Merkovszky. - 1. óra
* Mennyi az esélye annak, hogy a mosdókagylóban a víz magától kezdett el mozogni, amikor legszívesebben betörte volna az öklével a tükröt? Aztán, hogy ugyanehhez hasonló bájitaltanon is megtörtént? Akkor az üstben lévő még tiszta víz csinált furcsa dolgokat, amikor elvágta az ujját a szeletelő késsel. Pedig még nem is gyújtott alá! Valami nem stimmel, valami nagyon nem stimmel. Hallotta még régebben, hogy van errefelé egy tanár, aki a pletykák szerint minden elemmel képes bánni, úgyhogy elhatározta, hogy felkeresi a tanerőt, majd ő kideríti, melyik tanonca is szórakozik vele. Rúnatan után van egy kis lyukas órája, úgyhogy amint megszólal a csengő, úgy siet, mintha pálcából lőtték volna ki. Mázlijára a terasz, ahova ezek a furcsa képességűek járni szoktak, ugyanazon szárny ugyanazon emeletén van, csak egy kicsit feljebb kell hozzá menni. Gyanakodva, szokásos mogorva stílusával lépked, ha valaki a közelébe lép, azt rögtön fellöki. Errefelé viszont ritkul a terep, valószínűleg, mert most a másodéves Rellonosokon és Navinéseken kívül mindenki másnak órája van. Megtalálja a melléklépcsőt, a fokokat óvatosan veszi be, nehogy aztán valami itt megviccelje. Amikor felél a teraszra, rögtön szembetűnik neki az üvegkupola, de mivel fogalma sincs róla, hogy most kit is kéne keresnie, tovább megy a folyosón, hátha kilyukad majd valahol. Üres terembe érkezik, asztalokkal, készekkel, sehol egy tanári asztal, vagy tábla. *
- Hé! * Mordul meg hangosabban, közben folyamatosan a terem rezdüléseit figyeli. * Van itt valaki?? * Most már teljesen kinyitja piciny száját és úgy kiabál. Hát ez nem igaz, milyen tanár az, aki nem tartózkodik a termében ilyenkor? Miért ilyen kihalt itt minden? Mivel nincs nagyon válasz, ezért jobban nekiáll körbenézni. Mindenféle portré, fenemód furcsa emberekről festve, aztán, mintha négy folyosót is látna. Már szinte meg van kavarodva. *
- Ha van itt valaki, most jöjjön elő, nem szólok még egyszer! * Dobbant egyet a jobb lábával is, hogy nyomatékosítsa követelését. *