Lee Kyungtae
Egy átlagos nap, egy átlagos diák, átlagos iskolájában. Almost. Egyébként, ha leszámítja a feje fölött elreppenő rontásokat és bűbájokat, amíg kifelé siet a Nagyteremből, vagy egy elsős és egy festmény vitáját: tényleg átlagos. Szokásosan megkapta az adagját a többiektől, és megint szó nélkül csak hallgatta őket inkább. Sokkal egyszerűbbnek bizonyult ez a taktika, mint bármelyik másik.
Táskája pántján ránt egyet, ahogy elhagyja a zajongó lépcsőházat és halkat szusszan. Végül is, lehetne rosszabb is. Sikerültek a vizsgái, az anyja ismét örömét fejezte ki, az apja csak biccentett egyet apró mosollyal, ő meg nem örül, amiért megint itt kell lennie. Vannak olyan diákok, akik a tanévkezdés első napját úgy várják, mint más a karácsonyt. Na, ő egyáltalán nem. Tipikus kamaszfiú. Sokkal jobban élvezné tengetni a mindennapjait a szobájában zene- vagy kiabáláshallgatással.
Mi?
Megtorpan a sarok előtt. Ha most bekanyarodik, belekeveredhet valami olyanba, amibe nem kellene. De ha nem avatkozik közbe, talán mást találtak meg az iskola barmai. Alsó ajkába harapva totyorog, míg végül haptákba vágja magát, állát felszegi és kitrappol a sarok mögül.
- Hagyjátok abba! - szólítja fel a semmit a semmire. Pár másodperc szükséges, amíg leesik neki: nem történik semmi, de még éppen elkapja tekintete a Kishölgy mozgó alakját. Feje biccen félre. - Összevesztetek? - néha nem nehéz a kislánnyal ezt megtenni.
Táskája pántján ránt egyet, ahogy elhagyja a zajongó lépcsőházat és halkat szusszan. Végül is, lehetne rosszabb is. Sikerültek a vizsgái, az anyja ismét örömét fejezte ki, az apja csak biccentett egyet apró mosollyal, ő meg nem örül, amiért megint itt kell lennie. Vannak olyan diákok, akik a tanévkezdés első napját úgy várják, mint más a karácsonyt. Na, ő egyáltalán nem. Tipikus kamaszfiú. Sokkal jobban élvezné tengetni a mindennapjait a szobájában zene- vagy kiabáláshallgatással.
Mi?
Megtorpan a sarok előtt. Ha most bekanyarodik, belekeveredhet valami olyanba, amibe nem kellene. De ha nem avatkozik közbe, talán mást találtak meg az iskola barmai. Alsó ajkába harapva totyorog, míg végül haptákba vágja magát, állát felszegi és kitrappol a sarok mögül.
- Hagyjátok abba! - szólítja fel a semmit a semmire. Pár másodperc szükséges, amíg leesik neki: nem történik semmi, de még éppen elkapja tekintete a Kishölgy mozgó alakját. Feje biccen félre. - Összevesztetek? - néha nem nehéz a kislánnyal ezt megtenni.