Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az égen a felhők egyre sötétebbek, és ezzel párhuzamosan a körülöttetek lévő világ egy egyre jobban veszik bele a mélybe. Talán tényleg célszerű lenne elindulni, ha már egyszer erről van szó hosszú percek óta, a tanakodás nem segít.
Petya, ahogy közelebb lép a zörgő bokorhoz, a valami, mintha elillanna, azonban a rövid kutatás nem sikertelen, valóban van ott valami, pontosabban két tárgy is. Egy csúzli és egy lámpás. Legalább már minimális fegyveretek van. Mindenképpen érdemes kézközelben tartani.
Indulás! Az irány, amit Sára javasol, remek, az út kitaposott, könnyen járható, a fény segíti a jobb látást. Az ég dörren egyet, mely elnyom egy tompa puffanást. Hárman maradtatok. A sereghajtó Liliána nyom nélkül tűnt el, pontosabban a telefonja megmaradt, az a földön hever és úgy néz ki, képet akart készíteni, amin a háttérben meghúzódik egy alak. Körvonalai alapján egy mágus, de ha hátranéztek, nincs ott semmi.
Egy pillanattal később a nyomasztó érzés, hogy figyelnek titeket, megszűnik. Továbbindulhattok az úton, kijuttok az erdőben és a közelben egy falut pillantotok meg, ami nagyon emlékeztet az iskola mellett található Bogolyfalvára. Elindultok felé?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A faluba vezető út egy kellemes lejtő, nincsen benne semmi kihívás, ugyanakkor az utolsó métereken olyan érzésetek van, mintha kezek ölelnének körbe titeket, és ez megállásra késztet.
A falu határában lángok csapnak fel, melyből egy ember lép elő, alacsony férfi, hosszú botja végén vörös kő csillan meg a lángokban. Lassan közeledik felétek, elméretezettnek tűnő vörös talárja a nedves füvet szántja. A férfi szemében bölcsesség csillan, és egyenesen Sárát nézi, mint aki mondana valamit, azonban jó három méterre megtorpan a triótól, és tekintetét Elijáhra emeli. Mint aki a veséjébe lát, úgy nézi őt, nem csoda, ha a fiú esetleg hirtelen jött bűntudatot érez. Van valami, amit bevallanál, Eli?
- Jöjj velem!
Fordítja végül vissza a tekintetét Sárára, és a választ meg sem várva indul vissza a tűzbe, melybe úgy sétál bele, mintha hétköznapi dolog lenne. Ha Sára vele megy, neki sem kell aggódnia, nem égetik, inkább csiklandozzák a lángok. Persze dönthet úgy is, hogy nem megy.
Ahogy Péter is, akit egy világoskék szempár figyel az egyik közeli fa mögül. A szőke szépség, kifejezetten a fiút nézi, és ha megvan a kapcsolat, hófehér mutatóujjával int neki, hogy jöjjön közelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A távolból semmi mással össze nem téveszthető csörömpölés közelít - mármint legfeljebb egy steampunk hastáncos szamovár-ensemble vetekedhetne vele - s amint közelebb érnek, kivehetővé válik az őket kísérő zene is. Most épp Prokofievet harsog a parádésló módjára lépkedő gramofon, nagyjából a páncélsor közepénél. A magasra tartott hangtölcsér úgy tekereg, mintha abszurd nyakon ülő groteszk fej lenne. Ritmusra ing jobbra-balra, egy ütemben a díszlépésekkel és katonásan emelgetett karokkal, mintha ő vezényelné ezt az egész pokoli kompániát.
Amint Zalánékhoz közelít a menet, a gramofon mintha még egy fokkal jobban kihúzná magát - elvégre jó esetben a derekukig ér fel - s gyanakvóan abbahagyja az ingást. Ha szeme lenne, most alighanem összeszűkülne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az utolsó pillanatban, kapkodva kiadott parancs a fiúk hatalmas szerencséjére hatásosnak bizonyul. Üldözőjük megbotlik, amint az egyik lába hamarabb kezd rövidülni a többinél, a tű ugrálni kezd, így a zene is ki-kihagy. A gramofon eredeti méretének nagyjából ötödére megy össze - ez olyan húsz centit jelent - és veszít a lendületéből, megbotolva a hirtelen zsugorodástól. Meglehetősen szánalmas, sipításnak beillő hangot hallat, ahogy a változással együtt a zene egyre magasabb és magasabb fekvésbe csúszik át, erejéből is jelentősen veszítve. A páncélok úgy tűnik, szintén megzavarodnak - csikorogva fékeznek, megtorpanva, majd tanácstalanul megállva mintha keresnék a vezért. Mindezt alig fél méterre a földön fekvő Zalántól, akinek az őrangyala alighanem kihordott az imént lábon egy infarktust.

//Kockadobás alapján 3 percet nyertetek, amíg a gramofon lerázza magáról a bűbájt. Használjátok bölcsen.//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Valóban logikus döntés volt idejönni, ám a polcok végtelennek tűnő sora szinte lehetetlenné teszi, hogy bármilyen kis cetlit megtaláljon az ember még ebben az életben. Nonó azonban kitartóan keres, és többnyire sikerül elkerülnie a feltűnést. Polcról polcra halad egyre gyorsabban, ám semmi feltűnőt nem talál, hacsak a többször kezébe kerülő "Lelkünk és a zene" keményborítású könyvet nem számítjuk annak.
Ahogy a lány átnézi a két cetlit észreveszi, hogy az "olvass" szó kissé más stílusban íródott mint  rejtvény. Vajon ez mit jelent?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

A Duro, bár nem pattan le a páncélról - milyen jó is, hogy ezek még nem a fényesre sikáltak - csak annyit ér el, hogy a kérdéses lovag lepillant a mellkasára, nagyjából arra a pontra, ahova a varázslat érkezett. Aztán nyikorogva Albert felé fordítja fejét és hiába tudja az Eridonos, hogy ez nem lehetséges, de meg merne esküdni rá, hogy rosszallóan összébb húzza a sisakrostélyán a réseket.
A keresett pálca néhány lépésnyi távolságban hever a padlón, és sokkal könnyebb lenne felvenni, ha Zalán bokája körül nem körözne dühödten a gramofon, ami most Alvin és a mókusok stílben nyomja a fenyegető...nek szánt indulót. Egyelőre nem sikerült még kihevernie a bűbájt, azonban egy ponton megtorpan és mintha lemezt váltana, recsegés szakítja meg a zenét. Aztán egyszerre hangos, jellegzetes füttyögés hallatszik felőle, ami végigvisszhangzik a környező folyosókon. Valahonnan csaholás válaszol rá, majd ütemes, gyorsan közeledő csörgés válik kivehetővé.
Hogy a srácok kivárják-e mindezt, rajtuk múlik, de nagyjából fél percük van, mielőtt két kutyapáncél fordulna be a sarkon, morogva. És itt nem az ölebekre adható kis kabátkák méretére kell gondolni, hanem a masztiffokra vadászathoz és hadjáratokhoz öltött vértezetre.