Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A mai napja nagyon lassan indult, mire felkelt, evett valamit, összeszedte magát, addigra lassan elmúlt dél. Hiába, ha nincsenek vizsgák, kevés a motiválóerő, hogy csináljon is valami értelmeset. Mikor ezt észrevette, változtatott az eddigi tempóján, mert ma lekívánt menni a faluba, s annyi időt akart lent eltölteni, amennyit csak lehetett. Rövid ideig tartós elhatározás volt, helyette visszadőlt az ágyba, s felületesen végiglapozta a másodikos könyveit, többnyire csak a képeken leragadva néhány pillanatnál tovább.
Ezzel olyan tartalmasan telt el az ideje, hogy elnyomta az álom, több órára is. Mikor felébredt, inkább fáradtan, mint kipihenten - a délutáni alvás sose esik jól Márknak -, órájára pillantva ejtett ki egy rövid káromkodást a száján. Majdnem egészet mutatott az óra, kismutatója pedig épp csak nem a hetesen.
Szörnyen lassan, nagyokat ásítozva összekapta magát, pár könyve közben az ágy mellett landolt, de nem zavarta meg a fiút a készülődésben.
Az öltözködés elmaradt szüksége hiányában, az rajta volt déltől, így a keresztanyja havi ajándékával, ami már rég ott lapult a talárja zsebében, és a felkapott órás gyújtóval indult el a Gólyalakból.
Gyorsan végigszelte az emeleteket és a lépcsőket, friss levegőre vágyott. Egyrészt, hogy rendesen felébredjen, s azért, hátha egy kis séta valamelyest lefárassza őt, s virrasztás helyett arra használhassa az éjszakát, amire való. Néhány lépés választotta el ettől, amikor akadályba ütközött, egyáltalán nem figyelt a lába elé, ahogyan a másik sem. Morog valamit elnézésképpen, menne tovább, mert hajáról és a földre hajolva nem ismerte fel a háztársát. A lelépést a lány hirtelen felpattanás és megszólítása szakítja félbe.
- Persze, megvagyok - válaszolja valamelyest sértődéssel a hangjában, de elveszi amit felé nyújtanak, hogy megnézze, mi is a gond vele. Valami kivehetetlent ábrázol, de ezzel nem törődött, rögtön észreveszi, hogy a kinyitássál lehetnek gondok. Ujjai feszítésének azonban ellenáll a medál.
- Hmm pálcával próbáltad? - Ez lett hirtelenjében a B terv, s motozni kezdte talárját, hol is lehet a pálcája, ebben sose találja elsőre. Biztos Zsófi megbájolhatta, vagy ilyesmi. Közben egyesével pakolja ki jobb és bal zsebét is, Keiko markába ejtve az órás öngyújtót a labirintusból, az SVK-ra kapott Hitvány értékelést, papír zsebkendőket...
- Na megvan.
Hiába kereső szabad ujjai végre megtalálták a markolatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

- Semmi, semmi... - Gyorsan kipréselte magából ezeket a szavakat, mert a végén joggal mondhatja rá Keiko azt, amiként Márk szokta magában nevezni a lányt, ne bánts virágnak. Végtére is egyben maradt, egy fokkal keményebb kötésű a srác. Majd hozzáteszi ezt is: - S a medáloddal se lesz semmi!
Mindezt határozottan jelentette ki, holott fogalma sincs arról, hogy kezdjen a dologhoz. A születésnapra való utalást tényleg nem hallotta meg, saját gondolataiba volt már elmerülve. A Finite-t azonnal kizárta, hisz az használhatatlan, talán valami robbantó bűbáj... A gondolatmenet azonban félbeszakadt, figyelemét elterelték a megoldástól, na jó, a használt zsebkendő látványa - ha csak kéztörlésre is használta - elég taszító tud lenni, megérti. De hogy minek kellett mindent kiejtenie a kezéből a lánynak, azt már kevésbé. Halkan, hangosan értek padlót, ahogyan illik, mi így, mi úgy. Villámgyorsan lehajolt a gyújtóéért, az megúszta gondok és új karcolások nélkül, a tűzzel se volt gond. Szúrós tekintetet volt csak a válasz a nemtetszésére Keiko felé. Mindegy is volt, milyen arcot vágott a dologhoz, mert mire újra felegyenesedett, a háztársa már eltakarta a szemét, tartva a legrosszabbaktól. Márk a többit, mármint a szemétre valót viszont figyelemre se méltatta. Majd eltakarítódik magától, vagy egy páncél veti rá magát éhesen, vagy egy manó.
- Asszem van egy ötletem, remélem beválik...
Zsófival, unokanővérével anno ha akart, ha nem, kénytelen volt tanulni néhanapján. Pontosabban Márk volt a kikérdező alany, mikor is a beseggelni valót kérdezte ki tőle egy-egy vizsga előtt. Így néhány varázslat előugrott a tudatalattiból, az elsők ezek közül mihasznák, de az egyik jó lehet.
- Tod' van valami olyasmi, hogy csontot lehet eltávolítani, gondolom ha szilánkosra tört, egyszerűbb újragyártani. Itt ha csak valami mágikus kapocs tartja egyben, talán kikaphatjuk azt is.
Magyarázta így az elméletét, csak amolyan megnyugtatásféle képen, hogy nem lesz itt füstölés meg katasztrófa. Oda sem nézve, hogy Keiko elbújt-e már ujjai rejtekéből, pálcáját a medálra szegezte, és kimondta a kreált varázsigét.
- Brahium retesz!
A öntevékeny feltalálosdi sikerrel járt, mindenféle baj nélkül. Egy finom kattanás hallatszott, s tenyerében egy egészen apró, valami fémgolyó lehetett. Tehát csak ez volt varázslattal kezelve, de maga az egész nem. Kezdők szerencséje.
- Na tessék, nézd meg mi lehet benne! - Habár Márkot is kezdte érdekelni, mi az amennyit ennyire zárni kell, de Keikonak kell kinyitnia, felé is nyújtotta, hogy elvegye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

    Olyannyira kiment a fejéből az iskolai bál, hogyha Hannus nem kért volna hozzá egy kis aprót, ő talán el is felejtette volna. Nemrég érkeztek meg a harmadikos könyvei, s saját szobájában képtelen volt helyet találni a számukra. Épp a konyhában keresett neki megfelelő helyet, amikor jött a kérés.
    Egyrészt azonnal rábólintott, helyben, az egyik fiókban volt az apai apanázs, na nem mintha titkosan lett volna elrejtve Hannus elől, kivehette volna maga is. A lehetséges kérdés megelőlegezve visszasietett a szobájába – nehogy a vásárláshoz is kísérnie kelljen -, onnan kikiabálva beszélték végig, hogy jó, fent találkoznak, a csajok között majd szépítkezik, az úgyis több óra, szia-szia.
Ennek örömére miután a lány távozott, bement az ő szobájába, mert dísztalárját az ő szekrényébe tárolta. Ott akadt megfelelő hely számára, s mivel szó nélkül hagyták, ott is maradt. Kivette onnan, visszatért a saját szobájába, s levágta magával együtt az ágyra, hogy aludjon este előtt.
Neki ezzel telt a készülődés, hogy aztán mikor felébredjen, az idő hiányán túl lássa, nem minden tökéletes. A cipője nem az övé, apjáét sikerült elhoznia, szerencséjére nagyjából a mérete volt, csak icipicit szűk. Csokornyakkendője sima állapotban, amiről lövése nem volt hogy kellett volna megkötnie. Youtube és internet hiányában úgy maradt, a földre hajítva. Végül fehér inge kicsit gyűrött a vállánál, na ez se világvége, nem veti le a dísztalárt, séta közben pedig kisimul rajta. Felkapva ezeket, öltönynadrággal és a háza színeit viselő iskolai nyakkendővel, s pálcájával bálra késznek nyilvánította magát.
A sétát amennyire lehetett, elnyújtotta, ki tudja este folyamán hányszor gyújthat rá, valószínűleg semennyire. Talán egy felsőbb évest elkaphat ha megérzi rajta a füstöt, esetleg a mosdó. Az ilyesfajta terveit aztán hagyta, ahogy belépett az iskolába. A tömeg a Nagyterem előtt még épp vállalható ahhoz, hogy kiszúrja Hannust. Pislogott kettőt, hármat, mert bár láthatta eddig is elégszer őt, most annyira másnak tűnt. Az egyenes haj, meg talán smink is, más az arcának a fehérsége, összességében kicsit idegnek hatott. Bár talán a sok fény meg a ruha, vagy hogy szépnek találta, de magának se ismerte be, ha így lenne.
    Finom köhintést ejtve lépett oda hozzá a párjához, közben biccentett egyet-kettőt másoknak is. - Várunk még másra is? - Köszönés letudva, de karját úgy tartotta, hogy átérhesse Hannus sajátjával. Ha így tenne, akkor biztosan beléphetnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

    Meg se fordult a fejében, hogy ellenkezzen, bizonyára régebb óta itt lehetett Hannus, s egy két háztársukat már láthatta beszállingózni, szembe vele aki épp csak ideért. Belépve a kint tapasztalt változatlan, a tömeg rendkívüli, szerencse hogy így ültükben nem fojtogató. Ilyenkor csodálkozik rá arra, hogy mennyien járnak ide, kerülnek elő rég látott arcok, vagy olyanok akiket elvétve látott eddig, talán néhányat már elfelejtett volna legutóbbi találkozásuk óta.
    A tavalyi után megérdemeltnek érzi itt a helyét, mint levitás, annak ellenére, hogy idén ellenkezően szorgoskodott, mint tavaly. Köze nem volt a mostani eredményhez. Ehhez a kellemes érzéshez tesz hozzá Hannus. Igazán úrinősen kezeli a helyzetet, mondhatnánk, hogy a vérében van. Márkot se feszélyezi semmi az ünneplő ruha okán, kényelmesen érzi magát a bőrében - s a cipő se gond -, na meg a lány fennköltségéből rá is átragadt valamennyi. Öntelt mondatával se tudott ellenkezni. Dacból rávághatott volna valami frappánsat, de erőltetett volna, magához képest is.
A két kérdés között találta meg az irányt, Dóri felé indulva. A második kérdést amúgy se értette, most jöttek, de vonuljanak félre? El se kellett volna indulniuk akkor hazulról. Értetlenül pillantott Hannusra.
- Kettesben lehetnénk ha otthon maradunk a sok mosdatlan tányér s a többi között, az is elég szórakoztató program, takarítani. Megnéztem volna ebben a ruhában, hogy menne.
Csak előjött egy apró szurka, s közben már odalavíroztak Márk határozott irányításával. Figyelte előbb a tekintetét, mikor a keresztnevet említette, meg most a srácét, aki kettővel arrébb ült. Két szék üresen, mintha csak Márkékra várnának. Kihúzta párjának amint odaértek, majd ledobta magát a másikra, előtte a támlára a talárt.
- Ahoj kicsik, Márk! - Köszönt egyszerűen, hozzá képest csak azok, hiába csak egy évfolyam a különbség. Hozzábiggyesztette a nevét is, fordított esetben nem gondolta biztosnak, hogy említette Hannus nekik őt, ahogy őket neki. A srácnak a kezét is nyújtotta, miközben a másikkal már a krumplipürét kanalazta a tányérjába. - Előre szólok ha valami büntetést megint összehoztatok, mint múltkor Tendernél, én nem segítek be itt takarítani, Dórival max. felügyelünk, ugye? - Fordult mosollyal az arcán a fiú felé, majd a szőkén túl a barna leányzóra, felelevenítve azt a múltkori büntetőmunkát. - Hannusnak amúgy is az ilyen munka a gyengéje.
    Ha elfelejtené, mi vár rá otthon, így biztosan nem fogja. Egy bocsánatkérő pillantást küldött felé, s a köret után már a húsokkal szemezgetett, melyiket is kívánná meg leginkább. Mikor kiválasztott két szimpatikus oldalast, feltűrte ingujjait, s hozzá is látott a vacsorához. Ha táncra kerülne a sor, lesz egy kis balansz a gyomrában, amitől nem szédül el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

    A bemutatkozás egyoldalúvá sikeredett, amire csak legyintett magában, túlfogja élni, a másikuk is, hiszen majdhogynem Zoli fejére zuhant az ok, amiért észrevétlen maradt háztársa iránt. Bál és komolyság ide vagy oda,  nevettető volt elkapni a pillanatot, ahogy a lány landolt az ölében.  Jobbjába futó kézrázás után így a kés került célhasználatra, vérengzés helyett jelen esetben húsvágásra.
    Hannus jó tanácsát megköszönte – gondolatban – de ennyit se érdemelt volna, ha nem azután látta volna viszont saját kezűleg kiszedett oldalasát a lány tányérján. Szemét lehunyta néhány másodpercre, majd újra kinyitotta. Fejében vadul kattogott egy mugli sorozat jelenete, hogy Joey nem ad a kajájából, Joey nem ad a kajájából! Akkor vicces volt, most átérzi szegény kínjait. Bárcsak vérfarkas lenne, akkor ezért a bűnért nyakra mehetne, de sajnos nem az, ezért a nyakkal se akarhatott egyebet, mint egy csókot rányomni. Azonnal meglepődött saját gondolatán, eddig sose nézett így egy ilyen női testrészre, csak az alap dolgokat szokta szemrevételezni. Mell, fenék, mint minden normális srác a korosztályából. Vagyis dehogy, ez hülyeség ahogy van, hisz lopott a tányérjáról, megint egy légből kapott képzelgés játszik vele! Egy gyors mozdulattal visszakapta a húst késével és villájával a sajátjára.
- Talán megússzuk, hogy Zoli már lelépett, de ezek – villájával Hannus felé bökött, rajta keresztülnézve Dórinak címezte a szavait, két falat közt, teli szájjal – képesek voltak büntetés összehozni az utolsó napokban is. Múltkor valamelyik termet kellett kinyalniuk, erre fel mondtam, hogy mi csak felügyeljük őket, nincs háztársi szolidaritás.
Hannus majd kiegészíti a történetet ha úgy érzi, megfűszerezve egy kis sajnálkozással, hogy ő ártatlan volt, s Tender élt biztosan vissza a hatalmával, meg hasonlók. Márk biztosan így tenne. Persze valamennyi mínusz pontot is elviselt volna a Levita, az eredményt nem befolyásolta volna a dolog. A mostani hűvös szavai kizárólag a lopásnak szóltak, s nem a tényleges bűntetőmunkából fakadóan, de megérdemelte a szőkeség. Közben a megcsócsált oldalas maradékát is eltüntette, gyorsan és mohon,  mintha csak féltette volna. Annyira jól se esett már neki, de nem hagyhatta meg Hannusnak, na meg azt, hogy igaza legyen, hogy evett eleget az indulás előtt.
-  Mondjuk elsőbe nekem is sikerült összehoznom egyet, de azóta kis angyal vagyok. - Előbbi mondandóját szinte azonnal kiegészítette ezzel, mintegy kompenzálás gyanánt, nehogy Hannus mégis bedurcoljon rajta, nem akart időt hagyni erre, ne öljék meg az ünnepi hangulatot. S emellett olyannyira égiként viselkedett, hogy nem szégyellte, hogy ő támadta be viszont a tányérját, szemet szemért alapon. - Dóri, akkor már csak te maradtál. Könnyíts te is a lelkeden, mit követtél el?
    Biztos akad neki is vaj a füle mögött, hacsak nem prefinek készül a következő félévben, s nem csak olyan kamu módon, ahogy Márk tette. Ha pedig semmi, akkor Hannusnak ő lehet a követendő példa, akire felnézhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

    Túltéve magát a kajalopáson, nagy büszkeséggel hallgatta az igazgatói beszédet. Őszintén érdekelte minden elhangzott szó, szükségtelen volt rájátszani, a többieket kizárta maga körül. A többi házat dicsérendő tapsot kellett imitálni csöppet, de ette fene, így, hogy ők nyertek igazán belefért.
    Mindezt aztán gyorsan elhomályosította az evés folytatásának lehetősége valami édesség gyanánt. A lányoknak egyszerre támadhatott pisilhetnékük, nem is figyelt arra, melyikük merre megy, külön egymástól. Egyedül is tudott bánni a késsel és villával, s jöhetett volna az első falat, ha azok az illatok nem akadnak meg a torkán, orrán. Hiába félreszállt cigifüsttől edződtek szemei, azonnal könnyek lepték el. Reflexből pálcája után nyúlt, teljesen értelmetlenül. Úgy érezte fejébe is betódult a kellemetlen szag s a hangorkán, hogy a terem nagy része keresi a kiutat, s minden értelmes gondolatot elsorvasztott, kész csoda, hogy egyáltalán a talájra zsebét megtalálta a nagy köhögések között. Valamelyik tanár gyorsan kapcsolhatott, mert amilyen gyorsan jött, úgy eltűnt a bűz. Csak rossz szájíz maradt után, amiért étvágya elillant a szaggal együtt.
Ezek után előkerült a lányok is, Dóri másodmagával együtt, aki oh, vörös. Nekik, magát is beleértve milyen jól is áll a kék! A normálishoz képest vékonyabb hangon préselt ki egy sziát magából, talán az arca is átváltott picit erre az árnyalatra ahogy rápillantott. Normális válasz helyett csak egy ühümmel tudta kiegészíteni mondandóját, bőséges ez így is. Semmiből jött zavarából Hannus mentette ki, jelenlétével pedig minden visszatért a maga egyensúlyába a fiúnál.
Örömmel vette el a neki szánt poharat, s elsőre kiitta ami benne volt. Koppant a pohár az asztalon, ugyanakkor, amikor a bagoly meghozta a levelet. Kíváncsian pillantott oda, s a vörös, na már megint ez a kényes szín azonnal elárulta, hogy sok jót nem ígér a tartalma. Fülsértő agymosás következett, nem olyan higgadt hangnemben, mint Márk szokása, hanem valamivel szigorúbban. Viszont még őt is megemlítették a levélben, elkényeztetettnek érezte magát egy pillanatra, hogy ennyire megbíznak benne. Persze azért ez mégis csak egy rivalló volt, s valamelyest illik komolyan venni.
- Ej, s még hogy a cigi egészségkárosító? Előbb majd' megfulladunk, most meg zúg a fülem.  Mindkét kezével odanyúlt hozzájuk, megnyomkodva őket, megfelelően működnek e még. A kérdésre is rögtön válaszolt, imitálva azt a kimért hangszínt, ami Hunor bá't jellemezte.
- Persze Hanka, illik mindenről tudnia - Jaj csak ne nézne rá így a lány, se ideje, se elképzelésnek nem volt helye, mit fog ezután kapni, mert improvizálnia kellett! - Írtam neki, hogy beszélnie kéne veled. De azt nem gondoltam volna, hogy rögtön válaszolni fog, s igazából ez nem is tőle van, hanem én írtam.
Hannusnak nem erőssége a logika, legalábbis a pozitív, annak belátásra nemigen sikerült bírnia múltkor, ennek ellenére a bálba eljött vele. Ezt lerombolandó, hátha negatív irányba sikerülni fog, s ehhez az is szükséges, hogy a másik két háztársa előtt is elássa magát jó mélyre. Remélhetőleg asszisztálnak ehhez.
- Viccnek szántam - fejvakarással kezdett a hazugságba -, csak a hülye ismerősöm hamarább küldte el, nem ide szántam, bár, így is nagyot durrant. - Magyarázza leginkább Dórinak és Médeának, elég hangosan, hogy a közvetlen közelükben ülők is meghallják, had terjedjen tovább mások között is az ”őszintesége”.
    S hogy a hangot honnan kölcsönözte? Nos arra is felsejlett egy ötlet, talán nem boncolgatják agyon, hogyan is hamisított egy rivallót. Ebben bízva gy mosolyt küldött mindhármuk felé, s valami újabb ital után kapott, hogy néhány pillanat erejéig elbújhasson a pohár mögé.