Próbácska, Nedra, Ashley, Keiko, meg a többiek ^^
Figyelem a többieket és nem tartok attól, hogy sorra kerülök. Nem tűnnek nehéznek a feladatok, bár arról nem tudok, hogy a többieknek érzéseket is át kell adnia, de az éneklés-hangszeren játszás nem vészes. Mármint... én énekelni biztos nem fogok, mert nem tudok, de ha a zongorázni kell, azzal egész biztos megbírkózom.
Szóval csendben figyelek, időnként Ashleyre pillantok, vajon neki hogy tetszik a többiek előadása. Ha ismerős áll ki, akkor küldök egy bíztató mosolyt, úgy nézem tovább, mi történik, amíg én nem következem.
Felállok kimegyek a lányokhoz, aztán elveszem Nedrától az utasításokat. Szépen halkan elolvasom, aztán egy ponton felröhögök.
- Ez most komoly? - pillantok le, még mindig vigyorogva a lányra, aztán ráébredek, hogy valószínűleg igen.
- Oké...Nagylevegőt veszek, aztán még megérdeklődöm, hogy a sorrend mindegy-e, és ha igen, akkor gyorsan végig gondolom, hogy mit is szeretnék. Egy pillanatig azon is agyalok, kivel csináljam ezt meg, de ahogy hátranézek a jelenlevőkre, valahogy Ashleyn akad meg a szemem. Pedig lehet, valamelyik levitás lánnyal jobban járnék, de no. A nadrágom farsebébe teszem a papírkát, kiteszek két széket, hogy egyikünk se legyen majd háttal a zsűrinek vagy a többieknek, aztán elégedett mosolyra húzom a szám, összecsapom a tenyereimet, majd elkezdem:
- Aaaashleeyyy! Annyira jó ötletem támadt! Gyere ide, elmesélem! - kezdek bele boldogan, kicsit talán leleksen is, de ne volt kikötve, hogy mást nem vihetek bele, így ezen nem is aggódom. Remélem Ashley gyorsan kijön, ha nem lenne elég gyors, akkor katonásan hozzáteszem:
- Szedje a lábát kisasszony! Nem érek rá egész nap! Egy-kettő, egy-kettő!
Nem röhög. Csak majdnem - mármint én. Mert ez az egész és ami kisülhet belőle roppant szórakoztató. Amint Ashley leül, leülök vele szemben, és jól szétnézek, nem-e figyel minket valaki, aztán suttogva, mintha titkolóznék, de úgy, hogy azért mindenki halljon, közelebb hajolok a lányhoz és folytatom.
- Azt találtam ki, hogy ellopunk egy sárkányt a rezervátumból és annak a hátán repülünk el nyaralni! Pszt! - kapom az ujjam a szám elé, megint szétnézek.
- Maradj csendben! Egész biztos, hogy valaki figyel - kapkodom a tekintetem balra-jobbra, aztán felpattanok kimutatok Keikora.
- Te ott! Ne hallgatózz! - mordulok rá reményeim szerint haragosan és nem úgy, mint aki roppant jól szórakozik, mert amúgy meg de. Az összhatás kedvéért összehúzom a szemöldököm. Aztán visszafordulok Ashleyhez és lehuppanok a székre
- Biztos, hogy hallotta! - súgom hangosan, s bár ilyet sosem csinálok, másoknál már láttam, rágni kezdem a jobb kezem hüvelykujját, így pislogok Ashleyre
- Lehet mégsem olyan jó ötlet. Elvégre a sárkányokat szigoróan örzik. Te mit gondolsz? Én eléggé kételkedem, hogy sikerülhet... - Nem igazán várok választ, de remélem ezzel a kételkedést is megoldottuk. Mondjuk, kimondtam, de csak nem volt tabu.
- Egyébként, szerinted, milyen sárkányt kéne vinnünk? Melyik cuki? Annyira nem tudom. Nekem a kínai gömblángsárkány tetszik, de lehet itt csak magyar mennydörgők vannak. Elég ha egy pici sárkányt viszünk? Tudod, olyat, ami nem rég kelt ki... Vagy azon nem férnénk el?
Próbálok buta lenni. De lehet ez meghaladja a képességeimet. Nézze el nekem mindenki. Tudom, nem lettem a legjobb semmiben sem az idén - akarom mondani tavaly, és ez szégyen és gyalázat, de talán már elfelejtették az évnyitó kínos perceit - de azért buta nem vagyok.
- Pedig az olyan vagány lehet, ülni a sárkány hátán és suhanni Hawaii-felé - felemelem a kezem és a széken ülve kezdek táncolni. Erotikus tánc. Most komolyan? Mindjárt röhögök, de inkább csak próbálok körzöni a csípőmmel, ahogy azt a filmekben láttam - nőktől.
- Énekelhetnénk, meg party!!! Sárkány háton repülni jó... tüdüdü... tüdüdü...Azt mondtam nem énekelek majd? Hmm... na jó ez nem éneklés, valami imitálása annak, de szerintem kitáncoltam magam, már ami az erotika részét illeti.
- Ashley, szerintem te nem is figyeltél rám! Tudod mit? Ne menjünk! - térek vissza a haragoshoz, aztán felállok, szalutálok mint egy katona, nehogy azt modnják ez sem volt elég
- Menjen kisasszony, üljön vissza a helyére! Egy-kettő, egy-kettő! Vigyázz! Pihenj. Leengedem a kezem, aztán elmosolyodom. Nedráékra pillantok, meghajlok, aztán meghajlok a többiek felé is.
- Köszönöm - nézek még rá hálásan Ashleyre, aztán kitör belőlem a röhögés, így leroskadok egy székre, és a kezem a szám elé kapva, igyekszem lenyugodni, és nem zavarni senkit sem. Te jó ég. Nem tudom mit szólnak majd hozzá, de én úgy gondolom, megcsináltam, amit kellett.