Böröczky Zoé
Hiába van kellemes őszi délután a vizsgák teljesen leürítették az agyamat. Szinte úgy járom a folyosókat, mint egy zombi. Igazából a hálókörletembe szerettem volna eljutni, de valahogyan eltévedtem és most azt sem tudom hol vagyok. Ráadásul van nálam egy halom könyv, meg jegyzetlapok is amiket cipelhetek, mivel a vizsgáimnak még egyáltalán nincs vége. Befordultam egy ismeretlen folyosóra, ahol még sosem jártam, de már az első lépésnél elcsúsztam valamin. Valamin amiről igazából most sem tudom mi, kissé nyálkás anyagú, lila színű valami volt. Csak az egyensúlyérzékemnek köszönhettem, hogy nem estem el és csináltam bolondot magamból. Bár ezek után nem tűnt annyira jó ötletnek, de azért mégis továbbindultam. Egyszercsak a semmiből egy újabb adag lila izé termett a lábaim alatt, és ezúttal nem sikerült megtartani az egyensúlyomat. Estem egy szép nagyot és a könyveim is szétszóródtak. Miközben feltápászkodtam olyan cifra káromkodás hagyta el a számat amilyen még sosem. És mindez hangosan, annyira, hogy a folyosón valószínűleg mindenki tisztán hallotta. Ráadásul mérgemben még az egyik könyvtári könyvbe is belerúgtam egy nagyot, amit nyilván nem kellett volna