Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nagy izgalommal töltött el, mikor édesanyám felettesének a fia megüzente nekem egy bagoly által, hogy találkozzunk személyesen. A szüleim partijain találkoztam vele néhányszor, illetve azokon az estéken is, amikor a szülei különféle bálokat, vacsorákat, összejöveteleket szerveztek. Ezeken az eseményeken ugyan összefutottunk jó párszor, de nem igazán volt alkalmunk úgymond igazán társalgásba elegyedni. Egyébként számomra rendkívül szimpatikusnak tűnt ő is és a családja is. Ráadásul ezen kívül általuk lehetőségem adódott arra, hogy feljebb lépjek a társadalmi ranglétrán, és ezáltal megvalósíthassam az álmaimat, a céljaimat. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon miért hivatott magához a másik, hiszen idáig nem igazán kereste a társaságomat az iskola falai között. Volt bennem egy kis óvatosság, de mindez szinte semmivé foszlott, mikor belegondoltam, hogy mennyire értékes lehet ez az újfajta ismeretség annak érdekében, hogy elérhessem a céljaimat. El is készültem gyorsan, felvettem az egyik elegánsabb öltözékemet, beállítottam a frizurámat, majd felvettem egy bőrcipőt. Ezután útnak indultam a megbeszélt helyszínre, ahová percre pontosan oda is értem.
- Örvendek! - nyújtottam feléje a kezem széles mosolyt varázsolva az arcomra. A teljes nevemet nem hangsúlyoztam ki neki újból, hiszen mégiscsak ismert már a közös összejövetelek által. Az már egy plusz pont volt számomra, hogy valószínűleg már a megbeszélt időpont előtt ért a Trófeaterembe, így nem kellett várnom rá. Mindig is szerettem a pontosságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Édesanyám pedig nagyon hálás, hogy egy ilyen remek és példamutató ember a főnöke, mint édesapád. Rengeteg hasznos  ismeretet sajátított el tőle, és keményen dolgozik azért, hogy helyt álljon. Véleményem szerint rendkívül elégedett a jelenlegi helyzetével - emeltem tekintetem mosolyogva a másikra. Nagyon büszke voltam édesanyám hivatására, kapcsolatrendszerére, ez az elégedettség pedig az arcomra is kiült.
- Az iskola egyszerűen remek, igyekszem magamból mindig kihozni a maximumot. Egy ideje prefektus lettem, így nagyobb felelősség hárul rám, de ez volt az egyik célom, hogy megkapjam ezt a posztot, emellett a szüleim is büszkék rám. A Rellon házat képviselem, ez pedig teljes elégedettséggel tölt el. Te hogyan érzed magad az Eridon házban? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel.
- Ez a helyszín valóban képes megviccelni az embert, és az sem segít sok esetben, ha akár órákat rászán arra, hogy teljesen körbejárja - válaszoltam Bercinek komoly arccal, miközben a helyiséget vizslattam.
- Ez a terem tulajdonképpen átlósan van kialakítva. Maga a rendszer évekre és díjakra van lebontva. Igazából díjakról, kupákról, kitüntetésekről szól a fáma. Elképesztő precizitással van felépítve az egész. Mindenesetre azért egyszer érdemes körbejárni az egészet, talán jobban kialakul utána az emberben az összkép  - közöltem elgondolkodva a másikkal. Én már körbejártam jó pár alkalommal a helyiséget, ennek köszönhetően képes voltam összetenni magamban a képet arról, hogy mi a lényege, struktúrája a teremnek. Felnéztem a mennyezetre, amelyen az alapítás éve volt látható egy gondosan megfestett kép kíséretében, amelyet lenyűgözőnek tartottam.
- Nos, neked mik a terveid a jövőre nézve, ha nem titok? - érdeklődtem meg a fiútól, ha már így összetalálkoztunk. Igyekeztem finoman és udvariasan feltenni a kérdéseimet. Nem akartam se érdektelennek, se tolakodónak tűnni a másik szemében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Egyáltalán nem feszengtem a fiú társaságában, mégpedig pont azért, mert hasonlóképpen viselkedtünk egymással, azaz udvarias, kulturált módon, betartva az illemszabályokat. Megjegyzésére mosolyogva biccentettem.
- Így igaz. A fő célom az, hogy a minisztériumban egy tekintélyes pozíció betöltésével a társadalom javát szolgálhassam tovább víve a családom jó hírnevét, és értékes hagyományait - válaszoltam teljes komolysággal a másik szemébe nézve. Nem volt titok, hogy szerettem volna idővel feljebb lépni azon a bizonyos társadalmi ranglétrán, de ezt az információt megtartottam egyelőre magamnak.
- Ez remekül hangzik - örvendetesnek tartottam, hogy Berci megtalálta a helyét és a számításait az Eridon-ban.
- Sok kötelességnek kell eleget tenned mostanság, ha nem tévedek. Jut azért időd a kedvenc elfoglaltságaidra is? - tudtam róla, hogy szeret lovagolni és vívni is, illetve a repülés terén sem szégyenkezhetett.
- Örülök, hogy a segítségedre lehettem - feleltem neki büszkén kihúzva magam előtte. Közben csendben, zsebre tett kézzel figyeltem, ahogyan az egyik díjat tanulmányozza.
- Nemes célok! - tekintettem a másikra elismerő arckifejezéssel. Úgy tűnt, hogy pontosan tudja mit akar, és nagy valószínűséggel ugyanolyan ambiciózus volt a tervei megvalósítása terén, akárcsak jómagam.
- Nos, a VAV után természetesen tovább folytatom a tanulmányaimat. Két opció is van, amely szóba jöhet, az egyik a társadalomtudományi szakirány, azon belül a politikai irányzat. A másik pedig a rendészet - adtam meg a választ magabiztosan. Úgy gondoltam, hogy idővel, azaz menet közben kiderül majd, melyik lesz az én utam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Köszönöm! - biccentettem boldogan a fiú felé. Rögvest látszott rajta, hogy közös nevezőn voltunk.
- Ez csodásan hangzik. Az pedig igencsak dicséretes, hogy ekkora energiát fektetnek bele a tehetséggondozásba és a képességoktatásba - bólogattam elismerően.
- Értesültem róla én is az ittlétem során, hogy van egy lovarda a közelben, bár ez engem nem érint. A könyvtár bővítésére és a párbaj szakkör fellendítése céljából a szüleim is adományozni fognak némi összeget, hiszen számomra mindkét terület rendkívül szeretett és fontos - meséltem büszkén és jó kedvűen Bercinek. Nagyon feldobta a napomat az a tényező, hogy mindketten egy nemes cél érdekében küzdöttünk, és hasonló volt az érdeklődési körünk.
- Nos, igen, szívesen lépnék akár édesapám nyomdokaiba. Igazából még nem tudom mi érdekelne igazán, a felsorolt területek közül talán a nyomozást emelném ki -  válaszoltam Bercinek teljes komolysággal. Egyelőre nem tudtam elképzelni magam a harctéren, márcsak a testfelépítésem miatt sem, hiába múlott a legtöbb dolog a varázslatokon. Nem volt meg hozzá még a kellő önbizalmam, viszont gondolatban az átoktörői szakma is megfordult már a fejemben. Úgy gondoltam, hogy az iskolai éveim alatt majd kialakul, miben vagyok igazán jó, és mit is csinálnék szívesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Ez rendkívül nagylelkű gesztus részedről - tekintettem elismerően a fiúra. Végül is, ha megtehette, miért is ne támogatott volna egy nemes célt? Mindenesetre ezzel javarészt kivívta a tiszteletemet, bár ez idáig is jó véleménnyel voltam róla.
- Valóban? Ez igazán lenyűgöző! Szívesen kötnék vele ismeretséget, úgy érzem nagy hasznomra lenne egy ilyen kitűnő egyéniség - csillant fel a szemem rögvest. Pont az a terület volt számomra néhány közül, amiben akár a későbbiek folyamán el tudtam volna magam képzelni. Egyrészt igencsak fel lehetett nézni erre a rokonra, másrészt valóban igazán érthette a dolgát.
- Ez így van, helyes a megállapításod. Viszont ettől függetlenül szívesen megismerném a rokonodat. Sosem zárkózom el azoktól az emberektől, akiktől valóban lehet tanulni valami hasznosat, és ezt a jövőben kamatoztatni tudom a saját magam javára - válaszoltam teljes komolysággal a másiknak.
- Nos, mit tehetek érted cserébe? - érdeklődtem tekintetem Berciébe fúrva mosolyogva. Sosem szerettem senkinek sem az adósa maradni. Ha valaki tett értem valamit, azt tanultam a szüleimtől, hogy azt illik viszonozni. Egyrészt tisztességből, másrészt formalitásból, harmadrészt pedig semmi sem járt az embernek ingyen az életben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Ezzel teljes mértékben egyetértek. A következetes viselkedés és a maximálisan megfelelő oktatási rendszert nyújtó szolgáltatás rendkívül fontos a jövő nemzedéke számára. Ehhez pedig kell némi anyagi segítség, hogy fenntarthatóvá válhasson a minőségi oktatás - bólogattam bőszen a fiú kijelentésére. A témát illetően csak támogatni tudtam a véleményét, hiszen ez rendkívül nemes célt szolgált az anyagi befektetés terén az intézmény jövője szempontjából.
- Ez igazán sajnálatos... személyesen nem ismerem, de édesanyám mesélt már róla, szóval a birtokomban van némi releváns információ - feleltem a másiknak komoly arccal, miközben azon gondolkodtam, hogy mégis mire akar utalni Berci, és mit szeretne elérni ezáltal. Hiszen ez egyáltalán nem volt számomra jó hír.
- Természetes érdekel, amit az imént felvázoltál. De mégis miért hoztad szóba, ha nem vagytok beszélő viszonyban? Nincsen a helyzetre semmilyen ráhatásod? Ez számomra nem túl logikus lépés... kivéve, amit az előbb megemlítettél, hogy "majd megoldjuk". Nem vagyok a sor végén kullogó típus. Amit felvázoltál, az alapján az illető rendkívül felkeltette az érdeklődésemet. Az pedig egy hatalmas plusz pont nála, hogy a Roxfortban tanult. Véleményem szerint a külföldi aranyvérű beházasodásokra is büszke lehetsz. Ez mind a származásod, a rangod előnyére vall, ehhez pedig csak gratulálni tudok - tekintettem elismerően Bercire.
- Nos, nagyon hálás lennék, ha összehoznál nekem vele egy találkozót. A kihallgatói pozíció úgy érzem, hogy örömömre szolgálna.  Természetesen megfordul már a fejemben a képességtanulás lehetősége is - néztem a fiúra elgondolkodva.
- Viszont továbbra is az motoszkál az agyamban, hogy mit nyújthatnék cserébe a segítségedért? Ha sikerül összeismertetned vele, és ténylegesen a mentoráltja leszek, akkor ragaszkodni fogok hozzá, hogy viszonozzam a jóságodat - emeltem a tekintetem elszántan a fiúra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Ó, értem. Ennyire mélyen nem érintettük a témát, vagy csupán ez számomra nem volt olyan információ, amely komolyabb jelentőséggel bírhat - feleltem magam elé révedve. Az agyam folyton szelektált, ami számomra is hasznos volt vagy felkeltette az érdeklődésemet, az bizony megmaradt a memóriámban.
- Teljesen megértem az álláspontodat. Egy ilyen remek embert, aki a maximumot képes teljesíteni a szakmájában én is szívesen megismernék. Mennyi mindent lehetne tőle tanulni! - sóhajtottam egy nagyot kissé álmodozó tekintettel. Ezen kívül belegondoltam abba is, hogy ez a pozíció igencsak felkeltette az imént az érdeklődésemet.
- Ez így igaz. Ilyenkor gondolok bele úgy igazán, hogy milyen szerencsések vagyunk mi aranyvérűek. Már csak a származásunk miatt is jóval nagyobb előnyben részesülünk az élet minden területén, mint mások. Én igyekszem a lehető legjobbat kihozni az adott helyzetből. A szüleimet ismerve véleményem szerint egyáltalán nem mondtam semmi újdonságot ezzel - húztam széles mosolyra a szám, miközben tekintetem újból végigfutott a termen, amely középpontjában a díjak és a kitüntetések álltak.
- Ahogyan gondolod, ezt a döntést rád bízom. De továbbra is áll az ajánlatom, ezt ne feledd - néztem Berci szemébe nagy komolysággal.
- Egyébként meg vagy elégedve az oktatás színvonalával az intézményben? Melyik a legkedveltebb tantárgyad? - folytattam érdeklődve a társalgást, ha már ilyen jól beszédbe egyeledtünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Némiképp megkönnyebbültem, hogy ez a másik számára szintén lényegtelen információ volt. Csak biccentettem egyet felé, jelezve, hogy akkor közös egyetértésben túlléphetünk a témán. Csendben, türelmesen szemléltem, ahogyan a fiú egy újabb kupát vett szemügyre, dicséretes volt, hogy ennyire érdeklődött a múlt nagyjai iránt. A következő válaszára bólintottam egyet.  Valóban büszke lehetett egy ilyen értékes és szerteágazó szakmai tudással rendelkező emberre, mint amilyen a rokona volt.
- Pontosan. Rendkívül szerencsésnek születtünk - feleltem Bercinek mosolyogva. Aranyvérű családunk rendkívül jó hírnévvel, kiemelkedő anyagi háttérrel, és számos befolyásos kapcsolattal rendelkezett. Még elképzelni is nehéz volt számomra, hogy milyen szörnyű lehetett azoknak, akik nem voltak birtokában ezeknek a fenséges kiváltságoknak.
- Rendben, legyen így! - tekintettem a másikra a lehető legnagyobb komolysággal. Természetesen meg akartam ismerni az illetőt, de tiszteletben tartottam a fiú döntését, elvégre mégiscsak az ő rokonáról volt szó. Legbelül azért reménykedtem benne, hogy ami nem késik, az nem múlik. Mindennek megvan a maga helye és ideje.
- Értem. Nekem elég sok úgymond kedvenc tantárgyam van, ilyen a többi között a bájitaltan, a bűbájtan, az asztonómia, a mágusjog, a repüléstan. De nagyon várom az új tárgyakat, mint például a túlélési alapismeretek, az átoktörés, márcsak az aurori pálya miatt is. Egyelőre nincs kifejezetten kedvenc tanárom. Mind remekül végzi a dolgát és megfelelő háttértudással rendelkezik a saját tantárgya kapcsán - adtam teljeskörű választ Bercinek.
- Mondd csak, mennyire tartottad nehéznek a VAV-ot? - érdeklődtem meg a másiktól. Kíváncsi voltam, hogy nagy vonalakban mégis mire számíthatok majd, ha sor kerül rá a közeljövőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Berci nagyon szimpatikus volt számomra, azonban a szüleim keményen belém nevelték, hogy a legtöbb kapcsolat, illetve ismerkedés mögött mindig egy bizonyos érdek áll. Ennek megfelelően a háttérben mindig gyanakvó voltam, de azért igyekeztem bizonyos helyzetekben elkövetkeztetni ettől a megállapítástól.
- Felvettem az összes tárgyat, szeretek új ismereteket szerezni, illetve megfelelni bizonyos kihívásoknak - válaszoltam némi büszkeséggel a másiknak. A tanári kötelességeket ellátó személyek terén továbbra is tartottam magam az eredeti álláspontomhoz. A fiú reakciójából azt szűrtem le, hogy nem volt mindenkivel teljesen megelégedve, de részemről nem volt semmi panasz egyik tanárom teljesítményét illetően sem.
- ZAG... milyen érdekes kifejezésmód. Ez így van, remek a meglátásod. Én rengeteget tanulok, és igyekszem kihozni magamból a maximumot, így azt gondolom, hogy nem lesz számomra nagy kihívás itt a VAV - válaszoltam Bercinek teljes megnyugvással, hiszen ezen a téren teljesen biztos voltam magamban.
- Ebben az esetben a konyhát ajánlom, ott nincsen semmilyen megkötés. Annyit eszik, és iszik az ember, amennyit csak akar. A házimanók szívesen teljesítik az összes ésszerű kívánságot. Én például elég gyakran eszem valami finomat ott a megjelölt időpontokon kívül is - ecseteltem nagy beleéléssel Bercinek.
- Egyébként a Nagyteremmel is bepróbálkozhatunk, végül is, teljesen logikus... miért is ne hozhatnák oda a házi manók a kívánt ételt? - osztottam meg a gondolataimat a fiúval, elvégre mindkét opció ideális volt számomra.