mondom Kriszpinnek, hogy iktasson be kedvezményeket a kispapáknak is.
Mosolyodom el szélesen, majd a lány felé fordítom a papírköteget.
- Nézd át, hogy minden jó-e, és ha igen, akkor minden oldal alján szignózni kell, a végén pedig aláírni. Tényleg, a Reát választottad, de attól még a megszólításban megtartod a Lucát is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Persze, így azért lényegesen könnyebb. Szóval akkor én innen most szépen ezt a részt kihúzom, aztán ha valami nem jó, akkor remélem, majd csak akkor veszik észre, amikor az unokáinkat sétáltatjuk.
Akkor meg aztán senki sem szólhat be nekünk, mert bizony addigra már nyugdíjasok leszünk. Nézünk majd nagy ártatlan szemekkel, hogy nem értjük a problémát, hiszen ez nem volt gond a „mi időnkben”. És ha valaki mégis problémázik? Hát akkor majd eladjuk, hogy zizisek vagyunk. Én általában zizis vagyok, így azt hiszem, egész jól fog ez menni mondjuk hatvan év múlva is, addig meg még gyakorolok is.  
- Nem nehéz összeegyeztetni? Én is két területen mozgok, ha házon belül, és néha az egész folyosón mondogatom magamnak az elintézendőt, nehogy kimenjen a fejemből.
A termem pedig még csak nincs is a közelben, így néha még álmaimban is azt mondogatom, amit egész nap. Borzalmas tud lenni, de ez legyen a legnagyobb bajom, amíg Eszter megkap mindent, amit egy korabeli gyereknek meg kell kapnia, addig nem hiszem, hogy lenne okom panaszra. Viszont az, hogy a világ bármelyik pontján legyek, majd itt, majd megint máshol, azt nem tudom elképzelni. Tíz évvel ezelőtt nem lett volna pro, bléma, de azt hiszem, öregszem és elkényelmesedtem.
- Pascallal? Nem, egyáltalán nem lesz semmi gond. Csak félreértettem hirtelen, azt hittem, hogy a közös gyereketek. Akkor megváltozott volna a szabadságaid száma is például.
Biztosítom kedvesen, egy kicsit magamat is korholva. Bár nem mutattam ki, hogy valójában mennyire nagyon meglepődtem, de úgy érzem, így sem volt jogos tőlem az a sok gondolat, főleg mivel a továbblépés szerintem teljesen természetes. Még mindig nem tudom felfogni ép elmével, hogy miért kellett például megbolygatni a jól bevált tényeket, vagyis, hogy Eszter egy Oravecz lány, akinek az apja hol küld egy csekket, hol nem. Egy hete éppen küldött, pár hónap után először. Én meg ott álltam a konyhában azzal a gondolattal, hogy visszaküldöm, megírom neki, hogy nincs gyereke, nem kell ezt tennie, de aztán Eszter szólt, hogy kell neki egy hercegnős jelmez a zsúrra, így szemrebbenés nélkül beváltottam. Szóval maga a tény, hogy házas, nem zavar, az sem, ha lesz egy halom gyerekük, hiszem, hogy Max jó apa lesz, de jelenleg nem érzem fairnek, hogy ezeket a belső zűröket csak nyelem és nyelem. Ha képes leszek a dns vizsgálaton felülkerekedni, akkor minden derűs lesz megint. Addig meg megtehetem, hogy nem vagyok maradéktalanul boldog a rám mért teherrel.
- Szülési szabadság, de ha jól tudom, nem átruházható, pedig nagyon aranyosak, én is szívesen adnék neki extra szabit, de akkor levennék a fejem. De ha van egy jó érved, amivel meggyőzhető a főnök, akkor örömmel megyek veled kampányolni értük.
Ezt komolyan is gondolom, hiszen őszintén imádom az ő párosukat. Egyike azoknak, akiket őszintén tökéletesnek és csodálatosnak hiszek. Bármit megtennék azért, hogy segítsek nekik.
- Lehet, hogy Maxnak van egy furcsa gerjedelme erre a magasságra.
Mondom ki hangosan a gondolatomat, mert Luca és köztem talán ha két centi van. Nem akarom kimondani, de mire vissza tudnám nyelni a szavakat, addigra már kint is vannak, én meg elnevetem magam, mert szerintem tényleg vicces, hogy Max kétszer is százhatvan alá célzott.
- Igen, teljesen készen vagyunk. Ha valami nyűg jön még közben, akkor meg mindenképpen szólok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

- Tizenhat? Nem semmi.
Tizenhat évesen azt hiszem a legnagyobb pörgés az életemben Bárci volt, akinek a közelében az ember alapvetően olyan, mint egy beszívott lajhár. Nekem mondjuk még így is rendszeresen túlpörgésem van a közelében, de azért jóval inkább visszafogom magam.
- Csak nehogy az egészséged rovására menjen.
Én például már most is azt érzem,hogy néha kedvem lenne spontán meghalni, mert annyira elfáradok egy húzósabb hét végére. Ilyenkor jön elő az ugye, hogy kinek milyen tűrőképessége van, meg milyen területeken kell helyt állnia. Például ha magamat nézem, irodai munka, oktatás és egy gyerek, ez a három az, ami leszívja az energiáimat, és én még kismiska vagyok szemben egy kviddicsessel, vagy mondjuk egy olyan emberrel, akinek három-négy gyereke is van. A nővérem felnevelt már egyet, most van egy kisembere, akihez hozzájön egy újabb, én fogalmam sincs, hogy képes lennék-e erre, ez a fiatal nő pedig menhelyet vezet, kviddicsezik, házvezető és még Max is az életébe jött. Oké, utánanéztem, de az vesse rám az első követ, aki nem tette volna, főleg, ha a volt férjéről és a gyereke apjáról van szó. Jó tudni, hogy ki az, aki potenciálisan a gyerek közelében tartózkodhat hosszú távon.
- Ez nagyon aranyos tőle.
Erősítem meg a gondolatot egy mosollyal én is, majd a Lewy-s megjegyzésnél rajtam a sor, hogy bólogassak párat. Irigylem azt a lelkesedést, ami benne megvan, és kicsit irigykedek Majára is, hogy ilyen szerencsés férfit fogott ki, de elsődlegesen mindenképpen az öröm, ami jellemző, ha rájuk gondolok. Szerintem ők egy nagyon szuper páros, és nagyon örülök neki, hogy ilyen jól egymásra találtak, érzem, hogy őket senki és semmi sem szakíthatja szét. Aki meg mégis megpróbálja, annak egészen biztos, hogy még én sem kegyelmeznék.
- Szerintem keressük egymást. Nem hiszem amúgy, hogy ezt olyan sűrűn forgatja bárki is, de ha mégis, akkor lássa, hogy a lehető legtöbbet kihoztuk belőle. Én általában itt vagyok, ha nem itt, akkor órán, de ha itt hagysz egy üzenetet, megtalállak.
Az aláírás után szépen be is fűzöm a változások bejelentését, és ha nincs több kérdése, akkor útjára engedem.