Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Vizsgaidőszak, őrségváltás

Felvételizni jött. A Herzbergben nem is olyan régen sikeresen letette az utolsó vizsgáját is, majd beadta ide a jelentkezését. Az egyetem előtt remek kis kitérőnek, na meg bevezetőnek tűnt a mestertanoncképzés politikai szakirányon. A könyvtárral és a tanulmányi osztállyal már ismerkedett is egy kicsit, most pedig a Nagyterem felé vette az irányt, amíg észre nem vett egy piros vonalat a földre festve. Nocsak. Valaki területi vitába keveredett és ez lett a megoldás? El is vigyorodik a saját gondolatán, ahogy ezt a fal mellett ácsorgó páncélokkal is összeköti. Vajon hogyan jelölhetik meg a területüket? Vagy megteszi ezt nekik a gondnok? El is bambul az egyik előtt, amelyiknek már szép fényes a mellvértje, annyira, hogy egy ócskább tükörnek is elmenne. Meg is igazítja a haját, ha már látja magát úgy, ahogy. Eddig egészen tetszik neki ez az iskola.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Éppen megigazítja gondosan ápolt szőke tincseit a páncélon látott tükörképét figyelve. Homályos ugyan a kép, meg kell hagyni, de annyit azért lát, hogy ne támadjon kedve nekiesni inge ujjával tovább fényesíteni a mellvértet. Annyira meg mégsem hiú, hogy esetleg tükröt is hordjon magának, beéri az útjába akadó tükröző felületekkel. Már azon van, hogy menjen is tovább a nagyterem felé ebédelni, amikor valaki nem is olyan messze megszólal.
- Csak nem kincset rejtenek? Vagy szellemet, dzsinnt... öööö.... a gondnok macskáját? - kérdezi, felsorolva hirtelen néhány lehetséges opciót, ami hirtelen eszébe jut. A fényesen csillogó páncélok ugyan újnak nem néznek ki, de ha már kifényesítették meg kitakarították őket, legalább esélyes, hogy esetleges lakóik sincsenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Sajnálatos. Azt hittem, az a kötelező gondnoki kiegészítő - válaszolja elmosolyodva a szellemesnek ítélt válaszán, majd nem túl feltűnően kezdi méregetni a másikat. Úgy véli, valahol látta már. Vagy csak képzelné?
- Tehát mégiscsak dzsinn. Csodatévő aranyhalhol ez legalábbis túlságosan légáteresztő - állapítja meg megkocogtatva a páncél mellvértjét, amelyen semmiképpen sem ideális lakóhely aranyhalaknak, főleg, hogy kellemetlen mellékhatásként a nedvességtől a rozsda is megenné a páncélt, nem csak a halnak nem lenne jó. A dzsinnek jogairól meg inkább nem kezd értekezésbe, mert ugyan érdekli a téma, de még csak most fog nekikezdeni az egész megismerésének, és hosszas tanulmányi évek várnak még rá, hogy ténylegesen jogásznak nevezhesse magát. Majd akkor visszatérhetnek erre.
- Ugyan, az van. Akkor már inkább valami izgalmasat kérnék. Mondjuk egy főnix... De nem találkoztunk mi már valahol? Talán a Herzbergben? Vagy... a minisztériumban. Bocsánat, de nagyon ismerősnek tűnsz - állapítja meg, majd kezet is nyújt. - Bánffy Albert. Berci.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Talán jobb is így - állapítja meg. Hirtelen eszébe ötlik ugyanis, hogy akár egész pókcsaládok is elférhetnek ezekben az öblös, sötét terekben, márpedig ő kínosan retteg a pókoktól valami érthetetlen oknál fogva. Hiába tudja, hogy nem mindegyik veszélyes, még azzal is megpróbálkozott, hogy egy állattani lexikon segítségével megpróbálta megtanulni melyik fajtájuk teljesen ártalmatlan, de sokra sajnos nem jutott. Ha találkozik velük, rátör a bénító pánik, és képtelen racionálisan gondolkodni.
- Kviddics... hmm, az lehetséges. Édesapád kviddicsjátékos? Vagy netán már edző, esetleg játékvezető? Elég sok helyen meg szoktunk fordulni, főként a Sámánoknak szoktam szurkolni, bár alapvetően Dortmunder Druiden rajongó vagyok - magyaráz máris, miközben a kezében tartott mappát kinyitva keres egy üres papírlapot.
- Tessék - nyújtja felé az egész lapot. - Csak hagyj nekem is egy darabot, most már kíváncsi lettem ezekre a csodatévő páncélokra. Tollat is kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Sportkommentátor... sportkomm... Merlin szakállára, csak nem Hollósi? - kérdezi csillogó szemekkel nézve a fiúra, aki viszont láthatóan zavarban van éppen. Vagy csak azt nem tudná ennyire eldönteni, mit írjon a papírra, aminek felét visszaadta? Akárhogyan is, ő még mindig pörgeti kicsit fejben, hogy jut-e eszébe másik nagy név, akire egyébként emlékezne, de nem igazán talál választ.
- A nyáron kértem is tőle autogrammot, egyszerűen imádom hallgatni a kommentárjait. Ritka jó. Még Uwe Knechtet kedvelem ennyire, aber er ist nicht so gut, mint Hollósi - lelkendezik a félbe szakított papírral meg a tollal a kezében, és mint mindig, amikor lelkes lesz, most is beüt nagyon, hogy egyébként kétnyelvű a szó szoros értelmében, az anyjával mai napig németül kommunikál. Ilyenkor elfelejti, melyik nyelven is beszél, és nem tűnik fel, ha vált, amíg nem szólnak rá. El is csak azért hallgat végül, hogy a papírra ráfirkantsa, egy főnixet szeretne, de tényleg. Kíváncsi rá, megoldja-e ez a különös csodabűbáj, vagy kiköp neki egy rajzolt madarat esetleg.
- Na és akkor hogyan is kell ezt? Piszkos páncél sisakrostélya kell nekünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Hah, inkább szerencsés - közli legyintve. Az ő apja ehhez képest halálunalmas ember, aki csak a nemzetközi mágikus kereskedelmi jogról képes hosszú, álmosító előadásokat tartani, na meg a család múltjáról és jövőjéről, amitől ő meg egyszer ki fogja tépni a haját is. Pedig kénytelen lesz elviselni még sokáig, mert eddig még minden Bánffy megérte a százat is.
- Ahaaa, szóval ezek itt masírozni fognak? - kérdezi, tekintetét végigfuttatva az éppen mutatott piros vonalon. - Hát ez zseniális - állapítja meg, már csak félhangosan, aztán befogja a száját, hogy ő is füleljen, mikor indulnak meg a páncélok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Mhm - hümmög rá beleegyezően. Nem akarja elkedvteleníteni Kristófot, hogy ez gyakorlatilag ugyanaz lenne, csak ugye németül. Puszta nyelvi különbözőségből adódóan mondható el, hogy esetleg jobban hangzik az ember fülének. Mindenesetre úgy véli, hogy egy kissé szórakozott, egyetértőnek is vehető hümmögés mindenkinek ideális válasz ide.
- Pontosan - helyesel a következő gondolatra is kissé már egyértelműbben és határozottabban. A tanulás mindig fontos, ezt a legkevésbé sem tudja vitatni. Ugyan iskolaelső éppen nem volt - hülye jóslástan -, de azért egész jól sikerültek az elmúlt években a vizsgái úgy az esetek 99 százalékában. Nem panaszkodhat senki, hogy ne tanult volna eleget.
- Majd átolvasom alaposan a házirendet, most nem ugrik be emlékezetből, hogy mi is áll benne, verboten oder nicht rekommandiert. Es gibt ja eine eindeutliche Unterschied - dünnyögi németül a mondat második felét, észre sem véve, hogy nyelvet váltott. Gyakran megesik egyébiránt, az pedig még ennél is gyakrabban, hogy nem jutnak eszébe a szavak, mert valamelyik másik nyelven emlékszik rájuk, hiába erőlteti az agyát. Most éppen előbbi, mivel meglehetősen frusztráló élmény számára beismerni, hogy valamit éppen nem tud.
- Az órám szerint igen - válaszolja egy félmosoly kíséretében, miután órájára pillant, sőt, karját a fiú elé is tartja, hadd lássa, hogy mennyi is az idő. Még van ugyan bő fél óra, majdnem negyven perc, de addig szép nyugodtan megmászhatják a lépcsőket például. Úgyis rengeteg van belőlük. Annyi idő persze nem kell, sokkal hamarabb odaérnek a Nagyteremhez.
- A Herzbergben mindig előre meghatározott menü volt egész hétre. Fura, hogy itt a manók bármit elkészítenek - állapítja meg, közben kissé meglepetten pillantva Kristófra. Milyen kis fura dolog ez a vízfogyasztás téma, ilyenekről nem szokott beszélni, de nem ül ki arcára a véleménye. Nem mondhatja, hogy nem fontos, hiszen a bőrére hatással van, hogy is ne lenne az, de nem beszéli meg másokkal. - Én inkább teázom mostanság - jegyzi meg végül, és körbe is néz. - Hol kell azt kérni? Vagy meg kell várnunk, amíg hatot üt a gong és terülj, terülj asztalkám lesz? - teszi fel a humorosnak szánt kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Óóó - ad hangot zavarral vegyes meglepetésének. Ez sajnos amolyan gyengesége, tekintve, hogy gyakorlatilag a német az anyanyelve, hiszen az anyja mégiscsak német, és hajlamos nem észrevenni, ha ezen a nyelven szólal meg. Jobb kezét az arcáig emeli, mutatóujjával vakargatja meg a szemöldökét, aztán megköszörüli a torkát kicsit.
- Bocsánat. Mit tudod, édesanyám német ajkú, néha elfeledkezem róla, milyen nyelven is beszélek. Csak azt mondtam, hogy egyértelmű különbség van a tiltott és a nem ajánlott között - fordítja le kurta magyarázkodást követően, hogy mit is mondott az imént. Erre jobban figyelnie kellene ezek szerint, hogy ne forduljon elő újra.
- Bizony - helyesel, kissé megkönnyebbülve, hogy máris nem téma, hogy az imént észrevétlenül váltott a magyarról a németre, tulajdonképpen kizárva ezzel a beszélgetésből Kristófot.
- Ó, értem. Akkor ez meglehetősen izgalmas - állapítja meg. Ő az előre megírt menükhöz van szokva többnyire, de tényleg érdekesnek hangzik, hogy csak azt kell eldöntenie, hogy mit is kér. Ugyanakkor meg mennyi időt megspórol egy előre megírt menü, mint az, hogy az ember megálmodja, mit is enne. Mindennek megvan az előnye is, meg a hátránya is, állapítja meg magának, és majdhogynem elbambul, de még éppen időben kérdezi meg a rellonos, hogy kér-e teát.
- Igen, köszönöm - válaszolja illedelmesen. A tea mindig jó. Jobban is szereti, mint a fanyar ízű kávét. - A gyümölcsös teákat kedvelem, meg az igazi gyógynövényből készülteket - osztja meg némi gondolkodást követően. - A zöld teát pont nem nagyon szeretem, furának találom az ízét, a roiboszt viszont annál inkább. A citromos kellemes választás. Azt hallottam egyébként, hogy a Pillangóvarázsban remek teák vannak. Igaz ez? Érdemes kipróbálni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Önmagához hűen, ezúttal is jelzi a karkötői csörgése, hogy merre jár a polcok között. Vállig érő haját lazán összefogta, inge ujját könyékig tűrte, ebből látni, hogy mekkora munkában van. Már kisebb kupacot hordott össze a legközelebbi asztalra, és még gyűjtöget. Lehet, hogy bárki más unalmasnak találná a témát, de őt roppant mód érdekli minden, amit csak fellelni képes értelmes lényekről és képességbirtokosokról jogi szempontból. A családban mindenkinek megvan a maga kis szakterülete, ennek szellemében őt is bátorították, hogy keresgéljen, és a nagy kutakodásban itt kötött ki. A képességek főként a családban időnként előforduló elemi mágia miatt kerültek képbe, az értelmes lények jogai pedig amolyan passió. Találkozott már néhány faj képviselőivel, kacérkodik a gondolattal is, hogy megtanulhatna sellőül is, ha már franciául egyébként sem óhajt egyelőre minden családi nyomás ellenére sem, és miért ne foglalkozhatna a jogaikkal is akkor már. Amíg egyszer miniszter lesz belőle, kell valami jó időtöltés, amivel nem csak pénzt kereshet, de kapcsolatépítésre is ideális. Egy kötetet közben félig már átnézett, bőszen jegyzetelve, ám az egyik lábjegyzetnél elakad. Olyan esetre tesznek utalást, amelyet egyik begyűjtött kötetben sem talál, hiába nézi át az említett esetek listáját a függelékben. Egy elégedetlen szusszanás kíséretében a hajába túr, feltápászkodik, és a kötettel a kezében - ujját gondosan ott tartva könyvjelzőként, ahol éppen tart -, elsétál a megfelelő polcig. Szabad kezét az álláig emelve elgondolkodva néz végig a polcon. Vajon melyik könyvben olvashat a holland esetről, amely a vélák integrációját érintette. Igazán szeretné tudni a részleteket, nem csak annyit, hogy az esetre 1978-ban került sor és a hágai mágusbíróság nem a vélák javára döntött.
- Elnézést - szólal meg végül, amikor meglát egy holland nyelvű kötetet, és a srác előtt átnyúlva le is emeli a polcról azt. Talán jó lesz. Közben mindenesetre jól láthatóvá válik a kezében tartott könyv borítója, és azon a cím is. Értelmes lények jogai az európai integrációban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Meglepetten pillant a srácra, amikor rászól, hogy várjon. Gyorsan pillant körbe, de csak ő van itt, aligha szólhatott másnak a nem túl udvarias reakció, de ki tudja, mi váltotta ki. Csak remélni meri, hogy nem egy pók ül a vállán vagy ilyesmi, mert ha igen, akkor ki fog menekülni a világból is. Már nyitja is a száját, hogy megkérdezze, segíthet-e valamiben, amikor a másik biccent és érthetőbben is kifejti, hogy mit is szeretne. Nocsak. Ettől már egész barátságos mosoly kúszik az arcára, és a holland követet a magyarra helyezve így felszabadult jobbját a másik felé nyújtja.
- Üdv. Még nem találkoztunk. Bánffy Albert Tamás - mutatkozik be máris. - Bevallom, én is abban a hitben voltam, hogy csak engem érdekel a téma, de micsoda örömteli véletlen olyannal találkozni, akit ezek szerint ilyen kérdések is foglalkoztatnak. Mindenesetre befejezném még ennek a tanulmánynak az olvasását a vélákról, aztán akár még egyezkedhetünk is róla - ajánlja máris előzékenyen. Megszokta, hogy ha támogatókat szeretne gyűjteni majdani karrierjéhez, érdemes előzékenynek és nagylelkűnek mutatkoznia. Egyelőre azonban még egészen határozottan fogja a kötetet. - Beadandóhoz lenne rá szükséged? Már csak néhány oldal van hátra belőle, aztán majd később is olvashatok még a sellőkről és a kentaurokról, ha sürgősen lenne rá szükséged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Nos, ez tulajdonképpen rám is igaz - osztja meg a tényállást, hiszen csak idén kezdte a tanulást ebben az intézményben, a jog órákra viszont lelkiismeretesen bejár. Gyanítja, hogy legalább másik évfolyamba járhat a másik, mert ha nem így van, akkor lehet, hogy szemüvegre lesz szüksége még a végén. Vagy csak nem figyelne eléggé azokra, akikkel együtt tanul? Mindenesetre bemutatkozik.
- Örvendek - válaszol illedelmesen, ha már ő is megtudja a másik nevét. Nem mond neki sokat azon túl, hogy franciának hangzik, de találgatásokba nem megy bele, elvégre az övén éppen nem hallatszik, hogy félig német. A könyvet illetően máris kompromisszumot ajánl, ami láthatóan jó választásnak bizonyul.
- Ha már olyan ellenállhatatlanul vonzóak... - válaszolja széles mosollyal. - Jaj, ne vegyél komolyan. A Herzbergből jövök amúgy, és nem csak a vélák érdekelnek egyébként, hanem alapvetően az értelmes lények, csak most éppen azt a fejezetet olvasom, de nincs az idei tantervben a téma, úgyhogy ráérek majd elolvasni a kentaurokról szóló részt is még - felel megvonva a vállát.
- Már felhalmoztam vagy fél tucatnyi olvasnivalót egyébként is, lefoglalom magam addig azokkal. Gyorsan befejezem azt a pár oldalt, ami hátravan, és meg is kapod. Ha gondolod, csatlakozhatsz is, ott ülök annál az asztalnál - biccent fejével egy nem túl messze található asztalhoz, amelyen szép kis kupacot halmozott fel. Igaz, fel is vihetné őket a toronyba, de tanulni jobban szeret itt, mert a szobatársai mellett kicsit nehezére esik igazán figyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kicsit megemeli a szemöldökét, de csupán egy pillanatra. Furcsállja némileg a választ, nincs szüksége mások elnézésére vagy engedélyére saját véleménye szerint, főként nem ahhoz, hogy németül beszéljen - pusztán csak az kellemetlen, hogy ezt időnként nem veszi észre, annyira természetes - , de ám legyen. Illedelmesen nem szól semmit, csak bólint inkább. Lapoz inkább gondolatban, és eltársaloghatnak arról, milyen gyorsan is telik az idő éppen.
- Jól mondják, hogy relatív. Ha bezzeg a szünetet várja az ember, akkor iszonyúan lassan vánszorog - válaszolja. Ismét bólogat a következő gondolatra, némi jóváhagyó hümmögés kíséretében, amire az illemtan tanárai most bizonyára kórusban ciccegnének rosszallóan, de kicsit sikerül elvesznie közben a gondolataiban. Félig-meddig figyel csupán.
- Danke - dünnyögi ismét németül a tea kapcsán, majd tölt magának egy fahéjas aromájúból. Kicsit karácsonyi hangulatot áraszt a tea, de most remek lesz véleménye szerint.
- Mindenképpen - bólogat elgondolkodva még egy sort a Pillangóvarázs kapcsán is. Igazán jókat hallott arról a helyről, és lehet, hogy keveri valamivel, de mintha még valamelyik újságban is olvasott volna róluk. A teát szürcsölgetve figyeli, ahogyan lassan szállingózni kezdenek a vacsorára éhes diákok is, minél közelebb kerülnek időben az említett étkezéshez. A vacsora közben váltanak még pár mondatot, de inkább az ételre figyel - tele szájjal magyar ember úgysem beszél -, majd annak végeztével elköszönve vissza is tér inkább az Eridonba mára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Nem annyira a mágia lep meg, hanem inkább... nem is tudom, az, hogy valaki itt ebbe energiát fektetett és még a karbantartásra is időt szán - igyekszik megmagyarázni némi rácsodálkozással vegyes lelkesedése okát. Ő az ilyesmire biztosan nem szánna elég időt, de mint látványosság, tetszik neki. Elvigyorodik a sétáló gramofon láttán, félrelépve közben az útból, majd rákészül, hogy a cetlit bedobja egy piszkos sisakrostélyon. Mint aki menten nekivág egy száz méteres gyors távnak, előre dől törzsből, és feszülten figyel. Komoly koncentrációt igényel végül is a feladat. Gyűrögeti is kicsit ujjai között a papírt, majd csak sikerül becsúsztatni az egyik rostélyon. Magához képest roppant türelemmel és megértéssel várja végig, hogy Zalán is a hadművelet végére érjen, addig is az ablakpárkányhoz lép és nekitámaszkodik. Csak akkor szólal meg, amikor már a másik sem koncentrál a feladatra, mert így vagy úgy, de túl van rajta.- Na és akkor most várunk a csodára?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Valami körülményesebbre számított a mágikus páncéloktól. Csodálkozik is, hogy ez meglepően könnyen ment, amíg a gramofon kattogni nem kezd, majd pedig gyors egymásutánban nem csak az indul meg feléjük, mint valami dühödt kos, de a páncélok is a nyomában. Arcára fagy az elégedett mosoly, miközben majdhogynem kétségbeesetten igyekszik felmérni a lehetőségeiket. Van a környéken olyan terem, ahová bemenekülhetnek? Esetleg szórjon sóbálványátkot az egész bagázsra? Vajon az hatékony lenne, vagy csak egy még dühödtebb páncél-seregletet eredményezne? Előrángatja a pálcáját is gyorsan, szerencsére mindig kézügyben tartja, mint bármely rátermett mágus tenné.
- Petrif... AÚÚÚ - jajdul fel, merthogy bármennyire is reagálna gyorsan, Zalán nagyon határozottan tapossa meg a lábát, mielőtt még ledönteni is megpróbálná róla. Ha a páncélok ideérnek, agyon fogják taposni őket. A falban nem tud megkapaszkodni, de azon sincs ideje dohogni, hogy milyen szép zúzódásai lesznek majd ebből. Ha nem lenne jól nevelt, most bizonyára szitkozódna, így azonban a kezéből kiesett pálcát összeszorított fogakkal igyekszik megkaparintani.
- Petrificus totalus - küldi rá a varázsigét a gramofonra, ami úgy közeledik, mint egy gyorsvonat vagy egy eszeveszett gurkó, aztán behunyja a szemét. Ha ezt túléli, biztos, hogy jótékonykodásra adja a fejét és kifizeti valaki teljes tandíját, vagy tudja a fene, csak élje túl. Lehetőleg maradandó sérülés nélkül. A főnix felejtős.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Érzékeli, ahogy Zalán kidől mellette, a páncélsereglet pedig továbbra is ütemes zörgés és csörömpölés kíséretében halad feléjük. A gramofon se állt meg, és vészesen közelít. Ha nem lenne úriember, biztosan hangosan ontaná magából a nyomdafestéket nem tűrő szavakat, tekintve, hogy ez az egész helyzet roppant szerencsétlenül alakult úgy, ahogy, azonban ehelyett inkább kétségbeesetten kutat egy másik varázslat után, ami hasznos lehet. Igyekszik nem pánikolni. Most egyébként is hiába kiáltana az anyja után, von Hessen-Darmstadt grófnő nem fog csodával határos módon felbukkanni, hogy megmentse. Persze még megteheti, hogy panaszkodik neki egy sort ezekről a fránya bűvölt páncélokról, és anyuci elintézi, hogy egy életre a folyosó padlójához legyenek rögzítve, főleg, ha egy karcolás is esik rajta, addig azonban kezdeni kellene valamit a helyzettel. Már centik választják el csak a pálcájától azt a buta zenegépet, amikor végre felkapcsol agyában a fény, hogy de hiszen ez a mozgás és a látszólagos öntudat ellenére is egy élettelen tárgy elvileg. A Duro-t kellett volna, de ha most azzal meg rájuk dől ez az egész lendületből, beköltözhetnek a gyengélkedőre, amíg összerakja őket a gyógyító, mint valami puzzle-t.
- Reducio - nyögi ki az újabb varázsigét, abban a reményben, hogy ha már át is trappol rajtuk ez az egész sereglet, egy zsugorított változat nem tud akkora kárt okozni, mint a valós méretű mindenség is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Itt a vége, fuss el véle, kereshet valami profi medimágust, aki képes nyomtalanul eltüntetni azt, amit ez a bagázs hagyni fog maga után, ha elérnek hozzájuk. Ismételten behunyja a szemét, még az állkapcsát is összeszorítja, hogy lehetőleg ne visítozzon lányosan, ha egy mód van rá, ezek mégse pókok, ám mégiscsak kinyitja a fél szemét, amikor a gramofon furán kezd hangzani és csak nem találta még oldalba. Pislog párat, ahogy a szerkentyű az orra előtt zsugorodik arasznyi méretűre, de mivel úgy tűnik, hogy ettől a páncélok is megzavarodnak, feltápászkodni is megpróbál.
- Duro - mondja ki a másik kővé változtató varázsigét, amit ismer, csak gondolatban kívánva az egész bagázs a jó édes anyjába, mert úriember és ilyesmit így hangosan sosem mondana ki. Most realizálja csak közben, hogy Zalán gyanúsan mozdulatlan. Hoppá. Lehet, hogy őt kapta volna telibe a petrificusszal, és nem csak ijedt oposszumot játszik a levitás?
- Finite incantatem - próbálkozik be azért a sok helyzetben megváltásnak is beillő varázslattal, miután már sikerült feltérdelnie. Bocsánatkéréssel majd foglalkozik később, most egyelőre a kezét is kinyújtja, hogy felsegítse. El se hinné senki, aki ismeri, hogy még arra sem szán időt, hogy gondosan leporolja a ruháját meg kisimítsa a ráncokat, most azonban inkább mégiscsak eltűnni kéne innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Miután sikerül a sóbálványátoktól megszabadítani is szerencsétlen Zalánt, fel is segíti. Bár nehezére esik beismerni, mehetett volna ez jobban is, ha nem kapkod, a kérdést azonban egyelőre ezért sem méltatja válaszra. Pedig ott a nyelve hegyén, hogy na persze, mert ő biztos soha nem hibázik, de az roppant kínos lenne az eddigi bemutatkozása tetejébe. Így hát inkább bölcsen hallgat, a helyzetet igyekezve felmérni. A gramofonnak ki tudja, mennyi ideje van, mert bár most roppant vicces, aligha fog ez örökké tartani. A páncélok pedig csak jönnek, és nem igazán akar fogni rajtuk a varázslat sem, pedig milyen egyszerű lenne, ha csak úgy kővé lehetne változtatni őket. A pálcát legalább sikerül észrevennie közben, és az invito helyett inkább utána nyúl, a kutyákra illő páncélokat így csak a szeme sarkából veszi észre. Elsőre abban sem biztos, hogy tényleg ott vannak, de amint teljes egészében látja, miután ismét kiegyenesedik, inkább Zalán mellkasának nyomja a pálcáját, fogja csak, és hátat fordít az egésznek. Azok legalább vizsla méretű kutyákra valóak, de sokkal inkább egy Herkules méretű eb kellene hozzá, hogy el is bírja. Márpedig a nővérével közösen gondozott dán doggal semmiképpen sem szeretné soha úgy találni szembe magát, hogy az nem mellette, hanem ellene van. - Tűnjünk innen...