Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Vegyes érzései voltak az új tanév kapcsán. Egyrészről örült, hogy végre újra találkozhat a barátaival és megpattanhat otthoneról. Nem kell elviselnie a nővére savanyú pofáját és azt csinál amit csak akar. Másrészről viszont félt. Sőt egyenesen rettegett, ha belegondolt abba, hogy Zsombival találkozni fognak. A kis pesti kiruccanásuk óta nem látta a fiút, ott és úgy váltak el, ahogy elváltak. Egész szünetben ezen rágódott, hogy mi a fene ütött belé. Hiszen nem is ismerte! Mégis valami olyat indiított el benne, amit egyszerre vágyott és rettegett. Bízott benne és vonzódott hozzá, ehhez kétség sem fér. Olyan volt, mint egy mágnes, vonzotta és taszította. Ha már az érzéseitől nem tudott szabadulni legalább a miértekre kíváncsi lett volna. Miért pont most? Miért pont ő? Miért, miért, miért? A szokásosnál is jobban tele volt a feje, úgy érezte, lassan megbolondul. De nem akarta keresni a fiút. Az túl egyértelmű és közeledő magatartás lett volna. Neeem, inkább szépen csendben az őrület szélén várta, hogy mit lép Zsombor. Lehet ő is így gondolkozik és egyszer egy szép napon majd véletlenül fognak egymásba botlani? Vajon mit akar tőle a fiú? Esetleg már el is felejtette? Kérdések, kérdések mindenütt.
Úgy érezte, muszáj kiszellőztetnie a fejét. A többiek még mind élménybeszámolót tartottak, berendezkedtek, ő meg addig szépen csendben lelépett. Ment bele a vakvilágba, mint egy holdkóros. Majdnem felborított egy csapat navinés elsőévest, nem yőzött bocsánatot kérni utána. Úgy döntött, muszáj kicsit összekapnia magát, így gondolatai lenyugtatására elindította fejben a lejátszási listáját, amelyet nagyon kedvesen a külvilág tudtára is bocsájtott hamiskás dudorászásával.
Így érte el lassan a Bibircsókos banya folyosóját egy vidám dalocskát hümögve, mikor meglátta a portré előtt álló leányzót és a bezsélgetésből is elvsípett egy-két szót.
- Mit tett az a szegény festmény, hogy a pincébe akarod száműzni? - nevetett a nála fiatalabbnak tűnő lányra. A portrék általában nem szoktak nagy balhét csapni, persze volt egy-két szemtelenebb alak, de Sári már megszokta őket az elmúlt három évben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nehezen állta meg, hogy ne röhögje ki szegény lányt. Ő úgy gondolta magáról, hogy néha kicsit túlreagálja a dolgokat és hajlamos indokolatlanul is hisztizni. Na de ez még neki is sok volt. Mert bár kifejezetten érdekelte mások véleménye  a külsejéről és igencsak jót tett az önbizalmának, ha valaki megdicsérte, de egy butuska festmény beszólását így magára venni talán szükségtelen volt.
- Ha ez megnyugtatat, szerintem nagyon szép a talárod - kacsintott cinkosan szöszkére. Nem látszott rajta, hogy hazudna, tündéri mosolya és hanglejtése tökéletesen igazinak és minden szarkazmusról mentesnek tűnt. Valahol mélyen pedig egyet kellett értenie szegény Amália Terézia Wilhelminával. Manapság senki nem vesz fel ilyeneket, a puccos aranyvérmániás elkényeztetett kölykökön kívül. Nincs bennük semmi szép és ráadásul nem is kényelmesek Iskola egyenruháját is csak akkor hordta, mikor nagyon muszáj volt, órákon kívül talán soha senki nem látta benne. Néha egy-egy karótnyelt prefektus megpróbálta megbüntetni, mert hát milyen dolog már az, hogy nem viseli az egyenruháját az iskola épületében, de eddig még mindig megúszta. Egész egyszerűen addig beszélt és magyarázkodott, míg a másik már el is felejtette, hogy miért akarta megbüntetni. Szeretett egyedi lenni és kitűnni a tömegből, ráadásul borzasztóan érezte magát az egyen szoknyában és térdzokniban. Az öltözködés számára önkifejezés volt, és nem szerette ha nem érezhette önmagát önmagának.
- Ühüm, értem. - Életében nem is hallott még erről a nőről, nem hogy talárt varrasson nála. Ilyen névvel biztos hallott volna már róla, ha tényleg jelentős személy lenne a divatvilágban. A mugli és a mágusvilág legfrissebb divat híreivel is képben volt, betéve tudta az összes jelentősebb tervező nevét, melyik cég mikor milyen kollekciót bocsátott piacra és mik a tervek a jövőre nézve. A mágiatörit nem tudta megjegyezni, ezeket első hallásra, ennyit számított az, hogy mi érdekelte őt igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Érdekel a divat, elismerem a szépet - vigyorgott rá. Tényleg, a szépet elismerte, ezért is nem tetszett neki ez a csipkés valamicsoda, de hát na, a véleményét meg kellett tartania magának, ha nem akart ő is egy hisztiroham áldozata lenni. Márpedig épp arra volt a legkevésbé szüksége, legkisebb baja is nagyobb volt annál, mint hogy egy elsőéves levitás aranyvérmániás kiscsaj sikítását hallgassa.
- Ó, tudod, én már régi motoros vagyok errefelé a szabályszegésben. Tudják, hogy engem egy kis büntetőmunka nem akadályoz meg az önkifejezésben. Meg különben is, a legjobb prefektussal könnyű ledumálni a dolgokat, nem akarnak ők rosszat ám. De azért te ne csináld ezt, tartsd be a szabályokat mert tényleg kikaphatsz! - tanácsolta mint bölcs és öreg diák aki segít ahol tud. Élvezte, hogy végre már nem ő a legkisebb és kioktathatja az újoncokat mi hogy megy errefelé. Nem akarta ő belevinni a kis szöszkét a rosszba, elég volt, ha magát bajba keverte. Meg különben is, ha tetszik neki az a talár, amit visel hát hordja sokat, legalább nagyjából betartja így a szabályokat.
A kép természetesen mozdítható, szegény Amália Terézia Wilhelmina velőtrázóan fölsikolt ahogy a lány kissé elemeli a faltól. Sári arca fintorba torzult és gyorsan visszanyomta a képet.
- Én nem tenném. Ez tényleg szabályszegés. És amilyen hangosan visít ez a nőszemély biztosan lebuksz és nem túl szép a tanév első hetében büntetőmunkára kerülni. Különben is, mit szólnának a háztársaid, ha pontot vonnának le miattad? - nézett komolyan a lányra. Igazából csak nem akarta hallgatni a festmény visítását, meg belekeveredni ebbe az ügybe. A lány tipikusan olyannak tűnt, mint aki minden gond nélkül rá keni az egészet és a szülei megmondták, hogyha az első hónapban büntetőmunkát kap elfelejtheti a szokásos nyári pesti kiruccanását Biához. Márpedig ez tartotta életben, szóval vigyáznia kellett mit is csinál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Viszketett a bőre a talár alatt, gyűlölte ezt az egész hacukát, de amit muszáj volt, azt muszáj volt. Ma kibírja, aztán úgysem veszi fel többet. Lent hagyta a bejárati csarnokban az egyik táskáját, igazából csak azért indult el, visszafelé jövet azonban meghallotta a két elsős között folyó beszélgetést. Nagyot sóhajtva odament és megkocogtatta a kislány vállát.
- Én szívesen segítek, ha megmondjátok mit kerestek. Nem olyan nagy ám ez a kastély, mint tűnik - eresztett meg kedves mosolyt a két újonc felé. Semmi kedve nem volt egyébként most velük bájologni, de nem tudott volna úgy elmenni mellettük, hogy ne szólítsák le, szóval jobbnak tűnt, ha saját maga ajánlja fel segítségét. Így hátha még előnyei is származhatnak abból, ha jó benyomást kelt bennük.
Ráadásul visszaemlékezett arra, hogy ő mennyire el volt veszve, mikor először itt járt. Baromi nagy volt a kastély, minden máshol és szinte lehetetlenség volt kiigazodni. Még most is maradtak számára kiaknázatlan helyek, olyan termek amelyek létezéséről nem tud, vagy nem is gondolta, hogy ilyen egyáltalán lehetséges. De biztatásként sokkal jobban hangzott, ha az ellenkezőjét állítja, hiszen így legalább nem ijeszti halálra a két gólyát rögtön az első napon. Számtalanszor el fognak tévedni, rossz órára nyitnak be és lehet, még a saját klubhelyiségüket sem találják. Sárival ez egyszer tényleg megtörtént, órákig bolyongott a kastélyban, de az Eridonba végül egy felsőbb éves lány segített visszatalálnia.
- Egyébként Sári vagyok, Eridonos - mutatkozott be, ha már itt volt. Fontos volt, hogy megismerjék a nevét, valószínűleg hallani fognak még róla. Főleg, ha netalántán valamelyikük az Eridont gyarapítja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Ha nem értenéd bajok is lennének, gondolta magában, de inkább nem szólt egy szót sem, úgy tűnt jobb ha csendben marad, mielőtt valami olyat mer kiejteni a száján, amit a kisasszony esetlegesen a szívére vesz és az ő szemét is szeretné kikaparni, vagy miről magyarázott. Őszintén nem igazán figyelt az üres fenyegetőzésre, mert onnantól, hogy ő elhúzott onnan már nem érdekelte az egész.
- Szerinted hagyd csak. Sok portré unalmát a diákságon vezeti le, jobb ha ehhez hozzászoksz, mert minden festményt nem tudsz megleckéztetni. - Újabb anyai jótanács a lánynak. Nagyon segítőkész és féltő kedvében volt, hogy így próbálta megóvni szegény kis levitást a bajba kerüléstől, nem is értette mi ütött belé. Nem volt ő alapvetően rosszindulatú, de nem különösebben nem volt ínyére, hogy csak úgy önzetlenül, pusztán segítőkészségből és jószándékból mindenkinek jót akarjon. A barátaival persze más volt a helyzet, akiket igazán szeretett, azokért kérdés nélkül megküzdött volna egy sárkánnyal, átgyalogolt volna az égő tűzön és kiugrott volna a harmadikról. Ok és cél kellett, hogy a jócselekedetei teljesen szívből jöjjenek, ezt csak a szeretet volt képes megnyitni benne. Még ha ez a gondolat gyomorforgatóan nyálasnak is látszott számára. Bírta a ő a romantikát, a filmvásznon és a mugli regényekben egyaránt, de azért volt, ami még az ő gyomrának is sok volt. Például a nyálas becenevek. Hát azért van az embernek neve, hogy úgy szólítsák, nem? Ha meg nem tetszik, hát egy-egy névből rengeteg becenevet lehet kreálni, nem kell rögötön az édesem, kincsem, nyuszifülem készletből válogatni. Sem használni, sem eltűrni, hogy így hívják nem volt hajlandó, egyedül a szüleitől. De nekik úgyis mindent szabadott.
- Vizsnyiczky Heléna Sára szolgálatodra. Sára egyébként, nem Heléna, az Eridonból. - Udvariasan kezet fogott lánnyal és ismét elkönyvelte magában, hogy ez a világ legidétlenebb dolga, mikor két kamaszlány kezet fog. Felesleges udvariaskodás, semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Na látod, ugye ugye - bólogatott egyetértően. Elkönyvelte magában, hogy remek hatással van az emberekre. Általában. Igazán meggyőző tud lenni ragyogó mosolyával, kellemes hangszínével és könnyed hazugságaival. Legtöbbször csak azt mondta, amit az emberek hallani akartak tőle és így mindenki megbízott benne.
- Eridon, igen - bólintott ismét. Hogy mennyit fecseg ez a csaj... És hogy lehet valaki ennyire sekélyes? Ez a fajta felszínesség még őt is megdöbbentette. Csak azért választani egy házat, mert tetszik a színösszeállítás. Nehezen tudta felfogni, hogy hogy lehetett valakinek ez a prioritási listáján előrébb legyen, mint a belső értékek és a közösséghez való tartozás.
- Most vagyok harmadéves, szóval mondhatjuk, hogy rég óta járok ide. Egyébként szerintem anyukád jól tette, hogy elengedett. Ha szorgalmasan tanulsz és csak rikán kerülsz bajba, akkor igazán jól fogod érezni magad szerintem. Biztosan sok barátod lesz és hamar beilleszkedsz - mosolygott rá a levitásra. Igyekezett valami olyan motivációs beszédet összehozni, ami alapján a kis szőke tényleg elhiszi, hogy ennél jobb helyen sehol sem lenne a világon. Sári tényleg szeretett itt lenni, szóval ezzel nem volt probléma, de ilyen elvakultan állítani hogy itt az élet tényleg ennyire egyszerűen csillámló és rózsaszín, lehet, hogy túlzás volt. Hiszen sehol sem ilyen, akármelyik iskolát nézzük, mindenhol vannak kisebb-nagyobb problémák és nehézségek. Főleg első évben, amikor még minden annyira új és az ember nehezen találja a helyét. A későbbiekben könnyebb lesz, miután barátokra találnak, megismerik a tanárokat és már csak minden második héten tévednek el.
- Jaj, dehogyis, én tökéletesen ráérek, ne aggódj. - Jobb dolga nem lévén, ha nem is szívesen ugyan, de hajlandó volt idejét a kis szőkére áldozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Őszinte meglepettség tükröződött a lány szemében, ahogy megszólította. Végül is, lehet ő is meglepődött volna, hogy csak így a semmiből megszólítja valaki és rendelkezésére áll szolgálataival. Arra sajnos nem ért rá, hogy az egész kastélyon keresztül vigye a két újoncot, de annyi talán belefért, hogy azokat megmutassa, ami útba estek az Eridon felé vezető úton.
- Hát, ha mindent nem is tudok megmutatni, néhány dolgot talán meg tudok mutatni. - El is indult volna, de a Miklós néven bemutatkozó fiú elkezdett turkálni a táskájában. Nagyjából derékig eltűnt az aprócskának tűnő hátizsákban, mire megtalálta Eridonos talárját.
- Üdv nálunk, remélem jól fogod érezni magad - köszöntötte mosolyogva a srácot. - És te melyik házba kerültél? - kérdezte a leányzótól, nehogy rosszul érezze magát emiatt. Fontos, hogy még most az elején tudatosítsa bennük, hogy bármennyire is elveszettnek érzik magukat, azért jó helyre kerültek.
- Na gyertek... - intette magával a két gyereket kedvetlenül. Megmutatta az elsőn a nagytermet és a könyvtárat. Aztán felmentek a másodikra, ahol a gyengélkedőt és a társalgót tartotta lényegesnek. Megmutatott néhány termet is, hogy tudják, hogy melyik órát hol tartják.
Útba ejtettek néhány helyet még, de nemsokára elérkeztek az Eridon elé, úgy döntött, innen nem kíséri tovább őket.
- Nos, remélem tudtam segíteni, további jó felfedezést nektek, nekem sajnos most mennem kell - villantott rájuk egy bájosan sajnálkozó mosolyt, mintha tényleg sajnálná a dolgokat, majd eltűnt a portéjuk mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Hát, ha a Levitába kerültél akkor valószínűleg tényleg nem lesz gond ezzel – bólogatott helyeslően. A pedáns kékek meg a tanulás mániájuk az egyike volt azoknak, amit sosem tudott megérteni. Ismert persze jó arc Levitásokat is, de a legtöbbjükről azért meg volt a véleménye. A legtöbbjük – mint például a kedves s hőn imádott nővérkéje – ki sem dugta az orrát a klubhelyiségből, vagy a könyvtárból. Minden vizsgája szín jeles lett és előszeretettel vágott fel azzal, hogy milyen nagyon hűde okos. És ő nem bírta ezt a hencegést, meg felvágást az eszükkel. Arról senki nem tehetett, hogy okosnak, vagy butának született. Ha valami olyannal dicsekedtek volna, ami nem a szerencsének és a jó genetikának köszönhető, még talán el is tudta volna fogadni.
- Ohó, hát hogy a manóba ne lehetne. Egyébként igen, ugyanezen az emeleten van a nagyterem. De ha most szeretnél kakaót inni javaslom, hogy fáradjunk le a konyhába – vigyorgott rá a szöszkére. Ezer meg egy éve volt már lent, épp ideje volt meglátogatnia a kedvenc manóit. Szerette a közös étkezéseket, ez amolyan társasági esemény volt. Ilyenkor terjedtek a legjobban a hírek és mindenki minden egyes jelentéktelen mozdulatát aprólékosan ki lehetett elemezni. Imádták a csajokkal. Kaja, fiúk és jókedv, mi más kellett volna még. Megbeszélték kivel mi történt aznap, elküldtek minden tanárt a sunyiba, aki épp túl sok házi feladatot adott fel, vagy megbüntette őket valami apróságért. De tavaly rengetegszer jártak le tilosban a konyhába, hogy elcsenjenek ezt-azt, ha épp arra jártak, szóval Sári már jó ismerős volt arrafelé. A manók nagyon szerették, mert mindig nagyon aranyos volt velük, ezért a legtöbbször meglepték egy kis ezzel-azzal, mikor mi volt készen, s neki a füle botját sem kellett mozdítania, hogy hozzájusson bizonyos finomságokhoz. Ezt persze például a prefektusok nem értékelték annyira, mikor egészuen véletlenül lent találták, de ez már a járulékos veszteség volt csupán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Automatikusan utánozza a lány mozdulatát. Közel olyan egyenes, ha nem egyenesebb egy kicsivel, mint a másik. Ez volt az egyik legelső dolog, amit megtanult a balettórákon. Ritka volt a fizikai erőszak, de ha valaki nem volt elég egyenes azt bizony jól hátbavágták és egy életre megtanulta a helyes tartást.
- Ó, de még mennyire. Szóval csak akkor gyere velem, ha nem félsz – kacsintott rá cinkosan. Nem volt valami ildomos már az első napokban belerángatni a „kicsiket” a rosszba, de hát nem az ő ötlete volt igazából, ő csak boldogan asszisztált a folyamathoz. Meg persze ha már arrafelé jártak úgy gondolta, eszik valami finomat. Vagy nem is tudta igazából, hogy tényleg enni kívánt-e, vagy csak már a gondolat maga ösztönözte arra, hogy egyen, de hát igazából mindegy is volt, úgysem hízott egy dekát sem az ilyen kényszerevések után. Pedig nem ártott volna felszednie néhány kilót, mert az összes bordája és a medencecsontja már-már vészesen kilátszott halovány, szinte fehér bőre alatt, így még ijesztőbbé téve az összhatást. Más lányok azért küzdöttek, hogy leadjanak néhány fölösleges kilogrammot, ő viszont szívesen fogadta volna őket. Hihetetlenül boldoggá tette volna, ha a mérleg hatvan felé billen ötven helyett, de úgy tűnt, ez pusztán álomkép marad.
- Nem, vagyis nem tudom mennyire titkos annak, aki nem tudja, hol keresse. – Ajkai felfeé kunkorodtak, mikor meghallotta szegény manók nevét. Csillám és Puszedli? Ez pont olyan, mintha két csillámpóni neve lenne, nem pedig házimanóé. De hát nem várt többet a lánytól. Azért nem röhögte szemtől szembe, beérte azzal az aprócska, sejtelmes mosollyal.
- Nos őszintén megmondom, fogalmam sincs, hogy szabad manók-e vagy sem, ez az iskolavezetés dolga és nem az enyém. Amíg pedig nem az én dolgom, addig nem avatkozom bele. – Micsoda hazugság volt ez, szerencse, hogy a plafon nem szakadt rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- Helyes. De ne gondold, hogyha lebukunk, elviszem helyetted a balhét. - Olyan bájosan és kedvesen fenyíti be igazából a másik lányt, hogy talán észre sem lehet venni a cukormázas külsőbe burkolt kis agressziót. De pont olyan aljasnak tűnt, mint egy igazi vérbeli rellonos még levitás létére is, így jobbnak látta tudatni a picike hercegnővel, hogy ő még maga helyett sem tudja vállalni a felelősséget, nem még más helyett.
- Szegénykém - fejezte ki együttérzését szegény pórul járt Csúzli iránt. Na nem mintha kifejezetten érdekelte volna, hogy mi van a Sziklai vagy Szikszai vagy milyen család házimanójával. Hát igen, nem igazán figyelt oda a bemutatkozásnál sem. Meg hát a manókról sem volt túl sok tapasztalata, mert nekik otthon sosem volt. Nem is volt rá szüksége, édesanyja jól főzött, tánctanár lévén pedig szabad időbeosztás mellett dolgozhatott, így arra volt ideje amire csak akarta. Valamint néha napján, ha úgy alakult, akkor az édesapja is besegített otthon, valamint tőle és Lillától is elvárták, hogyha otthon voltak, akkor valamit azért tegyenek azért, hogy a ház csillogjon és villogjon. Feltehetőleg tőle örökölte tisztaságmániáját, ami aztán az idő elteltével átalakul egy tisztaságmániás rendetlenségbe. Utóbbi kamaszkora kezdetén ragadt rá, talán lázadásból, talán lustaságból, ezt nehéz lenne megmondani.
- Nem mondanám, hogy sokat járok le, de néha megfordulok odalent. És igen, egészen jól kijövünk, mert nem kezelem tárgyként vagy rabszolgaként őket. – Vállat vonva indul meg lefelé. Ha menni akarnak, hát haladjanak, azért nem ér ő erre rá egész nap. Lehet, hogy füllentett egy kicsit a konyhában tett látogatásai gyakoriságáról, de azért azt mégsem mondhatta egy ilyen aktivista szellemű lánynak, még a végén bevágta volna a hisztit, hogy halálra dolgoztatja szegényeket. Abban viszont igazat mondott, hogy nagyon megbecsülte a munkájukat, mindig hálás volt, ha a segítségére siettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Péntek, végre péntek. A napok csigalassan vánszorogtak annak ellenére, hogy mennyi minden történt vele ebben a rövid időszakban már. Úgy tűnt, a viszontlátas öröme mindenkivel izgalmassá tette már az első heteket is. A tanulás ellenben... Mit sem változott a hozzáállása, ha tehette volna még mindig csak szórakozni járt volna ide. Buli, haverok, lazulás. De a tanárok erről másként vélekedtek, már most annyi anyagot és beadandót sóztak a nyakába, hogy azok gondolatától is a hideg rázta. Szerencsére a hétvégére nem hagyott kötelezettségeket, tervei között leginkább a tánc szerepelt, mert már ezer éve nem gyakorolt és ha nem akarta, hogy izmai megmakacsolják magukat akkor bizony muszáj volt erőt vennie magán és lemenni edzeni egyet, majd végigtolni egy már ismert koreográfiát. Ilyenkor kapta el leginkább az ihlet a saját koreók összerakásához, szóval nem csak szinten tartotta, hanem inspirálta is magát egyszerre.
Barátnői már régen végeztek, Sári azonban még jóízűen falatozta második adag csirkéjét. Rejtély volt még szamara is, hogy hova tűnik el benne az a rengeteg étel amit magába töm, mert simán képes volt bárhol, bármikor és bármilyen körülmények között felnőtt férfiakat megszégyenítő ezzel mennyiségeket eltüntetni. Ekkor ült le mellé a lány, akinek a nevére ugyan nem emlékezett, de az arca ismerős volt számára az évnyitóról.
- Itt igazából minden mennyei - kontrázott miután lenyelte a szájában lévő falatot. Azért már mégsem beszélt teliszájjal, az nem lett volna túl illendő és nőies a részéről. Oda meg vissza volt a manók kosztjától, keresve sem talált volna jobb
- Sári - biccentett mosolyogva és a szájaba tömte a csirke maradékát. Ennyit a nőies bájról. Bár nem igyekezett kifejezetten fenntartani a látszatot, de azért nem akart szánt szándékkal ellentmondani saját magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Erősen szimpatizált a lánnyal, ahogy felfedezte, hogy egy hozzáhasonlóval van dolga. Azzal a fajtával, aki szeret és nem fél annyit és azt enni, amit és amennyit csak szeretne. Nem bírta az ilyen kamudiétázó vagy féligvegán meg minden egyéb ilyen furcsa trendhez alkalmazkodni próbáló embereket. Mármint nem volt problémája azokkal, akik komolyan gondolták ezen étkezési formák egyikét, csak azokat nem szerette, akik megjátszották magukat, hogy menőnek tűnjenek.
Néhány percig hallgatott. Nem sokszor fordult elő, de most tényleg nem tudta mit is mondhatna. Azért ha az embernek nem akadtak olyan hobbijai, amit ilyen keretek között tudott űzni akkor eléggé meg volt lőve azzal, hogy mit is kezdhetne magával. Vagyis általában Sári programja ilyenkor általában a barátok-tánc-rajz szentháromság köré épült fel. Arról viszont kevés információval rendelkezett, hogy a többiek mit csinálnak olyankor, mikor nem mehetnek a faluba. Sejtette, hogy van aki tanulással tölti az idejét, a többiek meg hozzá hasonlóan olyasmikkel, amikre a hétköznapok zsúfoltsága miatt nem jutna idő.
- Hát erre nem igazán tudom, mit mondhatnék. Még sosem akartam meglesni az állatokat, de ha jókor mész talán szerencséd lesz. – Bár tényleg nem volt jártas a témában, olyannyira, hogy azt sem tudta, jelenleg ki a szolgál az iskola vadőreként. Mert azt gondolta, hogy az ő felelőssége a birtokon élő állatok gondozása, bár erre sem mert volna mérget venni. Annyira nm érdekelte, hogy ez a fajta közöny szinte már fizikai fájdalommá csaphatott volna át.
- De egyébként van egy csomó izgi hely a kastélyon belül, jó buli ha összefogtok néhányan az évfolyamtársakkal és felfedezitek az egész helyet – adott végül egy olyan tanácsot, amit esetleg ő is szívesen megfogadna. Ez olyan használhatónak tűnt, nem úgy mint az összes többi, ami eszébe jutott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Látszólag a másik lányt nem zavarta, hogy nem tudott egészen konkrét információkkal szolgálni, sőt egyre csak lelkesebbnek tűnt. A barna ugyan nem tudta mire vélni ezt a nagy izgalmat, de találkozott már hasonló állat fanatikusokkal, szóval nem lepte meg annyira a dolog. Természetesen ő is szerette a kisállatokat, de a varázslények már nem kötötték le ennyire a figyelmét. Sokkal többre értékelt egy átlagos kiskutyát vagy kismacskát, mint bármilyen mágikus lényt.
- A kastélyban bent? Maximum háziállatként – válaszolt elgondolkodva. Odabent még nem találkozott olyasfajta állatokkal, amik úgy tűnt, hogy lenyűgözik a lányt. Arra azért mégsem akarta bátorítani, hogyha lát valami különlegeset a folyosón akkor vesse rá magát, mert lehet, hogy a gazdik csúnyán szétátkozták volna szegény Rebekát, amit meg abszolút nem érdemelt meg. Aranyos lánynak tűnt, szóval nem akarta bajba keverni. Nagyon…
- Fogalmam sincs, van-e padlásunk, de tudod egy eridonosnak nincs olyan, hogy tiltott hely – kacsintott rá cinkosan. Ezzel persze nem azt akarta sugallni a másiknak, hogy feltételenül meg kell szegnie a szabályokat, csak azért, mert a pirosak közé került, sokkal inkább azt, hogy merjen bátor lenni, sokkal rosszabb dolog nem követheti, mint egy büntetőmunka. Nem is igazi az olyan első év, ami mindenféle büntetőfeladatoktól mentes. Jobb korábban megtapasztalni, hogy később tudja, mire kell számítania ilyen helyzetekben. Mert persze az szinte lehetetlen lett volna, hogy a későbbiek folyamán is megússza ilyen-olyan stiklik nélkül.
- Mugli családból származol? – kérdezte két falat pite között. Miután beburkolta a csirkét úgy döntött, megkóstolja azt az egekbe magasztalt pitét is. Egyébként csak kíváncsi lett volna, hogy honnan ered ez a nagy lányimádat. Általában azok szoktak így fellelkesülni, akik ezelőtt még sosem láttak hasonló dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Valahogy érezte, hogy nem macskára vagy bagolyra vágyik, de hát mi mást mondhatott volna. Kínos lett volna, ha csak odamotyog valami nem tudom kaliberű töltelékmondatot hogy lerázza magáról a lányt.
- Épp ezért szegjük meg a szabályokat drágám - bólogatott együttérzően, kissé anyáskodó mosollyal. Hány, de hány szabályt szegett meg már azért, mert ki akart próbálni valamit, amit állítólag nem kéne. Mindegy volt, hogy herzberges, bagolyköves, vagy a szülei által felállított szabályokról volt szó, olyan játszi könnyedséggel tette a kikötöttek ellentété, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Van, ami jól sült el, van ami kevésbé, és persze akad olyan, amit élete végéig bánni fog, hogy butaságot csinált. Ez utóbbi kategóriába tartozott, hogy kipróbálta a drogokat, ha visszamehetett volna az időben tuti biztos lekevert volna az akkor énjének két akkora sallert, hogy a tudatmódosító szerek kipróbálásának gondolatáig sem jut el, nem hogy a gondolatból végül valóságos cselekvés is legyen. Bár ha tudtak volna róla minden bizonnyal a szülei is hasonlóan cselekedtek volna, de túl sok volt a volna ebben a témában, így inkább nem is agyalt ezen a szükségesnél többet.
- De aranyos anyukád van! - lelkendezett csillogó szemmel. Így, hogy az apja a minisztérium szolgálatában állt átoktörőként az anyukája azért képben volt, hogy mi minden történik a mágusvilágban, de ha rajta múlott volna, akkor minden bizonyára ez sosem történhetett volna meg. Biztosra vette, hogy van valami oka, amiért édesanyja ennyire igyekszik kerülni mindent, ami a mágiával kapcsolatos, de az okot már nem tudta. Ha meg lett volna közöttük az a szoros anya-lánya viszony, amire olyan sokszor irigykedett a barátnői családjaiban, akkor minden bizonyára erről is tudott volna. De mivel mindketten ugyanolyan makacs és hajthatatlan természetűek voltak, akik nem akartak megnyílni senki előtt, ezért kevés esély volt arra, hogy a közeljövőben létrejöhessen az ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Atléta, garbó, pulcsi, kabát. Mások úgy vélték volna, hogy egy cseppet túlöltözött a kint uralkodó időjárási viszonyokhoz képest, de ismerte annyira magát, hogy halálra fagyott volna ennyi réteg ruha nélkül, hiába a még kellemesen cirógató napsütés. Minden nap igyekezett lefárasztani Flynnt, akinek úgy tűnt, hogy ahogy nő egyre több energiája lesz és egyre több törődést igényel. Nem bánta, egy cseppet sem, mert minden együtt töltött percet imádott. Ezért is igyekezett megragadni a lehetőségeket, hogyha az időjárás megengedte, akkor kint játszanak, amíg nem köszönt be a tél. A sárkányróka láthatóan sokkal jobban élvezett a levelek közt rohangálni és az erdő szélén kergetőzni, mint bent a hálókörletben bújócskázni. Nem beszélve arról, hogy Sári ilyenkor végre időt tudott tölteni Zsomborral vagy éppen a barátnőivel. A legtöbb ember vevő volt a kis energiabomba szórakoztatására.
Már lassan sötétedett, mikor úgy döntött, ideje lesz visszamenniük. Kipirult arccal, fáradtan vonszolta felfelé magát, ezzel szemben Flynn olyan energikusan lépkedett mellette, mintha nem most rohangálta volna végig a délután. Elgondolkozva kaptatott fel a lépcsőkön, tervezgette, hogy mi mindent fog még csinálni az este folyamán. Úgy döntött, a tanulást pihenteti aznapra, helyette inkább befejezi éppen aktuális regényét végre. Már vagy két hete nyúzta, de még mindig nem ért a végére, és ezen igazán változtatni akart. Aztán eldöntötte, hogy főz magának egy nagy bögre karamellás tejet, minden különösebb alkalom nélkül, csak mert úgy passzolt a kedvéhez. Legalábbis egészen addig így gondolta, míg a dámák folyosójára nem ért. Flynnt talán még sosem látta ilyen idegesnek, amint meglátta a szemebjövő sárkányleopárdot elkezdett morogni és fenyegetően vicsorogni potenciális ellenfelére.
- Flynn! Viselkedj! - szólt rá kedvencére az eridonos. Valahol érezte ő is, amit a sárkányróka érzett, azt a természetes feszültséget kettejük közt, de ezt egy kissé bátortalan mosollyal próbálta leplezni. - Ne haragudj, általában nem ilyen - szabadkozott. Mert egyébként még sosem fordult elő ilyen, hogy valakihez ellenségesen állt volna hozzá. Ferdeszemmel nézett ugyan a nővérére például, de ennyire azért az a helyzet nem volt komoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A hirtelen jött köztük lévő fezsültséget elkezdte magában érezni. Az érzékszervei mintha kiélesedtek volna, a szívdobogása felgyorsult, izmai akaratlanul megfeszültek. Erőszakosan nyugtatta magát, ugyanazt a légzés technikát használta, mint mikor elkapta a pánik. Küzdött a benne munkálkodó elemi ösztönnel, hogy megvédje magát egy be sem következett támadástól. Egyébként is negatív kitörésű volt a vadmágiája, általában akkor nyilvánult meg, hogyha hirtelen jött stresszhelyzet érte, mint az első alkalommal is. Flynnért viszont jobban aggódott. Hiába próbált megnyugodni ő maga, ha az állatot nem tudta lenyugtatni. Nem is tudta eldönteni, hogy ettől rettegett inkább, hogy rátámad a sárkányleopárdra, vagy őrá támadnak rá. Egyiknek sem lett volna kifejezetten boldog vége.
- Azt tudtam, hogy elemista vagy, de azt nem, hogy hydromágus – bólintott egy aprót, hogy ő is képben van. A kettejük közt vibráló levegőből mondjuk kitalálhatta volna már, ha lett volna annyi esze és lélekjelentléte. Túlzottan lefoglalták a pesszimista végkimenetelek, hogy mi minden sülhet el rosszul ebből a kis folyosói találkozásból.
- Én Sára, ő pedig Flynn – eresztett meg egy mosolyt a navinés felé. Egyelőre megbizonyosodott arról, hogy nem lesznek problémák, így már nem volt annyira feszült mint az előbb. Mintha Flynn is visszább vett volna magából. – Még sokat kell tanulnia. Tavaly év végén került csak hozzám – pislogott le sárkányrókájára. Benito sokkal nagyobbnak tűnt, ránézésre úgy sejtette, hogy már jóval régebben van Laura mellett, mint mellette Flynn. Mondjuk ezt a néhány hónapot nem lett volna nehéz überelni. – Mióta van nálad? – kérdezett rá végül, mert csak kíváncsibb volt annál, mintsem hogy visszafogja a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Lehet, hogyha a lánnyal egy kicsivel kiegyensúlyozatlanabb lelkiállapotban találkozik, vagy éppen még nem tudta volna annyira uralni az erejét, hogy képes legyen visszafogni ilyen esetekben az erejét akaratlanul a lányra támadt volna. Önvédelemből, és nem azért, mert ártani akart volna neki.
Bólintott, hogy persze, elhiszi neki. Hiszen első pillanattól kezdve érezte, hogy valami nincsen rendben. Csak azt nem, hogy mi nincsen. De bízott abban, hogy igaza lesz a vele szemben álló lánnyal, és ahogy fejlődik a képessége irányításában úgy fejlődnek majd vele együtt a megérzései is. Bár örült volna, ha ez a képességének megjelenésével együtt jelentkezik, de örült annak, hogy legalább az esély megvolt a fejlődésre.
- Nem sokkal előtte tudtam meg – válaszolt szűkszavúan. Mert valóban, alig néhány hónappal azután került hozzá Flynn, hogy elkezdte megtanulni irányítani a benne lakozó tüzet. És nagyon sokat segített az összpontosításban azzal, hogy ott volt mellette és támogatta, úgy, ahogy a barátai sosem lettek volna képesek. Mert hiába akarták megérteni, hogy milyen ez nem tudták, akármennyire is akarták. – Szóval igen, nagyjából azóta – tette hozzá kis késéssel. Az a néhány hónap már semminek tűnt.
Be kellett vallania magának, hogy megrettent kicsit. Mert ha öt éve volt nála az állat, akkor az azt jelentette, hogy legalább ennyi ideje tudott is a képességéről, vagyis sokkal képzettebb és ügyesebb volt nála. Így ha valóban összecsapásra került volna a sor, Sári tudta, hogy minden bizonnyal a padlóról kellett volna összekaparniuk a gyengélkedőre. Gondosan fenntartott nyugalma egy perc alatt tört össze ennyitől, és érezte, ahogy a meleg szétárad végtagjaiban. Nyugalom, Sára, nyugalom.
- Szerencsére Flynn nem nagyon támad, hacsak nem kap rá utasítást. Ez volt az első amivel elkezdtünk foglalkozni. – És milyen jól tette, hogy ezzel kezdte! Különben lehet, hogy nem merült volna ki ellenséges morgásban a nemtetszés kifejezése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- A sok mozgás és a kezdetektől való szigorú tanítás a titka. – Mert való igaz, az összhang egyszerűen mesebeli kettejük között, nem is kívánhatna ennél szebbet vagy éppen jobbat. És bár még tényleg elég kölyöknek számított, a viselkedése már határozottan fegyelmezettnek volt mondható. Legalább már azzal nem kellett számolnia, hogy sokat fog nőni, végleges méretét ugyanis már majdnem elérte. Kifejezetten nagy példánynak számított fajtáján belül, de végleges mérete így sem volt nagyobb mint egy átlagos kisnövésű mugli kutyáé.
Igyekezett nem tudomást venni arról, hogy a lány szépen lassan kieresztette mágiáját. A belőle kitörni készülő, de elfojtott erő vörös foltokat festett mindkét orcájára, ahogy a testhőmérséklete alig érzékelhetően megemelkedik. Ő csak így tudja levezetni anélkül, hogy valami katasztrofális következménye lenne az egésznek, de ha sokáig húzzák a bájcsevelyt. Semmi tudatos nincs abban, ahogy ez a folyamat véghez megy, hiszen ott még nem tart, hogy mindezt szabályozni tudja. De ki nem eresztett mágia ilyen romboló hatással van rá.
-Hát igen, annyira más természetek már így ránézésre is. – És nem csak azért, mert külsőre is nagyon különböztek, hanem a viselkedésük alapján is úgy tűnt, teljesen más természetűek. Benito sokkal makacsabbnak és önfejűbbnek látszott, míg Flynn jóval alázatosabban és fegyelmezettebben viselkedett. Persze, ez nem csak természetbeli különbség lehetett, hanem nevelésbeli is, hiszen a szőkeség épp akkor ecsetelte, hogy ő nem kifejezetten nevelte az állatkáját, inkább csak úgy megszokták egymást.
- Hmm, lássuk csak. Képes kisméretű lángokat fújni, meg tűzgömböket, amiknek variálja a színét. Ja, és a leghasznosabb hogy kártevőmentesíti a szobát, mert a bogarak a kedvenc nasijai – mosolyodik el. – Na és Benito mit tud? – kérdezett vissza, ha már így témánál voltak. Nem mintha nem tudta volna fejből majdnem az összes elemi lény képességeit. Mielőtt Flynn hozzákerült alaposan beleásta magát a témába, és ez a tudás hamar a fejében ragadt szerencsére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Akkor ez most fenyegetés akart lenni? Kezdte magát egyre rosszabbul érezni. Feszültté vált, és abszolút veszélyben érezte magát, főleg az ilyen mondatok után. Ő igyekezett barátságosan viselkedni, nem mondott semmi csúnyát – vagy legalábbis úgy gondolta, hogy nem volt abban semmi támadó. Persze, gondolatai és testbeszéde nem erről árulkodott, de jelen helyzetben ő inkább áldozatnak érezte magát, mintsem támadó félnek.
- Igen, igen. Nekem épp ezért volt szükségem arra, hogy kettőn közül legalább ő tudja zabolázni magát, és fogadjunk szót. Én sokkal önfejűbb vagyok, így ő visszafog egy kicsit, ha hülyeségeket akarnék csinálni és emlékeztet, hogy hol a helyem – ismeri be a lány vallomására. Persze, Flynn sem egy áldott angyalka, de való igaz, hogy kettejük közül az állat sokkal jobb természetű, mint gazdája.
Határozottan úgy hangzott kettejük beszélgetése, mintha be akarták volna bizonyítani a másiknak, hogy a saját állatuk a jobb. Igyekeztek kidomborítani a legjobb tulajdonságait, hogy mennyire okos ügyes szép a kiskedvencük. Azonban eközben mindkettejükben túltengett a mágia. Az egymás ellen érzett érzések gerjesztette mágia. Sári határozottan érezte, hogy nem lesz ennek jó vége, és a lehető leghamarabb véget kell vetniük mindennek.
- Persze. Csak azt hiszem, kicsit túlöltöztem, kint hideg van, idebent meg meleg – pórbálja meg kimagyarázni magát, de minek. Úgyis tudja Laura is, hogy hazudik. Szóval inkább úgy dönt, hogy ezután az igen kellemes baráti beszélgetés után ideje végre távozóra venni. – Örültem, hogy találkoztunk, de most mennem kell, még csomó tanulnivalóm van – ejtett meg egy kínos mosolyt, mielőtt a lány válaszát meg sem várva otthagyta a navinést. A szobája helyett azonban Flynnel a nyomában az elemi mágia terasza felé veszi az irányt, hogy a felgyülemlett feszültséget hasznos gyakorlással vezethesse le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A tűz vidáman ropogott a kandallóban. Sári az egyik hosszú kanapét választotta arra, hogy elnyúljon, mint egy macska. Igazából néha már-már kezdte elhinni, hogy a lélekállata valóban egy macska, és nem Flynn, mert simán képes volt a leglehetetlenebb pózokban aludni - méghozzá rendkívül sokat jobb napjain -, imádott enni és rendkívül értékelte ha foglalkoztak vele valamilyen módon. De mégis, Flynnt valahogy közelebb érezte magához, mint bármelyik közönséges házimacskát eddig életében, holott találkozott már jó néhánnyal. Persze, erre nyomós indok volt a köztük lévő szoros és mély lelki kapcsolat, amit a titkosnak éppen nem nevezhető közös képességük alakított ilyenre. Ha nem jártak volna hasonló cipőben talán nem értették volna meg ilyen jól egymást.
Erről a köztük lévő végtelen szeretetről árulkodott a Sári ölében fekvő vázlatfüzet legfelső lapját díszítő rajzocska, amely jól lázhatóan kiskedvencét örökítette meg egy kissé mesebelibbé téve őt – már ha nem nézett ki alapvetően is elég mesebeli teremtésnek. A múzsa összegömbölyödve aludt kisgazdája lábánál, míg az azzal foglalatoskodott, hogy befejezze és tökéletesítse a művet. Körülötte színesceruzák álltak ki különböző színű, mintájú és nagyságú tolltartókból, és ezek között turkálva igyekezett megtalálni azokat a színeket, amelyek igazán visszaadták a papíron is azokat a mélységeket és tónusokat, amelyek egyébként jellemezték a szőrpamacsot. Nagy fába vágta ezzel a fejszéjét, mert szóban hiába tudta leírni, hogy a melegbarna, a narancssárga, a zöld és a fehér jellemzik leginkább, így valahogy úgy érezte, mindegyik szín kevés ehhez a látványhoz.
Ennyi öröme volt a vizsgaidőszakban. Úgy döntött, hogy ő most már egy betűt sem hajlandó tanulni, amit nem tanult meg év közben, azt úgysem fogja tudni most bepótolni. Most is épp egy sikeres gyógynövénytan vizsga után heverészett a társalgóban, mert itt érezte leginkább azt, hogy nincs egyedül. És ez abban a helyzetben valahogy sokat számított.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Éteri nyugalom fogta el valahogy a rajzolgatástól. Régen, nagyon régen volt már ceruza a kezében, talán ez a viszontlátás édes öröme is okozta mindezt. Kicsit olyan volt, mintha egy rég nem látott közeli baráttal találkozna újra, és ez határozottan nagyon boldoggá tette, ha már amúgy nem sok oka volt a vidámságra. Akárhányszor eszébe jutott a Zsomborral eltöltött este az erkélyen valahogy mindig elfogta a félelem, hogy mi lesz, ha… persze tudta, hogy nem lesz ha, vagy legalábbis annyira remélte, hogy azt már tudni vélte, de mégis, mint egy sötét felhő ott lebegett felette, hogy beárnyékolja a mindennapjait.
Kell néhány másodperc, hogy agya visszaálljon a valóvilágra, és érzékelje hogy valaki csatlakozott hozzá. Ilyenkor képes nagyon messze járni fejben, ezért is a kissé késleltetett reakció. – Szia! Jaj nem zavarsz – pillant fel rá mosolyogva, majd gyorsan befejezi az utolsó színezésre váró területet és a földre dobja a füzetet. Halkan puffan a padlón a nem túl súlyos tárgyacska, ami után szépen óvatosan lepakolja a tolltartóit is, hogy azok se legyenek útban.
- Ő Flynn, sárkányróka, az elemi mágiám miatt van velem. – Az állat mintha csak megérezte volna, hogy róla van szó lustán nyújtózott egyet, majd végigmérte mindkettejüket, hogy vajon melyiküktől remélhet több simit. Választása Nonóra esett, orrával finoman böködni kezdte a lány kezét, miközben nagy szemei szinte könyörögtek a simogatásáért. Szeretetéhes egy dög volt világéletében az biztos, imádta ha kényeztetik.  – Simogasd meg nyugodtan, egyáltalán nem bánt – szólt Sára, hogyha esetleg Nonóban lenne valamiféle félelem vagy kétely akkor hamar eloszlassa azt. Elvégre Flynn valóban ártatlan, az meg látszott az, hogy szeretettel viszonyul az állatokhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mosolyogva figyelte a jelenetet, ahogy házikedvence újabb ember hódított meg magának. Nem csodálkozott volna, ha Flynn egyszer világuralomra tört volna, amennyi hűséges követőt már összeszedett Sára barátai, ismerősei vagy szimplán csak az iskolatársai közül. Mert többször megesett, hogy vadidegenek szólították le, hogy megsimogathatják-e, kérdezősködtek, hogy miféle szerzet ez, és miért van a lánnyal. Sosem gondolta volna, hogy ekkora feltűnést fognak kelteni, pláne hogy nem a sárkányróka volt az egyetlen elemi lény a kastélyban.
- Nem bántja a könyvedet, olvass csak nyugodtan. – Elképesztő volt, de nem rágott szét semmit. Legalábbis semmi jelentőset, mert persze néhány régi felsője amiket ilyen célból hagyott elől kárát látták. Tényleg azóta foglalkozott vele, hogy hozzákerült, napi több órán át, így esélyt sem adva annak, hogy esetleg ilyenek történjenek. Nagyon tudatos és felelős volt mindig, ami az állattartást illette.
- Sajnos mostanában nekem sem igazán van időm olvasni, legfeljebb a tankönyveket – nevette el magát halkan. Hagyta, hogy a kislány elmélyedjen a könyvben, ő maga pedig nekiállt, hogy szétválogassa a színesceruzáit. Mert bár nagyjából mindegyiket a helyére tette vissza, de azért akadt néhány, ami használat közben elkeveredett. Ideje volt hogy szépen átszortírozza elejétől a végéig mindegyiket.
- Nem, nem láttam. Biztosan a táskádban van – dobta fel, mint javaslatot. Elvégre ha a könyv a táskából került elő, akkor a könyvjelző sem bújhatott nagyon máshová. Legalábbis Sára mindig ott tartotta a könyvjelzőit, ahol a könyveit, így valójában csak magából indult ki. Szerencsésen előkerült a jelző, így a könyv visszakerülhetett a táskába, hogy aztán beszélgethessenek.
- Köszönöm! Igazából Flynn, csak kicsit más stílusban. – Meg sem kísérelte a realisztikus ábrázolást, mert tudta, hogy az úgy sem menne neki, így meg feleslegesnek érezte volna erőltetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Már megint azzal a szörnyű Boglárkával osztották be. Utálja ezeket az éjszakákat, mert ilyenkor nem járőrözhetnek párban, hanem mindig egyedül kell mennie, és őszintén, rettentően fél. Arról nem is beszélve, hogy mindig harminc perccel a kiírt időpont előtt meg kell jelennie, mert máshogy nem engedi el Rentai. Az még szörnyűbb, ha mindvégig a sarkában lohol, akkor inkább megy egyedül és kap minden sarok szívrohamot. Eddig nem mert reklamálni, megpróbálja úgy megoldani  a helyzetet, hogy a lehető legkevesebb konfliktussal járjon.
Még nagyjából tíz perc van takarodóig, a bejárati csarnok felé igyekszik. Ilyenkor a kornyéken lófrál, na nem azért, hogy jól megbüntessen mindenkit, aki egy perccel hamarabb teszi be a lábát, hanem hogy a későket visszakísérhesse a toronyba anélkül, hogy nagyobb balhé legyen belőle. Igen, ő is tudja, hogy be kellene tartania a szabályokat, meg hogy takarodó megszegésért büntetést kéne osztani, és néha meg is teszi, úgy von le pontokat mint a pinty, de ha tudja, hogy nem szánt szándékkal késett el a kedves delikvens, vagy valóban csak néhány percről van szó akkor azért előszeretettel tesz kivételt. És igen, azt is sejti, hogyha ezt valaki megtudja, akkor nagyon hamar elveszti majd a jelvényét, de ezt egy percig sem fogja bánni.
Szóval épp a csarnokba ér le, mikor belép egy alak, majd nem sokkal mögötte még egy. Nincs rajta szemüveg és elég messze járnak még, így leginkább csak foltokat érzékel belőlük. Amikor azonban az első, akit lánynak vél felfedezni odakiált neki, rögtön tudja, kiről van szó. Ez Lili!
- Mit csinálsz te kint ilyenkor? Már rég a Levitában kéne lenned, mindjárt takarodó – dorgálja kedvesen szöszke barátnőjét, mielőtt arcára az aggodalom ráncai költöznének. – Miért, mi a baj? – Nem tetszik ez neki így, nagyon nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Értetlenül pislog barátnőjére, bár a kétségbeesésé és z aggodalom sem tűnik el vonásairól. Meghökkenve fogadja a kitörését, első körben igyekszik mindkettejüket megtartani, hogy ne boruljanak fel a hirtelen jött mozdulattól, másodsorban megkísérli feldolgozni amit hall. Már ott problémás a dolog, hogy nehezen képes összekapcsolni a két tényt, miszerint Lili lefeküdt egy fiúval, és nem védekezett. Fejében valahogy a szöszke lány olyan gyermekien édes és ártatlan, hogy már ez előbbi abszolút elképzelhetetlen, ugyanakkor felelősebbnek tartja annál, minthogy ne gondoljon ilyen körülményekre. Arról sincs elképzelése, hogy ki lehet a srác, mert Lilkó eddig nem említett senki olyat, aki egyáltalán szóba jöhetett volna. Lehet, hogy titkolózott volna előtte? Pont előtte?
- Nem lesz semmi baj, nyugodj meg - nyögi ki, mikor végre meg tud szólalni. Kérdezni akar, hogy mi történt pontosan, hogy történt, hogy mégis miért pont hozzá fordult ezzel a problémával, de egyelőre nem jönnek a szavak, amiket keres. Még akkor is csak pislog, mikor Lili végre elengedi, majd nagyot sóhajt és megpróbálja kitalálni, hogy hol kezdjen neki. - Nem tudom ki a srác, de ne hallgass rá. Irány a gyengélkedő! Vagy nem akarsz? Mármint nem tudom, kínosan érintene? - Elképzelhetőnek tartja, hogy nem akarja megkísérelni, hogy esetleg olyan gyógyítot fogjon ki, akit nem kedvel, vagy akinek problémás lenne elmondani, hogy mi történt. Épp előállna újabb ötletekkel, vagy legalább kérdésekkel, amik új ötleteket szülhetnek, mikor a navinés fiú is megérkezik köreikbe. Sára újabb mély sóhajt enged meg magának, mielőtt Lucashoz fordulna. - Nem tudom miről akarsz vele beszélni, de ez most ráér. Épp fontos és halaszthatatlan megbeszélnivalónk van. Különben is, rég a Navinében kéne lenned. - Nem, határozottan fel sem merül benne a gondolat, hogy esetleg Lucas lehet Lili történetének másik főszereplője. Egyáltalán nem tudja elképzelni, hogy ez így lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Várja, hogy majd befejezi a barátnője, hogy mit hisz, miért mondta neki a fiú, de közben társaságuk akad. Semmi kedve most ehhez, szeretne Lilin mielőtt segíteni, erre jön Deighton és belerondít. – Ne haragudj, nem tartom számon – legyint lemondóan, de azért sajnálkozva néz rá, hogy nem akarja ám megbántani, csak elfelejtette egy pillanatra a tényről, hogy Lucas már mestertanonc. Ez valószínűleg azért van, mert csak kapkodja a fejét, hogy hogy megy az idő, hogy már ő is végzős, pedig még csak most került ide kis másodikosként.
Aztán puff, jön a megdöbbenés, ahogy ezek ketten beszélgetnek. Sári csak kapkodja a fejét, előbb a lányra néz, aztán a fiúra, majd megint a lányra és megint a fiúra. Szinte látszik rajta, ahogy leesnek a dolgok, kattognak a fogaskerekek és odabent puffan valami – méghozzá a felismerés. – Szóval te vagy az az idióta, aki olyan meggondolatlanul és felelőtlenül megy a farka után, hogy nem képes sem magáért sem a másikért felelősséget vállalni? – Hanglejtése és tekintete egészen más lesz, vérnyomása úgy kétszázra ugrik és késztetést érez, hogy megpörkölje a srácot egy olyan területen, ahol kétségtelenül nagyon fájna. De mióta elővették a tavalyi Zsomboros eset után jár indulatkezelési tanácsadásra és kétszer annyit gyakorol, így három mély levegő után legalább a tüzet képes visszatartnai, ha már szavakba rejtett indulatait nem. Mérhetetlenül dühös, elképeszti az emberi butaság és felelőtlenség. Persze, valahol egy kicsit Lilit is hibásnak érzi, de közel sem annyira, mint a navinést. Elvégre ő az idősebb, a tapasztaltabb és a férfi, illendő lenne, hogy gondolkozzon és gondoskodjon ilyenekről, vagy ha nem tud vagy nem akar, akkor képes legyen kontrollálni magát. – Remélem, hogy nem erőszakoltál rá semmit, mert ha csak megtudom, hogy egy kicsit is határozottabb voltál, mint kellett volna belülről főzlek meg – böki meg Lucas mellkasát mutatóujjával. Az hiányozna még, hogy kiderüljön, Lili nem is akarta. Nagyon bízik benne, hogy ilyesmi nem fog napvilágot látni, van elég bajuk jelenleg így is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az indulatok forranak benne, alig bír magával. Egyszerűen képtelen felfogni, hogy ez így megtörténhetett, és ezek ketten csak úgy állnak itt mellette, mintha semmi sem történt volna, vagy legalábbis nem valami ilyen kaliberű ügy. Mert ez bizony ügy, nem is akármilyen és nem szabadna ennyire félvállról venniük. De hát hogyan is érthetnék meg…
- Mert? Ki hallja? – kérdez vissza hűvösen körbe mutatva a színüres bejárati csarnokon. rajtuk kívül nincs itt senki, szóval akár üvölthetne is, de nem teszi, annál azért jobban képes kontrollálni az indulatait. Ha csak ennyi előnye volt annak, hogy szegény Zsombort bántotta, akkor nem állítja, hogy megérte, de azért pozitívnak könyveli el, hogy fejlődik ezen a téren.
- Persze hogy a tiéd is, de neki ebben nagyobb felelőssége van – pislog összehúzott tekintettel Lucasra. Mert igen, abszolút úgy gondolja, hogy ez főleg a férfi felelősségé, leginkább azért, mert ő tehet a legkönnyebben az ellen, hogy megnyomorítsa egy nő életét örökre. Mert a terhesség, ha így besikerül, nem öröm és boldogság, hanem nyomor inkább.
- Miért vállalnál felelősséget? Egy születendő gyerekért? Hmm? – érdeklődik tárgyilagosan, szemeiből azonban nem tűnik el a düh. Nem tépi ki a karját Liliéből, hagyja, hogy a vékony kis ujjak karjára fonódjanak, így legalább biztosan nem tesz semmi olyat, amit nem kéne. – Mégis mi lenne annál jobb módszer, hogy tapasztalt egészségügyi szakemberhez forduljon? – fújtat ingerülten, mert megint kezd kijönni a sodrából. Egyszerűen nem érti, hogy mi ütött ezekbe. Mi van a gyengélkedőn, ami ennyire rémisztő benne? – Tudod okoska, én nem oltom a tüzet, hanem meg se gyújtom – válaszol hasonló stílusban, ám olyan metaforával, amivel még magát is meglepi. Sosem gondolta volna, hogy képes ilyen cifra költői képeket összehozni.
- Ha a gyengélkedő nem játszik… - sóhajt fel fáradta, és hátra dönti a fejét, míg gondolkodik – valami bájital vagy növény kéne… - kezdenek el kattogni a fogaskerekek az agyában, ami az opciókat illeti. Nehéz kérdés, nehéz kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Nagyon köszönöm! - Minden pozitív visszajelzés jól esett neki, mert sosem volt kimondottan megelégedve magával. Ezért ha valaki megdícsérte mindig szívesen vett minden kedves szót. Mondjuk úgy gondolta, hogy ez mindenkinek jól estek az ilyen apró figyelmességek.
- Én sosem törekedtem arra, hogy kimondottan jó tanuló legyek. - Ami érdekelte azt úgyis megtanulta, ami meg nem érdekelte, annak meg nem látta értelmét, hogy erőszakkal megpróbálja magába tuszkolni. Használt úgysem vette  későbbiekben, arra meg mindig elég volt a tudása, hogy ne bukjon meg, és mégis mi más számított volna? A boldogság, ami így tökéletes volt. Persze nem buzdított ő senkit arra, hogy hagyjon fel a tanulással, vagy legyen kevésbé szorgalmas. Sőt mi több, kimondottan bátorított mindenkit arra, hogy vegyen példát a levitásokról, és ne róla, ha lehet, és ha kellett, akkor leült a barátaival a könyvtárban, vagy az udvaron, hogy biztosítsa a csendes, de motiváló társaságot.
- Elég jól ismerem az Eridont és az iskolát, illetve szeretek segíteni. Meg hát megkeresett a házvezető, hogy örülne, ha elvállalnám a pozíciót - foglalta össze röviden a történetét. Bár sosem kérdezték még tőle, nem gondolta, hogy bárkit is érdekelhet igazából ez a sztori. Mert valahogy neki természetessé vált, és úgy érezte, hogy így vannak ezzel mások is. Ami pedig természetes, annak az eredetéről nem szoktunk faggatózni.
A második kérdés megválaszolása előtt azért el kellett gondolkodnia. Először is kényelembe helyezte magát, aztán elkezdett mesélni. Az elejétől, bár csak a lényeget, azt kiemelve, amit fontosnak tartott átadni a jövő generációjának. Addig mesélt és válaszolt a kérdésekre, míg Nonó meg nem unta a társaságát. Utána összepakolt, és visszabattyogott a klubhelyiségbe, hogy aztán boldogan menjen el vacsorázni.