Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Laza félmosollyal csak ingatja a fejét, csöndben sétál a lánya mellett a különben kihalt folyosón. Két nap múlva vége a vizsgaidőszaknak, a kölykök ilyenkor ahelyett, hogy a folyosón lófráljanak, jószerével pakolásznak már, felkészülve a közelgő szünetre. A tanári kar összetételét azonban már tegnap este nyilvánosságra hozták - neki pedig az egyik kedves kolleginája megsúgta, hogy egy bizonyos poszton szüksége van rá.
Lexikálisan annyit tud a Levitáról, amennyit a lánya az első pár Bagolyköves hetében lelőhetetlen lelkesedéssel elcsipogott neki, hol a konyhaasztalán, hol a kanapéja háttámláján ülve. Defenzorként pedig tisztában kell lennie a klubhelyiségük földrajzi elhelyezkedésével, arról azonban, hogy hogy jutnak be a portré mögé a diákok, fogalma se lehet. Talán csak egy jelszó kell, semmi több - őszintén ebben reménykedik, ám a kérdésről eddig Mina sem volt hajlandó felvilágosítani.
   -  Nem értem, mér' nem hiszel nekem - kérdi derűsen - Lehet, hogy kiderül, hogy az apád valójában egy zseni. Hiszen még egy év itt és az unalomtól tényleg rászokok a könyvekre.
Utóbbit enyhe fintorral fejezi ki, amiről bizony le kell majd szoknia, ha nem akarja, hogy egy vehemensebb kék arcon vágja a péklapáttal. Ő különben nem szeret olvasni. Nem, a gonosz közhiedelemmel ellentétben igenis tud - de őt nem szórakoztatja és feltölti, hanem végtelenül irritálja, kimeríti a dolog.
   -  Yup. Tegnap... előtt. Miért? Baj van vele?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Először csak a szemöldökét vonja fel. Majd még egy kicsit szinte Mina minden egyes szavánál, ahogy, valljuk be, hiába próbál magyarázkodni, a száján mindössze egyre csúnyább sértés áramlik kifelé. Tény, Dwayne tisztában van a lexikális tudásával és azzal, hogy a problémáit inkább erővel intézi, mint ésszel... de azért örülne, hogy ha pont a lánya nem hívná fel erre a figyelmét. Köszönöm, lányom, hogy lehülyézted apád, de végül is félig belőlem vagy.
Nem válaszol, a szemét a kőpadlón tartja, a kezeit is a zsebébe teszi, így hidalják át az utolsó métereket, míg a lánya, így vele együtt ő is megáll egy jókora portré előtt. Unalmas estéin többször nézegette már tisztes távolságból, leginkább a lénnyel szembeni kíváncsisága miatt, de bemenni érthető okokból még sose próbált mögé. Most is csak felsandít rá, először a női arcot, majd az oroszlántestet nézi meg magának, az agyában pedig ezzel együtt meglódulnak a gondolatok a lény, nos, képződésével kapcsolatban.
   -  Passz. Mondd meg te, én csak be akarok menni.
Lenéz a lányára és... és láthatóan komolyan gondolja, nem is veszi számításba, hogy ő oldja meg a fejtörőt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ő pedig halálosan unja már. De mivel aludni úgysem tud, a folyosókörök is épp ugyanolyan jók, mint a plafont bámulni, várva a reggelt.
Bakancsos lépteit, amik messze elhallatszódnak, néhol sutyorgás, eseteg vihogás kísér, amivel a rendbontók továbbszaladnak a folyosón. Nyilván összeszedhetné őket, felrángathatná az igazgatóhoz, hogy ott számon kérje rajtuk, mégis hogy az úristenbe képzelik, hogy takarodó után még nem alszanak. A lelkesedése, ami sosem volt kifejezett, rég nem terjed ki ilyesmire. HAdd csinálják. Ebbe még senki se halt bele.
Megáll az egyik ablak mellett, a párkányára támaszkodik, hogy lenézzen a kastély tövébe. Az egyik fölszinti ablakból fény szűrődik a fűre. Talán a legjobb lenne, ha lemenne a konyhába, a manók ilyenkor, jobb dolguk nem lévén, mindig szívesen meglepik valamilyen maradékkal. Korábban nem bírta azokat a kis állatokat, ám itt egyre komolyabb barátságot köt velük.
Lépteket hall, felegyenesedik, hogy pálcával fényt gyújtson.
A nő.
   -  A fiamra meg ki vigyáz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ahogy flismeri a vonásait, lejjebb ereszti a pálcát, először csak csillapít annak fényén, majd végleg eloltja. A karcsú ablakokon át a holdfényes estéből elég szűrődik be ahhoz, hogy az ember elnavigáljon a folyosón és kivegye a tárgyak és személyes körvonalát.
Dwayne alapvetően nem szereti a vak sötétséget. Az otthonában felkapcsolt éjjeli lámpánál, agy a tévé fényénél alszik. Akárki kérdezett rá ennek az okára azonban, ő érthetetlen mormogással és vállrándítással felelt.
A kastélyban ez azonban nem annyira zavaró. A portrék halkan hortyognak a falakon, vízcsövek gurguláznak, messzi ajtók csapódnak és nyikorognak. A sötétség nem bajlós. Álmosító.
   -  Kit gyűjtsek itt be? Ilyeneket?
A fejével az előbb elszaladt lány nyomába bök. Érzése szerint az itteni vezetőség és úgy ámblokk a közvélemény el van tájolva a feladatkörét illetően. A begyűjtő auror nem gyerekcsősz, nem vadőr, nem pszichológus és nem nevelőapa. Az pedig, hogy ki kivel, hol és mikor kamatyol a kastélyban, pláne nem tartozik rá. Az legyen a házvezetők baja.
Kérdés nélkül húzza ki a nő kezét a zsebéből, hogy rákulcsolja a sajátját.
   -  De most hogy mondod, egy hamburger tök jó lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ebben vitatkozhatnának. Most, hogy Zója szervesebben és majdhogynem, bizonyára hivatalosan is az élete része lett, a patriarchális berendezkedés jegyében a férfi életben tartásának felelőssége a nőre hárult. Mióta világ a világ, így van ez - és ezeket az értékeket adta tovább számára az apja is.
Ámbátor most, ebben a pillnatban nem gondolt rá, hogy Zójának kellene gondoskodnia róla. A konyhán minden ingyenes és, ezt az ismeretségük hajnalán nem egyszer a fejéhez vágta, sokkal finomabb is, mint a nőnél.
   -  Azt látom.
Teszi hozzá halkan, arra vonatkozóan, hogy Zója dolgozik. Igen, pontosan annyiral lelkesen és komoly erőbedobással, mint ő maga. Különben is, ki ellenőrizné őket? Kit érdekel egyáltalán, hogy a srácok alszanak-e vagy nem? A saját tanulmányaiból is emlékszik erre a szabályra, amit már akkor teljesen értelmetlennek talált.
   -  Hm?
Elengedi a kezét. Különben is megtette volna - Zója furcsamód kevésbé simulékonynak tűnik, mint általában.
   -  Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Évekig rémesen paranoiás volt, ami a kastély pletykáit illeti, azonban egy ideje képtelen foglalkozni velük. El kellett fogadnia, bárhová lép, az Edictum jó eséllyel írni fog róla, még szerencse, hogy csak bagolypotyadék-gyűjtőnek haszálja a lapot (amit Adamnek persze sosem vallana be, bár bizonyára sejti). Így most sem zavartatja magát, hogy kellő hangerővel kérdezzen vissza.
Woa-hoa. Zója magához vonja, ő azonban idegenkedve húzódik el tőle, a nő karjait lefejti magáról. Bizalmatlanul méri végig, egy sarokba szorított kutya gyászos tekintetével.
   -  Rossz az íze...? Komolyan ez most ennyire...?
Hitetlenkedve ismétli meg a nő szavait, amik időlegesa rövidzárlatot okoztak az agya idegpályáin. A belső énje pedig érzi, hogy a tenyerébe fejel Zója érvétől.
A nő már tett vele néhány cifra és megbocsáthatatlan dolgot. A gyerektéma pedig ezek közül egy különösen érzékeny számára. Lehet, hogy most kellene hátat fordítania és elrohanni. Ehelyett azonban csak hápog egy ideig.
   -  Hát én nem gondolkodtam még ezen...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Lassan felemeli a kezeit és ahogy gyakran, amikor feszült, megropogtatja az ujjait. Hazudik, amikor azt mondja, sosem gondolt erre. Sőt.
Nagy családban nőtt fel, születése óta azt látta példának, valójában pedig elképzelni sem tudja, hogy ha valaha ténylegesen megállapodik akár a nő, akár más mellett, három-négynél kevesebb gyereke legyen. Függetlenül attól, hogy ha teheti, ő inkább nem venné ki a részét a csecsemők gondozásában, meg úgy általában a nevelésben: csak legyenek. Ezt kódolták belé. Ezt szeretné.
Mégis csak a száját rágcsálja bizonytalanul, hümmög és bólint egyet. Az, hogy Zója ilyen könnyedén beszél a témáról, bénító rémülettel tölti el, mint tinédzser korában. De nyugtázza. Elfogadja. Talán még el is játszik a gondolattal.
Talán.
Végül kifújja a levegőt.  
   -  Ja. Együnk.
Ezzel zárja le a beszélgetést és lép tovább a konyha irányába. Zója pedig, ráutaló magatartásából kiindulva, követni fogja őt.