Büntetőmunka la Keiko

* A büntetőmunka napja. Kint gyönyörűen süt a nap, no nem mintha ez Erist meghatná, de bosszantó a tudat hogy ilyenkor itt kell rohadnia a kastélyban. Még ilyet! Méghogy ő pálca nélkül takarítson?! Mintha csak otthon lenne... Befordul a nagyterem hatalmas ajtaján a terembe. A délutáni uzsonnáikat majszoló diáklányok és fiúk cseverésznek nevetgélve, de a büntetőmunkatársát sehol sem látja. Nem is baj - gondolja. Ha nem lesz itt időben, ő is elmegy. Bár nem szívesen, mert nem vonatna le a házától pontokat. A szokásos acélbetétes csizmáját viseli és a hosszú kötelező iskolai talárt. Alatta megbújik az egyik sráctól ellopott póló, ami jóval nagyobb rá, és a Dominictól csent nadrág egyikei. Mit neki tisztelet, elveszi ami neki kell. És még nem is fel se tűnik másoknak, mert mindent rejt a talár. Ápol és eltakar, ez milyen igaz. Ezúttal nem veszi fel a csuklyát, hagyja hogy néhány diák összesúgjon az asztalánál mikor meglátják. Kényelmesen odasétál a Rellonosok asztalához és elvesz róla egy zsömlét. Megkeni egy kis összetört tonhallal, amíg nem jön a másik, addig ezt eszegeti, ma még nem is evett. Megérkezik az ajtónál a kis áldozata, felemeli rá a tekintetét és halványan elmosolyodik. Úgy tűnik a csajszi mindent hozott magával ami kell a takarításhoz. Kár. Be kellett volna zárni valahova hogy pontokat vonjanak le miatta, mert nem végezte el a büntetőmunkát. Megeszi a tonhalas zsemle maradékát és odamegy a lányhoz. Egy szó nélkül elveszi az egyik vödröt és a felmosórongyot. *
~ Ez így úgy értelmetlen, ahogy van. Nemsokára vacsoraidő és összetapicskolják amit feltakarítok. ~
* Nem törődve a másikkal fogja a cuccait és elmegy a terem Rellonos végébe. Az bizony csillogni-villogni fog, nyalhatja is róla a kiöntött tejecskéjét az a szemét Dominic. *

Büntetőmunka la Keiko

* Magában egy dalt dudorászgat, valószínűleg most íródott a fejében... Olyasmiről szól hogy ha legközelebb megtalálja azt az álnok fiút, aki prefektusnak meri nevezni magát, kitépi a nyelvét, aztán megeteti valami vadállattal. Aztán persze jön a srác pálcája, amit beledob egy vulkánba. Vagy előbb kéne a pálcát beledobnia? Megáll egy pillanatra a takarításban és mikor megegyezik magával, hogy igen, a pálcától kell először megszabadulnia, tovább folytatja a felmosást. *
~ Terítem az asztalodat, te kis ... ~
* Nyomdapapírt nem tűrő kifejezések sorozata. Visszatérve dúl-fúl magában, amiért ilyen alantas munkát végeztetnek vele, amikor ő csak ellátta egy haszontalan diák baját. Nem is érti hogy mit keresnek ilyenek egy iskolában. Először tudja az ember megvédeni magát, aztán jöjjön a többi. De ő még csak erre se volt képes. Gondolataiból valami motoszkálás rángatja ki. Egy felmosórongy eldobódik, két fürge láb szalad felé. Felpillant. A másik lány felé szalad, ijedt arckifejezéssel. Mi történt? Egyik szemöldökét felvonja, és körbe se kell nagyon néznie; látómezejéből kitűnik hogy mi a riadalom oka. *
- PATKÁNY!!!
* Üvölti és eldobja a felmosót, előkapja a pálcáját - amivel ugye a büntetőt nem lehetne végezni, de arról nem volt szó hogy nem lehet nála és az állat felé irányítja. Eris ösztönösen utálja az állatokat, meg tudja ugyan különböztetni őket ha nagyon akarja, de a rágcsáló az rágcsáló. A legelső varázsigét kiabálja, ami csak eszébe jut. *
- Wasser!
* Kiáltja és egy locsolócsőnyi víz zúdul máris az állatka felé, arrébsodorva azt. Nem akarja ő bántani, de ne jöjjön a közelébe, piszkítsa inkább a másik lány részét. *

Büntetőmunka la Keiko

* Az állat végigcsúszik egy pár métert a vízsugár hatására, majd mikor a másik lány felveszi és simogatni kezdi, Eris elfintorodik. És arra kéri hogy kérjen bocsánatot? Ő?! ETTŐL?! *
- Szerintem inkább ereszd el az erdőben. Sok betegséget terjeszt és kint jobb helye lenne a természetes élőközegében.
* Morogja oda és bár nem teszi el a pálcáját, visszasétál a felmosórongyhoz. A legjobb lenne egy pálcalegyintéssel eltakarítani, de azt kiszúrná itt pár pletykás diák, úgyhogy inkább a saját kezével lát neki. *
- Bocsánatot... egy ostoba patkánytól... persze...
* Motyogja az orra alatt alig hallhatóan. Megáll egy percre, felnéz, a másik lány pedig még mindig azt a vizes szőrgombócot simogatja. Felegyenesedik. *
- Ha azért hoztad hogy összepiszkítsa az én részemet, megetetem az első macskával. Folytasd a munkát, ha megint miattad kerülök bajba, nem csak a kezedet meg a lábadat nem fogod tudni használni.
* Tekintete elszánt, most már kezd ebből a csitriből elege lenni. Visszatér a saját munkájához, de résen van, nehogy a másik valami meggondolatlanságot kövessen el. Egy nagyobb folthoz ér, amit jobban elkezd sikálni. Feltűri a talárja ujját és előtűnik hófehér, anyajegy nélküli bőre. Belemártja a szivacsot a tisztítószeres vödörbe, kicsavarja és visszatér a padlón lévő folthoz. Reméli hogy az asztalokat nem neki kell letakarítania, az úgy is magától szokott változni. *

Büntetőmunka la Keiko

- Tehát ennyire ragaszkodsz hozzá. Akkor vagy nincsenek barátaid, vagy rágcsálók neveltek fel.
* Végignéz a lányon. *
- Mindkettő megtörténhetett.
* Ragaszkodás. Nem szabad. Se tárgyhoz, se élőlényhez. A tárgyak elromlanak és elvesznek, az élőlények elárulnak és meghalnak. Ez az élet rendje sajnos, minden elvész, így az ember senki másra nem támaszkodhat, csak magára. Ezért neki sincsen barátja, nem is lehetett soha. Az egyetlen ember akihez a vér miatt kötődik, az az anyja. Na meg a soha nem látott apja, aki után fog majd egy kicsit kutakodni hogy többet megtudjon. *
- Igen? Hát ha a közelembe merészkedik, nem csak egy ujjal érek hozzá.
* Veti oda mogorván. Nem szándékozik most senkit sem meggyilkolni, csupán a penészt, ami beette magát az asztalok lábánál. Legszívesebben viszont valami szájeltüntető varázslattal befogná a csaj száját hogy fejezze már be a hisztit. Nem tűnik valami nagymenőnek, kétli hogy nonverbálisan is képes lenne varázsolni. A locsolóvarázslattól kilőtt víz az Eridon és a Navine asztala között húzódik, egyfajta választó vonalként kettőjük között. A Rellonos oldallal végzett, most jön a következő, az Eridon asztala körülötti rész. Ha a másik nem végez időben a sajátjával, akkor nekiáll majd a harmadik asztalsor részének is, de most elvan ezzel. Vödörbe mártás, csavarás, sikálás. Lopva elkapja a másik fintorát, aztán vissza is néz a saját kis területére. *
- Vigyázz, mert úgy marad az arcod.
* Szólal meg azzal a hangnemmel, amivel Keiko Legrosszabb rémálmává titulálta magát a legutóbb. A tisztítószer némiképp kipirosította a kezén a bőrt, úgy tűnik annyira érzékeny hogy nem bírja. Csak kerüljön a keze közé az a prefektus, ellátja majd a baját. *

Büntetőmunka la Keiko

- A barátok a gyengéknek valók. Csak hátráltatják az embert.
~ Mert bizalom nem létezik. ~
* Az utóbbit csak magában gondolja, az előbbi mondatokat pedig nyugodtan mondja, tisztázó hangnemben. Nem kellenek barátok annak, aki egyedül is elég erős. A csatlósok már más tészta, de az emberi kötődések feleslegesek, mert minden elmúlik, az ember csak magára számíthat. A végén úgy is mindenki egyedül hal meg, senki nem lesz ott mellette, az apja is egyedül ment el. Már ha elment, legalábbis a sírfeliratán ez volt olvasható "Hakuron Kowai". Alatta semmi "Barát, férj és megértő apa", vagy a tipikus "Örökké szeretünk", mint a kisállatok neve alatti feliratokon. Sosem ismerte. De annyi biztos, hogy ő is ilyen letisztultan gondolkodhatott, nem csépelték el a sírfeliratát sem semmiféle nyálas klisével ami úgy se igaz.
Lassan az Eridon asztalsor végéhez ér, Keiko már a Navinét csinálja. Gusztustalannak érzi hogy egy ilyennel kell megcsinálnia a büntetőt. Legalább akkor egyedül kellett volna jönnie, nem egy ilyen szerencsétlen mókusbolond idiótával. Szép lassan végez, megtörli a homlokát, érzi ahogy csípi a kezét a tisztítószer és most az ostobasága miatt a homlokát is érte a vegyszer. Hát ez hiányzott még. Ahelyett, hogy leülne a legközelebbi asztalhoz, ami az Eridonosoké, inkább a Rellonosok asztalához húzódik vissza. Semmiféle ismerős arcot nem lát, de úgy is mindegy lenne. Leül, rákönyököl az asztalra, ujjait összekulcsolja és a szája előtt helyezi el, persze hogy ne érjen hozzá, mert azt is csípné. Lassan olyan piros lesz a keze, mintha vérbe mártotta volna, de akármennyire csípi is, a ragadozó tekintetével Keikot és a kis patkányát vizsgálja. *

Büntetőmunka la Keiko

* Ha Eris tudná hogy az imént sajnálatot éreznek iránta, rögtön bedurranna az agya és a körmeivel esne Keiko torkának. De szerencsére nem gondolatolvasó és az emberi érzelmeket sem tudja leolvasni mások szeméből. Csak a sötétség van, ami egész eddigi életében jutott neki. A barátos kiegészítésre megvonja a vállát. Nem fog egy olyannal vitatkozni, aki nem tudta őt legyőzni. Hiszen akkor ő lenne a szamár, és ő ennél okosabb.
Amint végzett a munka rá eső részével, a saját asztalához vonul és onnan nézi a másik lányt. Az pedig odalibben és mellé ül le. Amíg közeledik Keiko, Eris nem tudja hova tenni hogy erre tart, amikor pedig a Rellonosoknál foglal ő is helyet - anélkül hogy bárki ezt megengedhette volna, egy bájos mosolyt lejt a sötét szemű lány felé. Eris elfintorodik. *
- Mit akarsz?
* Közben pedig eszébe jut, hogy a patkány valahol ott lapul a másik zsebében, vagy a talárja alatt. Kezd ideges lenni amiatt az állat miatt, megannyi betegséget terjesztenek a rágcsálók, ezeknek nem emberi kézben van a helyük, hanem odakint. Nem állatvédő ő, hogy kitessékelje őket a vadonba, ahol lenniük kéne, de azt _akarja_ hogy ott legyenek, ahol lenniük kéne. A lényeg, hogy ne az ő közelében. *
- Bökd ki, nem vagyok jó kedvemben.
* Ez persze így nem igaz, de kezd felmenni a pumpája szépen lassan a mókus közelsége miatt. Megkordul a gyomra, ma még azt az egy zsömlét ette meg, amit a takarítás előtt benyomott. Csíp a keze, kicsit égeti a homlokát is a vegyszer, és koránt sincs ínyére jópofizni ezzel az akárkivel, aki most ide juttatta ebbe a helyzetbe. *

Büntetőmunka la Keiko


* Remény? Mire? Hogy Eris bárkivel is barátkozni fog? Nem olyan fából faragták őt, nem bizony. A lány megkérdezi, hogy nem szabadna-e idejönnie, Eris pedig komoran a bal mutatóujját az asztalra böki. *
- Rellonosok asztala. Kötve hiszem hogy te az lennél.
* Megint megkordul a gyomra és igyekezvén nem törődni a másik lánnyal, elvesz mégegy zsömlét amit szintén tonhalpástétommal ken meg. Kell a fehérje, ma ki akar menni futni aztán edzeni is rendesen. Épp hogy beleharapna az ízletes szendvicsébe, megint hall egy feltevést. Vagy inkább egy ábrándot. Beszélgetni. Vele. Az Eris-idegességmérő vészesen emelkedik. Leereszti a szájától a szendvicset és flegmán kigúnyolja amit az imént a lány mondott, eltorzítva a hangnemet. *
- Csak beszélgetni szeretnék. Beszélgess a patkányoddal és húzz el az asztaltól!
* Így. Ez talán megteszi. Mindenesetre a pálcája azért kéznél van ha használni kell, mert ha nem megy el ez az idegesítő lány, akkor megint meg fogja átkozni, abban viszont nem lesz köszönet. Annyi a bökkenő hogy mások is vannak a teremben és megint büntetőt zúdíthatnak a nyakába, de amennyiben teljesen felhúzza ez a kis csitri, akkor ez sem fogja érdekelni. Megint bele akarna harapni a finom zsömlébe, de úgy tűnik hogy a lány nem tágít. *
- Még mindig itt vagy?
* Morog Keikora szúrós szemekkel. *

Márk


* Nem is ő tehet róla! Az az idióta navinés szúrta el a bájitalt! Világosan megmondta a prof hogy egy kiskanálnál több zúzott sárkányepe ne kerüljön bele, az a hülye pedig felpúpozta a kanalat és felrobbantotta órán a termet. Persze, mert ő meg a padtársa, miért is ne, jöjjön vele büntetőmunkára. De ami több a soknál, hogy a konyhába kell jönniük segíteni a manóknak feltakarítani pálca nélkül, ami mindig piszkos lesz, elvégre mindig főznek itt valamit.
Dühösen beront a konyhába, körbenéz, de sehol sem látja a fiút, csupán a manók szorgoskodnak. Egy-két cseléd felé néz, de tudja hogy megint egy diákot küldtek hozzájuk büntetőmunkára, úgyhogy nem igazán törődnek Erissel. A lány legszívesebben felrobbantana itt mindent a dühtől, beleérve a majd megérkező navinés fiút is. Hogy képzeli, hogy az Ő jegyeit lerontja azzal, hogy nem figyel oda az órán? Iszonyatosan utálja a bájitaltant, de attól még kitűnő akar lenni ebból is. Előveszi a pálcáját, hogy a legközelebbi dolgot lángra robbantsa, mire rosszallóan néz rá az egyik házimanó. *
- Á-á. Pálca nélkül.
* A lány dúlva-fúlva elteszi a pálcáját, a végén még beárulja ez a haszontalan és sokkal rosszabb büntetőmunkát fog a fejére kapni. Keresztbe tett kezekkel várja, hogy megérkezzen a fiú, de minél később jön, annál inkább kezd Eris lenyugodni és elfogadni a tényt, hogy megint a két kezével fog takarítani. *

Márk


* Kikérné magának, ő csak figyelmeztette a fiút, hogy ne tegyen annyi sárkányepét bele, mert nem lesz jó vége. Még hogy sokat dumált, persze, pont ő. Kovács nem sieti el a dolgot, abszolút nem érkezik időben, ez a srác nem olyan, mint az a levitás lány, akivel anno büntetőmunkára ítélték a nagyterembe. Sama hozott felmosó felszerelést is, amit Eris most nem, mivel úgy gondolta, a fiú majd elhozza, úgyis olyan kis beszari alak. Kovács megérkezik a konyhába, játszi könnyedséggel nyomná őt az évezredekig tartó női sanyarú sorsba azzal a feltételezéssel, hogy kitakarította már a konyha nagy részét. Eris összeszorítja az ökleit, nagy erőfeszítés kell hozzá, nehogy elővegye a pálcáját és kipróbáljon néhány nem létező varázsigét, hogy is sül el a fiún. Kekszet vesz el a srác és majszolni kezdi, erre a lány köpni-nyelni nem tud. *
- Mit képzelsz, mi vagyok én, felmosórongy? Jobban jársz, ha most azonnal nekikezdesz szépen a takarításnak, mert itt helyben veled fogom felnyalatni az egészet, ha a saját részeddel nem fogsz végezni mire én is az enyémmel.
* Nem hajlandó a munkából több részt kivenni, mint amennyit köteles, de nagy szerencséje van a fiúnak, hogy igyekszik a kiborulásaira odafigyelni. Morogva elvonul és az egyik manótól kap is egy vödröt, meg felmosót. Elintézi bele a vizet és a tisztítószert aztán nekikezd a saját részéhez. Ez az átkozott takarítószer megint ki fogja marni a bőrét... Hátrapillant, hogy a ráérős robbantgató kedvű fiú vajon nekilátott-e a büntetőnek. *

Ombozi.


* Sötét hajú tornádó közeleg. Az utolsó órája után átvág a folyosókon, dühödten lépked végig a fél kastélyon, csak hogy találjon egy nyugodt helyet, ahol megírhatja a házvezetőnek a dolgozatát. Elvették a pálcáját, úgyhogy egyúttal a Minisztériumba is fog egy kellemes hangvételű baglyot küldeni. Térképmemóriájának köszönhetően gyorsan kitalál minden helyiségből, ám arra nem számít, hogy ezen a folyosószakaszon szó szerint senki sincsen. Gyanakvó pillantásokkal figyeli a páncélokat, hátha azok miatt van, de a fémbádogok meg se moccannak. Lassabbra veszi a tempóját, királynői léptekkel vonul tovább, emelt fővel figyeli a történéseket. De semmi sem mozdul, semmi sem utal arra, hogy itt bármi gyanús lenne. Talál egy kényelmesnek tűnő ülőalkalmatosságot. Végigtapogatja, hátha csapdát rejt,  majd mikor nem észlel bajt, leül rá. Esetlennek érzi magát a pálcája nélkül, támadhatónak. Persze ha kell, a körmeit is belevájja bárki szemébe, hasznosak az éjszakai edzések, de a képességei nélkül egy ilyen iskolában... Előhalássza a fekete táskájából a könyveit. Az egyik kemény fedeleset az ölébe teszi, keres még papírt és pennát is. Amikor végre megtalálja őket, írni kezd, de először a Minisztériumba szánt kis levelét. Bemagolta ugyan a varázslótörvényeket, de meg kell találnia a helyes kiskapukat, hogy Dominicot kipenderítsék a prefektusi helyéből. Nagyszájú mitugrász, pedig alig idősebb nála. Erisnek egy ötlet nyomán azon nyomban írni kezd a keze. Szélsebesen körmöl, szinte megállás nélkül, és annyira belemélyedt a lejáratásba, hogy nem is veszi észre mi van körülötte. *

Ombozi.


* Lázasan fogalmazza a fejében, hogy mivel is mártsa be azt a szerencsétlent. Dőlnek belőle a betűk, a szavak, épp hogy kifért az utolsó sor is. Sötét szemei végigfutnak a leírtakon, a levél végére odakanyarintja a kézjegyét. Így. Ezt már csak el kell vinni a bagolyházba és mehet is a móka. Most pedig jöjjön a büntetődolgozat. Az előző csudaságot mérnöki pontossággal összehajtja és becsúsztatja a könyvébe. Előhalászik egy pergament is, ráteszi a kemény borítóra, de... semmi sem jut az eszébe. Mit lehetne írni arról, hogy hogy is viselkedjen egy prefektussal szemben? Egy normálissal természetesen tisztelettudóan. Egy olyannal, aki kész kiállni a ház hírnevéért és inkább biztatja az elsős kis gólyát, meg is mutat neki néhány átkot amit aztán használhat. De ez a prefektus egy kotnyeles mitugrász, és annyi a szerencséje, hogy Dave a lányt nem terelőnek tette be a csapatba. Bár még az is lehet, hogy edzésen is nekimegy a fogónak, a kvaffal is elég nagyot lehet dobni... Jut eszébe kvaff, nem ártana azzal gyakorolnia a célba dobást. Nem akarhat majd leégni az egész iskola előtt az első meccsén. Már hallja is magában "Nézzétek azt a keresztes csajt, csak a szája nagy, még dobni se tud." A gondolatra mérges lesz, képzeletbeli seprűjével az ábrándbéli sráchoz lovagol és nyakon csapja. Esetleg pálcát fog rá, sóbálvánnyá változtatja és az ő fejét használj a majd kvaffnak... Pálca... elkalandozott. Sóhajt, hátha attól egy kicsit megnyugszik. Nem sokat használt, de kezdetnek megteszi. Pennájával játszik a tekercs fölött és szórakozott firkákkal illusztrálja az imént gondoltakat.
Lépteket hall, a kihalt folyosó csendjében visszhangot vernek a falakon. Mintha beszélne is valaki. Eris szoborrá merevedik ültében, közömbös tekintetén csak a szemei mozognak. Ha az a valaki ideér, majd megnézheti magának, és mivel nem mozog, nem fog feltűnést kelteni. Türelmesen, mozdulatlanul várja, hogy ki is jöhet a folyosón... ha épp a prefektus, azt nem fogja megköszönni... *

Ombozi.


* Léptek közelednek. Egyenletes, bár kissé bizonytalan léptek. Egy fiú alakja tűnik fel, mintha nem is tudná pontosan hogy merre jár, időnként a tanácstalanság ráncai ülnek ki az arcára. Nem mintha sokat időzne el a loboncos fiú tekintetén, Eris szoborszerű mozdulatlanságba bújva követi szemeivel amint elmegy előtte és őt észre se veszi. Nem mozdul, azzal csak felkeltené magára a figyelmet. Inkább megvárja, amíg a srác rájön, hogy mégsem erre indult, és visszamegy oda, ahonnan jött. Jó messzire tőle. A járkálás zajai távolodnak, a visszhang marad csak, majd elapad. A lány szemeivel próbálja kifürkészni, hogy merre is lehet az idegen, de nem lát el odáig ebből a pózból. Megint hallja a másik cipőjének dallamát. Visszafelé jön. Megunta a kószálást, és most elmegy. Legalább is ezt reméli. Lassan beér a látómezejébe, most talán többet tud kivenni belőle. Ajjaj. Kiszúrták! Megáll előtte az idegen és megszólítja. Habár a köhögés nem a tényleges tiszteletadás formája, ezt most elnézi neki Eris. Legalább tud valaki köszönni is ebben az iskolában. Viszonzásképpen biccent, hogy ő is üdvözli a fiút. Eltévedt. Ennyivel le is lehet írni hogy mit is akar. A lány végigméri az ismeretlen egyedet, szemeit összehúzza. Talán ő alkalmas lenne eme feladatra. *
- Segítek, ha megteszel egy szívességet. Mi kell?
* Hangja a szokásosnál is közömbösebb, nem tudni mit is forral éppen a fejében. *

Ombozi.


* Fél szemöldökét felhúzza a furcsa válaszra. Ki a fene mondta hogy bármi nyálas párkeresős-cuccot kérne ettől a fiútól? Felbosszantja a tudat, hogy ilyen kis csitrinek nézték. *
- Te sem az enyém, ne aggódj.
* Vágja vissza, gúnyos fintort lejtve a fiúnak. A kézrázást elfogadja és viszonozza. No, megint nem túl tiszteletteljes, ez úgy illett volna, hogy a fiú letérdel és megcsókolja a kézfején a gyűrűket, egyenként... sebaj, steril és távolságtartó. Lehet hogy tényleg rá kéne bízni a feladatot. *
- Awer-Kowai.
* Mutatkozik be ő is röviden, azt pedig, hogy tényleg segítenek-e egymásnak, majd kiderül. Először csak le akarja ezt az idióta tekercset tudni. A másik a falig hátrál és kérdezi, Eris hűvösen elmosolyodik. *
- Le légy ennyire kíváncsi. Csak írj meg helyettem egy büntetődolgozatot a házvezetőmnek, ennyi lenne.
* A remek alkalom arra, hogy a fogalmazási hiányosságait másra hárítsa. Úgy se tudna különösképp mit írni a lapra, Alexa prof valószínűleg csak egy összefirkált pergamentekercset kapna, ahol Dominic változatos kivégzései módjait illusztrálná a maga sötét kis firkálós stílusában. Hogy annyira ne nézze a fiú hülyének, és hogy kicsit értse is hogy miről van szó, egy kicsit részletesebben felvázolja a helyzetet. Hátát a falnak dönti, fejét kissé hátraszegezi. *
- Az első napomon elkaptam egy lányt a körlettől nem messze. Pár átkot szórtam rá, nem nagy dolog. Az egyik Rellonos prefektus elkapott és felvitt a házvezetőhöz, mondván hogy tiszteletlen vagyok vele, pedig csak az igazat mondtam. Kikérte a nevem és a házamat, ő még csak be sem mutatkozott...
* A beszéde nyers, tárgyilagos, az utolsó mondatának a második részében hangja negédes színezést vesz fel, hogy jobban kigúnyolja az illetőt. *
- Flaviu professzor asszonynak pedig le kell adnom egy pergamennyi fogalmazást arról, hogy miért is tisztelem a prefektusokat és hogy is kell velük szemben viselkednem. Remélem így érthető hogy miért nem én akarom ezt megírni.

Ombozi.


* Az idegen fiú felnevet, Eris nemtörődöm módon fogadja. Ahogyan azt is, hogy megrökönyödik a kérésén. Naná hogy józan, de még mennyire. De nem fogja leírni azt huszon-harminc sorban, hogy mennyire szereti a prefektusokat és mennyire nyalná a... kacsójukat. Ombozi megrázza a fejét. A lány nem reagálja túl. *
- Sajnos visszhangzik az alagút, az az idióta pedig arra járt. Egy átok választott el attól, hogy elnémítsam a csajt, ő pedig pont akkor lépett a színre, mint valami szuper-megmentő. Az ilyeneknek kéne jól letörni a szarvát.
* Fénytelen szemeiben némi remény csillan, hogy talán a srác inkább arra vágyott, hogy egy jó kis bosszú-tervben segédkezhessen. Arra is sorkerül, de előbb ezt kell megírni, különben pontlevonás jár majd a Rellonnak. Azt pedig személyes ügyek miatt nem hagyhatja, ugyanis a lány, akit akkor nem sikerült elintéznie, Levitás. A fiú fogja a lapot és rájön hogy Eris Rellonos. Fantasztikus felfedezésének hangot is ad, miszerint inkább megvárja amíg a lány ágyba nem kényszerül. Antihősnőnk gyengéd, hideg mosollyal megvonja a vállát. *
- Azt hiszed félek takarodó után kint lenni, nehogy büntetőt kapjak?
* A hangsúly mindent elmond, bevállal ő minden büntetőmunkát, ezt az egyet kivéve. Ha a fiú pedig elfogadja az ajánlatát, nemhogy visszavezeti Eris a hálókörletbe, de még egy csatlóst is magáénak tudhat. Az pedig, ilyen kemény világban elég nagy dolog kéremszépen. Ombozi fogvillantásához sem szól semmit. Önmérsékletet kell tanúsítania. *
- De ha nem, hát nem. A kastély egy labirintus, ha szívesen kóricálsz itt, mint egy kopogószellem, akkor sok sikert.

Ombozi.


* Eris részéről az érzéketlenség nem egy álca. Ez a valója, talán mélyen, legbelül van benne némi érzés, de ahogy tud mindent elnyom. Mert az érzelmek gyengeségek, amiket ki kell irtani. Gyengeséggel nem lehet madarat fogni. A gyengéket megölik, képtelenek életben maradni. És ő mindenáron ragaszkodik az élethez. Némi sértődöttséggel kihúzza magát. Elszúrni, persze. Nem az ő hibája, az az idióta prefektus elvette a pálcáját. De több ilyen hibát nem fog véteni. *
- Sok sikert akkor a keresésedhez. Alku nélkül nem kapsz semmit.
* Bár egy kicsit sajnálja már, amit az imént mondott, hiszen ez a srác talán nagy segítségére lehetne. Talán tud valamit, amit ő nem. Egy olyan taktikát, amivel megleckéztethetné a prefektust. Egy cselt, egy átkot, amivel kicselezhetné azt a fogói éles-szeműségét. *
- Mellesleg... aki mászkál, azt hamarabb elkapják.
* A lány teljesen biztos abban, hogy Noel rá fog fázni ha némileg tapasztaltabb személy nélkül indul neki éjnek évadján megkeresni a hálókörletét. Még ha abba a semmirekellő Dominicba is botlik bele, még ő is megbünteti ezért. Persze maga miatt nem aggódik, aki csöndben van és mozdulatlan, azt nehezebben veszik észre. A fiú a kezét nyújtja, Awer-Kowai nem adja a sajátját. Ő neki jó itt, ha ez az idegen végképp nem írja meg helyette a dolgozatát, akkor ő lesz kénytelen. Vagy befog valami idióta Navinést és kiver belőle egy tekercsnyi szöveget. *
- Csak nem képzeled...?
* Vonja fel az egyik szemöldökét a felkínált sétálásra. *

Karácsonyi bál
Ombozi.



* A legnagyobb meglepetésére őt is meghívta valaki a bálba, ám hogy ki... az lepte meg a legjobban. Fekete magassarkú cipője kopog a kastély karácsonyra hangolódott folyosóin, Noellel haladnak át a többi diák között, egyenesen a Nagyteremig. Kihívó zöld-fekete ruhakölteményén túl sötét bársonykesztyűt is hord, egyébként egyenes haja loknikba van varázsolva, amik igényesen fel vannak kötve, ettől Eris arca pedig kivételesen bájos... lehetne. A rideg lány ugyanis kissé kellemetlenül érzi magát ilyesféle ruhákban, pláne szoknyákban, de az elsődleges cél, hogy leessen Ombozi álla. Tudja nagyon jól, hogy a fiúnak barátnője van, nem is szándékozik semmi olyat tenni, amivel egy hisztis, féltékeny liba haragját magára vonhatná. Ombozival egy titkos paktum köti csak össze, és ez alkalomból is csak azért jönnek ide a nagy publikum elé, hogy a feltűnőséggel vonják el magukról a figyelmet. Ügyes taktika, ez most Noel érdeme. Így amúgy is vékonyabbnak tűnő karjait keresztbe fonja, rávicsorog azokra a diákokra, akik megnézik maguknak őt, majd a fiúra fordítja tekintetét. *
- Biztos vagy te ebben? Ha oda bemegyünk, nem jövünk ki élve.
* Teszi fel a kérdést, utalva arra, hogy ha mások is meglátják őket együtt bemenni, nincs visszaút. Biztosan betalálják őket a pletykák, talán pár féltékeny és rosszakaró tekintet is a fiú párjának baráti köréből, esetleg felháborodott pillantások a feltűnően rövid ruhájára... Személy szerint ezekkel Eris nem igazán törődik, sőt, ki kell élveznie, hogy valaki inkább az ő helyében akar lenni. Nyilván komolyan gondolta Noel amit kitervelt, úgyhogy belekapaszkodik a fiú karjába, és hideg mosolyt erőltet az arcára. *
- Jólvan Gábor, showtime.
* Emelt fővel, és a lehető legridegebb arccal Ombozi Noel oldalán besétálnak a nagy publikum elé, a Karácsonyi bálra. *

Karácsonyi bál
Ombozi.


* A bálra most kivételesen a nagyon szép oldalát akarta hozni, és úgy tűnik, Ombozi kezdetleges flegmaságát sikerült feloldani a ruházatával. Büszkén kihúzza magát a fiú bókjára, majd belekarol és elindulnak a kastély folyosóin a Nagyterembe. Egy csöppnyit izgatottá is válik, hiszen így kiöltözni nagyon ritkán szokott, de ezt leplezni kell, most szigorú megbeszélésre jött, amolyan "üzleti" ügyből. Bár, ettől függetlenül megpróbálhatja jól érezni magát. Be kell vallania azonban, hogy hiába nincs még pálcája, Noel oldalán most egy kicsit biztonságban érzi a kis lelkét. Sejti, hogy átkok terén a fiú is legalább olyan jól informált a korlátaihoz képest, mint ahogyan ő. A Showtime megszólalásra belépnek a kicicomázott helyiségbe, ami annyira csicsás, hogy majdhogynem hánynia kell a látványtól. De hát ez van, igazodni kell a tömeg ízléséhez. Nem messze, kis kék ruhácskákban "illegnek" a lányok, Eris elkapja Noel röpke pillantását, követi, de ő nem fél elvenni onnan a tekintetét. A hármas csoportot Sama, egy idegen szőke lány - aki feltehetően Noel barátnője lehet, az elmondások szerint, no meg egy szintén ismeretlen barna hajú fiú alkotja. Még most sem bánja, hogy nem mászkál annyit fölöslegesen a kastélyban, legalább senkihez sem kötik baráti szálak, amik csak megnehezítenék az itt eltöltött amúgy is kínkeserves éveket. *
- Az csak nem Ő?
* Pillant vissza előre, rá sem nézve a fiúra, hideg mosollyal arcán téve fel a kérdést. *
- Csinos. De én szebb vagyok ma.
* Jegyzi meg, még inkább kihúzva magát. Mije is van annak a szőke lánynak? Szép szemei, bájos arca, tán még mézízű is a fején a tincshalmaz. Jó alakja... Utóbbi Erisnek is van, és bár a hófehér bőrén kívül mindene sötét fekete. A szépséghibája pedig a kereszt az arcán, amit most igyekszik méltóságteljesen viselni. Noel ránt rajta egyet, aztán a tánctéren eszmél csak fel, hogy már fél perce a fiúra bízta a lépéseit. *
- Nocsak. Ezzel most megleptél.
* Céloz Ombozi tánctudására, de őt sem kell félteni. A sok évnyi magántanulásban a tánc is szerepelt, úgyhogy könnyedén követi a ritmust, bár nem szokása másra hagyatkozni. Ez az este most valahogy... más. Nem is kell nagyon ezt a táncikálást élveznie, hiszen Noel egyből a tárgyra tér, viszont valahogy túlságosan belemászott az aurájába a kötelező "tapizással" is, hát még azzal, hogy a fülébe beszél halkan... Nem igazán hozza Erist zavarba. Vagy legalábbis, ha valaki kérdezné, biztosan letagadná. *
- Mire gondoltál? A festményekre a folyosón? Nekik már nem tudod beadni, hogy Gábor vagy.
* Komolyodik el a tekintete, bár egy külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy nagyon koncentrál a lépéseire. A finom fordulatok közepette sötét szemei véletlenül megint Lyrat találják meg. Halványan elmosolyodik. *
- Vagy talán.. a következő ház a Levita lesz?

Karácsonyi bál
Ombozi.


* Mintha érzékeny pont lenne Ombozinak a kis Levitás lány. Nem csoda, hiszen ugyebár ők ketten egy párt alkotnak, de mégsem lehet olyan hatalmas a kötelékük, ha a fiú Erist hívta a bálba. Le is zárná a kérdéses témát, de a lány csak nem hagyja, hiszen kissé furdalja a kíváncsiság, hogy miért is választotta ezt a csajt. Értékes portékának tűnik, de leginkább egy porcelán babára hasonlít, mintsem valódi emberre. Lehet, hogy Ombozi a játékbabákra bukik? Akkor ezért van úgy megszeppenve az öltözékén! Nem mintha gyengéd érzelmeket táplálna iránta, hiszen köztük semmi sincsen, csupán meg akarja érteni szövetségese észjárását. *
- Ja, persze.
* Feleli egyszerűen, tettetve, hogy a Lyra téma le is van zárva. Elérkezik a tánc ideje, majd mindketten meglepődnek egymás rejtett képességein. A fiúnak nekimegy egy vörös ruhás, furcsa szerzemény, aztán Ombozi a tekintetével követni kezdi, hogy merre is szelel el. Eris összehúzza a szemöldökeit, hideg ujjaival visszatereli magára a fiú arcát, s figyelmét. *
- Igen, még mindig itt vagyok, köszi.
* Morogja egy kicsit sértődötten, bár maga sem tudja, hogy ezt miért tette. Talán, mert most Noel vele jött a bálba, és akkor ne is hanyagolja el egy pillanatig sem. Különben is, más, fontosabb teendők vannak itt ma este, minthogy holmi illuminált állapotba került nőcskék után leskelődjön. Bosszúból tánc közben ismét kiszúrja a tömegből a kék ruhába öltözött Lyrát, s megint felhozza a témát. A fiú újból le akarja zárni, ezúttal erőszakosabban forgatja meg Erist, aki ért a mozdulatokból, ennek ellenére továbbra is a Levitáson tartja a tekintetét, hátha elkapja az övét a lány. Akkor pedig elégedetten rá vigyoroghat, amolyan "bibibi, én táncolok a pasiddal" nézéssel. Amikor Ombozi ismét megorrolja, rápillant a fiúra, sötét szemeit a másikéba fúrja. *
- Attól félsz, hogy lecsapom a kezedről?
* A következő személyes kis terv: elbizonytalanítani az identitását illetően. Természetesen Eris a fiúkat szereti, ha szeretné, bár jelenleg inkább senkit és semmit. Persze mivel fiúsan öltözködik, mélyebb a hangja az átlag lányokénál, másképp is gondolkodik, mint a korabeliek, így senki sem lehet biztos semmiben. Elhatározza, hogy időnként még rá-rá pillant a Levitásra, de most tényleg más miatt vannak itt. Ez is amolyan "pofavizit", tegyék jelenésüket. A puffskein ügy jóvoltából senki sem gyanakszik rájuk, Noelnek bizony új terve is akad. Eris kíváncsivá válik, iszonyatosan fülel, hogy elkapja a másik halk szavát a zenén túl, még úgy is, hogy ilyen közel van hozzá. Megváltozik a zene ritmusa, másfajta táncba váltanak. Aztán Noel felteszi a Nagy Kérdést. A kereszt alatt akaratlanul is önelégült vigyor húzódik a szájára. Még hogy milyen viszonyban? Bennett, aki Mestertanonc, nomeg valamiféle földöntúli lény is, ő se jött rá egy jó ideig, hogy ő lopkodta ki a szobájából a pólóit. No meg Dominik sem kapta még el a nadrág-szoknya csere miatt. Amit kell, azt megszerzi magának, ilyen egyszerű. *
- Mit kell elhozni, és honnan?
* Lényegre törően. Persze tanári irodából nehezebb a dolog, és ugyebár mindennek ára van. Együtt mozdul a fiúval, figyeli a rezdüléseit, ügyesen válaszol rájuk, Ombozi meg csak nem bírja ki, ismét megjegyzi a tánctudását. A lány előbbi vigyora most hideg mosollyá változik. *
- Naés? Nem nézted volna ki belőlem? Több rejlik ám ebben a testben, mint gondolnád.
* Egy kis félreérthető kérdés, csak hogy ismét megzavarja a másikat. Egy újabb távolabb engedés után, amikor Noel visszarántja a táncba, Eris feltűnően közel viszi az arcát Omboziéhoz, hátha ezzel vagy őt, (vagy a barátnőjét, ha idepillant,) zavarba hozhatja. *
- Szövetség vagy sem, mindennek ára van.
* Suttogja alig hallhatóan a fiú szájához közelítve, aztán egy újabb forgás után visszaáll a szokásos kis tánchelyzetbe, arcáról nem vakarható le a gúnyos mosolya. *

Karácsonyi bál
Ombozi.



* Tánc közben nem téveszti szem elől a kék ruhás Levitás lánykát, aki történetesen Noel barátnője. Féltékenység? Ugyan, dehogy. Inkább sajnálja azokat a babákat, akik minden nap kicsinosítják magukat, hogy bárkit megszerezhessenek. Ő ugyan nem ilyen, de attól még igényesen ki van fésülve a haja, meg tiszta ruhákat hord. Eris szerint élni kell mindig a meglepetés erejével, és ez a partnerénél be is vált. Azonban a fiúnak nagyon nem tetszik, hogy ő Lyrát figyeli sötét szemeivel, így mikor visszapillant a Rellonosra, ő szóvá is teszi. A lány megvonja a vállát halványan elmosolyodva, majd mikor a másik megemlíti, hogy a Levitás nem szeret a figyelem középpontjában lenni, Awer-Kowai gonoszan elvigyorodik. *
- Ó, tényleg?
* Mintha csak a szaván akarná fogni a fiút azzal, hogy újra a másik lányt figyelje, úgyhogy megint elkezdi keresni a tekintetével a tömegben, de egy váratlan fordulás miatt, illetve mivel Noel más hangnembe vált, kénytelen rá irányítani mindent. Sötét szemeivel Ombozi tekintetét fürkészi, ki tudja, mi járhat ilyenkor a fejében. Az illuminált nőszemély nekiront a partnerének, aki még utána is néz, nem is kevés ideig. Eris feszült sértődöttséggel irányítja újra magára az elkószált arcocskát. A melegvérű kijelentése nem ért célba, Ombozi úgy söpri le magáról, mint valami porcicát. A fiú hármas bejelentésére viszont gyilkos szemeket vág hozzá, és mintha a szája szegletében halvány vicsorforma alakulgatna ki. Pörgés következik, úgyhogy nincs több szava, ezután pedig máris a tárgyra térnek. *
- És mi volna az?
* Kérdezi halkan, de annyi kérdés megfordul most a fejében ezzel kapcsolatban. Ki az illető? Mit hoznának el? Váltságdíj fejében, vagy eladnák? Esetleg saját használatra? Mi védi ezt a valamit? Hol találják? Megannyi kérdés, de nem lehet őket feltenni, mert amilyen izgalomba jönne itt ezektől, rögtön lebuknának a szövetséggel. Érzi, hogy bármilyen balhét is akar Noel, ez nekik sikerülni fog. Mivel ők ketten bármit meg tudnak csinálni. Igen, nem véletlenül találkoztak aznap éjjel azon a folyosón, bár akkor nem segítettek egymásnak Ombozival, de attól még megláttak a másikban valamit. A fiú végigpillant rajta, Eris észreveszi a pírt, amit a kiváltott, és elvigyorodik, bár ezt a Rellonos nem láthatja, hiszen másfelé pillant, hogy elterelje róla a gondolatait. Jön a ráadás, ahogyan közelít felé az arca, majd távolodik. Most már biztos, hogy csak rá figyel Ombozi. *
- Attól függően, hogy mit is kéne elhozni, honnan, a lebukás miatt veszélyességi pótlék... Drága dolog lesz, nem dolgozom ingyen. Még barátoknak sem.
* Nem minden szavát gondolja komolyan, persze hogy elég lenne a tárgyból a fele haszon, de fent kívánja tartani a látszatát a szövetségnek, mivel nem kíván senkivel sem barátkozni. *

Évnyitó/Évzáró
Ombozi.



* Nem sokat volt otthon, ami nem meglepő... ugyan úgy tűnik, hogy a következő évfolyamba léphet, Awer anyuka mégsem volt túl boldog, hogy nem mindenből hibátlan Kiválót vitt haza a kicsi Eris, és ugyan a vastagon felkent kenőcsök eltüntették már a kék-zöld foltokat, halványan még mindig láthatja őket az, aki nagyon közel nézi a bőrét. Nem jött jól ez a bál, legszívesebben el sem menne, de nem hagyhatja szövetségesét egyedül, szégyenben maradna, ha lány nélkül lépne be a Nagyterembe, annyira meg - bár nem vallja be magának -, megkedvelte a fiút, hogy ne akarja kellemetlen helyzetbe hozni. A fürdőszoba hideg csempéjén ücsörög egy darabig a gondolataiba mélyedve és a testén éktelenkedő sebeket figyelve, aztán mikor már a többi lány dörömböl az ajtaján, hogy jó lenne, ha igyekezne, feltápászkodik a padlóról és nekiáll készülődni. Nem telik bele sok időbe, máris a mai napra tartogatott zöld-fekete ruháját ölti magára, haját bal oldalt összefogja egy laza, több helyen meggumizott frizurába, pár tincset meghagy szabadon a másik oldalt is, így most kicsit úgy néz ki, mintha egy görög meséből lépett volna ki - persze a dísztalárját kivéve, s karjait egy hosszú zöld anyaggal takarja el. Nyakába csempészi a kígyós medált, amit önmagától kapott ajándékba még karácsonykor, aztán megnézi a tükörben, és megállapítja, hogy ennyi ékszer bőven elég. Szemhéjára csak kevés zöld-fekete füstös sminkfélét kever, nem ért ő nagyon ehhez a cicomázásokhoz, ha meg tovább próbálkozik vele, csak elrontaná és kezdhetné előröl, arra pedig most nincs idő. A "lovagja" már a klubhelyiségben várja, hogy újabb cselszövésüket ismét a nagyközönség leple alatt tervezhessék meg. Még utoljára megnézi a pofikáját az arcán továbbra is csúnyán sötétlő keresztel, aztán kap pár gúnyos megjegyzést az édes Opheliától, de a sötét hajú lány ezzel mit sem törődve, szoknyája alá, a lábára erősített tartóba rejti a pálcáját, s már útnak is indul, hogy megkeresse Ombozit. Nem kell sokáig kutatnia utána, hiszen a fiú valóban rá vár - ki tudja mióta, és rögtön bókkal fogadja, amit Eris egy fintorral "köszön" meg. *
- Te is rendesen kinyaltad magad. *Ereszt egy félmosolyt a fiú felé, majd egy újabb változást fedez fel. * Nocsak. Jól megnőtt a hajad, már copfban kell összefogni. Aztán vigyázz Rapunzel, nehogy a szőke herceg fehér lovon fel akarjon mászni rajta. *Vigyorodik el most már teljesen, aztán elfogadja a feléje nyújtott kart. Észreveszi, hogy Ombozi mintha magasabb is lenne, mint amilyennek utoljára látta, de ezt már nem jegyzi meg. Elindulnak hát ketten együtt ki a klubhelyiségből, Noelnek pedig rá kell jönnie, hogy Kowai azóta sem lett beszédesebb. A lány, miközben karöltve sétálnak, leginkább csak feszeng a dísztalárban és gondolataiban szitkozódik a szoknya feltalálójáról. Idegesíti, hogy össze van fogva a haja, hogy nyomja az a leheletnyi smink a szemhéjait, töri a cipője, magára kell szorítania a selyem anyagot, hogy ne látszódjon a karján a verés nyoma, és különben is, utál emberek között lenni, minek kell neki most megint megmutatnia magát? Ha Noel néha ránéz, csak annyit láthat, hogy időnként rándul egyet Eris szája és mintha valamit motyogna is, de inkább csak az ajkai mozognak. Tudja, hogy nemsokára ott vannak az ünnepség helyszínén, nem csak a falakból, hanem abból is, hogy egyre több diákot látni és mindenféle lényt, akit lehet utálni. Ombozi egyre izgatottabbnak tűnik, kíváncsiságának hangot is ad. *
- Én nem. * Morogja Eris durcásan. Nem akart eljönni, ez most más, mint a Karácsonyi bál. Akkor legalább nagyon jól tudta, hogy csak meg akarja mutatni Noel akkori csajának, hogy igenis tud ő csinos lenni, de most nincsenek ilyen szándékai. Ha Ombozi nem hívta volna el, most biztosan odalent gubbasztana a fürdőszoba padlóján. A fiú bekukucskál az ajtón, elengedi a karját, aztán szembefordul vele. A kérdés és a sanda mosoly legalább eljut hozzá, most már Eris is hasonló mimikát varázsol arcára. *
- Naná. * Ezúttal ő karol bele magától a sárkányba, de még mielőtt átlépnék az ajtó küszöbét, halkan, hogy csak Ombozi hallja, a szokásos "kabalamondatát" is kimondja. * Showtime.
* Odabent kék és bronz áradata fogadja őket, amitől a rosszban sántikáló mosoly egyből eltűnik a lány arcáról, fintorba torzulva. Hát persze, hiszen a Levita nyert idén, de ennyire azért nem kellett volna túlzásba vinni a színeket. Miután kifintorogta magát, ismerős arcok után kutat a szemeivel, hogy feltérképezze a tanárok és a prefektusok helyzetét, nehogy túl közel kerüljenek hozzájuk. Emelt fővel, óvatosan lépked. Nem azért, hogy ezzel felhívja magára a figyelmet, hanem mert utálja a magassarkú cipőket és nem akar benne elesni. Nagyon reméli, hogy most ha táncikálásra kerül a sor sem akarja belevonni ebbe a hülyeségbe őt Ombozi, de nem mer ebben hinni, hiszen hogyan máshogy tudnának feltűnésmentesen kommunikálni? Már most érzi, hogy nem kellett volna fel jönnie a pincéből, émelyeg a gyomra. *
- Szerintem iszom valamit. Te kérsz? * Pillant fel, sötét szemeivel a fiúét keresve. *

Jones.


* Bár a vizsgaidőszaknak vége van, Eris máris a könyvtárat látogatja az új és új varázsigék és átkok tanulmányozása miatt. Persze könyveket nem kölcsönöz, miért is tenné, hiszen felhívná csak magára vele a figyelmet, illetve a legtöbb könyv amibe beleolvas, nem elvihető darab. Talárjába bújva koptatja cipője a folyosó szünidőben kihalt padlóját. Arca felét eltakarja a fekete csuklya, s mikor belép a könyvtárba, csak a kezét emeli fel egy pillanatra a könyvtáros nő felé, hogy valamiféle üdvözlést mutasson - Matilda ettől kivételesen megtisztelve érezheti magát. De nem áll le, a következő célpontja máris a K-részleg, csakhogy ABC sorrend szerint folytathassa a kutatásait. Szemei ide-oda ugrálnak a könyvek gerincein lévő címeket olvasgatva, vékony, fehér ujjai néhol meg is érintik őket. Egy számára tetszetős könyvcímet, vagy egy írót keres, de legnagyobb meglepetésére ott talál egy regényt is, csak úgy rádobva pár könyv tetejére. *
- Hátezmeg...? * Suttogja, és leemeli a vastag, kötetet, ami a Végítélet címet rejti. Valaki idedobhatta, merthogy K, mint King, Stephen az írója, de lusta volt a valódi helyére vissza tenni. Eris morogni kezd a trehány ismeretlen miatt, aztán ideiglenesen félretéve nagyra törő átokkutató szándékát úgy dönt, most kivételt tesz egy kis csemegének. Kivételesen nagyra tartja Stephen King-et, és az ő óriási marketing ötletét, miszerint a megtörtént eseményű történeteit eladja a mugliknak horror-könyv címszó alatt. Zseniális. Nem hiába az egyik példaképe a hírhedt kalóznő után. Ezt a könyvet még úgy sem olvasta, csak hallott róla, úgyhogy kicsit összébb húzva magán a sötét talárját ül le az egyik puffra a könyves polc mellett, hogy belefeledkezhessen ebbe a regénybe. Messziről egy kicsit úgy tűnhet ez a lány most, mint egy dementor, akik olvasásra adta a fejét. *

Jones.

* A Végítélet a borító hátulján lévő leírás elolvasásából jónak tűnik. Egy vírus elpusztítja az emberiség 99%-át, a maradék meg valamilyen sötét erő elől bujkál. Eris szája szélén fintor jelenik meg a "vírus" szó láttán, az agyában lévő hipochonder lámpa vészesen villogni kezd, valamiért rögtön az ugrik be neki, hogy ez a könyv is fertőzött. A gyomra forogni kezd a gondolattól, úgyhogy inkább felpattan a puffról, hogy megkeresse az eredeti helyét ennek a kötetnek. Amíg fénytelen szemei egy üres zugot keresnek a könyvespolcon, észreveszi, hogy nem messze tőle egy lány olvasgat valami könyvet. Most mind gratuláljunk Erisnek, hogy felfedezett egy olvasó diákot a könyvtárban. Fél szemöldökét felvonja a látványtól, nem igen szokott csak úgy a közelébe merészkedni valaki, még olvasni sem. Bizonyára annyira halkan tanulmányozta a King könyvet, hogy észrevétlen maradt, de hát ez akkor is abszurd. Végigméri a barna hajú újoncot, nem igazán találkozott még vele ezidáig, s amikor a másik esetleg felpillant rá, vagy a mozgására, ő morogni kezd. *
- Mit bámulsz? * Vicsorít a lányra, majd inkább sarkon perdül és a polcon lévő üres helyet keresi továbbra is. Lehet, hogy a V betűhöz kéne ezt tennie? Nem tudja pontosan, hogy mi szerint van itt listázva minden, de csak úgy a tetejére a többi könyvnek ő nem fogja dobni. Felettébb idegesíti, hogy más is van itt a környezetében, úgyhogy egy picit jobban a fejébe húzza csuklyát, hogy még az arcán lévő kereszt se látszódjon nagyon. Mintha ez a vadidegen lány betört volna a személyes aurájába, pedig nem pontosan mellette ült. *
~ Mi a fenéért nincs itt valami rendszer? ~
* Morog magában továbbra is, fél szemét azért rajta tartva az idegenen. *

Jones.


* Az ismeretlen barna hajú, manó arcú lány mit sem reagál először az ő mozgására. Igaz, hogy mondhatni, Eris a sötétség szülöttje, de attól még nem olyan észrevehetetlen jelenség. Fél szemével a könyvében merengő idegent lesi, nincs-e valamiféle ártó szándéka, de mikor a csuklyás Rellonos rámordul, ő pimaszul visszavág. Micsoda? Szamarat? Eris lélegzete elakad, nem sokan mernek így visszavágni neki Ophelián és azon az idióta Dominicon kívül. Meglepetése vicsorrá torzul, mit sem törődve az eddigi könyv helyét keresős ötletén, most a pálcáját előrántja a talárjából és az idegen lány felé tartja. *
- Exlukhops! * Sziszegi idegesen, s kirántja a varázslattal a másik kezéből a könyvet, amit az imént olvasott. Eris nem ereszti a pálcát, folyamatosan a lányra szegezi, hogyha az egy rossz mozdulatot is tesz, vagy egy nem kívánatos szót szól, azonnal el tudja átkozni. Itt a könyvtárban nem sok értelme lenne sóbálvánnyá változtatni, amíg az átok hatása tartana, a könyvtáros nő, vagy egy prefektus megtalálja őket, és akkor megint Kowai húzza a rövidebbet. *
- Mit képzelsz, ki vagy te? * Vicsorog továbbra is, izmai megfeszülnek, hogy a legapróbb mozdulatra is ártást tudjon kiáltani. *
- Rosszal húztál ujjat kisanyám. Tünés innen, amíg szépen mondom.
* Fenyegetően kiles a csuklya alól, így jobban láthatóvá válik a kereszt az arcán és a furcsa, fénytelen szemei, hátha ettől majd megijed a lány és eliszkol a könyvtárból. *

Jones.


* A könyv kirepül a másik kezéből, de nem hatja meg. Hiába mutat egy kicsit többet az arcából Eris, az ismeretlen lány nem hátrál, sőt, inkább támadásba lendül. *
- Taranta... * Ejtené ki a táncoltató átok varázsigéjét, ám úgy tűnik, hogy a barna hajú lány gyorsabb volt, és csak arra eszmél fel, hogy az ébenfa pálca az ő kezéből valahogyan a másikéba került. A pálcája. A vadonatúj pálcája, amiért megszenvedett otthon, mert Bennett eltörte az előzőt, és kénytelen volt elmondani otthon. Ezt alig pár hónapja kapta, és azért is kiadós verés érte az anyjától. Az ébenfa, amivel most a készül feltérképezni az iskolát, és végrehajtani a legújabb terveiket Ombozival. Az a pálca.
Vérszemet kap. Összeszorítja a fogait, és olyasmit tesz, amire talán még a másik sem számított. Nekiront a lánynak, hogy körmeit a másik nyakába mélyessze, kísértetiesen úgy, mint aznap este Bennettel. Ajkain át ormótlan hangok jönnek elő, de most a legkevésbé sem érdekli, hogy ebben a csöndes könyvtárban ki talál rá. Vissza akarja szerezni a pálcát. Ja igen, a pálcát. Egyik kezével a saját pálcája után kap, hogy kiszabadítsa a másik ujjai közül, közben pedig veszettül szorongatja Gwen nyakát. Egy újabb verést otthon már nem bírna ki, ha Ombozi észreveszi az új zúzódásokat, bosszút akar majd állni az anyján, és... bármennyire is bántalmazzák otthon, azért mégiscsak a szülője a nő. Nem bánthatja viszont. *
- Add vissza te kis... * Sziszegi, miközben próbálja kihámozni a másik kezéből a saját fegyverét. *

Jones.


* Szemtelen egy fruska. Kikapja a pálcáját a kezéből, és még neki áll feljebb. Eris vérben forgó szemekkel szorongatja a vadidegen lány torkát, közben pedig a pálcáját igyekszik kicsavarni a másik kezéből. Érzi, hogy az ujjai között a lány hangszalagjai értelmetlen hangokon rezegnek, ezzel a külvilág felé hörgést produkálva. Érzi, ahogy lüktet a vér a másik nyakában, ahogy a körme beleváj a másik húsába. Ha nem sikerül visszaszerezni a pálcáját, itt helyben megfolytja a lányt, ebben biztos, bármennyire is elborult az agya. Ám ekkor váratlan fordulat történik, mivel a sötét hajú lány figyelmét leköti, hogy a saját pálcája után nyúljon, és mert úgy tűnik, hogy Gwen jártas némileg a verekedésben, pillanatok alatt megfordul és ledobja magáról Erist, aztán szaladni kezd. Kowainak beletelik pár pillanatba, hogy felfogja; még mindig nem nála van a pálcája, sőt, ez a kis csitri még magával is vitte, mikor elfutott. Na most aztán a keresztes tetoválású lány tényleg bepöccen, belekapaszkodva a mellette lévő könyvespolcba tápászkodik fel és a másik lány után iramodik, közben a sietségtől lehull a fejéről a csuklya és láthatóvá válik az egész arca. Kikeveredvén a könyvsorok hosszú fogságából látja, hogy a tolvaj ép kimegy a könyvtár ajtaján. Balszerencséjére szalad, merthogy a mi Erisünk minden nap lejár futni a kviddicspálya köré, hogy aztán fönt a magasban is bírja majd az iramot, úgyhogy nem kell majd sok idő, míg utoléri. Kimegy ő is a könyvtárból, ide-oda kapkodja a fejét, hogy meglássa, merre ment a másik, amikor pedig megtalálja az iránt, megindul. *
- Gyere vissza te manóivadék!! Add vissza a pálcámat!!! * Ordít, már majdhogynem habzó szájjal. Ezt a a kis csaj nagyon meg fogja még keserülni, azt elhiheti, csak kapja vissza épségben a fegyverét. *

Jones.


* Eris elől menekülni a világ legnagyobb ostobasága, ugyanis eléggé bosszúálló típus, és ha az adott alkalommal nem tud az áldozata után nyúlni, később nagyon csúnyán visszavág. A lány szalad, szalad, de fáradni kezd, Erisnek ez meg se kottyan, végül ezért érdemes volt végigszenvedne Bennett edzéseit. Alig pár méter van közte, és a pálcatolvaj között, alig pár méter, és biztosan kicsinálja a lányt, meg fogja bánni, hogy vele kikezdett. A másik időnként hátrafordul, hogy megnézze, mennyi távolság van még köztük, aztán emeli a saját pálcáját, és felé küld egy átkot. Nincs menekvés, amiatt a pár méter miatt nem tud előle kitérni. Elrugaszkodik a földtől, hogy rávesse magát Gwenre. Az átok betalál, a lábai összebilincselődnek, most vagy soha, ez az egy esélye van, hogy elkapja ezt a csitrit. Hatalmas mázlijára elkapja a másik lány talárját és a lendülettől leteríti őt magával együtt a folyosó hideg padlójára. Az esés fáj, de nem szabad feladni. Felhevült indulatokkal kezdi el rángatni az Eridonos haját, másik kezét ökölbe szorítva próbál beadni egy gyomrost, aztán ha sikerül, ha nem, a fejét veszi célba a kezeivel. Időnként, ha Gwen védekezni próbál a kezeivel, még bele is harap egy nagyot. Szinte hisztérikus eufóriában veri a lányt, ahogy csak tudja és igyekszik távol tartani a fájdalommal a pálcákat magától. Itt most már nem csak az a lényeg, hogy loptak tőle, hanem, hogy még el is próbált ez a csaj futni előle. Ezt egy Kowai, de még egy Awer sem hagyhatja annyiban, sőt, ha kitudódna, oda lenne a jó híre a házon belül. *
- Na ehhez mit szólsz, ha??? * Ordít torkaszakadtából, miközben ott próbálja ütni és ráncigálni a vadidegent, ahol csak tudja. *

Jones, Ombozi, Mészáros.


* Jones küzd azért a nyomorult kis életéért, csak nem adja fel a harcot. Eris már észre sem veszi, hogy a pálca rég kirepült a másik kezéből, ő dühödten püfföli a lányt. Bekap ő is néhány ütést, ez még hetek múlva is látszódni fog a sápadt bőrén, de a legkevésbé sem érdeklik a harci sebhelyek, mert itt most kegyetlenül bűnhődnie kell annak, aki vele ki mert babrálni. Közben megérkezik Ombozi is a terepre, és bár Kowaihoz szól, a lány jobban le van kötve a másik csaj hajának tépésével, mintsem, hogy Noel megjegyzéseire reagáljon. Ha megtehetné is biztosan csak fintorogna, mivel való igaz, amikor az iskolába került, majdnem egy hasonló szituációba keveredett, csak akkor azzal a prefektus sráccal. Aztán jött Bennett, aki miközben Eris fojtogatta, eltörte az előző pálcáját. Bárhogy is volt, most a jelenre kell koncentrálni. Jobb kezével állkapcson üti a lányt, beleharap a védekező karjába, amiből a vér is előbukkan. Kesernyés fém íze csapja meg a száját, most egy kicsit úgy érzi magát, mint egy vámpír, amitől az anyja oly annyira félti, hogy egy keresztet tetováltatott az arcára. Támadó kígyószerű hangot hallat, s újra bele akar marni Gwenbe, de ekkor valami különös erő felrántja őt a magasba. Kapálózni kezd, most veszi csak észre, hogy a lábairól elmúlt az átok, de egy tanár is felbukkant a színen. Idegesen néz ide-oda, most pillantja meg először Ombozit, aki bátorítóan kacsint rá, ő pedig hirtelen azt sem tudja, hogy mit tegyen. A magasságtól ugyan nem fél már, hiszen kviddicsezik és az első meccsét viszonylag sikeresen is vette, de hát azért seprű nélkül majdnem a plafonra kenődni nem egy megszokható dolog. Hisztérikusan üvölt egyet, a tanárnő kérdésére pedig idegesen ordítani kezd. *
- Ez a kis csitri elvette a pálcámat!! Az én pálcámat!! Elrohant vele és nem adta vissza!! * Néha segítségkérően Ombozira pillant, hátha ő olyan régóta itt van, hogy látta az esetet, csak ő nem vette a fiút észre. Ekkor pillantja meg Noel kezében a két pálcát, de nem nézi sokáig, tekintetével inkább a lányra néz, felé kapálózik a körmeivel, mintha most is ki akarná kaparni a szemeit, hogy elterelje a figyelmet a háztársa kezeiben lévő, kérdéses eszközökről. *

Brown.


* A mai napon valahogy elmaradt az étkezése, ezen az sem segített, hogy Bennett még edzést is tartott az órák után, úgyhogy Eris szeme kopog az éhségtől. Idefele jövet két diákot is sikerült megbüntetnie, amiért mugliruhában mászkált a kastélyban, nyugodtan fog lefeküdni, ma is érdemes volt felkelnie. Antihősnőnk most a konyha felé igyekszik, s bár a manók nem fognak örülni a jelenlétének, neki legalább valamilyen gyümölcsöt be kell falnia, mert el fog fogyni. Nem szokott gyakran erre járni, inkább a nagyteremben eszik, ám ott már leszedték az asztalokat, kénytelen ide tolni a képét. Belépve a helyiségbe rögtön rá is modul pár manóra, akik megpróbálják őt figyelmükön kívül hagyni. Eris önkiszolgálóra fogja a figurát; levesz az egyik polcról egy zöld almát és beleharap. Nem sokat rágja a falatot, a gyomra követelőzik, úgyhogy az elsőt szinte egy a egyben küldi le hisztiző belső szervének. A következőt már azért megrágja, s mivel már kezd odabent lenyugodni, most alaposabban szemügyre veheti a terepet. Amikor bejött, nem is vette észre, hogy más is van bent, annyira lefoglalta az élelem beszerzése, ám most megpillant egy számára ismeretlen arcot. Elvigyorodik, odasétál a fiú elé az asztal másik oldalára, szó nélkül leül mellé és feldobja acélbetétes-bakancsos lábát az asztallapra. Egy darabig nem szól semmit, csak majszolja az almáját. Még jó, hogy a zsebében van a Prefektusi jelvénye, így ki tudja még élvezni a másik esetlegesen zavart pillanatát. *
- Na mi van? Lekéstük a vacsorát, he? * Szólal meg végül, egy fél falattal a szájában, kereszttetoválású arcán a levakarhatatlan vigyorával. *


Nyuszijelmezben kívánj boldog húsvétot a Rellonban egy rellonosnak.
5 PONTÉRT

A kivitelezés linkjét küldd a Szervezői Mesélőnek!

Brown.

Javában falatozik az almából, a srác viszont nem igazán foglalkozik először a jelenlétével. Amikor felteszi a kis kérdését, akkor válaszol, Erisnek pedig fintorba torzul a vigyora. Harap egyet az almából, fénytelen szemeivel a fiúét keresi. Úgy tűnik idősebb lehet nála, de nem sokkal, biztos most érkezett, mert eddig nem volt hozzá szerencséje. Ezek szerint vagy kicsapták valahonnan, vagy elkényeztetett gyerek, akit a szülei ide-oda rakosgatnak. De ami a lényeg; nem tudja, hogy itt ki a góré.
- Nekem van mentségem, de neked ugyan mi? Gondolom nem edzésről jössz, és ahogy elnézem, tankönyv sincs nálad.
Jegyzi meg gúnyosan és újabbat harap az almájába. Mint egy vadász, aki a prédáját lesi, úgy figyeli az ismeretlen nagy pofájú mozdulatait, hogy ne akarjon az semmi meggondolatlant tenni, hiszen a prefektusok elleni tiszteletlenség errefelé büntetendő. Ő már csak tudja, az első nap ezért ráncigálták le rögtön a Házvezetőhöz. A fiú meg csak zabál és zabál, Eris lassan a gyümölcse csutkáját majszolja.
- Nem igazán ajánlatos ilyenkor idekint mászkálni, a hálókörleten kívül. Nem félsz a prefektusoktól?
Vigyorog továbbra is, most szinte érzi, hogy a zsebében lapuló jelvény egyre jobban csillog a büszkeségtől.

Walker.


* Ebédszünet van a kastélyban, a legtöbb diák pedig csacsogva vonul be a megterített asztalokhoz, az aktuális órák eseményeit kitárgyalva. Kowai Ombozit lehagyva, bűbájtanról szabadulva szedi lépteit a nagyterem felé, semmi kedve most a szöszi utáni nyávogását hallgatni. A hatalmas helyiségben szétszóródik a nebulósereg a négy asztal között, Eris is gyorsan kitúr egy elsőst a helyéről a Rellonosok részénél, majd nyomatékosítva szándékát még rá is vicsorog a lányra, annak eszébe ne jusson szólni egy prefektusnak erről a momentumról. Visszapillant a roskadásig telerakott finomságokra, azon nyomban összefut a nyál a szájában, korán volt ma az a reggeli, és ma ráadásul edzésük lesz, aztán pont úgy van órája, hogy a vacsorát ki kell hagynia miatta. Mondjuk annyira nem baj, fogónak rakták be, annak amúgy sem árt, ha könnyű. Eme gondolat közben inkább visszateszi a zaftos csirkecombot oda, ahonnan elvette, és valami energiaszegényebb dolog után nézelődik. A gyomra korog, ő meg éhes, erre itt még neki kell fogyóznia, hogy gyorsabb lehessen a levegőben. Szégyen. A belső viaskodása az arcára is kiül: mogorva szemei néhol kétségbeesett árnyalatot felvéve pattognak a csirkecomb és egy tál zöldségsaláta között, majd inkább kutat a CSK után a nagy tömegben. Úgy néz ki, Bennett most máshol étkezik, ám Ombozit megtalálta, a szöszi mellett ül és neki dumál, s amikor tétován elkapja Eris pillantását, a lány öklendezést szimulálva tér vissza étekbéli problémáihoz. Ezzel a jelenettel megvolt a fogyókúrához szükséges zabavisszafogó erő, de azt még mindig nem sikerült kifundálnia, hogy mit eszik. Villáját előkapva lecsap a combok melletti utolsó csirkemellre, majd végigsandít a mellette ülőkön, hogy ki van ezzel a döntésével kapcsolatban más véleményen, mert abba nyomban beleállítja a hússal megtűzött evőeszközét. *