Unalmas, szürke hétköznap volt, olyan, amikor még az Árpi-félék sem magolnak semmit, hanem csak heverésznek egész nap a kanapén. Árpi ugyan nem süllyedt ide - hároméves kora óta nem telt el nap tanulás nélkül -, de a könyvtár helyett a tanulószobában üldögélt, vaskos lexikon helyett pedig egy újságot lapozgatott.
Az eső halkan kopogott az ablakon. Árpi lassan kortyolt egyet a kávéból, majd merengve kibámult az ablaküvegen, le a víztől csillogó tájra. Sokáig nem izgatta a látvány, pillantása hamar visszavándorolt az újságra.
Előtte az asztalon a Főzettani értekezések múlt havi száma hevert – ezt már mintegy szórakozásként forgatta (bár a környezetének, ami azt illeti, igencsak más fogalomképe volt a szórakozásról). Fáradt volt, de minden dolgozatát sikerült befejeznie (ez mondjuk nem volt meglepő, hiszen mégiscsak Dr. Köröndi Árpádról beszélünk, aki id. dr. prof. habil. Köröndi Árpád PhD elméleti részecskefizikus, egyetemi kutatótanár és Dr. prof. habil. Köröndi Árpádné DSc. kitüntetett szívsebész, egyetemi kutatótanár (mindketten a természettudományok, ill. az orvostudomány arany fokozatú kandidátusai, az MTA rendes tagjai) gyermeke. Laposakat pislogott, legszívesebben aludt volna egyet. A gondolkodás lefárasztja az agysejteket, így Árpi viszonylag sokat aludt (hogy aztán újult erővel térjen vissza a kockasága).
Azt, hogy Adrian mellette állt, csak akkor vette észre, amikor már megszólította. Elmotyogott egy sziát.
- Voltam jobban – ásított egyet a hogylétét firtató kérdésre, majd becsukta az előtte fekvő újságot (ritkán tett ilyet). – Hát veled mi újság? – kérdezte tompán, majd ivott még egy kortyot. Kellett a koffeinforrás, Árpi úgyis ritkán jutott metilxantinhoz. Ha mégis, agyi teljesítményét nem nagyon fokozta (igaz, ezt nehéz is lett volna tovább fokozni), de az ízét szerette.
Az eső halkan kopogott az ablakon. Árpi lassan kortyolt egyet a kávéból, majd merengve kibámult az ablaküvegen, le a víztől csillogó tájra. Sokáig nem izgatta a látvány, pillantása hamar visszavándorolt az újságra.
Előtte az asztalon a Főzettani értekezések múlt havi száma hevert – ezt már mintegy szórakozásként forgatta (bár a környezetének, ami azt illeti, igencsak más fogalomképe volt a szórakozásról). Fáradt volt, de minden dolgozatát sikerült befejeznie (ez mondjuk nem volt meglepő, hiszen mégiscsak Dr. Köröndi Árpádról beszélünk, aki id. dr. prof. habil. Köröndi Árpád PhD elméleti részecskefizikus, egyetemi kutatótanár és Dr. prof. habil. Köröndi Árpádné DSc. kitüntetett szívsebész, egyetemi kutatótanár (mindketten a természettudományok, ill. az orvostudomány arany fokozatú kandidátusai, az MTA rendes tagjai) gyermeke. Laposakat pislogott, legszívesebben aludt volna egyet. A gondolkodás lefárasztja az agysejteket, így Árpi viszonylag sokat aludt (hogy aztán újult erővel térjen vissza a kockasága).
Azt, hogy Adrian mellette állt, csak akkor vette észre, amikor már megszólította. Elmotyogott egy sziát.
- Voltam jobban – ásított egyet a hogylétét firtató kérdésre, majd becsukta az előtte fekvő újságot (ritkán tett ilyet). – Hát veled mi újság? – kérdezte tompán, majd ivott még egy kortyot. Kellett a koffeinforrás, Árpi úgyis ritkán jutott metilxantinhoz. Ha mégis, agyi teljesítményét nem nagyon fokozta (igaz, ezt nehéz is lett volna tovább fokozni), de az ízét szerette.