Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
OpheliaDecember 19. Izgatott, csillogó szemmel rontok be a Társalgóba, ugyanis a folyosón az a pletyka szállt, hogy van itt egy igazi hóember. Mármint persze nem élő meg minden, de hóból, jégből, meg minden. Vigyorogva rontok be a Társalgóba, és jártatom körbe mohón a szemem. Uramisten, olyan vagyok, mint egy 5 éves kisfiú. Hát igen, gyermeki lelkem ilyenkor karácsonykor bizony előtör. De a csillogás a szememből és a széles, várakozó vigyor hamar eltűnik, hiszen néhány tálca süteményen, a kandalló ropogásán, forró csoki és mézeskalács illaton és egy számomra ismeretlen lányon kívül nem sok minden van a Társalgóban. Még karácsonyfa sincs, nem hogy hóember. Csalódottság ül ki az arcomra, és állok meg az ajtóban, ami lassan becsukódik mögöttem. - Hát ez nem jött össze... -motyogom magamban, végül tekintetemet a számomra - még - ismeretlen leányzóra emelem. - Szia! Nyugi, nem vagyok őrült, bocs, hogy így betörtem. Azt pletykálták, hogy egy igazi hóember van idebent, de ezek szerint tényleg pletyka volt. - jegyzem meg és levetődöm az egyik fotelba, a kandallóhoz közel. Eszembe sem jut, hogy esetleg zavarnám a lányt, vagy ilyesmi. Persze, ez egy közös helyiség, szóval elég kínos lenne, hogyha a csajszi fogná magát és elküldene innen engem. - Amúgy mizujs? - fordulok felé vigyorogva és átnyúlva a fotel karfáján, a kezemet nyújtom a lány felé, kissé kitekeredve: - Caius Randy Woodrow, hívj ahogy akarsz, mindhárom nevemre hallgatok. -mutatkozom be vigyorogva, a szokásos szövegemmel. Hű, de régen mutatkoztam már be bárkinek is. Általában a saját korombeliekkel lógok, őket pedig már ismerem. - Eridon. - teszem hozzá büszkén a házamat is, majd kíváncsian pislogok a lánya, hogy vajon totálisan idiótának néz-e, vagy csak egyszerűen bolondnak és gyerekesnek.
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
Az izgatottságom hamar csalódottságba megy át, hiszen a keresett hóember bizony nincs itt. Nem is tudom, hogy ki kezdte ezt a pletykálást, de elég valószínű, hogy egy elsőst akartak behülyíteni és végül egy ötödévest sikerült. Mekkora ciki! Ahogy jobban belegondolok és a kandalló felé pislantok, elég nagy bűbáj kellene ahhoz, hogy ne olvadjon el a hóember ebben a kellemes melegben. Csalódott arckifejezéssel vetődök le az egyik fotelba és ekkor látom meg, hogy nem vagyok egyedül. Remek, butaságomnak még nézője is akadt. Semmi baj, úgysem ismer és remélem, hogy nem is fog ismerni. Mivel még csak arcról sem ismerős, így biztosan nem évfolyamtársam és nem is eggyel jár alattam. Talán ennyi előnyöm van. - Persze, hogy érdekes lenne. Ezért is rohantam, hogy megnézzem. Elég komoly bűbáj kellene ahhoz, hogy egy hóember ne olvadjon el. De valószínű, hogy tényleg csak pletyka volt az egész... Illetve hát biztos. *vetek egy kósza pillantást a Társalgó egyik üres sarkába, ahol tökéletesen elférne egy hóember. Közben bemutatkozom a leányzónak, aki szintén megteszi, de a gondolataim már messze járnak. - Örvendek Ophelia. - ismétlem meg a lány nevét mosolyogva, majd a lány arcára nézek, elgondolkodva. - Bár, ha Petrifikus totalussal befagyasztjuk a hóember, akkor lehet, hogy nem olvadna el... - kezdek el hangosan gondolkozni és bizony már tervezgetem, hogyan is hozzam be ide. - Mit gondolsz? Hanyad éves vagy? -kérdezek rá azért a biztonság kedvéért, hiszen hogyha egy elsőssel hozott össze a sors, akkor nem feltétlen kellene ilyen fogós kérdéseket feltenni neki. A kérdésére viszont most én nézek úgy rá, mint valami idiótára. Értetlenül meredek rá, majd elnevetem magam: - Az tök snassz, abban nincs semmi izgalmas és érdekes. Odakint hóból bárki tud hóembert építeni, nemde? - kacsintok vigyorogva lányra.
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
SharlotteTikkasztó hőség van - azt hiszem, ez a megfelelő szó erre a mai időjárásra. Nem is csodálkoznék, hogyha a hőmérő mutatója feljebb kúszna a 40 foknál, hiszen tényleg meg lehet sülni. Most kivételesen levetette a fekete pólómat, és egy vékony, világos színű pólót vettem magamra, illetve - a szokásos farmer helyett - egy térdig érő khaki színű vászonnadrágot. A lábamra egy szandált húztam, szigorúan zokni nélkül! Én sem akarom, hogy kiröhögjenek. Lehet, hogy a tanga papucs kényelmesebb lenne, de szerintem irtó b*zis, hogyha egy pasi olyan szandált hord, így nekem nincs egy sem. Egyszer kaptam szülinapomra. Nem sokáig volt nálam. Habár imádom a friss levegőt, most mégsem akarok odakint lenni, hiszen le is éghetek akár, ahhoz meg semmi kedvem, hogy a zuhanyzóban kapargassam magamról a hámló bőrdarabjaimat. Ugye, hogy gusztustalan? Így hát a kastély hűvösében tökéletesen elvagyok, ám egy jeges tea jól esne. Nem csoda hát, hogyha a konyha felé indulok, hogy ott készítsek valamit, és útközben még egy hideg puding gondolata is megfordul a fejemben. Persze, annak kell egy kis idő, amíg kihűl, de hát addig el lehet viselni a meleget a jeges teával. Halkan fütyörészve, kezemmel a zsebemben sétálgatok a Nyugati-szárnyban, hogy végül beforduljak a Konyhába vezető folyosóra, és hamarosan be is lépjek a terembe. Körbenézve meglátom Sharlotte-ot, akivel már múltkor is összefutottunk. Elmosolyodom, és becsukom az ajtót. - Szia Sharotte! Gyümölcssalátát csinálsz? - bökök a fejemmel az asztalon lévő gyümölcsökre, és kíváncsian pislogok rá. - Én pudingot szeretnék csinálni. Csórok néhány málnát, okés? - mosolygok, majd lassan a gyümikhez lépek és elcsórok egy epret. Hmm, állati finom! És még hideg is..
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
SharlotteAhogy besétálok a konyhába, meglátom, hogy nem vagyok egyedül és mikor azt is konstatálom, hogy kivel hozott össze a Sors, elmosolyodom és úgy köszönöm a leányzót. Nekem is igen kellemes meglepetés az, hogy éppen Sharlotte-tal futok össze, és úgy látom, hogy ő is örül nekem, hiszen egy kedves mosoly a jutalmam.
- Gyümi-shake? - vonom fel a szemöldökömet egy pillanatra, majd mikor sikerül kisilabizálnom, hogy mit is jelent a szó, akkor egy halk "Ó" hagyja el az ajkamat és kicsit közelebb is sétálok. A pultnak támaszkodva nézem, ahogy a lány bedobálja a gyümölcsöket a shakerbe. Elárulom, hogy én pudingot szeretnék csinálni, majd csórok is egy epret és azt is elárulom, hogy málnát is szeretnék elcsípni abból a tálból. Hamarosan beindul a shaker, én pedig még mindig ott ácsorgok a pultnál és figyelem, ahogy a gép összeturmixolja a gyümölcsöket, majd ahogy a szöszi kiönti őket egy papírpohárba.
- Tegyél bele jeget, úgy az igazi! - sétálok el mellette, és a hűtőhöz lépve kiveszek egy jégtartót, és a mosogatóba teszem. Közben a szekrénybe is elkezdek kutakodni, és hamarosan találok is egy vanília pudingot. Leteszem a pultra, majd tejet veszek elő és a hűtőben lógva ér Sharlotte kérdése. Kidugom a fejemet a hűtőajtó fölött és elvigyorodom.
- Hallod. Segíts! - nevetem el magam, elég furcsa ez a megszólítás, poénnak hat.
- Összekeverheted a pudingot a tejjel, nekem az mindig csomós marad. - húzom el a számat, és kirakom a tejet a pultra.
- Vanília jó lesz? Vagy keverjük még egy kis punccsal? Bár abba annyira nem finom a málna. Szereted a málnát? - mondom, miközben még mindig a hűtőben lógok, végül becsukom az ajtót és megállva mellette a lányra nézek.
|
|
|
|
|
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
|
SharlotteÉn személy szerint annyira nem szeretem a shake-et, de annyit azért tudok, hogy jéggel sokkal finomabb, szóval ezt meg is említem a lánynak. Figyelem, ahogy készül a shake, majd a jégtartót is kivéve a mosogatóba teszem, hogy ezzel is könnyítsek a lány dolgán, ne kelljen keresztbe-kasul mászkálni és nyúlkálni a konyhában. Hamarosan el is készül a shake, Scharlotte belepakolgatja a poharába a jeget, és iszogatni kezdi.
- Maradt nekem is egy kis kóstoló? - nézek rá cuki boci szemekkel, hátha csurran-cseppen a shaker aljában egy kis maradék, vagy éppen lesz olyan édes, hogy megkóstolhatom az ő poharából a cuccost. Fogalmam sincs, hogy ez éppen milyen, lehet, hogy alapból nem fog ízleni, de hát próba-cseresznye, nem igaz? A hűtőben kutakodva veszem elő a tejet, és vanília pudingport is találok, amit ki is vágok a pultra - a tej mellé. A lány segíteni akar, amit igen érdekesen ad elő, így hát vigyorogva veszem be a csapatba, hogy együtt készítsük el a pudingot. Csórok néhány szem málnát és rákérdezek, hogy keverjük-e, avagy hogy mivel is keverjük.
- Csoki? Meg málnás vanília? Oké, nekem az is király. Amúgy sem vagyok oda annyira a puncsért, csak gondoltam, az jobban illik a málnához. De hát Te vagy a nő, Te tudod. - kacsintok pofátlanul vigyorogva a leányzóra. Figyelem, ahogy előpakolja a cuccokat, én pedig a pulthoz sétálok és előveszek két nagyobb cuccost, amiben meg tudjuk majd főzni a pudingot. Elkapom a tejes dobozt, hogyha Sharlotte végzett vele, és beleöntöm a maradékot a cuccosba, hogy aztán meggyújtva a gázt feldobjam főni.
- Egy kis cukor... - veszem el a lány feje fölül a cukrot és töltök a tejbe cukrot, majd figyelem, ahogy a szöszi kavargatja a pudingokat.
- Hagyhatod egy kicsit csomósra. Imádom a csomókat! De ne annyira, hogy a számba olvadjon bele a fél zacskó por. - vigyorodom el, majd egy kisebb tálba szedek ki néhány szem málnát és két üvegtálat is előkészítek, amibe majd bele tudjuk önteni a pudingot. Szép lassan beleteszem a málnát, és az asztalra készítem.
- Na, és amúgy mi újság van veled, mesélj valamit. Készülsz már a vizsgákra? Hanyadikos is vagy most? Negyedikes, ugye? Tudom, már a múltkor is kérdeztem, de rövid az agyam. - ülök le az egyik székre, hogy amíg felforr a tej, addig se ácsorogjak a pultnál. Beszélgetést kezdeményezek a leányzónál, és az egyik legmenőbb témánál kötök ki: a vizsgáknál. Hurrá...
|
|
|
|
|
