Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Már a jövőévi tanévet tervezem, ezt persze nem a helyemen, hanem ideiglenesen a pszichológusi irodában, mert ott van külön kis helyiség, amit nem használnak, és így bezárkózhatok oda. És akkor veszem észre, hogy valami nagyon nagyon nem jó van benne. Gyorsan, mielőtt még túlságosan lefoglalt lenne minden és eldöntetett szaladok végig a folyosón a kis magassarkúmban. Nagyon régen nem húztam magassarkút, de vissza kell szoknom hozzá, és ha már magassarkú, akkor ugye nem lehet pólóban szaladgálni, szóval egészen olyan vagyok, mint a kertvárosi egyedülálló anyuka Tati előtti Tati. Már majdnem ott is vagyok, amikor Lewy elkapja a kezem, hogy most azonnal menjek vele, mert valamit látnom kell. Hát most őszintén, ki mer nemet mondani neki? Senki. Szóval elmegyek vele és meghallgatom a panaszát, vagyis azt, hogy az iskolai seprűk hulladékfának sem alkalmasak. Próbáljam csak ki. Én? Aki a saját lábamban is megbotlok. De nem, szerinte ki kell próbálnom. És én mit csinálok? Hát persze, hogy kipróbálom. Na ez az, amit úgy hívnak hogy hü-lye-ség.
Hogy miért? Mert valóban nem alkalmasak már hulladékfának sem, és pont, amelyiket kifogtam, még rángat is. Aztán amikor le akarok menni, fel indul el, majd megint le, és végül tiszta erővel neki a kastélynak. Na ez nem vicces. Összehúzva magam, a pálcámat szorítva próbálok olyan pajzsbűbájt eszközölni, amivel talán mindenkit megvédhetek, akiről nem is tudom, hogy ott van-e. Én meg leginkább az arcomat védem, mert hát, nő vagyok.
Ezzel a pajzsbűbájos-összehúzódással robbanok be a helyiségbe, és magam se tudom hogy miként, de sikerült csodálatos pontossággal Kriszpin ölében landolnom, a seprű meg a szekrénynek csapódva lehullik. Kicsit sem kínos, és kicsit sem ver a szívem úgy, mintha éppen most futottam volna le a marathont. Vannak problémáim, például, hogy a károk felmérése helyett olyanra figyeljek oda, hogy ne a popómat mutassam, se most, se akkor, ha mondjuk lehajolok, olyan sokat kivesz belőlem, hogy hajlamos vagyok nem észrevenni részleteket, mint például, hogy ott ül két férfi az igazgatónál. Vegyük hát akkor lazára, mintha mi sem történt volna, és én nem most zuhantam volna bele a főnököm ölébe. Átlagos, kellemes szellős napunk van.
- Bocsánat, hogy zavarom, megnéztem az ön által írt dátumokat, és nem lehetne elnapolni egy öt vagy hét nappal az európai igazgatók vendégül látását? Tudom, hogy én mondtam a dátumot, de az a helyzet, hogy az esküvőőő...
Oké, itt realizálom, hogy van még két ember rajtunk kívül a teremben, de odáig még nem jutottam el, hogy felfogjam, kik is azok, de legalább felpattanok az igazgatóról, és a hosszú ő-zést igyekszem folytatni.
- je lesz egy nagyon közeli barátnőmnek, és hát olyanok vagyunk mintha lelki társak lennénk, és már a zenekar is igent mondott a fellépésre.
A végén már realizálom, hogy az egyik Berci, így végül is az utolsó taktus neki is szól, mert vártuk a visszajelzést, csak Maggie-ék akkor még nem tudtak mit mondani, amikor megkerestük őket. Mondjuk lehet, hogy szegény ezek után nem nagyon fogja fel, hogy mit is mondok. Balesetek olykor megtörténnek.
- Ja igen, és van egy pár eszköz, ami cserére szorulna, például az iskolai seprűk. Ez egy kicsit húzósabb lenne, seprűnként olyan 12 galleon körül mozog, de ezt a gazdasági igazgató úr jobban tudja.
Mindeközben, hogy ne kapjak szívrohamot, szegény kutyát simogatom úgy, mintha az életem múlna rajta, de kell valaki, akibe kapaszkodom, és bár nem nagyon megy az állatokkal való jó viszony Pajkossal már majdnem haverok vagyunk. Most meg vigyázok, hogy ne lépjen üvegszilánkba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Férfiak.

- Hát...
... tal nem kezdünk mondatot, szóval össze is szorítom az ajkaimat, és helyette inkább Pajkost emelem fel, és nézem is meg gyorsan, hogy még csak véletlenül se legyen sérült egyik mancsa sem. Ő meg arcon nyal, remek egy kapcsolatunk van, és büszke is lehet rá, mert ő az egyetlen állat, akit tényleg fenntartások nélkül tudok kezelni. Eléggé nehéz természetem van, a múltkor Katival, az előkészítő papagájával vesztem össze, mert meg akart győzni, hogy ő nem papagáj. Na persze.
- Igazság szerint, én Mr. Bojarskival voltam, aztán felültem a seprűre, az megvadult, és hát most itt vagyok.
Azt inkább nem teszem hozzá, hogy az ölébe pottyantam, mert ez számos szempontból is ciki, és majd egy jó öt év múlva tutira jót fogunk nevetni, de jelenleg Kriszpin a főnököm, én a titkárnője vagyok, szóval az ilyen klisés helyzetek eleve neccesek, aztán itt van Berci, akinek azt mondtam, hogy biztosítom a családneve fennmaradását, akinek ráadásul volt ügye a főnökömmel, akinek az ölében ültem és akkor még itt van Álmos is, aki mondjuk nekem mindig szimpatikus volt, vonzom a fura alakokat.
- Ha mondjuk tudnék ingyen seprűket szerezni, akkor azért jöhetnek?
Nem, fogalmam sincs, hogy honnan, de azért az arcom elég nagy ilyenkor, és mondjuk lehet, hogy Lewy-vel kiokoskodhatunk valamit ketten, aminek az lesz az eredménye, hogy lesznek új seprűk. Tudom, hogy a torony miatt most eléggé nagy a feszkó, és hát előbb ezt eleve a repüléstant oktató féllel diskuráltam volna meg, csak jött az ablak meg az öl, és igen, azért beszélek erről ennyit, mert nagyon-nagyon zavarban vagyok. Aztán meg valahogy kicsúszik az esküvő is, de szépen hárítok, aztán meg lebuktatnak. Csodás közös életünk bejelentését egy "ember, tényleg?!" fejjel koronázom meg, amit Bárciánra emelve hitelesítek. És abból, amit mond a végére a mimikám egy ilyen "Höh?" fejbe torkollik a dolog.
- Jó nagy banzáj lesz, meghívjuk rá az egész iskolát, és így csikarjuk ki belőlük a zsebpénzüket.
Persze nem gondolom komolyan, de tudhatják, hogy a humorom nem éppen az erősségem, ezért is javasolta a nővérem, hogy inkább jógázzak, állítólag ellazít és kiűzi azt, amitől olyan vagyok amilyen. Hát, nem.
- Nem baj, mi szerintem egyforma bunkók vagyunk.
Legyintek egyet, de azért nagyon jól esik, hogy a szépszemű a védelmébe vett, csak hát tényleg felesleges, elvégre valóban én voltam az, aki az ablakon át jött be. Nem mintha szándékos lett volna.
- Viszont azt hiszem, jobb, ha én mondjuk most csak úgy kisétálok.
Mert hát forró a talaj, szóval én most megpróbálok lelépni szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Uraim

Felnőttnek lenni nehéz, meg tök szívás is. Nem az a nehéz benne, hogy gyereket szülsz, vagy bejársz dolgozni vagy igyekszel minden számlát időben befizetni és nem elfelejteni elmenni a korábban már említett gyerekért az óvodába, hanem vállalni a felelősséget. Nekem sosem kellett, miért is kellett volna, hiszen én voltam a nő, akit eltartottak, a nő, akinek csak az volt a dolga, hogy mindig pillogjon az urára. Ez nem egy olyan nagyon nehéz feladat. Most azonban, ahogy kilépünk az ajtón, bűntudatom támad. Nem sűrűn éreztem én még ezt, sőt, és az a legrosszabb, hogy éppen Bárcián miatt érzem ezt, pedig ő az egyetlen ember a világon, akit sosem akarnék megbántani.
- Figyelj pajtás, pihenj egy kicsit, jó?
Teszem be a kosarába a kutyust, és mintha értené is, mert nem jön ki, de nem ám. Én pedig, elővéve minden képességemet a lopakodás és a tárgyak fel nem borítása terén, osonok vissza olyan halkan, mintha valóban ott sem lennék. Azt mondtam, kimegyek, de nem lehetek kint, nem szabad most ott lennem. Nem érzem azt, amit a közelében érezni szoktam, sőt, a nyugodtság helyett most túlontúl nagy a feszültség az egész szobában. Remek módon időzítettem a dolgokat. Pedig esküszöm, nem így akartam.
A tenyereimet óvatosan a vállára helyezem, remélve, hogy nem lök el magától, és talán azt is remélve, hogy bár részben miattam ideges, talán egy kicsit enyhíteni tudom a frusztrációját. Fel kell nőnöm hozzá, mert ő más, mint a többiek, és most én is más vagyok, mert komolyan gondolom a dolgokat, igazán komolyan.
- A felettünk lévő szinten minden tanári szoba üres, hat, viszonylag nagy szoba. Az átvizsgálás és renoválás hosszú ideig tart, addig akár kialakíthatnánk ott is szállást nekik. A két középső szoba egybenyitásával klubhelyiséget, a két-két oldalsóval pedig halóhelyiségeket hozhatnánk létre. Tudom, hogy nem sok, de több, mint amiben most vannak.