Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Elkezdődött a vizsgaidőszak, itt az ideje értékelni az évet a professzornak, ezért a könyvtárba igyekszik. Nincs túl messze tőle, így rövid időn belül belép a könyvillatú helyiségbe, még meg is áll egy pillanatra beszívni ezt a jellegzetes dolgot. Rámosolyog a könyvtárosra, olyan sokat nem szokott itt tölteni, hogy megismerkedjen vele. De ha még több évet eltölt a Mágustanodában, akkor még az is lehet, hogy mindenkit névről fog ismerni, legalábbis a kollégákat. Vécsey nem szokott megjegyezni neveket, hiszen általában nem marad egy helyen sokáig, mindig csak a legfontosabb emberek nevei maradnak meg az aktuális helyszínen. A könyvtáros hölgy jelenleg nem az, de mostanában lehet, hogy megjegyzi a nevét, mert többet fog ide járni. A kastély kifogott rajta, nagyon kevés eldugott helyet talált, a sámánképzőről pedig szinte semmit sem tudott meg. Ez főleg azért volt, mert órákat tartott, a pihenőidejében pedig az álmai kínozták, amit Fédrával próbált megfejteni, és úgy látszik, hogy talán hasznosak voltak az együtt eltöltött órák, a megfejtésen gondolkodva. Most csak összegezni jött az évet, meg olvasni egy random könyvet, hátha valami érdekességre bukkan benne, nem egyszer járt már így. Ezért az elzárt részlegbe indul, Matilda – talán most már nem fogja elfelejteni a nevét – készségesen engedte be őt erre a részlegre. Elvett egy könyvet és az egyik sarokba ment, ahol egy kis olvasókuckó volt kialakítva. ~ A híres fonál. Ez vajon mi lehet? Ariadné fonala? ~ A szemeiből máris eltűnt a fásultság, és mohón felnyitotta az első oldalán a könyvet. Idézett egy kis táncoló lángocskát, hogy jobban lásson, majd belekezdett az olvasásba. Egyszer hallott valami zajt, de nem vett tudomást róla. Aztán, ahogy peregtek a percek egyszer csak felállt a hátán a szőr, de csak egy pillanatig. Visszaolvasta, hogy hol is járt éppen, de az érzés nem nyugtatta őt meg. Megérintette a nyakában hordott követ, de semmi jelét nem mutatta az sem ennek a fura dolognak. Abban maradt, hogy talán a hely teszi, vagy éppen a sámánképző egyik furcsa hatása volt. Azért kikészítette a pálcáját biztos, ami biztos alapon, sosem lehet tudni. De aztán újra belemerült az olvasásba, hiszen valóban Ariadné fonaláról szólt a kötet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A könyv továbbra is elég izgalmat okoz a tanerőnek, hogy ne vegyen észre semmi gyanúsat, eléggé belemélyed az olvasásba. Egészen addig nem vesz tudomást semmi másról, amíg egy könyv hangos puffanással kiszakítja őt a múltból, ahol Ariadné éppen el akarja hagyni a becses ereklyét. Pálcával a kezében villan a tekintetet a hang irányába, hiszen eléggé edzett már az ilyen dolgokban. Volt eleget múmiák közt és hasonlóan elátkozott helyeken, hogy megtanulja, a gyorsaság megmentheti a haláltól. Igaz, ez csak egy esély rá, de az iskolában nem számított ijesztgetőkre. Amikor megpillantja a lányt, aki éppen visszatesz egy könyvet, máris rájön, hogy ez egy iskola, itt bármi megtörténhet. A pálca hegye leereszkedik, Vécsey légzése pedig a normális tartomány felé kezd közeledni. Azt ugyan nem tudja, hogy egy diák – bár Zója után nem mer még csak tippelni sem a fiatal hölgy korára – mit kereshet az elzárt részlegen, ő úgy emlékszik ide csak tanárok jöhetnek be. ~ Vagy engedéllyel diákok is? ~ Megráncolja a homlokát, majd visszatér a könyvéhez. Mivel Matilda itt van a közelben, biztos tud a dologról, nem izgatja túlságosan fel magát. Nincs szerencséje, a fiatal hölgy megtalálhatta, amit keresett, mert hozzászól. Rápillantva a könyvre, megjegyzi az oldalszámot, majd tekintetét végighordozza a fiatal nőn. Miközben becsukja a becses értéket, egy pillanatra elmosolyodik. ~ Nyilván azt gondolja, hogy most valami nagyon titkos dolgot olvasok. Persze azt, mert még nem találkoztam ezzel a kötettel és az máris látszik, hogy tévúton jártam, amikor kerestem ezt a tárgyat. ~ Szinte vállat von magában, de aztán erőt merít az igazgatóval folytatott beszélgetéséből és tanárként kezd viselkedni.
- Ennek ellenére sikerült – nyugtázza Vécsey, ő nem az udvarias körök és a mellébeszélés nagymestere, az már bizonyos.
- Ariadné fonaláról kerestem valamit, ha már ennyire érdeklődik a kisasszony – nyújt némi tájékoztatást, majd amikor elfogadja a kezet, érzékeli, hogy a lánynak nem túl meleg a keze, pedig eléggé meleg van mostanában és a kastélyban sincs hideg.
- Vécsey András, EVT professzor. Nem bánja, ha megkérdezem, hogy mit keres? Biztos van engedélye, de fő az óvatosság, tudja – mosolyodik el egy pillanatra, majd választ várva, tűnődve vizslatja a fiatal leányzót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Itt volt az ideje, hogy megjelenjen egy közös eseményen. Amióta itt van, egyszer sem tette meg, nem az ünnepségek híve, pláne nem az iskolai ünnepségeké. De végül is Philips kisasszonynak igazat adva, kell egy kis változatosság, különben beleszürkülünk saját magunkba, ezért úgy döntött az évnyitón tiszteletét teszi. Habár sejtése szerint nem lesz valami szórakoztató számára, de legalább eldöntheti, hogy ha marad, lesz-e olyan érdekes az ünnepély, hogy a következő évben is megjelenjen. Nem öltözik túl, egyszerű fekete zakót és hozzá nadrágot vesz, na és egy dísztalárt ölt magára, amin a Bagolykő címere virít. Mire végül eldönti és felöltözik az ünnepélyre, már tudja, hogy el fog késni. Ennek megfelelően, amikor beér a Nagyterembe, halkan elnézést kérve elindul a tanári asztalhoz. Egy megcsillanó tárgyra szökik a pillantása a földön, régészként könnyebben észreveszi az ilyesmiket. Gyorsan felveszi a kis gyűrűt, majd újra felnéz, hogy hová kell ülnie. Akkor látja meg Rubya professzort, aki mintha kifelé tartana. Gyorsan utánamegy és gyengéden megállítja.
- Elnézést Rubya professzor. Segítene megtalálni a helyem? Nem vagyok gyakorlott ebben - megenged egy kisebb mosolyt magának, miközben a gyűrűt forgatja az egyik keze rejtekében. Rákoncentrál a nyakában lévő rubinra, és megváltozik a professzor érzékelése. Minden hirtelenen kék színben tündököl, kivéve, ahol varázslat van, tehát szinte az egész terem zöldes színben kavarog, hol erősebben, hol gyengébben. Azonban jól kivehető a kezében lévő gyűrű két köve, ami kis fehér manaimpulzusokat lövellnek ki magukból. Gyorsan visszatér Rubyához, ez az egész nagyjából egy-két másodpercet ölelhetett fel.
- Bocsánat, egy kicsit szétnéztem a teremben. Tud segíteni professzor? - kérdezi újra, kérlelő tekintettel. Pletykákat hallott már, hogy Rubya férjhez megy, de még nem érdeklődött igazán efelől. A nő viszont nem tűnik boldognak éppen, de egyébként is tapasztalta már Vécsey, hogy nem az az érzelmeket kimutató ember a kékek Házvezető-helyettese, úgy gondolja, hogy az iskolában biztosan még jobban fegyelmezi magát a nő. Mindenesetre reméli, hogy megszánja őt a professzor asszony a viszonylag jó kapcsoltuk miatt, és akkor végre helyet foglalhat, még talán éppen időben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A rég nem látott professzornő jó hatással van Vécseyre. Nem is emlékszik igazán, hogy hogyan kerültek jó kapcsolatban, ez nem is lényeges annyira. Az viszont fontos, hogy nagyon jó szellemiségű kollégával hozta össze a sors, akire bátran számíthatott, ha szüksége volt valamire.
- Ne haragudj, elszoktam a tegeződéstől mostanában – ismeri be, ez van, ha az ember kissé elszigeteli magát a külvilágtól. Előbb egy hölgy miatt, utána az elvesztése miatt, de a lényeg, hogy a kommunikációs csatornája egérlyuk méretűre szűkült, és emiatt néhány dologról elfeledkezett, vagy becsukta azok ajtaját. A közvetlensége egyébként sem volt a legjobbak között, az elzárkózás pedig ugyanezt már negatívan befolyásolta.
- De az öröm kölcsönös – mutatja be kedvesebbik énét a nőnek, aki már kiérdemelte a tiszteletét, és a közvetlenségét is. Viszont jó lenne megtalálni a helyét is, meg a gyűrű is foglalkoztatja, Artemisia viszont egy másik ötlettel áll elő. Végül is miért ne mehetnének egy kört.
- Rendben – szólal meg, hogy a gemmológia tanárnő is megbizonyosodjon a beleegyezéséről. Lassan elindulnak hát körbe, Vécseys pedig készségesen válaszol a feltett kérdésekre, miközben a tömeget is vizslatja.
- Nos, volt egy nem túl hosszú kapcsolatom, ami idebenn nem volt… Szóval, ennek a vége lett, és inkább kerültem az embereket, egyébként sem vagyok egy tömegbe járó típus – von vállat Artemisiának, de ez nem meglepetés senkinek, Vécsey amúgy sem túl feltűnő jelenség a folyosókon. Illetve pont azért feltűnő, ha éppen megjelenik. Az útjukat folytatják, de semmi különös nem történik, ezért a professzor folytatja a válaszadást.
- Igen, ezért nem vittem el a fülbevalót többek közt, meg mással voltam elfoglalva szó szerint. Talán megbocsájtod nekem. De most már bevésem a naptárba, mert a dolog nem vesztette el az érdeklődését nálam. Viszont nézd, találtam egy érdekes dolgot az imént – nyúl be a zsebébe, de ekkor iszonyú bűz szabadul el, a gyűrű a zsebben marad. Az egyik diák, hogy feldobja a hangulatot, bűzbombákat robbantgatott fel, Vécsey másik nézőpontba kapcsol a rubin segítségével, de nem talál mágikus mana maradványt, tehát ez egy kézi gyártmányú bűzbomba lehetett. Hirtelen nagyon kellemetlen szag lesz, a férfi pálcát húz. De nem sokkal ezután elillan a kellemetlen illat, ahogy jött. Elteszi a pálcáját, valaki hamarabb intézkedett.
- Ezt megúsztuk. Itt mindig ilyen elevenek a diákok? – mosolyodik el, őt jelenleg nem érinti igazán a dolog. Különben is megkapta az ukázt Philips kisasszonytól, hogy legyen lazább. Akkor most ezt meg is próbálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A gerillaakció rövid időn belül véget ér a teremben, vélhetően egy elemi mágus segítsége miatt, de nem bírja ki megjegyzés és halvány mosoly nélkül. Talán jobb is ez, mint a Roxfort, itt sokkal több csíny történik, mint anno náluk. Az is lehet, hogy inkább tanult és elkerülte az embereket, ezért nem figyelt fel annyi mindenre annak idején, de végül is mindegy már. Itt minden más, és kezdi megkedvelni a helyet, még akkor is, ha már volt rosszban is része jócskán. De éljene a lazaság, nem erre kell figyelni.
- Igazad lehet. Nekem még tetszik is néha, de ez maradjon a mi titkunk – kacsint a nőre, majd folytatják az útjukat. Artemisia javaslatára végül elindulnak a tanári asztal felé és helyet is foglalnak. Közben a professzor elfelejti a gyűrűt, a kérdésekre próbál koncentrálni, ha már ilyen örömteli a találkozás.
- Gratulálok nektek. Firinne kisasszony igen kedves teremtésnek tűnik, habár fiatal, biztos vagyok benne, hogy tehetséges. Ezt bizonyítja a házkupa elnyerése is, azzal, hogy a tavalyi kiélezett helyzetből és vereségből fel tudtak állni. De biztosan benne van a te kezed is – bókol a nőnek, mert valahogy inkább Rubyából nézi ki, mint a kislányos arcú Doléance-ból. Nem tudja, hogy téved-e, hiszen sokszor a látszat csal, mégsem tud teljesen elfogultság nélkül nyilatkozni, főleg úgy, hogy Doléance-t egyáltalán nem ismeri, Artyt pedig talán a legjobban a tanári karból.
- Sajnos az én tartárgyam nem igazán népszerű szorgalmi írás tekintetében, és általában levitásoktól kapok beküldött feladatokat. De valóban sokan jól teljesítettek a vizsgákon, bár megjegyzem, hogy Blackwood kisasszony üres vizsgalapja kissé elszomorított. De hát ez van, nem a mi feladatunk ítélkezni, csak megkedveltem a szerenádja után, nagyon lelkes levitás – emlékszik vissza az estre, amikor tévedésből őt lepték meg a levitások egy rövid szerenáddal. Még le is pontozta őket Vécsey, pedig nem szokása kedvezni a diákoknak, de megérdemelt volt az a két pontocska. Miután leülnek Artemisia kissé furán kezd viselkedni, de nem annyira feltűnően. ~ Talán ő is kap egy díjat, és izgul. ~ Gondolja, hiszen tudja, hogy nagyon kemény asszony a professzornő, és nem igazán mutatja ki az érzéseit. De aztán az egyik pillanatról a másikra eldől a nő, ő pedig felpattan, és éppen elkapja a fejét, nehogy az a földre pattanjon. ~ Talán más is volt abban a bűzbombában? ~ Gondolkodik. majd felkiált.
- Tsosie! Kérem, jöjjön ide! Adjanak egy kis helyet a kollégák! – nézi a fehéredő nőt, nem tudja, hogy mekkora lehet a baj, de a szemével Merkovszkyt is keresi, hátha itt van, mégiscsak neki a legfontosabb a teremben. Nem látta az indiánt, de nagyon reméli, hogy itt van, de főleg azt, hogy Rubya professzornak semmi baja. Mire újból felpillant az elemi mágia professzora már ott is van a jegyese mellett és egy gyűrűről érdeklődik. Hirtelen ő is körbenéz, hátha megtalálta valaki a gyűrűt, ami nem érti, hogy hogyan lehet most fontos, aztán észbe kap. ~ A pulzáló gyűrű, nálam van! ~ Ocsúd fel egy pillant múlva, majd előveszi a zsebéből és Merkovszky kolléga felé nyújtja.
- Itt van, nemrég találtam, de mire is jó ez? Láttam, hogy nem egy normális gyűrű, segíthet rajta? – érdeklődik, miközben nézi, hogy a kolléga mit csinál majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szerencsére van, akinél ott van a bizonyos gyűrű, és ez történetesen ő maga. Merkovszky úr elveszi tőle a gyűrűt és ráhúzza a menyasszonya mutatóujjára. Egy pillanatra felvonja a szemöldökét ezen, de nem ér rá ilyen kis dolgokkal foglalkozni, hiszen a másik férfin látszik, hogy túlságosan aggódik, ami még őt is magával ragadja, még ha az ő arcán nem is annyira ütközik ez ki. Teret enged a férfinak és kedvesének, miközben hallja a magyarázatot. Nagyvonalúan szemet huny az első megjegyzésen, ő sem úgy gondolta, hogy maga a karikarész a furcsa, hanem a gyűrű egésze, de az elemi mágia professzora bővebb magyarázattal is szolgál. Majd a mondat végét elharapja, amit nem lehet nem észrevenni. Ez sem az ő dolga, hogy kérdezősködjön, inkább vár, hogy történik-e pozitív változás, és néha megnézi, hogy az indián gyógyító itt van-e már, egyáltalán szóltak-e neki.
Mielőtt nagyon belemenne ő is, hogy mit szabályoznak a kövek, kínosan lassú pillanatokkal később megmozdul a professzornő, Vécsey egy halvány mosolyt ereszt meg felé, amikor kinyílnak a szemei Artemisiának.
- Ha lehet, igyon valamit Arty – szól magához képest kedvesebben a nőhöz és segít neki felkelnie, de nem áll az útjába a másik férfinak, ha egyedül szeretné felültetni a menyasszonyát. Rubya professzor közli, hogy jól vagy, bár ez nem annyira látszik rajta. Az viszont igaz, hogy a határozottsága visszatért és ezt jó jel Vécseynek.
- Ha bármiben tudok még segíteni, szóljanak nyugodtan. Most nem szeretnék zavarni. Vigyázzon magára Arty – köszön el, és biccent a férfinak is, majd átadja a helyét és egy székkel arrébb foglal helyet. Közben felidézi, hogy mit csinált a kő, kezd összeállni a kép, hogy valami fontosat szabályozhatott, hiszen a pulzálások ciklikusan ismétlődőek voltak, szabályos időközönként tették mindezt. ~ Talán a szíve, vagy tüdeje? ~ Elmélkedik, közben pedig automatikusan tapsol, ha többen is ezt teszik. Ennyi izgalom elég lesz már, úgy gondolja, néha azért rápillant a párosra, hogy Rubya professzor rendben van-e. Reménykedik benne, hogy egy vizsgálatot majd megejtenek, hogy minden szál el legyen varrva, és a professzornő továbbra is rendben legyen, főleg így az esküvő előtt.